Akata,
Mi kb 5 hós koráig egy szobában aludtunk, de külön ágyban. Utána teljesen zökkenőmentes volt, hogy külön szobában aludt.
És ez nekünk nagyon bejött és roppant büszke voltam magamra.
Majd 1,5 évesen jöttek a nyaralások, ahova nem vittem utazóágyat így velem aludt és állapotos lettem, amitől egyrészt fáradttá, másrészt nyamvadttá váltam így most elaltatom a szobájában, majd átviszem magamhoz éjjel. Így ha felébredne (volt egy olyan korszaka) nem kell átmennem hozzá és várnom, hogy végre visszaauldjon. Ráadásul P nagyon korán ébred, és az elején ilyenkor mindig hívott. Ha egy ágyban alszunk elüldögél egy darabig nem kiabál, mint régen a szobájából.
Sokszor gondolok arra, hogy simán visszaszoktathatnám a saját szobájába, és hogy valszeg ezt is kellene tennem. Csak sajnos úgy érzem fizikailag képtelen vagyok azt az egy átmenést is bevállalni. De ez talán csak önámítás és az igazság az, hogy klassz nézni, ahogy alszik és hallgatni, ahogy szuszog. Úgyhogy most nem vagyok büszke a nevelési elveimre, de elég jól érzem magam.
(Egyébként a gyerekszobában lévő nagy szivacs nagyon klassznak tűnik, csak sajnos nálunk kicsi a szoba. Talán ha az egészet leszivacsoznám...)
Sztem is az a jó, hogy mindenki úgy csinálja, ahogy neki és a kölöknek (meg persze a többi lakásban tartózkodónak) a legjobb. P-ről én sem tudom elképzelni, hogy 10 évesen is velem akarjon aludni (biztos tele lesz a szobája fala fura hajú emberek fotóival vagy autókkal vagy nem is tudom mivel... - hülyén mutatna ott egy pizsamás anya). De én visszaemlékezve még alsós koromban is szerettem anyukámmal aludni nyaralások alkalmával. Pedig elég normális gyerek voltam.
Votiv,
Én simán felajánlanám Petinek a gyerekkoromban stafírungként kapott kristálykészletemet (az egészet!!), vagy bármit a lakásban ha csak 7-ig aludna. Nem hogy 9-ig!!
Nagyon szépek voltak az utóbb feltett képek (Grétiről, Pannáról és másokról is - csak még nem igazán tudom mindenki nevét).
A rumliról eszembe jutott, hogy a múltkor mondtam vkinek, hogy Peti már nem is csinál olyan nagy rendetlenséget. És az a vki kicsit furán nézett rám. Ebből arra követeztettem, hogy nagy kupi lehet nálunk, csak fantasztikusan alkalmazkodott a szépérzékem és észre sem veszem, hogy folyamatosan pakolok.
Akinek két (vagy több) gyereke van, hogy szoptatott az elején? Mit csinál addig a nagyobbik? (Persze olvastam arról, hogy meséljek neki közben, meg legyen külön játéka erre az időre - de vhogy gyanús nekem, hogy Petinek nem fog bejönni, hogy én naponta x órán át egy idegen gyereket ölelgetek... ) Vkitől azt hallottam, hogy ő mindig elvonult a kisebbik gyerekkel, de ahhoz Petinek gyökeresen meg kellene változnia, hogy órákra el legyen egyedül.
) viszont fáradt az igen 
szerencsére anyája épp sorban állt valahol, szal nem látta a dolgot. Holnap a MUPa-ba akarunk menni és most majd leshetem, hogy kiket-hogyan akar lekapni a lányom 
. Semmit nem magyaráz el, de állandóan aláz meg ordibál.
Végre van olyan aki nem csak a nőtől várja el, hogy a fakanál mellett álljon. Hajrá feminizmus! Bár csak az enyém is főzne...
én csak strepsilst és társait szoktam de azt is ritkábban; hagymatea mézzel hársfatea ilyesmit inkább
Hogy van a család? Meggyógyultatok már? Párod hogy bírja a gipszet?
likörös meg cherry-s, meg ilyenek..... 
