Február, olyan ari ez az Elefántos sztori!
Ne is mondd, én is tegnap vérvételen belefutottam egy ismerős csajsziba, kb. fél évvel ezelőtt beszéltem vele, meséltem neki, hogy nálunk lombik, meg miegymás... udvariasan érdeklődtem, hogy náluk mi a helyzet babaügyben, hát persze, hogy az volt a válasz, hogy ááááá, dehogy, Isten ments, mi még nem szeretnénk, várunk még x évet... erre tegnap ott villog a kezében a kiskönyv...
Én nem tudom, manapság mintha az lenne a divat, hogy azt mondjuk fűnek-fának, hogy nem akarunk gyereket???

Mert még ha a főnöknek ezt mondjuk az állásinterjún, azt aláírom...

A korombeli lányok (26 vagyok) körében abszolút ez dívik, és egyre kevésbé hiszem el, hogy komolyan gondolják! Biztos én vagyok a "ciki", amiért azt válaszolom, ha kérdeznek, hogy hát persze, hogy szeretnénk, imádnánk, de nem lesz egyszerű menet...
Ez már nem tartozik közvetlenül az Elefántos témához, de fura egyébként az emberek hozzáállása... Én nagyon sok emberrel vagyok jóban, ha csak felszínesen is, és az utóbbi időben mindenkinek beszélek a lombikról, ha valahogy szóba kerül, hát van olyan ember, akin szinte látom, ahogy lesajnál, az egyik fazon a múltkor ki is fejtette, hogy mennyire csodálkozik azon, hogy én erről egyáltalán más előtt beszélek...

Nem is tudom, úgy viselkedett, mintha azt mondtam volna, hogy AIDS-es vagyok, és csak egy pár hónapom van hátra. Jót mosolyogtam rajta magamban. Néha azon is gondolkodom, hogy hány olyan pár van, aki nem is mer orvoshoz fordulni emiatt! Mert biztos ilyen is van!
Most úgy őszintén, van valaki közöttetek, aki cikinek érzi a meddőségi kezelést? Komolyan mondom, én szabályosan büszke vagyok rá, hogy részem lehet benne, szerintem ez az egész eljárás egy csoda, és minden orvos, aki részt vesz benne, csodát művel... Mondom én, az első lombik kapujában...
Na jó, abbahagyom ám, csak kicsit elmerengtem...
(Ja, amúgy a teljes vérképemről lazán lehagyták a vércukrot, ezért mehettem tegnap úrja leszúratni magam...)