Sziasztok Kedves Társalgósok!
Sokat olvasgattam itt és gondolkodtam,hogy hova is írhatnék,de úgy gondoltam inkább nyitok egy új témát,mert elég kényelmetlenül érzem magam!Azt hiszem gyorsan le is írom, hogy miért!Próbálokrövid lenni!...
A történetem ott kezdődött,amikor 18 voltam és egy éve jártam első nagy szerelmmel.Ekkor terhes lettem és a szüleim nagyok aranyosak és megértőek voltak,ők amellett voltak,h tartsam meg és mindenben segítenek,mert annak idején ők is "így jártak"!Én boldog voltam és így is akartam,de a kedves barátom a szülei mellé állt,akik követelték,h vetessem el!Sajnos így is lett!Borzasztó élmény volt,azóta se felejtem el!...Azóta eltelt 2év.Másodéves joghallgató vagyok és ismét nagyon szerelmes!De most úgy igazán!Biztos hülyén hangzik,de úgyérzem megtaláltam a másik felem,akivel igazán boldog vagyok!A baj csak az,h ennek még csak 3hónapja és,h 400km van köztünk és 2év.Az én javamra.Ő még csak most fog érettségizni!És amire már gondolom rájöttetek,terhes vagyok tőle!6hetes!...én igazából nagyon boldog vagyok és ami igazán meglepett az az,h Ő is!!!hallani sem akar az abortuszról,ahogy én sem!De nagyon félek a szüleim reakciójától,mert ez egy elég különös helyzet!Az ő anyukája tegnap este véletlenül megtudta így ő már túl van ezen,tehát nekem is minél elöbb el kéne mondanom,de nem merem!Nagyon félek!Pedig nagyon szeretnénk ezt a babát!
Ti már mind sokkal tapasztaltabbak vagytok nálam!Kérlek segítsetek!mi lenne a leghelyesebb döntés?hogy mondjam el?mikor?mit csináljak?...
Előre is köszönök bármilyen hozzászólást!!!
üdv: adri
Új privát üzeneted érkezett!
Oldal: 1 / 1
Szia Adri!
Én is az első babámat várom,bár jóval egyszerűbb és letusztultabb helyzetben,mint te.
Azt tudnod kell,hogy egy abortusz után nő a meddőség esélye,így 2 után még nagyobb tehernek tennéd ki a tested és persze a lelked is.Ha mindketten szeretnétek ezt a babát,akkor ne múljon ez senki máson,csak kettőtök akaratán!!!
Elég rossz helyzetben jött,mivel félúton állsz a diploma előtt,de ezt utána is befejezheted.
Mennyi idős terhes vagy?
Natehát!!!Ne hallgass senkire,csak a belső gondolatdra,de azt vedd komolyan!!!
Sok sikert a jó döntéshez!
Nóri
Én is az első babámat várom,bár jóval egyszerűbb és letusztultabb helyzetben,mint te.
Azt tudnod kell,hogy egy abortusz után nő a meddőség esélye,így 2 után még nagyobb tehernek tennéd ki a tested és persze a lelked is.Ha mindketten szeretnétek ezt a babát,akkor ne múljon ez senki máson,csak kettőtök akaratán!!!
Elég rossz helyzetben jött,mivel félúton állsz a diploma előtt,de ezt utána is befejezheted.
Mennyi idős terhes vagy?
Natehát!!!Ne hallgass senkire,csak a belső gondolatdra,de azt vedd komolyan!!!
Sok sikert a jó döntéshez!
Nóri
Szia kedves Adri!
Remélem nem bánod, ha én is leírom a történetem... hátha segít!
Mi a párommal 7 hónapja ismertük egymást mikor kiderült babát várok. Egy héttel később már a szüleim is tudták. Én is főiskolás vagyok (vagyis gondolom Te egyetemista...), igaz párom már dolgozik.
Mikor megtudtuk egy dologban voltam csak biztos: nem fogom elvenni az életét. A párom pedig azt mondta bárhogy dönthetek mellettem áll! (Nem mondom, hogy nem voltak nehéz pillanatok, sőt 1-2 olyan amikor megfordult olyasmi is a fejemben, amit mára nagyon megbántam). Fogalmam sincs mi lett volna akkor, ha nem házasodunk össze, vagy elfordul tőlem a szerrelmem, de szerencsére ezt már nem is fogom megtudni! Akár így, akár úgy:
A születés mához 2 hétre van kiírva és ma már el sem tudom képzelni milyen is volna baba nélkül, pedig még nem tartom a karjaimban...
Remélem Neked is minden rendben megy majd!
Üdvözöllek! Jó, hogy leírtad a történeted!
Remélem nem bánod, ha én is leírom a történetem... hátha segít!
Mi a párommal 7 hónapja ismertük egymást mikor kiderült babát várok. Egy héttel később már a szüleim is tudták. Én is főiskolás vagyok (vagyis gondolom Te egyetemista...), igaz párom már dolgozik.
Mikor megtudtuk egy dologban voltam csak biztos: nem fogom elvenni az életét. A párom pedig azt mondta bárhogy dönthetek mellettem áll! (Nem mondom, hogy nem voltak nehéz pillanatok, sőt 1-2 olyan amikor megfordult olyasmi is a fejemben, amit mára nagyon megbántam). Fogalmam sincs mi lett volna akkor, ha nem házasodunk össze, vagy elfordul tőlem a szerrelmem, de szerencsére ezt már nem is fogom megtudni! Akár így, akár úgy:
A születés mához 2 hétre van kiírva és ma már el sem tudom képzelni milyen is volna baba nélkül, pedig még nem tartom a karjaimban...
Remélem Neked is minden rendben megy majd!
Üdvözöllek! Jó, hogy leírtad a történeted!
Sziasztok!
Adri,
leírom velünk mi történt,hátha segít!
Én 13 hetes terhes voltam,amikor kiderült hogy babát várok.Lassan 3 éve vagyunk együtt a párommal,nem vagyunk házasok,ezt későbbre terveztük,ugyanis ő még 1 évig iskolába jár.
Először szerettük volna elvetetni,mert féltünk attól hogy a szüleink rosszúl fogadják,de szerencsére nem jártunk sikerrel,mert már túlléptem a 12 hetet.
Azért írom,hogy szerencsére,mert azóta van egy 6 hetes gyönyörű,egészséges kisfiam és a szüleink maximálisan támogatnak minket.
Én is féltem attól,hogy anya leszek,meg hogy fel kell adnom mindent,de hidd el, megéri!!!
Nincs annál nagyobb boldogság,mint amikor megszületik a pici és a kezedbe adják!
Szerintem halgass a szívedre,az majd megmondja mi a helyes!
Adri,
leírom velünk mi történt,hátha segít!
Én 13 hetes terhes voltam,amikor kiderült hogy babát várok.Lassan 3 éve vagyunk együtt a párommal,nem vagyunk házasok,ezt későbbre terveztük,ugyanis ő még 1 évig iskolába jár.
Először szerettük volna elvetetni,mert féltünk attól hogy a szüleink rosszúl fogadják,de szerencsére nem jártunk sikerrel,mert már túlléptem a 12 hetet.
Azért írom,hogy szerencsére,mert azóta van egy 6 hetes gyönyörű,egészséges kisfiam és a szüleink maximálisan támogatnak minket.
Én is féltem attól,hogy anya leszek,meg hogy fel kell adnom mindent,de hidd el, megéri!!!
Nincs annál nagyobb boldogság,mint amikor megszületik a pici és a kezedbe adják!
Szerintem halgass a szívedre,az majd megmondja mi a helyes!
Kedves Adri!
Nem tudom benezel-e meg ide,már biztosan elmondtad a szuleidnek a babat,hogy reagaltak.
Én is leirnek egy tortenetet,hatha segit.
18 évesen jöttem össze a ferjemmel,most 22 éves vagyok.A kapcsolatunkat apukam nagyon ellenezte,folyamatosan támadta a párom,pedig apukam egy nagyon jo ember,csak kicsit zárkozott.Mindig imádtam,tudtam,hogy ő is,de az a fajta volt akivel soha nem beszelgettunk.Ő ilyen,talan attol,hogy anyukam meghalt,nagyon szerettek egymast.Szoval minden szinten utalta ezt a kapcsolatomat,és én 19 évesen,miután érettsegiztem és elvegeztem egy technikumot ,eljöttem otthonrol és Pestre költöztünk a szerelmemmel.Apu azt mondta,akkor neki nincs többé lánya.Nem is keresett.A párom nagyon szeretett volna babát(Ő már 28 éves volt akkor),és én fiatalkorom ellenere azt mondtam legyen.3 honapra rá megfogant,boldogok voltunk.Igen ám de el kellett valahogy mondani apukamnak,ő nem tudta,hogy terveztuk.
Akkor azert mar beszéloviszonyban voltunk.Apu azt mondta nem örül és nem akar nagypapa lenni,de "most már mindegy."Ezt mondta.Egesz terhessegem alatt nem emelte fel a telefont,hogy megkerdezze mi van velunk,mikor mondtam,hogy kislányom lesz,lecsapta a telefont.Tudtam,hogy erdekli,de borzaszto büszke ember,bár ez mar a butasag hatarat surolta.Most 18 honapos a kislányom,közben a kedvesemmel össze is hazasodtunk,a kislányom ott volt az eskuvonkon:)
Visszakoltoztunk abba a varosba ahol azelott éltunk.Most az apukam egy napot nem bir ki az unokaja nelkul,meghalna érte,rajongasig szereti,könnyekig meghatodik amikor a lanyomtol puszit kap.A vilag legjobb nagypapaja és varja a kovetkezot!!!!Amit mondjuk én nem vallalok,mert kicsit kijott rajtam ez a gyes-betegseg,de ez mar egy másik téma.
Ezt csak azert irtam le,mert irtad,hogy tartasz a szuleid reakciojatol és gondoltam hatha segit.Persze,ha jol reagaltak,annak nagyon örülök:)
Én emlekszem nagyon el voltam keseredve,pedig mindenki mondta,hogy majd ha meglesz a baba,apukam biztos más vélemenyem lesz már.De en mindig mondtam,hogy kizart dolog,annyira mar ismerem.És hihetetlen a valtozasa.Ha csak fele ilyen jo apa lett volna...
Ha erre jarsz irj kérlek mi van Veletek,annyira magamra ismertem ,ahogy olvastam a soraidat!
Minden jot Neketek:)
Nem tudom benezel-e meg ide,már biztosan elmondtad a szuleidnek a babat,hogy reagaltak.
Én is leirnek egy tortenetet,hatha segit.
18 évesen jöttem össze a ferjemmel,most 22 éves vagyok.A kapcsolatunkat apukam nagyon ellenezte,folyamatosan támadta a párom,pedig apukam egy nagyon jo ember,csak kicsit zárkozott.Mindig imádtam,tudtam,hogy ő is,de az a fajta volt akivel soha nem beszelgettunk.Ő ilyen,talan attol,hogy anyukam meghalt,nagyon szerettek egymast.Szoval minden szinten utalta ezt a kapcsolatomat,és én 19 évesen,miután érettsegiztem és elvegeztem egy technikumot ,eljöttem otthonrol és Pestre költöztünk a szerelmemmel.Apu azt mondta,akkor neki nincs többé lánya.Nem is keresett.A párom nagyon szeretett volna babát(Ő már 28 éves volt akkor),és én fiatalkorom ellenere azt mondtam legyen.3 honapra rá megfogant,boldogok voltunk.Igen ám de el kellett valahogy mondani apukamnak,ő nem tudta,hogy terveztuk.
Akkor azert mar beszéloviszonyban voltunk.Apu azt mondta nem örül és nem akar nagypapa lenni,de "most már mindegy."Ezt mondta.Egesz terhessegem alatt nem emelte fel a telefont,hogy megkerdezze mi van velunk,mikor mondtam,hogy kislányom lesz,lecsapta a telefont.Tudtam,hogy erdekli,de borzaszto büszke ember,bár ez mar a butasag hatarat surolta.Most 18 honapos a kislányom,közben a kedvesemmel össze is hazasodtunk,a kislányom ott volt az eskuvonkon:)
Visszakoltoztunk abba a varosba ahol azelott éltunk.Most az apukam egy napot nem bir ki az unokaja nelkul,meghalna érte,rajongasig szereti,könnyekig meghatodik amikor a lanyomtol puszit kap.A vilag legjobb nagypapaja és varja a kovetkezot!!!!Amit mondjuk én nem vallalok,mert kicsit kijott rajtam ez a gyes-betegseg,de ez mar egy másik téma.
Ezt csak azert irtam le,mert irtad,hogy tartasz a szuleid reakciojatol és gondoltam hatha segit.Persze,ha jol reagaltak,annak nagyon örülök:)
Én emlekszem nagyon el voltam keseredve,pedig mindenki mondta,hogy majd ha meglesz a baba,apukam biztos más vélemenyem lesz már.De en mindig mondtam,hogy kizart dolog,annyira mar ismerem.És hihetetlen a valtozasa.Ha csak fele ilyen jo apa lett volna...
Ha erre jarsz irj kérlek mi van Veletek,annyira magamra ismertem ,ahogy olvastam a soraidat!
Minden jot Neketek:)
Meg annyit,hogy a körülmenyeink nekunk is rosszak voltak,szinte bele sem gondoltam mi lesz velunk,alberletben éltunk,a ferjemnek mindenféle állása volt már csak tartos nem,én ugye gyest kapok,igaz az ő szülei nagyon rendesek,imádom az anyosom,az aposom,sokat szenvedtem,hogy igy beleugrottunk a dologba,hogy nincs sajat haz+rendezett anyagiak,de mindig lett valahogy és ma már másfél év elteltevel egesz rendezodtunk és most mar tavasszal a lakastéma is megoldodikA babad mindenhez erőt ad Neked,miatta tudsz majd küzdeni és nagyon erős leszel,erősek lesztek.Olyan embert ajandekozol meg most a babaval akit imadsz és ő kettőtőkből lesz egy egesz!Nekem voltak rossz idoszakaim lelkileg,ma is van,de és volt,hogy megkerdeztem magamtol,hogy nem volt korai 20 évesen szulnom?De amikor látom,hogy alszik és közbe szopizza az ujjacskajat édesen arra gondolok,hogy semmi sem törtenhetett volna ennel szebb dolog velem.
Julcsi
Julcsi
Oldal: 1 / 1
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mi már sejtjük, hova húz ezentúl a szíved baba-mama termékekért! 
Ahogy a kisbabája fejlődik, idővel minden szülő megtapasztalja, milyen varázsereje van a meséknek: legyen az a legelső színes lapozó, egy mondókáskönyv, vagy egy kedves, állatos történet; könnyen megfigyelhetjük, micsoda hatást gyakorlunk velük a gyermekeinkre, még ha mi magunk talán már unjuk is picit ugyanazokat a kedvenceket lapozgatni.
