Társalgó főoldal » Házasság, család » A megcsalásról

Szeretnek kerdezni valamit, eddig azt hittem jo a kapcsolat, de Ti it parn kicsit elbizonytalanitottatok.
En a parommal nem szoktam beszelni "az elet nagy dolgairol"
este sem lefekveskor. a munkajarol nem szeret beszelni, pedig teny az az elete, es ha tipikus nõi témat valasztok "elemezzuk ki a akpcsolatunkat v mas..." azt is elvicceli. Ez hiba es elobb utobb romlik tole a kapcsolat?
remelm erthetoen fogalmaztam
V

Szia kedves V!
Ez hosszútávon hiba lehet,mert ha évekig elkomolytalankodja a válaszokat,akkor talán nem is érdekli,mi foglalkoztat Téged valójában.Lehet így õt komoly partnernek tekinteni?Ha nem mindig van így,lehet,hogy csak éppen nincs kedve errõl beszélgetni.Ilyenkor szerintem pozitív,hogy van humora,és legalább nem elküld,hogy "hagyjál már békén ezzel".Szerintem ha látod,hogy komolyabb éppen a hangulata,érdemes újra feldobni a témát komolyan,hiszen ez Neked fontos.
Egyébként én is ezzel a problémával küzdök,de néha azért tudunk beszélni "az élet nagy dolgairól",ha a megfelelõ pillanatban sikerül "megértetni" a párommal,ez számomra milyen fontos.Bár én néha túlzásba viszem,erõltetni próbálom,na ilyenkor nem megy.
Ne add fel!!!
Üdv: Vivienke

Még csak annyit,hogy az emberek között épül állandóan egy hatalmas láthatatlan fal,amit nem szabad hallgatással tovább építeni,hanem le kell bontogatni!Akkor olyan jó közel lehet kerülni a másikhoz...Az sem feltétlenül baj,ha õ mást gondol a dolgokról.Szerintem.
Szép napot!
Vivienke

sziasztok!
Nem mondhatok el senkinek, elmondom hát mindenkinek...
Sajnos a mi házasságunk nem hiszem hogy úgy mûködik, ahogy mûködik, ahogy kellene.
Ez szerintem azóta van, hogy megszületett a babánk, ennek már több, mint egy éve.
Sajnos õ ezt nem veszi észre, igaz én sem éreztetem határozottan vele, de nem hiszem el hogy valaki nem veszi észre magát. Kezdve az elején:
SZülés elõtt csinos nõci voltam, terhességgel és szoptatás alatt felszedtem 20 kilót. Akkor szexuális életünk a padlót surolta, persze gömbölyded formáim mellett közrejátszott az is, hogy a gyerek 6 szor is felkelt éjszakánként, szó ami szó fáradtak voltunk. Havi egy alkalommal beértük. De ahogy telt múlt az idõ én lányos alakomra visszatértem, a gyerek jól alszik. de a havi egy lassan 2 havi 1 lesz.
És akkor is 2perces a dolog. Nem vagyok szexmániás, de....
Ez mindaddig nem kerekedett rajtam urrá, mármint az, hogy félre nézzek, amíg 3 hónapig külön nem költöztünk, nem a problémáink miatt, hanem azért mertsokat dolgozott máshol.
Barátnõmmel hetente bulizni jártunk és feltünt egy rági barát. A barát azóta(5 hónapja ) meg is van. A párom semmit sem sejt. Sajnos még azt sem veszi észre, hogy ha jól felöltözök minden 2.pasi megnéz. Semmit. És ez nekem nagyon rossz. A "barát" mindent megtesz értem, szeret, érzékeny, egyszóval tudja mi kell nekem. És a legrosszab, hogy õ többet is akarna, mint ez.
Szerintetek mi8t tehetek?

A

Szia A!


Biztos vagy benne,hogy neki nincsen barátnõje melletted?Mivel magyarázza ezt a szexuális étvágytalanságot?Mert valamivel ugye kell.Nem féltékeny?
Egyébként megértelek,mert szó szerint ugyanabban a cipõben járunk,csak nekem nincs senkim.Nem is akarok szeretõt tartani,csak ugye ez meg tarthatatlan állapot.

Nem tudom,mit tégy.Ezt neked kell eldöntened.Én nagyon félnék attól,hogy elveszíthetem a családom.Ilyesmire -azt hiszem-csak legvégsõ esetben vetemednék.
Talán le kellene ülnöd a férjeddel,és megbeszélnetek ezt a dolgot.
Egyet tudok csak mondani:ha szétvet a lelkiismeretfurdalás,akkor se mondd el neki ami már úgyis megtörtént.
Ez nagyon nehéz.Talán elmehetnétek egy családterápiára,vagy ilyesmi.Ehhez nem lenne kedvetek?

Szia.
K.

Szerintem a szerelem nem minden. A kiegyensúlyozott családi élet hosszú távon a legjobb dolog a világon. Hogy mellette ki tetszik az embernek szexuálisan... ez szerintem csak egy fûszer az életben. Egyik se tart pár évnél tovább. Pár év szexuális kielégítettség érdekében az egész családi életet felborítani szerintem nem éri meg. A gyerek miatt se és magad miatt se. Egy dolog a család és egy dolog hogy belül Bennetek mi játszódik le. A családnál és a gyerek kiegyensúlyozott életénél szerintem semmi se fontosabb. Aztán hogy Ti ketten a kapcsolatotok mélypontján merre kacsingattok... az már más kérdés. Még egy fél éves félrelépés is jobb, mint akár a válás, akár a belsõ feszültség önmegtartóztatással való életben tartása, fokozása. Szóval szerintem a titokban félrelépéssel ártanál legkevesebbet a családodnak és magadnak - hosszú távon.
Az más kérdés, hogy én személy szerint beérném néhány "flört-közeli" beszélgetéssel is, már az is elég az önbizalom helyrepakolásához, a lelki felfrissüléshez. Sõt, szexmentesen flörtölni sokszor izgalmasabb is. A srác meg nem fog emiatt lelépni, meg lehet oldani, hogy ezt egy hapsi megértse, sõt élvezze is. Lehet, hogy számára is új felfedezés lenne egy ilyen kapcsolat.

Szia A!

Ne haragudj, de en nem ertelek meg! Megtettel mindent, hogy mukodjon a dolog? Valoban mindent?
Mert ha nem, akkor inkabb azon gondolkodj, hogy hogyan tudod rendbetenni azokat! Lehet, hogy elcsepelt, amit mondok, de a no egyik feladata, hogy "osszetartsa a csaladot". Es az, hogy Te a "konnyebbik" megoldast valasztottad, nekem azt mutatja, hogy nem akarod ossze tartani. Tehat eloszor magadban kellene tisztazni, hogy mit is akarsz? Ha a jovobe tekintesz, X-ev mulva kinek az oldalan akarod magad latni? Gondolkodj el ezen!
Gondolom, nem a ferjed az elso komolyabb kapcsolatod. Tekints vissza, hogy mennyit er az, ha egy ferfi 5 honap utan "mindent megtesz értem, szeret, érzékeny, egyszóval tudja mi kell nekem". Es mennyit er az, ha egy ferfi kimondta az "igen"-t. (Tudom, mert en is kan vagyok.)

K-val egyetertek, "Ne adj isten, hogy kideruljon! De ha kiderul, akkor is tagadni a vegsokig!".

Adrienn-nel is egyetertek: "A családnál és a gyerek kiegyensúlyozott életénél szerintem semmi se fontosabb."
(Adrienn, a megismerkedesunk ellenere egyre szimpatikusabb a gondolkodasmodod! ) )

Tehat kedves "A" gondold at, hogy hol akarsz lenni, hogy hogyan akarsz elni X ev mulva, es aszerint cselekedj!

Remelem bolcsen dontesz, ZoliApu!

Kedves A!
Én viszont megértelek. Nagyon nehéz helyzetben vagy. Tudom, mert én is benne vagyok. A férjem "nem az igazi", mégis õ a gyerek apja, mégis neki mondtam igent. A "másik" látszólag tökéletes, de neki is családja, gyereke van. Ha lehetõségem lenne, holnap mennék. De nincs, és neki sincs. És valóban rossz érzés kétfelé élni. Nem tudom, te érzelmileg melyikhez mennyire kötõdsz, de ha a "barát" iránt szerelmet érzel, akkor igen nagyon nehéz a helyzeted.
Tanácsolni nem tudok és nem is akarok semmit, csak tudd, hogy van ilyen. Nem is kevés.

Lányok!


Egyszer már végre fel kellene nõni,nem gondoljátok?

Névtelen.

Kedves Nevtelen (20:13)

Ugye nem gondolod, hogy a lopva eltoltott heti 3-4 orat az ember a szeretojevel veszekedessel fogja tolteni???
A férjem "nem az igazi", A "másik" látszólag tökéletes.
Mit irsz Te le? A gyereked apja "nem az igazi", a masik, aki meg annyit kuld SMS-en, "Nagyon hianyzol, szeretlek!", o a tokeletes? Nagyon nem ertem meg ezeket a dolgokat!
Mas szemszogbol: Tokeletes lehet az az apuka, aki csalja a feleseget!? Es ha osszekerultok, majd teged is csalni fog? Mert megmarad "tokeletesnek".

Sajnalom, ha durva voltam!

Nevtelen (20:19)

Igazad van! Felelosseget kellene vallalni a dontesekert!

Udv, ZoliApu.

Kedves Zoliapu!

Szerintem azért nem kéne elsõre így elítélned senkit, még ha Névtelen is az illetõ. Nem látsz bele az életébe, nem tudod, mit miért tesz. És azt sem, hogy a "tökéletes" miért nem otthon keresi a boldogságát. Úgyhogy akár durva voltál, akár nem, akár igazad van, akár nem, ismeretlenül mégse kéne!

Zoliapunál ez jellegzetes szokás. Van egy elég szigorú értékrendje, és akié máés mint az övé, az neki nem "más", hanem "rossz". Mert õ a "jó".

Adrienn,

Amit mondasz, abban sajnos van igazsag. Eleg rugalmatlan vagyok. Sokszor mondjak, hogy lesoprok mindent az asztralrol. Ez hibam, ezen valtoztatni kene.
De azt hozza kell tenni, hogy az en ertekrendem eleg stabil alapokon nyugszik. (Persze ez nem jelentheti azt, hogy nalunk az asszony nem fog felre menni. Azt sokkal inkabb jelentheti, hogy en nem fogok.)
Mi a "jo", mi a "rossz"? (Pl: Ha megolok egy embert az "rossz", vagy "mas"). Ki donti el? Az egyhaz, az atlag, a torveny? Szerintem en a velemenyemmel a nagy atlagot kepviselem. Es lehet, hogy neha itelkezve mondom ki.

Kedves Nevtelenek,
Sajnalom, hogy itelkeztem. Tobbieknek igazuk van, ki vagyok en, hogy "beleug@ssak" a Ti eletetekbe. Nem kell elfogadni.
Viszont ettol fuggetlenul a velemenyem nem valtozott.
SZVSZ "Elso a Csalad".

Megprobalok tobbet nem itelkezni, ZoliApu.

Kedves ZoliApu!

Az én értékrendem is elég stabil (és szerintem a tiédhez eléggé hasonló) alapokon nyugszik. Kemény lecke volt - az utóbbi tíz év kemény leckéje - megtanulni, hogy mások értékrendje sem rossz, csak más. Nyilván az emberölés, a lopás, stb. nem "más", hanem bûn. De az itt felvetett kérdések nem ilyen jellegûek.
Egyébként a véleményed - csakúgy mint az enyém - semmiképp se az átlagot képviseli, ma az átlag nem így gondolkozik. (Vagy - sajnos - nem is gondolkozik...) Az értékrend pedig sokak számára ismeretlen. Még a szó is. És ahogy felnõ a ma tizenéves generáció, a helyzet még rosszabb lesz.
Itt jön az, hogy szívem szerint én igazán liberális lennék, és tiszteletben tartanám a "másságot". De látom, hová vezet, ha mindig mindent elfogadunk... Szóval az az igazság, hogy én se tudok egyértelmûen dönteni a két stílus között ("más" vagy "rossz"). De az biztos, hogy mikor az ember túl magabiztosan képviseli a véleményét, azzal semmit se ér el, ezt én már a saját káromon megtanultam évekkel ezelõtt. Én se örülök, mikor valaki az enyém fölé helyezi a saját értékrendjét. Aligha lennék meggyõzhetõ oly módon bármirõl is.
De hangsúlyozom: én is ilyen "ítélkezõs" voltam (vagy néha még vagyok is ), ezért írtam oda már kétszer is Neked - a véleményünk hasonlósága ellenére is - hogy jobb lenne kissé szerényebben...
Még egyszer bocs, és örülök, hogy nem vetted nagyon zokon.
Adrienn

Sziasztok.Én még uju vagyok itt. De ugy gondoltam megnézem ki milyen tanácsokkal tud eláátni. Ugyanis ma van a barátommal hogy 4. éve vagyunk együtt. Csak ö ezt nem akarja hogy mondjam mert volt 2* 2 hét szünetünk, amikor is én jártam 1 másik fiuval. Utána ujbol a mostani barátommal kibékültünk.Másodjára is szakitottunk és ugyan az a fiu volt velem. Már eljegyeztük egymást. de nem tudja elfelejteni azt hogy mással voltam. Szerintetek. Tényleg nem 4 év? számit az az 1 honao szünet???????

Kedves Névtelen!
Innen a másik oldalról nézve bizony számított.Amikor újra kibékültünk a barátommal,már mintha nem is lett volna ugyanaz a fiú.És nekem nem sok kedvem van felvállalni azt az idõszakot,amit nem velem töltött.Hogyan emlegethettem volna például a szüleinek azt,hogy ennyi éve járunk,amikor nyilvánvalóan tudják,hogy volt benne másvalaki is.Igazábol én ezt a mai napig nem bocsátottam meg neki,és részben emiatt érzem úgy,hogy nem is szeretett.

Itt A!
Hát elég érdekesek ezek az eszmefuttatások, amióta írtam. Vannak olyan reakciók, mint pl. a megtettél-e mintent érte, stb. Szerintem ahhoz, hogy egy kapcsolat jó vagy rossz legyen két ember kell. 50-50% +-10. Minden nyilvánvalóan nem írtam le a férjemmel való kapcsolatomról, mert lehetne róla regélni. Adriennel nagyon egyetértek és úgy érzem a másik kapcsolatomból tudok ebbe belevinni annyi pluszt (fõleg szexuálisan), hogy a szürke hétköznapok eltûnjenek. és lassan már hátha nem kell ehhez az a harmadik. Amúgy meg arra a kérdésre válaszolva, hogy neki van-e nõje mellettem, 100% hogy nincs. Csak õ az a tipus, hogy ha lehetne mindig aludna. Már van olyan, hogy én a gyereknek mesélek lefekvésnél és õ is elalszik rá.

Szerintem ez egyelõre így jó,

Kedves A!
Én Zoliapuval értek egyet.
HOgy tudsz te hazugságban élni?
A férjed szemébe nézni?
Miért mentél hozzá egyáltalán-gondolom az alvásigénye nem egyik napról a másikra jelentkezett.?
Hogy várod el ezek után hogy valaki õszinte legyen veled, ha te nem vagy az?
És igenis a nõn sokkal jobban múlik a kapcsolatok milyensége.

Nekem úgy tûnik hogy büszke vagy a 2 pasidra és nem is akarsz változtatni ezen- bizonyítva hogy milyen jó nõ vagy.

Nem akarlak bántani, de szerintem tiszta vizet önthetnél a pohárba.
Legalább gondolkodj el rajta és vedd figyelembe a férjedet is.

En csak sajnalni tudok mindenkit aki keptelen eldonteni mi jo neki az eletben. Akik ket kapcsolatot tartanak fenn parhuzamosan, egyszeruen gyavak. A gyerek moge "bujnak" es nem gondolnak arra, hogy tonkreteszik egy csomo ember eletet az onzoseguk miatt. Mondjatok meg nekem, hogy miert nem alltok fel a "nem igazi" ferj mellol es kotitek ossze az eleteteket a nagy O-vel? Ne vigyetek a gyereket, ne vigyetek a lakast! Kezdjetek uj eletet... Ez lenne az egyeduli becsuletetes magatartas. De gondolom ezt egyikotok sem fogja megtenni, mert tul sunyik es szamitok vagytok. Vagy egyszeruen feltek attol, hogy az igazinak gobdolt megsem az igazi? Es kiderul, hogy nem is a "vegzet" vitt benneteket a megcsalasba csak a ti vagytok becstelenek?

Gabi

Gabi,kemény voltál,de tetszik.

Kriszti.

Kedves Gabi, Kriszti és Bogi!

A becsület szép dolog, de a gyerek fontosabb!!!

Szerintetek milyen élete lenne annak a gyereknek, akit az úgynevezett becsület kedvéért otthagy az anyja az apával, vagy akár magával viszi? Aki "sunyin" fenntart egy kapcsolatot, az vállalja a bélyeget (általában rágja is magát), hogy õ "gyáva", "sunyi", stb.
A titokban tartott kapcsolat - még ha nem is szép dolog - tizedannyira se kártékony, mint a család felrúgása!

Kérdzem: fontosabb, hogy "becsületesnek" tarthassa magát a szülõ, mint hogy a gyerekéért meghozza azt az áldozatot (igen), hogy esetleg a nem szimpatikus papával együtt marad?
(Nyilván ez nem vonatkozik a szélsõséges esetekre - agresszív férj, mindennapos tányérdobálás, stb - amikor mindenkinek jobb a válás) Ha csak a szerelem hiányáról van szó, azért még kár tönkretenni a gyerkõcök életét. A szerelem nem elsõrangú az életben, csak a kamaszok gondolják, hogy igen. Vannak annál sokkal de sokkal fontosabb dolgok is. Aki számára a szerelem (és az hogy becsületesnek hihesse magát) a legfontosabb, fontosabb a gyerekeknél is, az önzõ (és nyilván brazil szappanoperákat néz ugyanis azok sugallják azt, hogy a szerelem mindenek elõtt )

Adrienn

Kedves Adrienn!

Nem értettél meg, én pont azt mondom hogy a családjával törõdjön, a férjével tegye rendbe a kapcsolatát nem pedig a szerelmével legyen!!
Én a férjét sajnálom.
És azt is megérzi a gyerek ha a szülei közt nem oké a dolog hiába maradnak együtt. Pont ahogy mondod a család a legfontosabb. Ezért az anya igazán lemondhatná a hazugságokon alapuló szeretõ-kapcsolatát.

Egyébként nem is kell megalkudni, a férjébe is iszonyúan szerelmes lehet az ember. Pl. én. ezért nem értem meg akik megcsalják a párjukat. a hazugságot pedig egyenesen utálom, gyûlölöm. És nem igaz hogy nem látszik az embeen a másik szaga stb. hogy teljesen úgy tud viselkedni mintha semmi nem történt volna. Ha meg igen akkor abszolút lelkiismeretlenné vált.
És igenis fontos hogy a szülõ tisztán tudjon a gyereke szemébe nézni- nem pedig a titokkal, hoy jaj megcsaltam ma is az apádat!!

Adrienn es RBogi,

elbeszeltek egymas mellett. Ahogy en kivettem
Adrienn azt mondja: HA MAR VALASZTANI KELL, akkor az kevesbe rossz a CSALADnak, ha szereto van, mintha felrugnak az egesz csaladot.
RBogi meg azt mondja: egyaltalan nem is lenne szabad ilyen helyzetbe kerulni.
Es en mindket gondolattal egyetertek.


Kedves Mindenki,

annyi megjegyzest, hogy kulonbozoek vagyunk, es mindenkinek maganak kell eldontenie, hogy mit helyez eloterbe? A sajat boldogsagat, vagy a csalad boldogsagat.
(Es ez a ketto ossze is tartozhat.)

A masik, amit mindenki maga dont el, hogy MI A CEL???
-Ujra erezzem a szerelmet.
-Felneveljem a gyermekeim normalisan.
-Annyira kihult mar az egesz kapcsolatom, hogy szabadulni akarok belole.
...

Akik itt vannak remelhetoleg "felnott emberek" (Felnott alatt azt ertem, hogy latja a lehetseges alternativakat, es kepes kivalasztani a szamara legmegfelelobbet.) es el tudjak donteni milyen uton akarnak haladni.


Kedves Adrienn,
egy kicsit visszaterve a "mas" es a "rossz" fogalmakhoz. A megcsalas szerintem "BUN", es ebbol az kovetkezik, hogy "rossz" es nem "mas".


Kedves Nevtelen, (14h:07)
"Szerintem ez egyelõre így jó".
It's your business.


Udv, ZoliApu.

UI: Igyekeztem nem itelkezni.

Zoliapu, szerintem is bûn és nem "más".
Megértem az Adriennt is, de szerintem nem lehet úgy élni ahogy szerinte igen.

egyébként a hazugság bûn? Szerintem igen. Jobb tudni az igazat-mégha fájdalmas is, mint sunyizni. És 2 felnõtt ember mindent meg tud(na) beszélni egymással.

Egyébként mirõl is szól a házasság? Nem jóban-rosszban, egészségben betegségben?? Ha nem így állnak neki akkor már régen rossz. Akkor éljenek együtt stb, de hagyják meg a házasság misztériumát. Hogy a házasság az iylen tiszta valami legyen és mindent el is kövessenek hogy ilyen legyen.

Megerõltetik magukat, erõfeszítéseket tesznek, nem önzõ módon viselkednek stb. Tudom ez nem egyszerû és lemondással is jár. A mai ilágban pedig- fast food, fast women...enjoy the minute stb..

Kevdes A!

Leveledbõl számomra az derül ki, hogy nem nagyon beszélitek meg a gondokat. Fiatal házasok vagytok, a havi 1 vagy ritkább szex azért nem mondható normálisnak ha nincs hozzá egy indok. Nálatok nincs.
Miért nem kérdezed meg a férjedet mi a baj, miért nincs kedve hozzá, miért nem akarja többször, lehet hogy olyan dolgok derülnének ki, amin tudnátok változtatni.
Kérdés persze milyen volt szülés elõtt a helyzet.

Nekem kicsit az is furcsa hogy a férjed semmit nem vesz észre ill. nem érdekli hogy mit csinálsz. Lehet hogy pont neki is van takargatnivalója? Ilyenkor (90% az szokott lenni)

MIelõtt egy baráttal pótolnád az ûrt öntsél tiszta vizet a pohárba. Lehet hogy megéri.

M.

Sziasztok!


Én inkább úgy látom,arról van szó,hogy A. férje nem beszéli meg a feleségével a problémáit.Nem hiszem,hogy A. ezt a dolgot szó nélkül hagyta volna,nem kérdezgette volna.Talán egyáltalán nincs meg a "miért".Ebben az esetben viszont nem A. az,aki külön életet kezdett élni,aki saját maga belátása szerint oldotta meg a dolgokat.Lehet,mindent megtett,amit tudott,és utána menekült ebbe a kapcsolatba.
Nem védem A-t,csak át tudom érezni a helyzetét.A mienk ugyanilyen.Mégsem tartok szeretõt,mert képtelen lennék rá.De akármennyire is elítéltek,fogalmam nics,mi lesz öt,vagy tíz év múlva.
Az oka megvan a dolognak.Viszont ha a másik errõl nem beszél,nem osztja azt meg veletek,akkor mire lehet gondolni?Sajnos annak akkor igen komoly oka lehet.Ti ezt nem így látjátok?Ugyan mi lehet annyira szörnyü,hogy nem beszélek róla a párommal.
Csak én nem másnál keresném az örömöket-legalábbis most még igen csak szilárdan így érzem-,hanem elhagynám a férjem.És ebben biztos vagyok.
Talán azért nem akar A. elválni,mert szereti a másikat.Nem a család felbontásában látja a megoldást.Persze ez sem az.De valaki elárulná nekünk,hogy akkor MI?...
Szerintem itt közületek-szerencsére-senki nem ismeri azt az érzést,amikor fekszik a másik mellett,és megõrül,annyira kívánja.Évekig viszonzatlanul.Boglárka,szerinted?...

Most ennyi.
Kriszti.

Kedves Bogi!
Ne érts félre, én a saját házasságomban másként cselekszem, mint A. Én hûséges vagyok, és azon vagyok, hogy továbbra is így maradjon - még ha nem is mindig ideális köztünk minden.
De ha valakirõl azt hallom, hogy megcsalja a férjét, nem ítélem el, nem merem azt állítani, hogy amit tesz, az bûn. Ki tudja, mi minden van a háttérben? Nincs jogom elítélni. És nem is azt kérte A. Nyilván a lelkiismerete neki se tiszta, ehhez nincs szüksége a véleményünkre. Tanácsot kért, és én azt tanácsolnám neki, hogy a gyerekre való tekintettel inkább mondjon le a tiszta lelkiismeretrõl, de még véletlen se rúgja fel a családi látszatbékét. Mert a látszatbéke is jobb a gyereknek, mint a csonka család. A lelkiismeret meg mindenkinek a maga dolga.
Az, hogy a házasságot rendbe lehet-e hozni - egész más kérdés. De az õ írásából ezzel kapcsolatban semmi se derült ki. Lehet, hogy már rég túl van a próbálkozásokon, vagy hogy a férje se szereti õt, és csak vigaszt keres a másiknál, de az is lehet, hogy egy önzõ nõszemély, vagy számára a szerelem az elsõ, stb... Bármi lehet, abból a pár sorból szinte semmit se tudtunk meg róla. Annyi féle ember és annyi féle szituáció van. Mit tudhatjuk, hogy jutottak ide és hogy milyen emberek...

Kedves ZoliApu!
Örülök, hogy megértetted amit írtam, meg annak is, hogy - miután szelídebbre vetted a figurát - rájöhettem, hogy valószínûleg jó fej lehetsz.

üdv.
Adrienn

Adrienn, ne udvarolj, nem ismerkedem!
Imadom a felesegemet!
Udv, ZoliApu

Azt hittem pedig, hogy kapható vagy egy kis entyempentyemre

Leirok egy tortenetet roviditve: egyik ismerosom nevezzuk Erzsinek imadja a ferjet van egy gyermekuk aki 2 eves mult. A ferj, nevezzuk Palinak, nagyon rendes csaladszereto ... stb nagyon sokat dolgozik mert valami fonokfele.
A szex ami Erzsi szeretne havi 1 alkalmora korllatozodik. Mindig is igy volt nem is furcsallta.

AZtan egyszer rajott hgy Pali megcsalja ot. Mar a hazassaguk elott voltak csajai. A szules alatt volt csaja. Erzsi meg imadja a ferjet bog es nem tudja mit tegyen.
Beszelgetnek, kiderul, hogy a szexet a ferfi nem kivanja vele. Nem izgul fel a felesegetol. Mar korabban sem volt az igazi. Miert vette el akkor Erzsit? mert mint embert a leheto legjobbnak tartotta, jokat dumaltak -kiveve a szexrol- es tole akart gyereket. Persze szerelmes is volt hajdanan, csak a szex .. az nem mukodott.
Es most x ev utan hogy ezt megbeszeltek, hogy egyaltalan mi is jo a masiknak az agyban elvezte Pali a szexet Erzsivel.

Pali marad, Erzsi felejteni probalt.
Igenam, de akarhanyszor Pali tovabbmarad vagy ertekezlete van, rogton gorcsberandul a gyomra ideges lesz hogy hatha most is.. megint ...
es ez ravetodik a gyerekukre aki mar mindent megert, latta hogy valami baj volt apaval, hisz az anyja szidta ot (nem lehetett mindig "eltuntetni" hogy ne halljon semmit), a gyermek bizalma megrendult valahol es ezt apro dolgaibol lehet latni, eroszakosabb lett fel idegen noktol, baratnoktol (bennuk latja valoszinu azt a not aki aput el akarta vinni) szoval szornyu.

Ezzel a tortenettel csak azt akatrm irni, hogy
1. meg idoben kell beszelni a szexrol, mert ha massal vigasztalodik valaki az olyan serulesket okozhat amit elore nem lathat az ember. Es az esetek tobbsegeben MINIDIG kiderul.
2. egyutt vagy kulon? a gyermeknek ez sem jo meg az sem. Ha egyutt, de az anya ideges apatol ez ravetodik a gyerekre is, nem fog bizni a szuleiben hisz ok sem biznak egymasban es ezt latja, ha kulon, az meg azert rossz mert kiszakd egy resze a gyereknek.

Szoval gondoljatok meg jol mit tesztek ha mar van gyermeketek mert az o sorsaert TI feleltek, es nem lehettek onzoek, hogy nektek mi a jo!!!!!

"
Adrienn, ne udvarolj, nem ismerkedem!
Imadom a felesegemet!
Udv, ZoliApu
"

"
Azt hittem pedig, hogy kapható vagy egy kis entyempentyemre
"

Kedves ZoliApu, (2002 December 13 péntek - 06h 54)
Egy kicsit gondolkodj el, es tanulj meg olvasni a jelekbol!
1.)Hanyszor lattad, hogy en 3 smiley-t rakok le egymas utan!
2.)A masik, hogy en meg soha nem irtam hajnalok-hajnalan.
3.)A helyesirasrol nem is beszelve: "Imadom a felesegem!", vagy "TEGED-ET" maskepp tanitottak.
Feltetelezem, hogy te nem vagy "Zoli", megcsak nem is vagy "Apuka", ugyhogy szerintem nem a veletlen muve, hogy igy irtad ala!

Es az "Adrienn"-t is ugy ismertem meg, mint aki 100-szor intelligensebben nyilatkozik egy ilyen kommentarra. Es o sem hasznal ilyen smiley-t: ":D"

Udv, ZoliApu.

UI: Gondolom, aki ismer mar a forumon, az ki tudja szurni, hogy mi az, amit en irok, es kepes eldonteni, hogy mikor melyik "ZoliApu" ir. Es itt le is zartam a temat.

Zoliapu, ezt valaki poénnak szánta, ne izgulj!

Kriszti, szerintem akkor is meg kell beszélni a dolgokat. Vagy megpróbálnám elcsábítani. Vannak olyan dolgok aminek egy férfi se nagyon tud ellenállni.
Ok beismerem ilyen helyzetben még nem voltam de nem is várnám meg hogy kerüljek.Egy kapcsolatért folyamatosan kell tenni. Nem akkor észbekapni ha már tényleg nagy a baj.

A hazugságoktól mentes megbeszélés pedig nálam azt jelenti hogy ha esetleg a párom megcsalna- remélem nem fog soha ilyen történni- akkor igenis elvárnám hogy nézzen a szemembe és mondja el. Ne sunyizzon.
Ekkor még eldönthetem hogy maradok. Gondolkodhatok, megbeszélhetjük hgoy miért tette, megoldjuk a problémákat stb, de legalább megtiszteljük egymást azzal hogy nem hazudunk. Én így gondolkodom.

Kriszti, A. ti is próbáljatok beszélgetni, mert lehet hogy a párotok beteg. Sok férfinek baja van a prosztatájával stb de félnek elmenni orvoshoz. Akkor szokott ilyen elõfordulni. Pl. ez volt apukámmal is- õ is késõn ment orvoshoz és a rákot már nem lehetett meggyógyítani. fiatalembereknél is lehet ilyen vagy teljesen más kicsi probléma. Ilyen esetekben pedig segítség kell neki.

Én nem értem miért nem tudják felnõtt emberek megbeszélni a dolgaikat.

Nem véletlen ez a közmondás:a hazug embert hamarabb utolérik mint a sánta kutyát!!

ZoliApu!
Csinálj egy nicket magadnak, mert akinek nincs, ahelyett bármikor bárki beszélhet!
Én teszek ki ilyen smiley-t, mert egy másik fórumon erre egy nagyon vigyorgó fej jön ki, jelentése az, hogy poénnak szánom a mondandómat.

Egyébként azért is csinálj nicket, mert annak idején, mikor egyszer régebben "leszúrtalak", azt hittem, nickváltó barátunk garázdálkodik megint, akit már nagyon un mindenki. Azóta tudom, hogy ZoliApu nem azonos vele, mert valós ember, akinek nincs nick-je, de aláír. Mivel azonban nincs nicked, elmebajos nickváltó haverunk máris lecsapott rád, és írkált a nevedben. Egyszer az én nevemben is próbált nyilatkozni, de mivel a nickem foglalt, csak hasonlót bírt készíteni, és rögtön észre is vette mindenki. Úgyhogy legjobb, ha csinálsz egy nicket. Nem nagy ügy, pár perc az egész.
Adrienn

Adrienn,

Megfogadtam a tanacsod, es most ki is probalom.

Udv, ZoliApu.

Nem jó.....!
Jelszót is kell beírni. Az igazi regisztráltak mellett zárójelben megjelenik a nickjük. (Nem a jelszavuk! )
Ezt a Zoliapu-t bárki be tudja írni az Azonosítóba és máris megint kész a baj...

"
Azonosítási hiba
Az azonosító/jelszó kombináció érvénytelen vagy nincs felhatalmazása arra, hogy ehhez a témához hozzászoljon. A lap alján lévõ ûrlapon az azonosítóját, jelszavát.
"

Udv, ZoliApu.

UI: Mivel a jelszommal be tudok menni chat-elni, ezert nem hiszem, hogy azzal van a gond.

A chat és a társalgó két külön dolog, próbálkozz tovább az itteni regisztrációval.

Danke sehr!

Udv, ZoliApu.

nincsmit

A másik (elsõ) névtelen

ZoliApu!
Remélem, tényleg Te regisztráltál, nem valaki helyetted!
Egyébként örülök, hogy megfogadtad a tanácsom, így egyértelmû lesz, hogy ki ír.
Adrienn

Kedves Adrienn,

Szerintem "nickvalto baratunk" tudna egybol regisztralni.

Udv, ZoliApu.

UI: Kosz, hogy jo fejnek tartottal! )

Sziasztok!

Örömmel jelenthetem, hogy végetvetettem a románcnak. Sokat gondolkodtam és lehet hogy a hatásotokra megpróbálom rendbehozni a családi életemet. ( Látjátok, nem is olyan rossz ez a társalgó, jobb, mint egy pszichológus.) Persze én is hibás voltam, inkább a szürke hétköznapokból szerettem volna kilépni, de ennek egy harmadik nélkül is sikerülnie kell. Sokat tanultam a harmadiktól (nevezhetjük azt egy tréningnek- bár ez dúrva). De legalább nem ment rá a házasságom és ahogy elnézem a dolgokat egész jól alakulnak. Tudom ha a férjem megtudná nagyon mérges lenne, érthetõ, abban pedig most is biztos vagyok, hogy senkije sincs, a kis új dolgok pedig tetszenek neki. Szerintem vannak ilyen idõszakok az ember életében (mint a serdülõkor) hogy megbolondul az ember, nem tud mit kezdeni magával és hülyeséget csinál, de szerintem ez megbocsátható, régebben én is elítéltem aki megteszi, de rájöttem, hogy sohasem tudjuk, hogy mi van a dolgok hátterében.
Üdv.:
A

Kedves "A",

Szerintem jol dontottel.
Amig egy kis esely is van, hogy a dolgokat rendbe hozd, addig probald meg!
Kivanom "Legy eros, es hogy ne add fel!!!" (Meg akkor sem, ha a ferjed "csak" egy "megkopott ezust", es megint jon egy "csillogo gyemant"!)

Udv, ZoliApu.

UI: Es ha kepes vagy ra, ez legyen csak a "Te" titkod!

Kedves A!

Örülök, hogy így döntöttél.

Kedves ZoliApu!

Ez nekem is eszembe jutott, de aztán az is, hogy nickváltó pajtás mindig jelszó nélkülit regisztrál.
De mostmár a stílusod alapján biztos vagyok benne, hogy te te vagy.

Kedves A!
Gratulálok én is! Ez az!

Most csakis névtelenül...

Lenne egy kérdésem, hátha én is másként látom majd a helyzetem! A dolog hasonló, mint A.-nál.
Igazából nem is tudom, mi van velem...

A férjemmel lassan 7 éve vagyunk együtt. Van egy kétéves gyeremekünk. Túl sok rosszat nem tudok mondani a házasságunkra. Nem tökéletes (melyik az?), de jól megvagyunk, elnézzük egymás hibáit, adunk amennyit tudunk egymásnak. A férjem jó apa, erre sem lehet panaszom. Megismerkedtem egy bulin ahol férj nélkül voltam, egy férfivel. Nem akartam én semmit tõle, táncoltunk, buliztunk. Sõt meg is mondtam neki egybõl, hogy férjnél vagyok, és gyermekem is van. De nem lépett le, továbbra is engem szórakoztatott. Aztán egy lassúbb táncnál magához húzott, és az egész testemen végigszaladt a bizsergés. Hú, ilyet a férjemnél már évek óta nem éreztem.
Nos, tulajdonképpen ettõl több nem történt, még... Búcsúzáskor egy puszit adtam, meg a telefonszámom. Persze jöttek-mentek az sms-ek, és én valahol élveztem, izgalom, kitörni a hétköznapokból. A másik oldalról meg alig aludtam, mert akartam is ezt, meg nem is. Ott van a férjem, akivel jól megvagyunk, a kisfiam aki életem értelme, nem szabadna felborítani ezt, egy ismeretlen férfi miatt. Viszont sodródom felé..., tisztára meghülyültem. Ma lehet, hogy találkozunk, nem tudom. Nem tudok nem elmenni. Félek, hogy kiderül, és az akkor oltári nagy hülyeség lesz!
Tudom a 99% azt mondaná ne csináljam, minek?! Az eszem nekem is ezt mondja, de miért akarok elmenni?

Igazából az érdekelne, más érzett már ilyet? Tényleg meghülyül néha az ember? Semmi sem elég jó?

B.

Igen meghülyül az ember, de ezt majd csak akkor tudja mondani, ha már elmúlik ...
márpedig el fog múlni. Ha pl. 1 hónapra együtt lennétek, ami persze megoldhatatlan akkor már el is múlna.
velem is ez történt, egy új szerelem meg bizsergés, meg egyszerûen az a tény hogy tetszem ennek a jó hapsinak .. aztán amikor találkozttunk többször egy idõ után rájöttem mindig a páromhoz hasonlítgatom.
Aztán valahogy vége lett, bár köztünk semmi komoly nem is volt.

most ha találkozom vele véletlenül teljesen közömbös már, és magamban kérdezem hogy tetszhetett nekem ez a fickó? pedig akkor tudom hogy nagyon tetszett.
Mert volt benne romantika meg újdonság, amit a mai kapcsolatom nem tudott már megadni.

Azóta is jó a kapcsolatom, de néha félek, ha ilyen könnyen jön a csábítás, mi lesz ha pont a férjem fog találkozni valakivel, és mondjuk õ már nem marad meg a plátói szinten, ... mert mondjuk a csaj is többet akar.
(és ha egy csaj többet akar akkor a férfit nem nehéz elcsábítani ..)

K.

Kedves Névtelen B.!

Szerintem a kulcsmondatod a következõ:
"Hú, ilyet a férjemnél már évek óta nem éreztem."

Ezek szerint évekkel ezelõtt a férjeddel is mûködött a bizsergés, próbáljátok meg újra feléleszteni!
Nem tudod/tudjátok megoldani a férjeddel, hogy idõrõl-idõre együtt elmenjetek pihenni, kikapcsolódni?

Kívánom, hogy a dolgok a lehetõ legjobban süljenek el,

szia: Laura

Köszönöm a hozzászólásaitokat!

Sajna a hülyülés tovább tart, mint gondoltam. Pénteken csak találkoztam vele "véletlen"! És csókolóztunk, és annyira jól esett!
Belül õrlõdöm, de valahol meg is nyugodtam. Lehet olyan ez, mint amikor a gyerek megkapja a tiltott játékot, akkor nagyon édes, de egy nap múlva már nem tûnik olyan érdekesnek?
Nem mondom, elképzeltem milyen lenne ha tovább mennék, de aztán a férjem képe felködlött elõttem. Még nem tudom. Ha nem derül ki, akkor azt mondom, megérte.
Ha kiderül életem legnagyobb baklövése!

Laura, az a baj, hogy egyelõre nem érzek hajlandóságot a férjem iránti bizsergés felébresztésére. Vagy mondjam azt, hogy belefáradtam, és neki is tenni kellene érte valamit?
Biztos eljön az idõ, de még nem! Köszönöm, hogy a legjobbakat kívánod nekem Remélem elõbb-utóbb nekem is megjön az eszem, és én is azon gondolkodom, mint K., hogy vajon mit láttam ebben a fickóban annyira érdekesnek?

B.