Sziasztok csajok!
Jaj nekem nagyon rég jártam itt és most sem biztos, hogy tudok maradni
Nagyon nagy itthon a boldogság!!!!
november 5.-én vasárnap hajnalban 5 óra 20 perckor született meg a kicsi fiunk Barnabás!!
Szombaton hajnalban indultak meg a fájásaim 3 óra 40-kor fél órás, majd 20 perces, majd 10 perces , 7 perces szünetekkel .
Összesen 26 órát vajúdtam, ami szerintem már nehéznek mondható, majd elpusztultam este.
Délután 5-kor bementünk a kórházba, de hazaküldtek, hogy ezek csak jóslófájások, mert a pocinak nem a köldök alatt kell csak fájnia, hanem egész terjedelmében. (Hát legközelebb ezt már nem fogom elhinni:) Utána keserves kínok után este tízkor úgy döntöttünk, hogy mégiscsak vissza kellene menni, mert ha tényleg szülni fogok, akkor nagyon kifárasztom magam és nem lesz erőm a végére.
Be is mentünk, az ügyeletes orvos megvizsgált, már 3-4 centire volt nyitva a méhszájam.
Éjjel fél kettőkor Czank megrepesztette a burkot (1 órakor jött be csak a kórházba) , és bekötöttek oxitocint is, amit a férjem is díjazott, mert majd letétem az ujjait a fájásokkor.
A legdurvább része akkor jött, amikor jött a székelési inger amire már alig vártam és ekkor mondta a szülésznő, hogy na most ne nyomjak, hanem csak szuszogjak.
Ami nagyon nehezen ment, mert ezt elég nehéz visszatartani.
Közben a doki szólt, hogy a homloka be van akadva a méhbe és ez miatt ki kell valahogy bújtatnia, ezért ne nyomjak,várjunk még a tágulásra.
Másik kisebb komplikáció volt, hogy a köldökzsinórt vitte az egyik vállán, mint egy hátizsákot, de ez nem volt akkora gond.
HIHETETLEN érzés volt mikor kicsusszant belőlem és odaemelték.
Soha de soha nem voltam még ennyire , nem is tudom, nem is csak egyszerűen boldog, hanem valami más.
Úgy éreztem megállt az idő egy pillanatra. Senkit és semmit nem hallottam mintha megsüketültem volna.
Csak néztem és néztem.
Utána felgyorsultak az események újra.
Megszültem a méhlepényt és összevarrtak, amit próbáltam viccelődéssel elütni és beszélgettem az orvossal sikítozva. De azok a fájások már kisebbnek tűntek a szüléshez képest.
Utána kihozták a kis picurt és az apujával együtt volt egy kis időnk megcsodálni.
Ez a kép a szülőágyon készült, rögtön a szülés után:
Ez pedig a szülés után Barniról:
Ezek pedig a hazaengedésünk napján csütörtökön.
Most egyenlőre ennyit rakok fel.
Egyenlőre minden rendben. Nagyon sok mesélnivalóm lenne, a kórházi élményekről, az itthon töltött első napokról, de egy szabad percünk sincs, ha van is csoda ha ide tudok ülni egy -két percre a géphez.
Sokmindent ki kell még tapasztalnunk:)
Nagyon köszi a gratulációkat!
Majd mesélek még:)
Puszi mindenkinek!!!
Eszter Barni Andor