Sziasztok!
Barbi, Nyúlné! Jaj, de szép őszi képek!
Köszönöm az aggódást mindenkinek! Jól vagyok már, csak tényleg megijedtem a tegnapi történésektől.
Na, kicsit a tegnapról: Sacit kivittem sétálni, alig bírtam már hazavánszorogni a játszótérről, éreztem, hogy valami nincs rendben. Nálunk ugye nincs lift, úgyhogy a gyereket, plusz a zöldségestől hozott csomagot föl a 2. emeletre, fönn szinte utolsó erőmmel leraktam gyereket, zacskót, és lefeküdtem az ágyra, akkor már szédelegtem rendesen. Saci még ott udvarolt, hogy játsszak vele, de csak egy fölülésre telt az erőmből, utána pedig már éreztem, hogy megy ki az erő a jobb karomból, föl se tudtam emelni. Akkor már én is, engem látva Saci is sírt, a másik kezemmel próbáltam őt vigasztalni, kevés sikerrel. Így lehettünk kb. 10 percet, mire párom végre hazért, de addigra már az arcom is lezsibbadt. Próbáltam szólni hozzá, de nem ment. Irtó félelmetes, hogy észnél vagy, forognak a kerekek, de nem tudod a szádat formálni, nem tudod megosztani a másikkal, amit szeretnél. Örs gyorsan megvigasztalta Sacit, és próbált ügyeletet hívni. Na, ez volt a másik röhej. Telefonszám, kicsöng, nem veszik föl. Tudakozó, másik telefonszám, nem veszik föl.

Újból tudakozó, újabb szám, nem veszik föl! Nőgyógyász tanácsára neurológiai klinika, fölveszik, persze kisebb örömóda-betétek meghallgatása után, majd közlik, hogy a területileg illetékes neurológiára menjünk, ami a Nyírő. Megjegyzem, később a Nyírőben kiderült, hogy csak beutalóval fogadhattak volna.
Gyorsan hívtuk a barátokat, letusoltam, kocsiba vágtuk magunkat, és be a Nyírőbe. A Nyírő neurológiai osztályán nem volt neurológus ügyeletes.

Vagyis egy belgyógyász doktornő vizsgált meg, kissé kioktató (miért ide jöttünk, miért nem mentem el az előző MRI-re júniusban, miért akarok hazamenni, mikor szerinte meg kellene figyelniük benn, stb), de alapvetően kedves stílusban. Néhány kéz-, nyelv-, lábnyújtogatás után közölte, hogy benntartana éjszakára, majd reggel vizsgálnak meg (éjszaka semmilyen vizsgálatot nem tudnak csinálni). Én mondtam, hogy akkor inkább hazamennék, és majd holnap jöhetnek a vizsgálatok. Erre eléggé húzta a száját, de saját felelősségemre inkább hazajöttem, nem volt kedvem azon a kevéssé szimpatikus helyen éjszakázni. Mintegy 30-40 perc (!) gépelés, adminisztráció után aláírtam a papírokat, és eljöttünk. Itthon kialudtam magam, bár még reggel is kicsit nyomott voltam, de nagyon örülök, hogy nem maradtam benn. Slusszpoén: a kórházból kifelé legomboltak tőlünk 500 Ft-ot, hogy este 8-tól benn parkoltunk 1,5 órát.
Röviden (?) ennyi a tegnap.
Nőgyógyászom megígérte, hogy ma reggel beszél az István kórház neurológusával, és mehetek hozzá. Mint kiderült ma délután 1 órakor, a doktornő csak szerdán lesz Bp-en, úgyhogy majd akkor visszatérünk a dologra, persze ha rosszul vagyok, akkor azonnal szóljak.
Így ma nem történt semmi, azt hittem, gyorsan berendelnek, kivizsgálnak, aztán kész. Örs direkt itthon maradt velem, el akart kísérni, hogy ne kelljen egyedül mennem vizsgálatokra. Na, sebaj, azért pihentünk legalább.
Mondtam már, hogy imádom a magyar egészségügyet? Pedig még nem is történt olyan súlyos dolog…