Sziasztok!
Edus!
A blogunk dícséretét, meg az üzit köszönöm!
A naplónk tematikáján még változtatni akarok, de még nem volt rá időm, meg az az igazság, hogy írni is kéne bele. Lenne mit, csak idő kellene hozzá.
Zsigu új napirendjéhez kitartás! Sejtettem, hogy valami ilyesmi dolog van amögött, hogy ritkábban jelentkezel, s csak reméltem, hogy nem vagytok betegek.
Tündériek lehetnek a fiúk, ahogy keltegetik egymást, meg ahogy örülnek egymásnak.
„ a nekem is ugyanaz a játék kell, most és azonnal” témához kitartást, s sok energiát küldök neked! Nehéz korszak, már előre félek tőle én is, ha lesz tesó.
Annyira jó, hogy a lurkók így szívják magukba a nyelveket! Nagy előny lesz ez nekik! Sajnos én nem vagyok nyelvzseni, így még csak azt sem tudom megtenni, hogy itthon az anyanyelven kívül más nyelvet tanítgassak majd Balának.
Örülök, hogy Zsombi foga ép, s remélem a most kezdődő totyogós korszakát is megússza totyogós-balesetek nélkül.
Mircike!
De jó hallani felőletek!
Hát időm az nincs! Amik ott láthatóak, azokat javarészt Bala születése előtt csináltam. Kivéve a húsvéti horgolt tojásokat. Azokat meg Bala esti lefektetése után csináltam, éjszakába nyúlóan. Képes vagyok éjjel kettőig is ügyködni. Csak ne kellene másnap korán felkelni. Így készül most BAlának egy kötött kardigán. Igyekszem időben befejezni, nehogy kinőlje, mire készen leszek vele.
Nekünk most jött el az az idő, hogy átállunk az egy alvásra. Hát tényleg nem egyszerű.
Ma már ebéd előtt el akart aludni. Tervem szerint először meg akartam etetni, de aztán rájöttem, hogy ha elhúzom addig (+fél óra), akkor elszáll az álmossága, s nem akar majd semmit sem aludni. Így elaltattuk (egyik rossz berögződésünk ez az elaltatás a babakocsiban tologatva) ebéd előtt.
Nesze neked napirend! 
Nem vitte túlzásba a Lelkem. Elég volt neki 30 perc. Egész napra.

Egyelőre én még csak álmodozom, hogy az egyszeri alvásunk 2-3 órás legyen. De jó lenne! Neki is, meg nekem is. Ugyanis így már kora este tiszta nyügi. Hétkor letenni aludni még korán van. Nyolckor már tehetném, de akkor meg még Apának van korán, mert még nincs itthon (bár már nem egyszer nem vártam meg, mert annyira nyügi volt BAla). Ha aludna 2-3 órát, akkor a kilences fekvési időre ismét visszatérhetnénk, az teljesen jól működött.
Tündéri a Duna-történetetek! Ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy milyen okosak már! Hogy összerakják a dolgokat!
****
Mircikéékhez hasonlóan nekünk is szörnyű éjszakáink vannak egy hete.

Szemmel láthatóan egyszerre négy foga akar kibújni egy idejűleg.

Ma estére meg ráadásul még be is lázasodott, most 37,8-at mértem. Remélem csak a fogaktól. Nem szeretném, ha újra betegek lennénk. Eddig nem lázasodott, s az éjszakáinkat sem viselte meg ennyire az eddigi 10 fogunk.
Az éjszakáink tényleg horrorkategóriába tartoznak. mostanság. Bár az az igazság, hogy eddig elkényeztetett minket az Úrfi ezen a területen. Nem folt hasfájós baba, így mindig is csak kajálni kelt fel, s rögtön vissza is aludt. De most aztán bepótolja.
Minden éjjel 3 körül sikítva ébred, s vígasztalhatatlan.
Az az érdekes az egészben, hogy ha ott állunk az ágya mellett, s foghatja a kezünket, akkor teljes nyugalommal alszik.
Ha csak ott állunk az ágya mellett, s a kezünk nincs a buksija alatt, vagy a kezében, akkor is alszik sírás nélkül, -márpedig ha egy fog nyilal, akkor is fel kellene sírnia- de felkel kb két percenként, s felnéz, hogy ott állunk e még. Ha nem, akkor elkezd visítani. Ha meg igen, akkor édesdeden nyugtázza, s alszik tovább.
Ami megrémít, hogy visítva sír, s eddig nem sírt ilyen hangosan. Olyan, mintha valamitől félne. 3-tól kb. egy-másfél órán keresztűl felváltva ingázunk Apával, amikor felsír öt-tíz percenként, hogy újra megnyugtassuk. Áthozni magunkhoz nem merem, met félek, hogy utána nem lenne visszaút, s ha nem lenne gond, akkor is kikövetelné, hogy köztünk aludhasson. Amire rákényszerültem az eddigi éjszakák folyamán háromszor, hogy lefeküdtem az ágya melletti kanapéra, s ott aludtam (így meg Apa sírt nekem reggel, hogy nem mellette alszok

). Így is felébred, de ahogy hallja a hangomat, egy kis sírás, s nyüszögés után visszaalszik. Vagy ha nem is, de közelebb van felkelni hozzá. Már a fél lakótömb óvatosan, vagy direktbe rákérdezett, hogy "Rossz éjszakáink vannak most? Hogy ennyit sír ez a gyerek?". S közben mindenki aranyosan vigyorog.
Remélem, hogy tényleg ez a fogzási mizéria miatt vannak ezek a zűrös éjszakáink, meg a lázasodás is. Mondjuk Bala ilyenkor már nem nyálzik, csak előtte, amikor még nem is lehet látni, hogy valamelyik fogacska elindult.
Ezzel a sírás típussal az a bajom, hogy olyan, mintha "rémeket" látna. S az a baj, hogy még hiszek is benne, hogy ilyen kicsiként még nyitottak erre. (szellemvilág):? / hát most lehet, hogy hülyének néztek/
Ismét jó hosszú lettem, így futok is aludni.
Puszi: Timi