Sziasztok lányok!!!
Megint nagyon későn tudok írni!
De mindig olvasom, kivel mi a helyzet. olyan jó.

Erőt ad.
Röviden:
Voltunk vizsgálatokon. A laborban szétszurkálta a nő mindkét kezemen a vénát, és még majdnem ő haragudott. De tudott a kézfejemből vért venni... Fájt. De semmi gond nem lett, az eredményeket illetően. Majd indultam a kórházban tovább, épületről- épületre, a hidegben felgyűrt pulcsival, beragasztgatva, persze segíteni nem tudtak, vagy ha igen akkor ennyi: ott jobbra. Csak ott jobbra a halottkiadás volt.. Szóval zokogtam az idegen épületek között....
A belgyógyászaton egy mogorva nő jól szétnyomkodta a hasamat, meg nagy flegmán csinált EKG-t.
Az ultrahangon kb. 3percig voltam bent, öltözéssel, vetkőzéssel törölközéssel, papírintézéssel mindennel együtt, persze képet nem kaptam. Tehát ott meghatódni nem volt időm:
-vetkőzzön, bugyi lentebb, még, még....
-öltözhet, küldje x.y.- t....
Mivel nem volt csak az sztkban ilyen gép, hát ide kellett menni... Nagyon rossz volt a nap. Megviselt, de nem hagytam magam.
De: 4,8 cm a kis picuri, és mozgott össze vissza, kapálódzott a kis kezeivel. a nyaki redő rendben van. Több adatot így fejből nem tudok, de gond nincsen. Olyan volt mintha ülne, és közben magyarázna.
Az apukája már az arcából látta, hogy férfias (fiús) vonásokkal van megáldva, tehát kis kukacos lesz...

Meg persze hogy nagyon jóképű, azt is felfedezte.
Szóval hihetetlen volt látni, hogy a kis babszem jankóból egy pici emberke lett. És ma éjjel olyan érzésem volt, amit még sohasem éreztem. Mintha Őt éreztem volna...
Szóval a fáradtság megéri, bármekkora is.....