Sziasztok!
Hazaértünk, visszafelé is jó utunk volt, bár késett a vonat 20 percet, és ez a 20 perc a végén nem volt már könnyű. Addig Balázs gyönyörűen játszott / imádom, amikor elmélyülten játszik pár apró valamivel, amikről később kiderül, hogy az egy ház, egy autó, egy mókus, két gyerek, stb. És órákig tudja csinálni
/, Gergő meg megint föl-le mászkált, pakolászott, és ugrált le az ülésről a földre / én kaptam el!/ A végére aztán már sírás is jutott, meg összeveszés, úgyhogy nem volt kérdés, hogy hazafelé is taxizunk. Az új kamerámért a taxi után kellett rohannom, mert az ülésen hagytam
Szóval jó volt, ismételni fogunk, az tuti, márcsak azért is, mert Gergő mostanában őrjöng az ülésébe szíjazva. Az biztos, hogy hasznos, ha ilyen dolgokat is látnak a gyerekek, és nagyon jó élmény nekik. Egy csomó újdonság, és nem utolsó sorban bezsebelhet az ember egy csomó dícséretet a szeme fényeiről
Ma például egy nagyon kedves hölggyel jól elbeszélgettünk Győrig, nagyon el volt bűvölve a srácoktól, és amikor leszállt, még megjegyezte, hogy jó helyre születtek
Örültem persze, de azért ez nem ilyen egyszerű. Azt nyilván nem látja, amikor ordítok velük tehetetlenségemben...
És azt még hozzátenném, hogy nem vagyok ám olyan bevállalós, nagyjából tudtam, mire számíthatok. Viszont nekem az a nagy szó, ha valaki autóval vág neki háta mögött / vagy mellette/ egy gyerekkel, vagy többel. Ha itthon lett volna a kocsi, akkor sem mentem volna kocsival a srácokkal!
Mit akartam még?...
Ja, Gergő eszméletlenül elkezdte utánozni Balázst. Eddig is leste, és próbálkozott, de tegnap este már aggódtam, ugyanis úgy tűnt, nem is gondolkodik, csak csinál mindent utána. Kissé fel voltak pörögve, Balázs a rekaméról ugrált a nappali közepére anyóséknál. Egyszercsak Gergő is felkapaszkodott a rekaméra, és már ugrott volna, leültem elé a földre, és így folytattuk, én mindig elkaptam. Halálra nevettük magunkat. Aztán telefoncsörgés, én fölálltam, gyorsan odatoltam egy szivacsot, amin alszunk, a lába elé, és mondtam anyóséknak, hogy hagyják. Telefonáltam, közben lestem. Gergő kibillegett a rekamé szélére, és ott egyensúlyozott, visított a nevetéstől, de nem merte elengedni magát. Végül megfordult, és hason lecsúszott. Nagyon édes volt. Ezek után Balázs a szivacson bukfencezni kezdett. Egyszercsak Gergő is letérdel a szivacsra, fejét lehajtja, és ferdén ugyan, de bukfencezett! Balázs is elég ügyi volt, olyan 2és fél évesen tanulta, de Gergő még nem egészen annyi
Utána egyszer sem sikerült magától, kicsit kellett mindig lökni rajta, de nagyon bírta
Na, a lényeg, hogy eddig is láttam, hogy lesi Balázst, de ennyire nem utánozta le, gyanította, hogy nem fog neki menni.
Képekre most nincs erőm, holnap áttöltöm a gépre.
Tünde
Nem tudom, mennyire jársz mostanában erre, de ma felmerült valami ,ami azóta is foglalkoztat, kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzá. Persze a többiek véleményére is, ha van
Szóval: volt nálunk egy hiteles pasas, aki a házvásárlásunkhoz próbál segítséget nyújtani. Ő mondta, hogy van egy honlap, ahol bankok által elvett ingatlanokat hirdetnek, nagyjából féláron, asszem licitálni lehet rájuk. / ja, hiszen ezeket elárverezik
/ Meséltem ezt anyukáméknak, erre ő azt mondja, hogy nem tudna egy olyan házba beköltözni, ahol valaki már tönkrement. Merthogy a ház magában hordoz valami sorssal kapcsolatos dolgot / nem tudom, hogy fogalmazott/, a lényeg, hogy ha ott egyszer tragédia történt, akkor a következőkben is ez várható mindenkivel, aki ott lakik. Lehet, hogy hülyeség, hogy ilyenen gondolkodom, de mivel hiszek az ehhez hasonló dolgokban, csak nem tudok elmenni mellette agyalás nélkül. Viszont egy ház féláron, az se semmi...
Nemtom,. érthető-e, amit ki akartam hozni ebből?
Jó éjt!
Judit