Társalgó főoldal » Anyaságról » RÁK

23 éves vagyok, 2 kicsi gyerekem van. Rákos vagyok. Meg fogok halni. MIÉRT???? Nem hiszek Istenben. Abban hiszek, hogy a gyerekeimnek szükségük van az anyjukra..

Ez borzasztó! Pontosan mi a bajod? És milyen stádiumban vagy? Nem szabad feladnod, semmiképpen sem! Magad miatt sem, de a gyerekek miatt meg pláne nem! Mivel fiatal vagy, nagy az esélyed a túlélésre! Nagyon fontos a pozitív gondolkodás. Minden betegségnek megvan a lelki oka, azt kell legelõször megtalálni, és a betegség utána már legyõzhetõ! A férjem barátja 20-as évei elején lett rákos, túlélte, elbagatellizálta a dolgot, nem járt kezelésekre, és bizony áttétei is lettek. És ekkor kapott észbe. Már olyan állapotban volt hogy kezdett mindenki lemondani róla, mikoris egy természetgyógyász ismerõs segítségével kiderítették a lelki okot is, és ezután rohamos gyógyulásnak indult. Persze szükség volt a radikális kezelésekre is, de sikerült! Most 3 éve már tünet-mentes!Kérlek hogy ne add fel!!!

Norcsi

Noémi!

Nagyon sokan meggyógyulnak, higgy MAGADBAN!!!!! És a gyerekeidnek valóban szükségük van rád, úgyhogy harcolj magadért értük!!!!! A legreménytelenebbnek látszó esetekbõl is lehet kiút!
Ha segítségre van szükséged, itt valószínûleg tudnak segíteni, hívd fel õket:
"A Rák Ellen, Az Emberért, A Holnapért" Társadalmi Alapítvány

Támaszadó SZolgálat: 367-51-33, 367-51-44
vagy az alapítvány kp-ja: 217-0404
Az alapítvány Budapesten mûködik, de ha vidéki vagy, akkor is érdemes felkeresned õket! Én magam SOK!!!!!! gyógyult daganatos beteget ismerek, LÉGY TE IS AZ!!!!!

Márti

Nagyon kar,hogy nem hiszel Istenben! Ha hinnel benne,akkor egyertelmuen hinnel a felgyogyulasodban is!
Mindig van remeny...nem szabad feladni.Probalj imadkozni!

Mellrákom van. Már áttételek is vannak. Attól félek, hogy nincs sok esélyem. De ha mégis meghalok, akkor nem volna-e helyesebb a hátralevõ idõt a gyerekeimmel töltenem? Ehelyett kórházakban szenvedjek rettenetes kezelések alatt? Akkor inkább kis idõt még a picikkel tölthetnék. Legalább szép emlékeik maradnak rólam.
Ugyanakkor mi van, ha mégis van egy hajszálnyi remény?
Most akkor mi a jó megoldás? Hol van az a határ, amikor már nem érdemes továbgb csinálni, és inkább a szeretteinkel kell töltenünk, ami még hátravan?

Kedves Alexa!
Tudom, csak jót akartál, ezért nem is különösebben akarok itt hitvitát nyitni, de javaslom, tegyél egy sétát mondjuk a gyermek-onkológián, nézd meg, ahogy a sok kis csontsovány, kopasz kicsi szüntelenül hány a kezelések alatt, és aztán gondolkodj el rajta, hogy hol van a te Istened. Vagy csak nem imádkoztak szerencsétlenek eleget?

Kedves Noémi!
Ne Istenben higgy,hanem saját magadban!
Hogy igenis meg fogsz gyógyulni!!!
Soha nem szabad feladni!!!
Nekem egy természetgyógyász mondta,hogy elõbb ki kell deríteni az lelki okát amitõl kialakult,és azt megszüntetni,és utána jön a gyógyulás!
Õ már olyanokat megmentett,akikrõl az orvosok is lemondtak!
De ehhez az is kell hogy a beteg is elhiggye hogy van kiút!
Valahol olvastam hogy a rákos sejteket az anyatej elpuszítja.Megpróbálok utánanézni,hogy hol találtam,és hogy ezt milyen formában kell alkalmazni.
A remény hal meg utoljára!
Ne add fel!!!

Noémi!

Ugyanazt tudom mondani amit korábban is, Mariannhoz hasonlóan látod hogy én is azt írtam a korábbiakban hogy nagyon fontos a valódi ok feltárása. NEM SZABAD FELADNOD!!! Többféle kúra is van, a léböjtkúra és hasonlók, az azt végigcsinálók közül nagyon sokan meggyógyultak. Az orvosaid mit javasoltak? Szerintem amíg egy csöppnyi remény is van addig nem szabad a legrosszabbra gondolnod!
Természetgyógyásszal nem konzultáltál még?
Azt kívánom hogy minél elõbb gyógyulj meg!!!


Norcsi.

Kedves Noémi!

Én sem akarok hitvitába bocsátkozni, de a világban lévõ szörnyûségek nem az Isten akaratából történnek, hanem az emberek gonoszsága miatt. Sokmindent azért enged meg, mert azáltal közelebb kerülnek az emberek Istenhez. Nagyon sokan vannak pl., akik akkor térnek meg, amikor vmi szörnyûség történik az életükben, és annak elviseléséhez egyedül gyengének érzik magukat.
Ha hinnél Istenben, a hitbõl nagyon sok erõt meríthetnél. Persze ezt a szívedben kell érezned. Imádkozom azért, hogy megkapd azt a kegyelmet Istentõl, hogy vágyakozz utána. Istennel minden könnyebb. Ha pillanatnyilag nehéznek is érzed a helyzetedet, õ majd ad megoldást. Isten mindig a legjobbat akarja nekünk, csak néha nem vagyunk képesek megérteni, mi is a jó nekünk. Segít a döntésben egy válaszút elõtt. Bízz benne! Szeret téged! Lehet, hogy nehéz ezt elfogadnod, de ami most veled történik, talán egy próbatétel. Éppen ezért semmiképp sem szabad feladnod. Nem tudhatod elõre, hogy mi fog történni. Kérdezd meg az orvosodat, milyen kezelést javasol! Nem biztos, hogy csak kemoterápiát (amitõl hánynál). Egyébként azok is idõszakos kezelések, nem folyamatosan zajlanak. Mielõtt bárki máshoz elmennél, mindent beszélj meg alaposan az orvosoddal. Nincs annál rosszabb, amikor vki mindenféle természetgyógyászhoz jár, és csak akkor jut orvoshoz, amikor már késõ.
Azt is írtad, hogy áttéteid vannak, és nincs sok esélyed. Önmagában az áttét nem egyenlõ a gyógyíthatatlansággal. Attól is függ, hogy hol van, hány, operálható-e, milyen természetû a daganat (szövettani típus) stb. Sokan vannak, akik áttétes daganatot túléltek. (Pécsett pl. egy klubot is alakítottak.)
Ha bármi kérdésed van, nagyon szívesen segítek. (Ha, mondjuk, nem mersz vmit szemtõl szemben megkérdezni az orvosodtól.)
Végezetül, bárhogyan is döntesz, a családod biztosan melletted áll, és támogatnak. Ahogyan itt mindannyian a neten.
Orsi

Szia.
Mik voltak a tüneteid?

Noémi
Nem szabad feladnod a reményt hisz semmi sincs veszve A családomban van mellrákos személy aki idõs korában betegedett meg és szégyellt orvoshoz fordulni, amikor a tüneteket már észlelte magán. Mire a családnak sikerült rávennie, hogy forduljon orvoshoz addigra áttétes mellrákja lett de ettõl függetlenül is bátran állítom, hogy teljesen meggyógyult. Az egyik mellét el kellett távolítani és a mûtét után néhány kemoterápiás kezelést kellett kapnia. Ennek immáron 7 éve!!! És azóta minden a legnagyobb rendben van Épp a múlt héten kísértük el kontrollra
Fel a fejjel és próbálj meg erõt meríteni a gyermekeidbõl Hidd el ez segíteni fog

A legjobbakat kívánom Nektek: Doris

Kedves Noémi, a mostani Nõk Lapjában van egy cikk egy kazahsztáni csodadoktornõrõl (Magyarországon él), aki már gyógyított meg áttátes rákkal embereket. Olvasd el a cikket. Bár alapvetõen szkeptikus vagyok a csodadoktorokkal szemben, de én a helyedben megpróbálnám ezt is!
Próbáld meg elhinni, hogy meggyógyulhatsz, és NE ADD FEL!!!
Szeretettel: Szentkereszty Kati

[url=https://www.babanet.hu/lazi/hetrol_hetre/00080101.htm" TARGET="_top]https://www.babanet.hu/lazi/hetrol_hetre/00080101.htm[/url]

Kedves Noemi!

Hogy erzed magad? Van valami elorelepes a betegsegeddel kapcsolatban? Probaltad a termeszetgyogyaszatot? Mielobbi gyogyulast es nagy-nagy akaraterot kivanok:

kamilla

Abban a kerdesben, hogy veluk legy-e most, vagy eljarj kezelesekre, szerintem az a valasz, hogy azert legy most kevesebbet veluk a kezelesek miatt, hogy minel tovabb tudd kiserni az eletuket. Ne legyen emiatt lelkiismeret-furdalasod, annak idejen az en Anyukamnak is ez volt a dontese.
Kotelesseged mindent megtenni a gyogyulasodert! Kotelesseged hinned is benne! Ne haragudj a durva szavakert, a gyerekeid is ezt mondanak, ha nagyobbak lennenek.
Remelem nem batodsz meg, es adsz meg hirt magadrol...

kamilla

Kedves Névtelen
Kérlek jelentkezz....mi van Veled? Nagyon izgulok Érted

Puszi: Doris

Noémi!
Tényleg jelentkezz,én is aggódom érted!

Kedves Noémi!

Csatlakozom az elõttem szólókhoz, kérlek NE ADD FEL!!!
Gondolj a két kicsidre, és higgy benne, hogy a Te fiatal szervezeted képes legyõzni a betegséget!!!

Kérlek, jelentkezz én is szorítok Érted!!

Mindennap imádkozni fogok a gyógyulásodért!!!

Ui: én azért hiszek Istenben, mert nagyon sok reménytelennek tûnõ nehéz problémám oldódott meg olyan módon, amit véletlennel magyarázni nem lehet...

holnap lesz a kislányom, Melissa keresztelõje...

Puszi: Sheila

Kedves Noémi!

Bár én is hiszek Istenben (elvileg), most Norcsi és Zmariann szavait ismételném neked: keresd a lelki okokat. Elég, ha csak magadnak meg tudod fogalmazni, de ehhez jó a külsõ, szakértõ segítség!
Nekem is két kisgyerekem van, és gyakran voltam/vagyok olyan helyzetben, hogy legszívesebben valahol egész máshol lennék... Mivel sokszor voltam "magam alatt", félni kezdtem, hogy valami halálos betegséget "csinálok magamnak", ha így megy tovább. (Persze tudom, ez nem így mûködik, de mégis.)
A nõiséggel is kapcsolatos probléma lehet a mellrák szerintem, nálunk Anyukámnak vették le pár éve az egyiket. Nála tuti a "lelki ok",csak vele így errõl nem lehet beszélni...

Egyszóval ilyesmi szerintem magától a kismama-állapottól is kialakulhat, a lelke mélyén az ember gondolhatja úgy, hogy ez az állapota nem jó neki, míg ugyanakkor az eszével tudja: élni kell a babákért!
(Tudok olyan kisgyerekes anyukát, aki öngyilkos lett, ezt csak példának mondom arra, hogy szélsõségesebb megnyilvánulás is lehetséges sajnos.)

Írj, kérlek, hátha közelebb juthatunk a megoldáshoz így névtelenül (arctalanul)...

(Egy barátnõm hasonló helyzetben van, kemoterápiára jár, ami persze hajhullással, egyebekkel jár együtt, de nem tudom, hogyan támogathatnám...)
Várom a válaszod! (Gyógyulj meg!)


Ilon

Kedves Noémi!
Elmondok egy történetet, amibõl Te is erõt meríthetsz. Ismertem egy férfit, aki áttételes májrákban szenvedett, borzasztó leletekkel, s a háziorvosa megismertette néhány amerikai, nálunk is beszerezhetõ táplálékkiegészítõvel. Amikor én láttam, olyan fitt és jó kinézetû volt, hogy, hogy ha nem tõle tudom a történetét, tán el sem hiszem. Minden lelete folyamatosan javult. Neki ezek a termékek 4 évvel hosszabbították meg az életét, ami idõ alatt emberhez méltó, jó "minõségû" életet tudott élni és az idõt a családja körében tölteni. De mivel nem csodaszer, csak segítség, õ sem kerülhette el a sorsát. Amikor meghalt, egy olyan fontos dolgot hagyott a feleségére, ami hátborzongató, mert mi nem is tudjuk elképzelni, hogy õ mit élhetett át. Azt mondta, hogy a felesége nem hagyhatja abba ezeknek a termékeknek a terjesztését, hogy eljusson minél több segítségre váró emberhez. Hidd el, nem szabad feladni, meg kell kapaszkodni minden szalmaszálban. Lehet, hogy valahol van Neked is segítség. Nem mindegy mennyi idõt tölthetsz a gyermekeiddel!
Olvasd el az Erõleves a léleknek sorozat bármelyik könyvét, remélem találsz benne megnyugvást. Belenyugvást, sajnos nem.
Ha bármi módon segíthetek, írj az email címemre: serfozogy@freemail.hu
SOHA NE ADD FEL! Drukkolunk Neked!
Szia. Mari

Sziasztok!

Lehet, hogy mégis meggyógyulok, a helyzet nem is olyan súlyos, mint amilyennek tûnt.
Azonban mindkét mellemet le fogják vágni. Tudom, az életért cserébe megéri, de mi lesz velem ezután? a szexuális életem biztosan csõdöt mond, ugyan ki kívánna egy mell nélküli nõt, bármennyire is szereti az illetõt? Félek, hogy a páromnak szeretõi lesznek..vagy elhagy.
De ami még rosszabb: szerettem volna még kisbabát. tudom, már van kettõ, örüljek, ha õket fel tudom nevelni, de én mindig nagy családra vágytam, annyira szerettem volna legalább mégegy gyereket. De ez eleve kockázatos sugárkezelés után, nameg ugyan mivel fogom szoptatni?!

Szóval ez van.

Köszönöm mindenkinek a bátorító sorokat.

Noémi

Kedves Noémi!

Sajnálom a helyzetedet, de ne keseredj el. Szerintem a férjed, aki veled együtt csinálja ezt végig, nem fog elhagyni. Ha nagyon zavar (kit ne zavarna, hülyeség volt), késõbb talán lehet szilikonnal pótolni, ha megbízol benne. A gyereket meg talán késõbb is tudod vállalni, csak elmondják az orvosok, hogy mikor és lehet-e. Én nagyon drukkolok, hogy lehessen!! Tejet akár mástól is tudtok kapni.
Nagyon-nagyon drukkolok, hogy minden rendben legyen és tudj még egy babát vállalni majd!!! Azt kívánom, hogy még sok boldog évet élj meg a családoddal!!!

Zita

Noemi!

Nagyon megertelek, biztos, hogy bennem is ugyanezek a ketelyek merulnenek fel.
Plasztikai sebeszeten dolgoztam, ahol tobb ugyanolyan problemaval kuzkodo no is volt paciensunk, mint Te. Tudom, mekkora problema is ez, de a sikeres gyogyulasod utan ezt a fontos kerdest is lehet ma mar orvosolni, raadasul a TB fizeti, hiszen betegseg miatt veszted el a melleid. Ez a mutet egy cseppet sem terheli meg a szervezeted, es a szilikonos mellinplantatum hidd el(!), ugyanolyan esztetikai elmenyt fog nyujtani ferjednek mint regen.
A ferjed pedig bar nem ismerem, de egeszen biztos, hogy sem veled szemben, de fokent magaval szemben nem teszi meg azt, hogy magara hagy a bajban es szeretot tart. Biztos nem tudna a szemedbe nezni vagy a gyerekeire, vagy a tukorbe...
23 eves vagy. 1 ev alatt tokeletesen maradektalanul meggyogyulsz, meglesz a muteted, es legkesobb a sugarterapia utan 5-6 evvel nyugodt szivvel ujra vallalhatsz kisbabat a mellinplantatummal egyutt, bar az igaz, hogy szoptatni sajnos nem fogsz tudni.

Annyira orulok, hogy jelentkeztel, minden nap tobbszor is benezek ide, hogy van-e hir Rolad.
Ugye jelentkezel meg, es megirod, hogy vagy, hogy haladnak a kezelesek...
Mit mondott az orvos, mi a primer tumor? Mikor kezdik a kezelesed?

kamilla

Noemi,
A kezelesek elott ha lehet beszelj az orvossal a kisbaba kerdesben! Az nem nagy tragedia, ha nem fogsz tudni szoptatni, viszont nem tudom, hogy sugarkezeles ill. kemo utan milyen allapotban maradnak meg a petesejtek. Ugy hallottam, ilyenkor le kell vetetni oket, es lefagyasztatni arra az idore, amikor a te egeszsegi allapotod mar lehetove teszi, hogy ismet babara vallalkozz!
Nagyon drukkolok neked, es kivanom a legjobbakat, sok erot es kitartast!

Zsuzsi

Kedves Noemi!
Meglepodve olvastam a soridat! Azert lepodtem meg, mert szamomra felfoghatatlan, hogy egy ilyen fiatal kisgyermekes anyuka hogy lehet ilyen pesszimista, es mindenben a negativumot kereso! Szerintem eloszor ezen a gondolkodasmododon kellene valtoztatnod, es akkor maris kerekebb lenne a vilag! En ha megtudnam, hogy ilyen sulyos betegsegem van, akkor biztos nem azon gondolkodnek el, hogy vege, es mi lesz a gyerekeimmel, vagy hogy van remeny, de elvesztem a melleim, nem lehet tobb gyerekem... stb. Hanem arra torekednek, hogy minel hamarabb meggyogyuljak barmi aron is!! Nem magamert, hanem a gyerekeimert es a ferjemert! Es itt tobben leirtak mar elottem, hogy az esztetikai kerdes megoldhato! Mivel nem hiszek a veletlenben, es en ugy gondolom hogy valakinek iranyitania kell eletunket, ezert hiszek istenben. Na ezt ne ugy kepzeld, hogy templomba is jarok, mert szerintem arra nincs szukseg ahhoz, hogy kozelebb keruljek hozza. Lehet, hogy banton fogalmaztam, de nem akartalak megbantani, hanem csak segiteni! Egyszoval fel a fejjel! Higgy abban, hogy megfogsz gyogyulni, mert szukseguk van a gyerekeidnek es a ferjednek rad, es NEM MASRA! A tobbin raersz gondolkodni a teljes felgyogyulasod utan is! Mindenre van megoldas, csak meg kell talalni az odavezeto utat! Ezt ne felejtsd el! Bizzal magadban!
Nagyon drukkolok neked!
Moni
ui: Egy ismerosomnek tavaly osszel derult ki ugyanez, "megjarta a hadak utjat", es nyarra meggyogyult, ugy tudom mar elkezdett dolgozni is. O egyedul neveli a 16 eves fiat, mert a ferje balesetben meghalt, amikor varandos volt a fiaval. Szoval ot sem dedelgeti az ELET!

Kedves Móni!

Azért ha az ember 23 évesen két kicsi baba anyukájaként megtudja, hogy súlyos rákbeteg, akkor azért a pesszimizmus elég természetes reakció, úgy gondolom.
Most már bizakodóbb vagyok, meg fogok gyógyulni, érzem.

Csak a valóság mindig megdöbbentõ. Tudom, nem kioktatni akartál, de gondolj már bele.. téged elöntöttek volna a pozitív gondolatok abban a pillanatban, hogy megtudnád a rossz hírt? Nem arra gondolnál véletlenül, hogy 'Úristen, mi lesz velem, mi lesz velünk?'

Egyébként nem vagyok pesszimista ember, sõt...

Köszönöm, hogy drukkolsz, és mindenki másnak is.

Noémi

Noémi!

Nagyon örülök, hogy most már te is hiszel a gyógyulásodban, szerintem ez a legelsõ és legfontosabb lépés a gyógyulás felé!
Még az elsõ jelentkezésedkor írtam neked néhány telefonszámot és címet - nem tudom, felkerested-e az Alapítványt, de ha nem, akkor most már talán érdemesnek tartod te is! Ha esetleg visszariaszt, hogy nem hallottál még róluk (bár 17 éve mûködnek ), nem tudod, kik õk és mivel foglalkoznak, miben tudhatnak segíteni, szívesen megírom e-mailben is! Címem: neth@posta.net

És persze továbbra is nagyon drukkolok neked, nektek!

Márti

kedves Márti!
Köszönöm.

Kedves Noémi!

A téma elején összeszorult gyomorral olvastam soraid.Mire a végére értem" kiengedtem".MEG FOGSZ GYOGYULNI!!!!Ha pedig jol választottál(?)a férjed a legnagyobb bajban is kitart melletted.Kiválo plasztikai sebészek vannak,akik,ha eljön az ideje potolhatják a "hiányzo részeket".Lebegjen a szemed elött,hogy látod öket felnõni.Vajon van ennél fontosabb??
Nagyon szoritok!!Adj hirt folyamatosan magadrol.
Szilvi

Kedves Noémi! És mások is!

Régóta érlelgetem, hogy hozzászólok, bár az elején tényleg látszott, hogy mennyire elvesztetted a hitedet, és örömmel olvastam, hogy visszatért, és már Te is bízol a gyógyulásban.

Én az elsõ babám születése elõtt, 7 éve veszítettem el az édesanyámat. 46 éves volt, 3 évet élt mellrákkal. De! Amit soha sem tudtam neki megbocsátani, az az volt, hogy ami elõtt kiderült, mi a baja, õ már nagyon régen tudta, hogy valami nem OK, de titkolta! Elõttünk, a családja elõtt, akik segítettük volna õt! Soha nem derült ki, mi volt az oka rá, de amikor felismerték, már késõ volt, már mellmûtét sem segíthetett rajta. Értelmetlennek találtam a halálát, és felelõtlennek éreztem õt. Szerintem a harmadik gyerek születése óta nem volt semmiféle szûrésen, és az egészségével soha sem törõdött. Nem csak rá jellemzõ ez, hanem nagyon sok, szerintem inkább középkorú emberre, nõkre és férfiakra egyaránt.

Mi már talán másként gondolkodunk, és azt hiszem, mindenkinek így kellene gondolkodnia, hogy kevesebb legyen a szülõjét fiatalon elveszítõ gyerek, illetve gyerekét fiatalon elveszítõ szülõ. Mindkettõ tragédia! Te is ezt tetted, hiszen valószínûleg amint érezted, hogy baj van, utánajártál.

Az egészségügyben sem kéne furán nézni valakire, aki 30 éves kora elõtt mammográfiai vizsgálatot kér. Anyu halála óta én folyamatosan járok erre a vizsgálatra, de nem sok ilyen korú nõt láttam ott.

Senki se gondolja, hogy vele nem történhet meg, fiatalon nem érheti semmi baj, Noémi példája is ezt mutatja. Muszáj törõdni magunkkal, hogy a gyerekeink és a családunk se tehessen szemrehányást, és ne okozzunk nekik értelmetlen fájdalmat!

Bízok a gyógyulásodban, és hogy a gyermekeid még nagyon- nagyon sokáig "számíthatnak" Rád, illetve nagyon sok kitartást kívánok ahhoz, amin még keresztül kell menned, amíg meggyógyulsz! Figyelni fogom a híreket, mint ahogy sokan mások is.

üdvözlettel

Kriszta

Kedves Noémi! Örülök hogy biztató hírekkel tudtál szolgálni! Fel a fejjel és minél elõbb gyógyulj meg teljesen! Elõttem már nagyon sokan írták hogy a plasztikai mûtét majd pótolja az elvesztett mellek hiányát, abban meg maximálisan bízni kell hogy a férjed végig, teljes odaadással melletted fog állni! Én nagyon drukkolok neked, és tényleg nagyon de nagyon fontos a pozitív gondolkodás! Mielõbb hallass majd magadról!

Norcsi.

Kedves Noemi!
Nem kioktatni szerettelek volna. Bocsanat!
Tudom, hogy nem fekete es feher a vilag! Csak ezt szerettem volna valahogy leirn! Hogy nemcsak a rossz es a jo letezik! En mar nagyon sokat gondolkodtm ezen, hogy mit tennek, mi lenne ha... Es bennem mindig az elni akaras fogalmazodott meg, barmi aron is! Soha nem gondoltam arra, hogy... Persze a valosagban nem tudom, hogy pontosan hogy reagalnek!
Biztatlak gondolatban addig is! Drukkolok neked, hogy sikeruljon legyozni!
Moni

Kedves Noémi!
Nagyon örülök, hogy hallattál magadról és hiszel a gyógyulásban. Ez már nagy siker, hogy a lelki gödörbõl ki tudsz mászni!! Bízz a kezelésekben, s hogy még sokáig kísérheted figyelemmel a gyerkõceid fejlõdését, cseperedését, kamaszodását... Csak elõre nézz, s ez erõt adhat!
Kitartást, drukkolok neked!
Mari

Kedves Noemi!


A fent emlitett doktornorol en is hallottam. Nagyon jo. Egy kozeli baratomat kezelt ki ketoldali vese rakbol. Most jol van, a sajat veseivel el es nem szorul muvesekezelesre mar 5 eve / az illeto most 33 eves/.
Mi a helyes dontes? Ezt csak te tudod. Akar, hogy is dontesz, igazad van.
Ne add fel!

Kitartast!

Angela

Kedves Noemi!


A fent emlitett doktornorol en is hallottam. Nagyon jo. Egy kozeli baratomat kezelt ki ketoldali vese rakbol. Most jol van, a sajat veseivel el es nem szorul muvesekezelesre mar 5 eve / az illeto most 33 eves/.
Mi a helyes dontes? Ezt csak te tudod. Akarhogy is dontesz, igazad van.
Ne add fel!

Kitartast!

Angela

Kedves Noémi!

A többiekkel együtt én is örülök, hogy elindultál a gyógyulás útján. Ha már világosan látod magad elõtt a célt, minden könnyebb lesz. Az útközben adódó nehézségeket is biztosan könnyebben veszed majd. Lehet, hogy nehéz lesz az út, amin végig kell majd menned, de nem lehetetlen. Én leginkább kitartást kívánok neked, hogy a nehézségek ellenére se add fel!

Pkriszta!
Azért nem látsz 30 év alatti nõket mammographián, mert õket UH-ra szokták küldeni. A mellnek ui. ilyenkor olyan a szerkezete, hogy UH-gal sokkal jobban vizsgálható.

Orsi

Noemi!

Hogy vagy?

kamilla

Javulgatok, jelentkezni dogok..

noémi

Noémi! Ennél jobb hírt nem is mondhattál volna! Nagyon örülök!!!

Norcsi

Noemi!

Nagyon-nagyon orulok, hogy jobban erzed magad es a gyogyulas utjara leptel

kamilla

Kedves Noemi!

En is nagyon orulok!


Maci

Olvasgattam a topicot és nagyon drukkolok neked Noémi. Örülök, hogy már pozitívan állsz a dolgokhoz. Ez a legfontosabb. Én mind a két szülömet rákban veszítettem el 7 éve. Anyumat én is azért, mert elhanyagolta az egészségét és már csak akkor fordult orvoshoz amikor késõ volt. Sajnos ez nagyon sok nõnél probléma. A környezetemben nem tudok olyan 40-es 50-es nõröl aki járna nõgyógyászhoz. Szerencsére a mi korosztályunk már nem ilyen.

Orsi én 26 éves vagyok, de járok mamográfiai vizsgálatra, csak a dokimnak kellett szolnom, hogy adjon beutalót. Mivel mind a két szülöm ebbe a betegségbe halt meg ezért voltam olyan vizsgálaton is ami kimutatja mennyire örököltem a hajlamot. Erre elvileg évente kéne menni.

Noémi fel a fejjel, nagyon drukkolok neked. Én hiszem, hogy ha valaki pozitivan áll a betegségéhez az meg fog gyógyulni.

Kata(mimike)
Mammográfiára csak beutalóval mehet az ember lánya? Külön indok kell hozzá (családban többszöri megbetegedés...st.) vagy bárki elmehet ilyen vizsgálatra?

Segítségedet elõre is köszönöm

Doris

ui: NoémiNagyon-nagyon drukkolok Csak így tovább

Doris, én úgy tudom, hogy csak beutalóval. De én egyszerûen szóltam a dokimnak, hogy el szeretnék menni, nem indokoltam, hogy miért és adott beutalót:-))

Noémi
Soa ne add fel a reményt!!!
Nagyon drukkolok, hogy ez a pozitiv hozzállás ne változzon meg. Ha nem hiszel Istenben, attol még MAGADBAN higgyél. A gyerekek eröt fognak Neked adni, hidd el.
Nagyon gyors gyógyulást kivanok!

Doris
Tudsz kérni beutalót a háziorvostól mammográfiára, nem kell megindokolni. Én amig otthon voltam kétévente jartam. Nem kellemes, de a tudat, hogy nincs semmi gond mindennél többet ér. DE addig menj el, amig tuti nem vagy terhes.

Vica

En ket evvel ezelott mentem mammografiara, mert nalunk a ceg kotelezoen eloirja... a korhaz kartonozojaban ket kerdest tettek fel: szultem-e mar es hogy elmultam-e 35 eves. Mindketto nemleges volt, erre elhajtottak Ennyit a mai szurovizsgalatokrol.
Ildiko

MimikeVica
Köszönöm a visszajelzést
Ildiko
Ez szomorú és nem értem miért kötik ilyen feltételekhez a szûrést...

Puszi: Doris

Sziasztok!

Most olvastam valahol, hogy azért nem csinálják korán (értsd 35 év alatt), mert "felelsleges sugárterhelést" jelent. Magyarán azért ez tényleg sugárterhelés, és gondolom kiszámolgatták, minek nagyobb a kockázata, a korai bajnak, vagy a felesleges sugárdózisnak.

Ildi

Hali,
anno én is elmentem, mert csomók voltak/vannak a melleimben, de simán elhajtottak UH-ram, MERT MÉG NEM SZÜLTEM/SZOPTATTAM. UH-on aztán kiderült, hogy csak mirigyes a mellem...
Zsóka

Katának és Mindenkinek:
Elnézést, hogy névtelenül írok, de bár regisztráltattam magam, a megküldött jelszóval sem enged be gép a rendszerbe.
Elõször is Noéminak kívánok én is kitartást és erõs hitet (bármiben) a gyógyulásához. Az én papám gyógyult rákbeteg, róla mindenki lemondott már, õ viszont úgy döntött, hogy nem adja olyan könnyen magát, ma már 15 éve negatív minden lelete. Mert csodák igenis vannak.

Katától (vagy MIMIKE) kérdezem, mi az a szûrõvizsgálat amit említ, mert én sokszor kérdeztem már a körzeti orvost, hogy mivel a családban volt rákos megbetegedés, létezik-e valami szûrés, amit igénybevehetnék, de azt mondta, hogy nem. Kérlek Kata írjál errõl, elõre is köszönöm:
Sára