[quote="kissmanó"]E írta:kissmanónikő! Nna, akkor alátámasztod azt amire egyébként én is gondoltam.
Terhességi toxémia? Azzal egyfolytában csak mint ijesztgetés találkoztam, még sosem volt infóm olyantól aki elmondhatja, na nekem olyanom is volt. Írnál róla picit, kérlek?
Ja, s tuti nem veszek semmit okoskodásnak amit itt olvasok, hisz nem hinném, hogy valakit ez a szándék vezet, mindannyian hasonló cipőkben evezünk.
Ja, annak meg külön örülök, hogy tényleg az egészség útja felé terelődtök.
Sziasztok!!
Nekem a 30. héten vették észre a toxémiámat, előtte is vizesedtem, de ne volt vészes ( a végén se volt vészes, nem volt elefánt lábam pl) A sima mezei védőnői tanácsadás vérnyomásmérésén derült ki, hogy magasabb az átlagnál (saját magamhoz képest az átlagnál) a vérnyomim! Ott néztek pisiből fehérjét, ami akkor negatív lett! Aztána védőnő átküldött a terhesgondozást végző dokihoz -körzeti- és megnézett UH-val majd közölte, hogy a 30 hetes magzatom a méretei alapján 24 hetesnek felel meg

Mennyi???????? És akkor nekilátott újramérni, akkor már 28 hetes volt, majd 22, majd 24. Nem tudta eldönteni az a balf¤sz doki..

Na mindegy, a párom bent volt velem, síkideg volt azt hittem megveri

Akkor írt kia a terhesgonzozást végző orvos, Doxiumot (lepényi keringést serkentő gyógyszer) meg Dopegytet (vérnyomáscsökkentő)
Karácsonykor a klinikán kötöttem ki, mert annyira rosszul éreztem magam.....

Ott a doki 3x -osára emelte a vérnyomáscsökkentő adagomat! A vérnyomásom egyre feljebb ment, még a csökkentő mellett is. Már napi 4x2 szemet kaptam (maximum adag) és így se tudták 170-180 / 130-140 alá lenyomni!!! és mellé nagyon brutál hasi fájdalmaim voltak. Befektettek a kinikára január 26.-án. Minden másnap szúrták az ujjam, nézték a vérkémiámat, a májfunkcióm egyre rosszabb lett. Már mérgeztük egymást a babával

Iszonyatosan fájt a hasam, aludni napokon-heteken keresztül nem tudtam, olyan voltam már mint egy zombi:( Szörnyű volt, átküldtek a belgyógyászatra (miután hisztiztem egy sort a vizitelős orvosoknak), a belgyógyász nem értette, miért nem indították már rég be a szülést

(36 hetes voltam akkor) és azonnali terhesség befejezését javasolta. Ez egy csütörtöki nap volt, másnap reggel 5-re kellett volna lemennem a szülőszobára, megindítani a szülést, de a drágám szófogadó volt (amiről azóta leszokott

) , és spontán ki akart bújni, este elkezdődtek a fájások és másnap reggel 5:05-kor megszületett a csajom

Spontán, minden gond és külső segítség nélkül. 2300 grammal és 46 cm-rel!
Most a korai fejlesztőbe hordom, mert el van maradva, pszihomotoros fejlődésbeli elmaradás a hivatalos neve. Az orvosom válltig állítja nem a toxémia és a túl sokáig tartó "mérgezés" miatt lett ez, én meg tudom, érzem, hogy igen. De nyilván ő mossa a kezeit.... nem tehet róla.... én nem is hibáztatom. Amikor már bent feküdtem a klinikán,nem ő döntött a sorsunkról, hanem az osztályos orvosok. Hiába könyörögtem, hogy szüljünk már meg, le se szartak, pedig már nagyon nagy fájdalmaim voltak....Éreztem hogy rossz már bent neki,alig mocorgott, sírtam minden vizitkor, hogy egész éjjel nem aludtam a hasi fájdalmaim miatt, könyörögtem, hogy indítsák be a szülést.... nem érdekelte őket....
Na a lényeg hogy megváltás volt a szülés, és miután megszültem minden panaszom elmúlt, még 3 hétig szedtem a Dopegytet hogy a vérnyomásom helyreálljon. 10 napig voltunk a klinikán, mert meg kellett várni hogy elkezdjen gyarapodni a csajom és 2500 gramm alatt nem engedik haza a csemetéket. Ami azért volt nagyon szar, mert a Bogimat akkor már 3 hete nem láttam, lévén a szegedi klinikára 12 évnél kisebb gyerek nem mehet be látogatni

És februárba kinek van kedve kint a klinika udvarába papucsba, hálóingbe frissen szülten bájcsevegni???
Na elkanyarodtam a témától, szóval elég szar volt, a fájdalmak miat egyrészt másrészt meg a végkifejlet miatt (hogy fejlesztést igényel)
Most só és fűszermentes diétán vagyok, hogy ne alakuljon ki újra a toxémia.Bár beszéltem egy toxémia specialistával aki azt mondta, hogy étkezéssel nem lehet kizárni, mert ha lehetne, akkor nem lennének toxémiás kismamák!!! A saját dokim viszont javasolta, ezért én a kettő között egy arany középutat találtam ki magamnak.

Inkább óvatosan étkezek, mintsem baj legyen megint....

Viszont ha megint előjön akkor okosabb leszek és tisztába leszek a jogaimmal, hogy felülbíráltathatom XYZ orvos döntését egy másik szakdokival, és ha az a másik javasolja a szülés beindítását, akkor hajrá!
Tehát én úgy gondolom, hogy ha 1 héttel-10 nappal hamarabb megszületik, amikor még csak kezdett romlani a májfunkció értékem (akkor kezdett a brutál hasfájás is), akkor rögtön kellett volna megszülni...és akkor nem lenne ez az egész!
Bocs egy kicsit szétszórt vagyok, de siettem, megyek olvasni a csajomnak. A kicsi már szunyál, a nagy meg várja a mesét!
Pusz
E