Most olvastam, hogy sok omega 3 zsírsavat kell fogyasztani, attól lesznek okosak a gyerekek!
nody: Rajta! Tessék hozzáfogni! Te csinálod jól! Nem ábrándozn kell a babáról, hanem rajta lenni, hogy mielőbb összejöjjön! Annak idején emlékszem, amikor a kisfiam született és mentem a 6 hetes kontrollra, a dokim elkezdett mesélni, hogy most már lehet házasélet.... bla-bla... Annyira édes volt! Rám nézett, biztos látott valamit az arcomon, mert elnéző mosollyal csak így szólt: "Oh, igen! Maguk még fiatalok! Ennyi idősen még nem szokták kivárni a 6 hetet....!"
Ezt csak azért mondom, hogy ált szülés és "nagy vetélés" után 6 hónapot szoktak javasolni, "kis vetélés" után 2-3 hónapot..... De ha nem várod ki, szerintem akkor sem történik semmi baj! Max nem jön össze! Nézd, én hiszek abban, hogy a szervezet és a természet elrendezi a dolgokat. Ha még korai, tartogatja... ha viszont sikerül...... az maga az eufólikus mámor!!!!!
chrissy: túl nagy a csend körötted! Mi volt hétfőn? Izgulunk!
tontica: gondolatébresztő amit írtál! Igen, soxor gondolkodtam ezeken a dolgokon én is. Valóban, igaz, ember (és senki) úgy nem szerethet, ahogy azt az Úr teszi. Valószínű, hogy azért születünk e világra, hogy tanuljunk... azt figyeltem meg, hogy mindig ott kapjuk a "pofonokat", ahol "hiányosságaink" vannak. Sokat keményedtem az idők folyamán. Nem, mégsem. Ez nem jó kifejezés. Hogy is mondjam, szóval még magam is meglepődöm azon, mi mindent elbír egy ember! És utólag visszagondolva mégis oly egyszerűnek tűnik az élet! Pedig taposott rendesen! De tudjátok mire gondolok? Ha nagyon nekikeseredek és elönt az önsajnálat, akkor "előveszem" néhány ismerősömet, akikre még nagyobb súlyt tett az Isten, és áldom a sorsomat! Tudjátok, mindig vannak olyanok, akiknek kimondhatatlanul nehezebb!
Van azonban olyan is, hogy azon tűnődöm, hogy nem lehet-e mégis, hogy ez az egész csak önámítás? Már az, hogy ez így lett rendelve, meg hogy ez a jó! Amikor a fájdalmam nagyon heves, nehezen tudom meggyőzni magam arról, hogy a Jóisten szeret és egy nagyobb bajtól óvott ezzel....
De tudjátok, az idő mindig igazol.... igazolja azt, hogy bizony, mégiscsak Jó az Isten!
Elvesztettem a babámat? Igen! De ismerek olyat, aki a 9 hónapos ikerfiait veszítette el! Meg olyat, aki az egyéves kislányát! Mondjátok! Melyik fájna jobban?!!! Inkább így, mintsem másként.... mégiscsak jó az Isten!

































