Lassan de végre elkészült a szüléstörténet. Bocs, ha hosszúra sikerült...
Ádám születése – 2002 november 18 - Programozott császármetszés
Miután kisbabánk már a 32 héttõl farfekvéses helyzetben volt a pocakomban , igy többször meg kellett látogatnom a választott kórházat ultrahang ellenõrzés miatt. A 37. héten az orvosok megpróbálták megforditani, hogy a szülés szempontjából kedvezõbb fejjel lefelé poziciót vegye fel, ám ez nem sikerült. Igy az orvosok elmondák milyen lehetõségeink vannak. Mivel Ádám elsõ baba volt igy a faros szülést meg lehetett volna ugyan próbálni de meglehetõsen veszélyes lett volna. Ismerve a statisztikákat és a lehetséges komplikációkat úgy döntöttünk nem kockáztatunk és a programozott császármetszést választottuk. A klinika november 18-ra adott nekünk idõpontot.
Furcsa és egyben nagyon izgalmas dolog volt ennyire biztosan tudni mikor fog megszületni kicsi fiunk.
Aznap reggel 9.30-ra kellett megjelennünk a klinikán. Itt csináltak egy ultrahangot megnézni, hogy még most is farfekvéses-e a baba. Ezután egy CTG következett, ahol mindent a legnagyobb rendben találtak. Mindketten átöltöztünk a párommal Robival és vártunk. A mûtétet délután 2 órára irták ki. A percek csigalassúsággal teltek. Nehéz lenne megmondani ki izgult jobban én vagy Robi, aki fel s alá járkált pici kórtermünkben.
Végre elérkezett az idõ és jöttek értünk a mûtõbõl. Átsétáltunk a másik emeletre a szülésznõvel. A mûtõben már akcióra készen várt a csapat : két orvos (szülész-nõgyógyász), az aneszteziológus, a csecsemõs és a nõvérek. Nagyon kedvesen bemutatkozott mindenki és sok szerencsét kivántak. Ezután felültettek a mûtõasztalra és Robi egy az asztal melletti széken, a fejem mellett kapott helyet. Igazából ekkor tudatosult bennem, hogy ez mégiscsak egy komoly mûtét és volt bennem egy olyan érzés, hogy legszivesebben felpattantam volna és elszaladok jó messzire
. Bekötötték az infúziót, majd az aneszteziológus fertõtlenités és helyi érzestelenités után elkezdte bevezetni a Spinális érzestelenitõt. Ez kicsit sokáig tartott mert ferde a gerincem és nehéz volt eltalálni a helyes pontot. De végül ez is megvolt és felfektettek az asztalra. Ekkor már kezdett hatni az érzéstelenitõ és zsibbadtak a lábaim. A pocakom lefertõtlenitése volt a következõ lépés, majd kifeszitették az arcom elõtt a takaró paravánt. Ekkor már tesztelték, hogy elég e az érzéstelenités, s mire észrevettem már régen dolgoztak a szülészek a hasamon. Idõm sem volt félni vajon tényleg hat-e a spinalis. Furcsa érzés volt, mert a fájdalmat egyáltalán nem, viszont minden mást tökéletesen éreztem. A szülésznõ és az anesztezológus mindeközben végig ott áltak a fejem mellett és közvetitették az eseményeket. Robi pedig a másik oldalon ülve biztatott. Egy furcsa feszitõ érzés után - mint elmondták, ekkor szabaditották ki a kis fejét a hasüregbõl - kinnt is volt a mi kisbabánk. Abban a pillanatban megszûnt az a nyomás amit a baba miatt éreztem a pocakomban és már hallottuk is felsirni õt. Azonnal megmutatták, átemelve a paraván felett oldalt, hogy láthassuk mindketten. Majd elvágták a köldökzsinórt és egy gyors vizsgálat után az elõmelegitett törölközõbe csavarva odatették a mellkasomra. Én egyszerre sirtam és nevettem , nagyon jó érzés volt végre találkozni vele. Ahogy odatették rögtön abbahagyta a sirást és hatalmas szemekkel nézelõdni kezdett. Egy pár percig barátkoztunk egymással aztán elvitték a csecsemõsztályra ahová Robi vele mehetett. Itt lemérték és megvizsgálták , 3035 gramm és 49 centi , 9-es apgar lett az eredmény. Az egészet Robi felvehette videóra és a felvételt késõbb lehozta nekem az õrzõbe. Eközben engem összevarrtak, de a szülésznõ végig velem maradt még az intenziv õrzõbe is õ kisért le. Itt várnom kellett két órát amig az érzéstelenitõ hatása múlni kezdett és utánna áttoltak a kétágyas kórterembe, ahol szerencsére egyedül voltunk. Ekkor kihozták a kisfiunkat is és segitettek mellre tenni. Néhány próbálkozás után végül a szoptatás is sikerült és békésen aludt el a karjaimban. Robi velem maradhatott egész nap csak éjszakára kellett hazamennie, de másnap reggel mire felébredtem újra ott volt velünk.
Ahogy múlni kezdett az érzéstelenitõ, kezdtem érezni a mûtét helyét...Nagyon fájt, még a legkisebb mozdulatra is. Másnap reggel megpróbáltam felkelni, de elájultam a fájdalomtól. Következõ nap azért ez is sikerült és innentõl már rohamosan javult az állapotom. De azért, ha valaki nekem mégegyszer azt mondja, hogy a császáros anyukáknak könnyû dolga van , hát lehet, hogy megverem
A szülésznõk és csecsemõs nõvérek nagyon segitõkészek voltak, nagyon hálás vagyok nekik. A kórházban töltött 5 nap alatt (pénteken engedtek haza minket) csak pozitiv élményeket szereztem és nagyon tetszett az orvosok, nõvérek hozzáállása.
Azt kell mondjam, hogy összességében nagyon pozitiv emlékként maradt meg bennem a szülés (császármetszés). Nagyon jó volt, hogy végig ébren voltam, láthattam a kisfiam rögtön és végig elmondták mi miért történik velem, velünk. A metszés maga bikinivonalon van, elég kicsi és ha a seb meggyógyul nem is fog látszani. A varratokat a hetedik napon vették ki és egyáltalán nem fájt. Az elsõ hét volt a legnehezebb de nagyon gyorsan gyógyultam. Két héttel a mûtét után szinte már mindent tudtam csinálni, igaz a babánál nehezebb dolgok emelgetését nem ajanlják még egy darabig. Külön meg kell emlitsem, hogy bár én eredetileg nem terveztem segitséget kérni, de a császár miatt végül mégis megkértük édesanyám legyen itt velünk az elsõ héten és õ rengeteget segitett !!!
Azért is irtam le ilyen részletesen a dolgokat, mert én nagyon örültem volna ha a mûtét elõtt a száraz tényeken kivül hallom valakinek a személyes élményeit is. Talán segit, hogy ha egyszer úgy alakul, a császárt ne annyira negativan fogadjátok. Arra fel kell készülni, hogy a mûtét utáni elsõ napokban nagyon fáj, de ez ugyebár hozzátartozik a szüléshez, és a végeredmény mindenképpen megéri
! Én nem érzeztem egyáltalán úgy, hogy „ csak kivették belõlem a gyerekem” vagy lemaradtam volna valamirõl. Hála a spinális érzéstelenitésnek nagyon is aktiv részese voltam a dolgoknak, és biztosan örök élmény marad nekem is és férjemnek is.
Azóta Ádám baba szépen gyarapodik, a legutóbbi mérésen egy hete 3290 gramm volt.
Nagyon aranyos élénk kisbaba, csak akkor sir ha éhes, egyébkent hatalmas szemekkel nézelõdik


Puszi mindenkinek
kamelia
Azt hiszem lassan átköltözünk az "elsõ napokba" - már ha lesz idõm netezni- de néha bekukkantok majd hozzátok ! Sok szerencsét és nagyon boldog babavárást kivánok nektek !!!


Nem is biztos, hogy az volt, olyan halvany volt, tenyleg majdnem feher (bocsi), de emiatt megint nem mertem elmenni kismamaruhat venni.
Nem volt ellene kifogasa, pedig kicsit tartottam tole! Sutottem tegnap makos-meggyes racsos sutit. Nagyon fini lett, csak teljesen lefaradtam. Mi lesz itt karacsonykor??? 









