Sziasztok Anyukák és Apukák!
Én utoljára áprilisban jelentkeztem, nagy örömmel a babavárásban. Azóta megszületett augusztus 12.-én a kisfiam a Semmelweis Kórházban. Hosszú, nehéz szülés volt. Két mûszakváltás volt közben, és persze akkor jött a baba, amikor a szülésznõk sehol sem voltak. Volt nagy vérveszteség, méhszájrepedés, elbarmolt epidurális érzéstelenítés, bentmaradt méhlepénydarab, kaparás. Mindez már csak emlék, mérhetetlenül boldog voltam és alig vártam, hogy hazajöhessünk. A boldogság nem tartott itthon sokáig. Vita volt hogyan fürdessük, és a védõnõ javaslatára hasra fordítottam, úgy akartam mosni a hátát és a kis fenekét. Õ belebólintott a vízbe, nem kapott levegõt, elkékült és már vitt is minket a mentõ. 3 hétig élveztük a Megyei kórház vendégszeretetét a korán tüdõgyulladással. Én beköltöztem az anyaszállásra, és még aznap a betegszállító kocsi vitt fel a nõgyógyászatra úgy begörcsöltem. Ott aztán vizsgáltak mindenre, még vakbélre is, de nem találtak semmit. Hétrét görnyedve jártam szoptatni. Éjjel pedig betápszerezték a gyerekeket, pedig volt olyan anyuka aki lefejte a tejet a babájának. Amikor megint hazajöttünk, ismét nagyon boldog voltam. Mire kialakult szépen minden, a szoptatás, az alvás, addigra jött az újabb probléma. Be akartuk adatni a meningococcus injekciót, amikor a háziorvos nehézlégzésre figyelt fel. Én persze a tüdõgyulladás utóhatásának hittem. Beküldött minket a GYEK-be, ahol egy hetet töltöttünk, mindenféle kivizsgálással. Kétszer röntgen, kétszer nyeletéses röntgen. Nem tudom láttátok-e már, hogyan csinálják a babáknak a röntgent. Egy plexi csõbe kötözik õket felemelt karral, és felakasztják õket. Ezt borzasztó látni. A nyeletéses röntgen sem jobb, olyan babát próbáltak megitatni cumiból kontrasztanyaggal, aki csak a cicit kapta mindig. Kint álltam vagy fél órát, és hallgattam, ahogy üvölt a baba mint akit nyúznak. Ott megbizonyosodott, hogy a nyelõcsövön és a légcsövön szûkület van, de nem tudják kívül nyomja valami, esetleg belül van rendellenesség. Ezért hörgõtükrözést javasoltak. Sajnos engedtem. Kiderült kívül van valami, valószínûleg a szív egyik nagyere fonja körbe, ezt Pesten kell érfestéssel kivizsgáltatni és mûteni.
Alig hazajöttünk, egy hét múlva megint a mentõ vitt minket, mert befulladt. Figyelmeztettek, hogy tükrözés után hallhatok majd ilyen szörcsögõ hangokat, ezért nem rohantam rögtön orvoshoz. Felvitték az intenzívre, másnap lélegeztetõgépre került. Tegnap vették le róla, most olyan magas láza van, hogy hûtõfürdõzik. Bronchiolitise van, ez vírusos eredetû. Ödémás lett, óriásira duzzadt a heréje és mindene. Vért kapott, felszúrták mindkét fülét, vénát preparáltak neki, kék-zöld és véres. Kilenc napig kapott narkotikumot, hogy tûrje a gépet. Most tisztul a szervezete, olyan szegénykém mint aki nem normális egészen és kancsal is lett.
Szóval ez a miskolci születéssztorink, bocsássatok meg, hogy ide írtam nem az én történetemhez.
Szorítsatok a kisfiamnak, ha innen hazajövünk irány az Országos Kardiológiai Intézet.
Mindenkinek jó babázást, nincs nehezebb, minthogy nem ölelhetem a kis testét magamhoz.
