Társalgó főoldal » Házasság, család » Az ex új "családja"

Sziasztok!!

Az volt férjem munkahelyi kapcsolat miatt hagyott el bennünket. Húzta-halogatta a végleges lépését, ugyhogy 8 hónapnyi kínlódás, pokol és kifáradás után én mondtam ki, hogy menjen.
Két kislányunk és közös barátok maradtak. A közös barátok azóta is többször hívtak minket, külön kölün, de azonos eseményekre.
Azóta új életet köszöntött ránk is, jelenlegi párom szereti a gyerekeket, bõvültünk az övével is.
Erõs törekvésünk az exemmel, hogy a közös gyerekeink nevelését, sorsát, fontos kérdéseit egyeztessük, megbeszéljük.
Nekem még sincs ingerenciám arra, hogy közös programokon is részt vegyünk és ez az elmúlt évek során sem változott. Egyszerûen nincs kedvem játszani a kultúrembert mások elõtt, bár biztosan menne.
Meg kellene tennem a gyerekekért? Õk biztosan élveznék...

Szia Nika!

Az én férjemnek van egy 7 éves lánya, nekünk közös gyerekünk van kettõ. A volt feleségével én nem vagyok rosszba, sõt. Ha arra járok ahol õk laknak akkor felugrok hozzájuk, beszélgetünk a gyerekek meg eljátszanak. A férjem nem szokott hozzájuk felmenni de telefonon beszélnek. A gyerekeknek jó, hogy nem utáljuk egymást és néha a hétköznap is találkoznak nem csak a hétvégén. Azt hiszem mi nem megjátszuk a kultúrembert de nincs miért haragudjunk egymásra. Sõt, ha az én gyerekeimnek van valami névnap, szülinap, karácsony õ mindig küld ki valami ajándékot az õ gyerekével. Pedig nem lenne köteles megvenni. Ez mondjuk egy picit más mint a te eseted, de ez is egy jó példa lehet másoknak. Ha külön-külön is lesznek gyerekeitek, akkor azok akár hogy is de testvérek lesznek és akarnak majd egymással találkozni, sûrûbben mint a hétvégék. A közös program az elég fura azért mi olyanba még nem voltunk, bár biztos semmi rossz nem sülne ki.
Üdv.Kati

Kedves Lanyok!
Kerlek segitsetek....
A ferjem 4 eve valt el,mi ket eve ismerjuk egymast.% eves a lanya aki minden masodik heten nalunk van.Nagyon szeretem Ot s ez kolcsonos.En vagyok vele a legtobbet s en is foglalkozom vele a legtobbet ezt tulzas nelkul allithatom.A mamaja -papaja is keso estig dolgozik.En jovok-megyek vele mindenhova.(Iskola ,parkok jatszohaz stb.Tenyleg jol megvagyunk s nagyon szeretek vele lenni.
Tegnap tortent hogy egy kicsit nathas es orrcseppet csopogtettem a noziaba.Lehet hogy egy kicsit tobb ment(de nem hiszem mert nagyo neztem)lefolyt a torkara s elkezdett oklendezniegyet -kettot az ize miatt.Berontott az apukaja s remformedt hogy megakarom mergezni a gyereket????!!!Nagyon rosszul esett amit kaptam.Nem erzem hogy egy orcsepp miatt ezt keljen kapnom.Termeszetesen azota itt all a bal s mar 4 szer megkaptam azota( miutan mondtam hogy nagyon rosszul esik amit mondott es ugy erzem nem erdemlem meg azilyen durva beszolast) hogy nem erdekli az erzekenykedesem a gyereket akkor sem hagyja hogy megmergezzem.
En vagyok erzekeny vagy neki van igaza?
Segitsetek...!
Elore is koszomom
Juti

Megint en ,bocsi elutottem szoval a leanyzo 4eves
sziasztok

Kedves Juti!

Igaz nekem nincs exem és a páromnak sincs, de amit leírtál, rendesen felháborított. A párodnak szerintem egyáltalán nincs igaza!!!
Én biztosan nem ilyen higgadtan reagáltam volna, a minimum az lett volna, hogy bepancsolok neki egyet, és sípcsonton rúgom és csak ezután kértem volna ki magamnak egyáltalán a feltételezést is!
Nem te vagy érzékeny, ez egész egyszerűen taplóság volt a részéről. Szerintem sűrgősen próbálj meg vele higgadt körülmények között beszélni vele erről. Próbáld meg úgy, hogy kérd meg, hogy ne szakítson félbe és hallgasson végig.
Az nem lehet, hogy tulajdonképpen nem is rád haragudott meg ennyire, hanem valami más miatt már alapból ideges?

Szia:

Dia

Kedves Dia !
Koszonom hogy valaszoltal.Nem volt ideges semmi miatt s azota is tobbszor megemlitette ezt.Termeszetesen en vagyok a hibas...bant hogy egy orcspp dologbol ez lett.Nagyon faj amit hozzamvagott.Gondolkozom hogy itt kene hagyni csapot-papot.....
Megegyszer koszi
Juti

SZia Juti!
Már hogyne fájna, amiket mondott neked. Így ismeretlenül is ugyanaz az érzésem, mint Diának: itt van valami más a dolog mögött, mert ez egy nagy marhaság, és nincs a párodnak igaza. De valahogy mindenképpen a tudtára kellene adnod, hogy így nem lehet viselkedni. Neked kell tudnod, hogyan, mert te ismered öt.

Bocsi, lemaradt, hogy szia. Kitartás, veled vagyunk
Kriszta

Szia Juti!

Azért ne hagyj csak úgy csapot-papot ott, próbálj meg komolyan leásni a dolog mélyére. Két év már komoly kapcsolatnak számít, kár lenne csak úgy veszni hagyni...
Ne hagydd magad, de azér próbálj meg utána járni, mi történt akkor a férjed agyában.
Sokszor mond az ember olyat, amit később megbán, de néha az a fránya büszkesége nem engedi, hogy bocsánatot kérjen, még akkor sem, ha nem a támadott személy váltotta ki az emberből azt a bizonyos hülye reakciót. Sok-sok türelem kellene, de abból néha olyan kevés van. Főleg, ha az ember hajt, mint az állat.
Mi már több mint 5 éve együtt vagyunk a párommal, bár nem vagyunk házasok /a körülményeink miatt/, a párom most rengeteget dolgozik, hogy a picivel nekünk mindenünk meg legyen, én pedig a lányunkkal foglalkozom a nap 24 órájában. És bizony, a fáradtság, az alváshiány és a kimerültség néha olyan dolgokat mondat ki velünk egymásra, amiről bimbózó szerelmünk idején azt hittem, ilyet sosem vennénk a szánkra...
De aztán lassan oldódnak a dolgok és időről időre kimondjuk, kinek mi fájt a legjobban és milyen igényink vannak a másik felé. Ilyenkor újra jobban tudunk figyelni egymásra és szorosabbá válik a kapcsolatunk, anélkül, hogy tüske maradna bennünk.

Pedig milyen sokszor tartottam már én is ott, hogy csak intek egyet és becsapom magam mögött az ajtót!!! Aztán mindig rájövök, hogy akkor nem lenne ilyen az életem, és hogy rettenetesen hiányozna, mert már annyira belémivódott, mint a lélegzetvétel, még ha néha csuklok is tőle... (Fúúúúúúú, milyen költői lett...)))

Na mindegy, kitartás, türelem, szeretet és őszinteség. Ja és higgadtság.
Aztán meglátod, mit tegyél. De ne hamarkodj el semmit, mert lehet, hogy később megbánnád!

Szia:

Dia

Sziasztok !!
Juti ! Azt írod, hogy "férjed". Pláne nem lehet csapot-papot otthagyni. Persze, hogy nem a papír számít, de akkor is pláne.
Én is azt gondolom, biztosan valami más miatt volt kiborulva, amikor ezt mondat, utána meg jön a fene nagy önérzet. Legalább, persze a gyerek is hallotta ezt a hülyeséget? Mert akkor mégnagyobbat lõtt mellé. Megtanultam, hogy a párunk felé, bármilyen, ismétlem BÁRMILYEN, akár vicces "beszólás" is rosszul sülhet el, mert a gyerekek nem úgy értik, ahogy mi. Gyerek elõtt veszekedni pedig fõbenjáró bûn. Iszonyú nagy önuralom és tudatosság kell hozzá és sokszor még így is be-becsúszik egy két nem helyénvaló szó vagy hangsúly.
Mi történt azóta? Tisztáztátok?
Ha nem haragszol én ennél nagyobb galibát gyanítok, mert ha a Te fejedben is megfordul, hogy egy piszokság miatt asztalt boríts, akkor nem ez volt az elsõ !! Mi van?
Nika

sziasztok,
sorstärskent ällitom,hogy csak olyan ferfiert erdemes kiällni az exszel kapcsolatos negativ akciokat,aki "megeri".Lezärta a multat,tudja,hogy ö milyen hibäkat követett el es ezen megprobäl vältoztatni.!!!!!!!!

Sziasztok Lányok!

Én egy elvált apa vagyok, új feleséggel és két kislánnyal, akit az exem nevel. Sajnos nálunk nem mûködik az, hogy kultúráltan megbeszéljünk dolgokat, mert az ex nejem nem valami kommunikatív. Tudom, hogy ezzel most a nõi nemet esetleg megsértem, de sajnos tényleg így van. Két évvel a válás után még mindíg for benne a gyûlölet és a bosszú, amiért elhagytam. Pedig már férjhez ment, gyerekük van, és mindent megkapott a váláskor,mert úgy voltam vele, hogy inkább én kezdjem újra építeni az életem, minthogy a gyerekek valamiben is hiányt szenvedjenek. Ehhez képest a mai napig legombol rólam év 600.000 forintot,amit nem a gyerekekre költ ( ne értsetek fére, nem az a bajom, hogy fizetni kell, hanem az, hogy nem rájuk költi), rendszeresen bevásárolok nekik a Tescoban 20-25000 forintért,és én öltöztetem a gyerekeket. Cserébe azt kapom, hogy ellenem neveli õket, csak és kizárólag a kéthetente hétvégéken láthatom és vihetem el õket, és teljes mértékben kizár a nevelésbõl. Tudja, hogy rajongok a gyerekeimért, és ezzel meg is találta a gyenge pontomat.Ott rúg belém ahol tud és nem is igazán tudok védekezni. Illetve védekezhetnék, de abban a pillanatban elveszíteném a gyerekeimet, így hát nem harcolok. De nap mint nap megcsinálja a kisded játékát velem, és tudja, hogy úgysem tudok mit tenni, hiszen 150 km-re lakik. Pl:Direkt szakadt cuccokba küldi el a lányokat, mert tudja, hogy megszakad a szívem ha meglátom õket, és akkor nyomás az áruházba és felöltöztetem õket. Amikor azt mondtam neki márciusban, hogy miért nem vesz a gyerekeknek harisnyát,hiszen mindegyik lukas, akkor azt mondta,hogy minek, hiszen mindjárt úgyis itt a nyár. És ezernyi ilyen apró dolog van amit leírhatnék. Engedélyt kell kérnem, hogy elvihessem fodrászhoz õket, és ha veszek nekik valamilyen babát, akkor másnap elkezd zaklatni, hogy félrenevelem a gyerekeket. Amig házasok voltunk, addíg is voltak ilyen dolgai, de azt kezeltem és nem engedtem neki. De most egy ilyen tutyimutyi férje van, akivel azt csinál amit akar, és teljesen elment az esze.Valamelyik nap azt mondta, hogy én nem vagyok a gyerekek apja,mert nem én lakok velük, hanem az új férje. Mit lehet ezzel csinálni???Mert én már kezdek megzakkanni.....

Üdv:Balázs

UI azért írok névtelen, mert nemfogadja elaz azonosítómat

Szia Baläzs,
a szituäciod ismerös,a ferjem hasonlo cipöben järt a volt feleseget illetöen.Ö azert nem volt ennyire extrem,de ami a länyokat illeti,a ferjem is szenvedett rendesen.De tenni ö sem tudott semmit,ahogy jött,ugy kellett elfogadni.A kapcsolatot rendszeresen tartjäk (2 hetente) es a länyok abban a korban vannak (ezt neked is ki kell värnod),amikor mär hülyeseggel nem lehet etetni öket.Tudjäk,hogy hova tartoznak (az anyjukhoz),es az apjukra mindig szämithatnak. Üdv:Csilla

Sziasztok !!

Csillával értek egyet!! A múlton tilos rágódni a tanulságos következtetések levonása után, ajelenen pedig nem érdemes megzakkanni, mert pár nap múlvá azok is múlttá válnak.
Figyelj, Balázs! Fogalmam sincs, milyen ember vagy és miért hagytad el a feleségedet és a két lányodat.A nõk vagy nagyon szeretnek, vagy ha beletaposol az önérzetükbe, nagyon utálatosak. De ezt biztosan tudtad, amikor elmentél.
És sokszor nagyon nehezen fogjuk vissza magunkat az exünkkel kapcsolatban. Egyedül nem is megy, kellett nekem is egy megértõ, türelmes de végtelenül tárgyilagos és hideg fejû környezet, egy új társ aki ebben segített.
De ezt nem a múlt miatt érdemelte ki az enyém, meg nme is a jelen miatt, hanem azért az idõért, amikor az én - mi lányaink nagyok lesznek, meg felnõttek és visszaemlékeznek, hogy mit csinált akkor a mami és mit az apu. Nektek sem most kell egymással elszámolni, hanem majd tíz év múlva a lányok szemébe nézni. Ezt az exednek is mondd el, beszéljetek róla, de indulatok nélkül!!
Ne izgasd magad a volt feleségeden!! Csak csinálja a kis játékait, arra figyelj, hogy a lányaid érezzék rajtad, hogy nagyon szeretd õket.
És végezetül, csak most és csak Neked elárulom az én kis startégiámat: akármilyen bosszantót csinál, nem teszek rá megjegyzést de még csak egy kis fintort sem kap tõlem Sosem fogja rajtam látni, hogy még egyszer fel tud bosszantni. És mostanra már fel is hagyott vele.
Csak egyetlen példa:nem hívom õt a lányok elõtt "az apád"-nak, hanem "apu"-nak. Õ még nem jött erre rá, de a lányoknak már feltûnt. hogy õ "anyátok"-oz engem... És zavarja õket. Pár év múlva már meg is fogják neki mondani.
Összefoglalva: ne törõdj az exeddel, ne vetits rá semmit a csajokra, neked csak a saját lelkiismereted legyen fontos!
Múlnak a gyermekévek...

Sziasztok!
"Örömmel" vettem, hogy többen is járunk ugyanabban a cipőben. Bár a mi családunkban nem nekem van exem, hanem a kedvesemnek, a dolog számomra is elég nehéz. Nálunk is az a taktika vált be, hogy fel sem vesszük a volt feleség szemétkedéseit (pl: a karácsonyi ajándék még haza sem ért a gyerekkel, mikor már csörgött a telefon, hogy vigyük a számlát, mert az ami nekünk tetszett az nem maradhatott)és az a fontos, hogy a gyerek érezze, hogy mi (de legfőképpen az apja) mennyire szereti, DE abban mi nem bízunk és határozottan vitába szállnék azzal a gondolattal, hogy egy idő után elcsitulnak az indulatok. Főleg, ha a gyerek tényleg látni fogja, hogy ki is a történetben a jó (Kedves Balázs szerintem neked itt még rosszabb is mert csak kéthetente egyszer van esélyed, hogy bizonyíts, gyerekeid meg napi 24 órában a másik oldalról kapnak információkat). Ha az igazságérzetük tényleg látványosan a másik fél felé kezd el húzni, az csak felkorbácsolja megint a régi sérelmeket és újra kezdődik az egész.
A mi esetünkben 4 éve tart a dolog, és azt tapasztalom, hogy bár csökken a támadások gyakorisága, és csak azokra az időszakokra koncentrálódik, amikor az exet valami nagy bánat éri, a szemétkedés attól még ugyan olyan mértékű tud lenni minden alkalommal.
Aki alapjában véve is gonosz beállítottságú, az az is marad. És ezen nem segít, hogy a gyerekek felnőnek. Akkor is vannak "családi" események, ahol alkalom van, hogy törlesszen.
Te megsértetted az önérzetét. Ezzel számolnod kell.
Manka

Sziasztok!
Csak véletlen kalandoztam erre a lapra,de végig kellett olvasnom a leveleket,annyira az életről szólnak.Én csak most kerültem ebbe a cipőbe,május végén váltam el.Egy lányom van,az ex-el él.Nem felhőtlen a kapcsolat,mert a volt feleségem gonosz(jó ez a jelző),és pszichológiai eset (de erről már sokat irtam a válási útmutatóban).Már van új feleségem is (kicsit gyors volt-tudom),és vele felhőtlen a kapcsolatom,boldog vagyok.A lányom kéthetente hétvégén van nálam,szombat reggeltől vasárnap délután 5-ig.Ez nagyon kevés idő,szinte mire "feloldódik",akkor mehetünk is haza.Nagyon szeretem a lányom és ő is engem,ezért nagyon soká jön mindig el az a hétvége.Kialakitottunk neki egy külön szobát,új bútorokkal.Mindig van helye nálunk.De én azt szeretném,hogy egyszer velünk éljen majd.Ez nehéz csata lesz,de meg kell próbálni.Fiúk! Ti sosem gondoltatok arra,hogy ti is megpróbáljátok? Azt is tudnia kell mindenkinek,hogy eljön az a nap,amikor megkérdezik a gyermeket,hogy kivel szeretne élni.
Most 8 éves a lányom,1,5 év múlva lehetne kérni a gyermek elhelyezésének újravizsgálását (rendkivüli esetben hamarabb is).Szerintetek van esélye egy apának erre?

Szia, Bonanza!
Látom idetaláltál...

Szerintem legyél türelmes pár évig, addig az exednek is lesz ideje megnyugodni és kialakítania az új életét. A másik topicban sok rossz dolgot írtál, emlékszem.
Ne haragudj az indiszkrécióért: a házasságod a te új kapcsolatod miatt borult fel? Feltételezem, hogy egy válás után nem lehet a nulláról megismerni valakit és feleségül is venni 4 hónap alatt?
A feleséged sértett, akármilyen pszichológiai eset!
Hidd el, én is az voltam, amikor a férjem csalt meg engem és hagyott el bennünket a munkahelyi kapcsolata miatt! Adj neki idõt!

Sziasztok!

Nem akarok új topicot indítani, félig-meddig passzol ide is, ami érdekel:
Mi a véleményetek arról, hogy a gyerekek két helyen lakjanak, mamánál is papánál is, felváltva, cserélgetve. Egyik héten innen suli, másik héten onnan?

Merthogy az exem felvetette, hogy legyen így, mert költözik vidékre (40 km).
Annyit még érdemes tudni rólunk, hogy õ hetente 1-2x ügyeletes, nincs otthon. A lányoknak sokszor van 5-ig úszás, kosárlabda, szakkör és mi 3 percre lakunk a sulitól.
Nem most váltunk, nem most kell kitalálni, hogy hogyan legyenek a gyerekek.
A gyerekek 7 és 9 évesek és szeretnének sok idõt tölteni az papájukkal. Szertik õt, nem vadítottam el a viszonyukat, hanem eddig is támogattam.
Mindazonáltal szerintem nem látják ennek a hercehurcának az árát.
Kertes családi házban lakunk, a gyerekek is oda születtek már. Kutya, macska, nagyszülõk, mi.

Az én véleményem errõl az, hogy rossz ötlet. Nem szolgálja a kiegyensúlyozott életüket, hogy két otthonuk legyen.
Lehet, hogy neki jó, de a lányoknak nem.

De Ti olyan sok szemszögbõl láttok mindent, vannak itt exek, új feleségek és apukák is.
Szóval, mit gondoltok errõl?
Maminti

Kedves Maminti!

A rádióban hallottam egy hasonló esetről, ahol a szülök úgy egyeztek meg hogy egy hónap itt, egy hónap ott. A gyerek, aki azóta már felnött ezt most is jó megoldásnak látja, bár mindig elhúzódott az egy-egy hónap, hiszen hozzászokott az új lakhelyéhez, és nehéz volt mindig visszaszokni a másikba. S
Szerintem a Ti esetekben az egy hét rövid hogy bármelyikötöknél is megszokjanak, több idő pedig túl hosszú a lányoknak Nélküled mert még kicsik. Ráadásul az utazás fárasztó. Nem tudom az apukájuk autóval szállítaná őket naponta oda-vissza vagy tömegközlekedniük kellene? Mi az exed foglalkozása? Ezt azért kérdezem, mert azt írod ügyelnie kell. Ha nem kiszámítható, hogy mikor kell bent lennie, ki szállítaná a gyerekeket. Egyébként olyankor, ha ügyel ki vigyázna Rájuk? Mint az már az elözöekböl kiderült, én egy "új" feleség vagyok, Nagyon jó, szeretetteli a kapcsolatom a férjem kisfiával, akit már 7 éve ismerek és nem is igen emlékszik arra amikor én még nem voltam, mégsem fordul elö, hogy akkor itt aludjon, ha az apja nincs itt. És én ezzel egyetértek, mert én bármennyire is szeretem nem vagyok az anyja, vagy az apja és egy gyereknek a szülei mellett van a helye. Legalábbis ha a rendszerességet nézzük. (na ezt jól idemagyarítottam) Szóval rendszeresen ne legyen idegennel, ha valamelyik szülöjével is lehetne.
Tehát mindent összegezve, nem tartom jó ötletnek, hogy egy hét itt, egy hét ott. Egyébként Nálatok hogyan állapította meg a bíróság a kapcsolattartást? Mi lesz az Apa reakciója, ha nemet mondasz?

Szorítok, hogy sikerüljön, békés, mindenki számára elfogadható megoldást találni, írjál!

Virág

Szia, Virág !

Az ex is orvos, szülész-nõgyógyász és így elég kiszámíthatatlan, képzelheted.
Természetesen autóval közlekedik, de még az is fársztó tud lenni.
Feleségül vette a barátnõjét, úgyhogy gondolom õrá gondolt akkor, amikor õ nincs. Teljesen egyetértek veled abban, amit mondtál, ne legyenek ott, amikor a papájuk nincs velük. A kapcsolattartás a fontos, nem az apu által felépített új otthonban eltöltött éjszakák száma!!!
Én is - orvos lévén - ügyelek, de akkor a velünk lakó nagyszülõkkel vannak a lányok, tehát otthon. Születésük óta így van.
Szerintem dícséretes, hogy a volt férjem ennyire ragaszkodik a lányokhoz, de el kellene fogadnia, hogy megváltozott a helyzete és pláne megfog, ha vidékre megy.
Eddig teljesen rendszertelenül hozta - vitte a lányokat, bár elõre megbeszéltük a hónapos programot. Ezért is szeretnék rendszert vinni a lehetetlenbe. Nem jó, hogy két kisgyerek alkalamazkodjon, iskolatáskával a hátán az õ beosztásához.
Hogy mit fog hozzá szólni?
Kiszámíthatatlan, hogy mi rejtõzik a látszólagos nyugodsága mögött. Tudod, mint nõgyógyász rendkívül udvarias és kedves tud lenni, közben belül meg felrobban.
Majd meglátjuk.
A legnagyobb bajt ott látom, hogy folyamatosan szítja és lelkesíti a lányokat, akik még abban a korban vannak, hogy egy új, rózsaszínûre festett lányszobával és egy kiskutyával megvehetõk.

Köszi, hogy írtál!
maminti

Szia Maminti!

Sokat gondolkoztam azóta is a helyzeteteken.
Most nem fog minden az eszembe jutni, már elég későn van, de azért még néhány dolog megfogalmazódott bennem.
A lányok abban a korban vannak, mikor a barátságok egyre többet jelentenek. Nagyon rosszul fogja érinteni öket, ha azért nem találkozhatnak a barátaikkal, mert Apunál "kell" lenni. A szülész-nögyógyászok a legelfoglaltabb orvosok közé tartoznak, legtöbbször nem is lenne velük! Milyen a kapcsolatuk az új feleséggel?
A pénz sajnos tényleg sokat számít. (Mi is megkapjuk idönként a férjem kisfiától, hogy bezzeg az anyja ötször annyit keres, ami sajnos igaz. ) És mi nem tudunk külföldre menni nyaralni és adidas cipöt venni.
Tudom, hogy nem akarsz semmi rosszat írni a férjed jelenlegi feleségéröl, de ez nem az ö ötlete volt? Mármint az elköltözés? Nem arra törekszik, hogy eltávolítsa az exet Töletek? Ha nem így van, elnézést kérek, látatlanban töle is.
De ha így van akkor csak rá kell hagyni a dolgot, majd megbeszéli ö apukával, hogy nem kellenek a lányok kéthetente. Föleg ha nekik is lesz közös gyerekük. Egyébként ö mindig rendelkezésre áll, ha apának el kell mennie?
Most nagyon személyes leszek, ne haragudj érte. Az exedddel való kapcsolatod milyen? A gyerekek körüli "hercehurcát" nem a kapcsolat valamilyen továbbviteléért csináljátok, mindketten? Tudom, hogy eddig mindig megegyeztetek, és gondolom nem nagyon voltak viták. De most úgy néz ki lesznek. Lehet hogy valamelyik félnek ez kevés volt? Lehet hogy ki kellene még gyomlálni néhány tüskét? Lehet vele ilyen dolgokról beszélni?
Most már van a gyerekjóléti szolgálatoknál a kapcsolattartással foglalkozó szakember, illetve léteznek mediátorok (gyámhivatalnál kell érdeklödni). Vagy lehet hogy más szakember pl. pszichológus segítségével könnyebben meg tudnátok oldani ezt a helyzetet. Hajlandó lenne ilyesmire?
Én azt tapasztaltam, hogy maga a kapcsolattartás mikéntje vagy idötartama tizedannyira sem fontos a gyerekek lelki fejlödése szempontjából, mint a két szülö egymással való kapcsolatának minösége. (Én ezért haragszom a férjem exére, mert sokszor kértük, hogy ismerkedjen meg velem, mi a férjemmel a válásuk után három évvel ismerkedtünk meg, vagy vigyék el közösen a gyereküket kirándulni, vagy üljenek le megbeszélni a gondokat, de soha nem volt hajlandó rá, mikor a pszichológus ajánlotta, akkor sem.)Szerintem ez romboló hatással van a gyerekre, és ez megbocsáthatatlan. Most befejezem, mert nagyon elkanyarodtam a Ti problémátoktól.
Írjál,

Virág

Szia, Virág!

Nem tudom, kinek az ötlete volt az elköltözés, de itt nme az elköltözésen van a hangsúly, hanem azon, hogy ház legyen, meg kert meg külön szoba, szóval, hogy szép legyen és minnél nagyobb. És ez csak vidéken lehet már manapság.

Annyira igazad lesz abban, amikor azt írtad, hogy nem a napok száma számít, hanem a szülõk mindenkori kapcsolata!!!!!!!!

Én is éreztem ezt, de most Te fogalmaztad meg, köszönöm. És ez ilyen apróságokon múlik, hogy én a gyerekek elõtt az apjukat mindig "Apu"-nak mondom, ha beszélünk róla, engem õ meg "Anyátok"-oz, amikor a lányok Mami-nak szólítanak. És ez már nekik is feltûnt !! Finoman szóltam is neki. Ilyen egyszerû.

Nálunk lehetetlennek érzem a megismerkedést az új feleséggel, mert "ismerem":õ volt a csábító. Hogy milyen a kapcsolata a lányokkal? A lányok ezt tudják róla, mert a hercehurca nagyon sokáig tartott. Most persze irtó kedves velük.
Lehet, hogy rossz dolog, de sajnos semmi ingerenciám leülni vele csevegni. De soha rosszat nem mondok rá.
Szerencsére régen volt és én is továbbléptem az életemmel, remélem nem tüske beszél belõlem, ahogy írtad. Ezért is beszélgetek olyanokkal errõl, akiket objektívnek gondolok a témában. De eddig mindenki azt mondta, hogy rossza költözködõsdi !!

Azt hiszem, hogy nem bennem maradtak tüskék és nem az én belsõmben van békétlenség a helyzettel.
Maminti

Szia Maminti!


Mi újság? Rendeződtek a kérdések? Írjál!

Virág

Szia, Virág !!

Hááát... A költözködés állítólag decemberre várható, addig marad a rendszertelen, de elõre megbeszélt láthatás. (Azért ilyen, mert anno a váláskor, a megegyezéskor tekintetbe vettem a papa kusza életvitelét, ami a munkájából és ügyeleteibõl adódott, a békesség kedvéért mi alkalmazkodtunk hozzá.)
Gyakorlatilag megküldte az ultimátumot: vagy belemegyek a nálam két hét, nála egy hét váltott költözködésbe, vagy pert indít a pontosan fele-fele láthatásba. Mert nem akarja, hogy a lányai majd felnõtt korukban azt vessék a szemére, hogy nem törõdött velük. Meg nem azért építkezett ekkorát.

Mondjuk megijeszetni ezzel nem tud, mert ilyen pert nem nyer meg.

De azért lehangoló.

Amúgy klasszul vagyok, gyerekek is, párom is, nagyszülõk is, munkahelyem áll, híradót, ha tehetem nem nézek, lombot söprünk a kertben, végiglátohattuk a múlt hétvégén a távoli rokonokat és a barátokat, úgyhogy most pihizésre készülünk. Trallala, az élet szép és szépen komótosan, hol döcögve, hol kecsesen de megy tovább!!

Szia Maminti!
Csak gondoltam üdvözöllek Téged, és küldök egy mosolyt.

Pusszz. Chris

Arik vagytok, nagyon.
Mi van Atiapukával és Baliapuval???
Pusszancs: Maminti

Szia Maminti!

Drukkolok a békés rendezésért, bár nem úgy néz ki, hogy ez lehetséges. Semmilyen gyámhivatal nem felezi meg a gyerekek idejét még akkor sem ha a szülõk közel laknak egymáshoz. Jobb lenne ha az exed ezt megkérdezné az illetékes helyen, mielõtt ilyenekkel fenyegetõzik. De kíp kúl, az élet tényleg szép.

Pussz:

Virág

Köszi, Virág!
Én tudom és õ is meg fogja tudni. Remélem, a lányok meg soha...
Maminti

Kedves Maminti!
Ne haragudj, hogy csak így ismeretlenül belekontárkodom, (bár már összefutottunk az állatos topic-nál )de én is voltam hasonló élethelyzetben, és megosztanám Veled a tapasztalataimat.
Teljesen egyetértek Virág leveleivel, nagyon árnyaltan, érzékenyen közelítette meg a témát. 2000-ben váltunk el az exférjemmel, a kisfiunk nevelésében mindketten nagyon szerettünk volna részt venni; a "vasárnapi apuka" szerep nagyon kevésnek tûnt neki. Kezdetben mi is gondoltunk a "két hét itt, két hét ott" variációra. Az általatok is említett okok miatt nagyon hamar próbáltam rávenni, hogy valami más megoldást találjunk a gyermek érdekében. És itt jött be, amit Virág említett: amíg az exemnek nem volt kiegyensúlyozott, tartós az új párkapcsolata, õ is nagyon ragaszkodott a "kapcsolat valamilyen továbbviteléhez". Amikor azonban "megállapodott", már sokkal könnyebben le tudtam beszélni a "vetésforgó" módszerrõl.
Természetesen lehet, hogy nálatok egészen másról van szó. Mégis úgy érzem, hogy talán a volt férjed bizonyítani szeretne valamit ebben az új szituációban, és idõvel valamennyire higgadtabb lesz.
Nagyon drukkolok, hogy enyhüljön a helyzet!
anilla

Szia, Anilla!

Jajj, de jó, hogy összefutottam valakival, akinek közvetlen tapasztalatai vannak olyan témában, amibe én biztosan nem fogok belemenni!!!! ))

Bocsi, de most lerohanlak: mekkora a kisfiad? Milyen messze laktatok egymástól? Hogy viselte a gyerkõc? Hogyan Te? Mivel sikerült meggyöznöd arról, hogy ez mégsem jó? mennyi idejig tartott? Most hogy van Nálatok? Miért volt rossz? És ez miért jobb?

A kétlakiságot alapjában nonszensznek tartom, de olyan kautélákkal, hogy õ pláne keveset van otthon, dolgozik, ügyel, behívják stb, akkor pláne miért lakjanak nála, jó messzire az iskolától és mindentöl?????
Irj!!
Maminti

Kedves Maminti!
A kisfiam nyolc éves, így valamennyire próbáltuk neki megmagyarázni a helyzetet (több-kevesebb sikerrel.)
A dolgok nálunk rakétagyorsasággal történtek, így igazán nem volt idõ arra, hogy megtapasztaljuk a kétlaki élet örömeit- bánatait. A mi esetünkben körülbelül egy hónap telt el, mire megváltozott a véleménye. Mi ugyan nem két külön városban, de Bp-en némileg távol lakunk egymástól (XI. ker. Kelenföldi része, ill. VI. kerület.) A fiunk iskolája szintén a VI. kerületben volt, az õ lakásukhoz közelebb. Még egy évig minden reggel áthurcolásztuk Domit a városon, egyrészt, hogy ne legyen olyan nagy a változás, másrészt, hogy õ is gyakran mehessen érte. Leginkább a gyakorlati dolgokon bukott meg a dolog. Egy ekkora gyereknek (és a tieid is iskolások) kell, hogy legyen valami rendszer az életében. Nagyon nehéz mindig számolgatni, hogy ebben a hónapban itt leszek, akkor jöhetnek a barátok, közel a suli, stb..
A váltásoknál szinte egy komplett költözést megszervezni.. Milyen cuccokat lehet átvinni, miket nem?
Nálunk az volt a helyzet, hogy az exférjem új feleségének (micsoda mondat) szintén van egy kislánya (ill. õ már nagyobbacska). Az elsõ pillanattól jól megvoltak egymással, (szerintem az új "nej" is jól kezelte a dolgokat)de pl. már egészen más az érdeklõdési körük a korkülönbség miatt. Domi még mindig játszott volna, egy hetedikesnek meg már a tanulás is fontos, Domi nem hagyta, stb.. Így a döntés közös volt végül is. Azóta is remekül megvannak a papájával, ill. az új családdal. Mostanában kb. 2 hetente megy hozzájuk, de ez is megbeszélés kérdése.
Azt írtad, te mindig "Apu"-nak emlegeted a volt férjedet a gyerekeknek. Szerintem ez egy nagyon fontos dolog, hogy nem uszítod õket az apjuk ellen, sõt, mindig igyekszel elsimítani a dolgokat. Igazán ez az a mozzanat, ami szerintem döntõ lehet, és hosszú távon mûködni fog.
Mindenképpen találj alkalmat arra, hogy a volt férjeddel higgadtan beszélgessetek.
Teljesen értem, hogy ilyen elfoglaltság mellett (ügyelés, stb) nagyon sokszor maradnának a gyerekek az új asszonyra. (Szüleim szintén orvosok ) Akármilyen jó a kapcsolatuk, ezt túlzásnak érzem. (Bár lehet, hogy õ sokallna be két ügyelet után..)
Próbálj meg minél több alkalmat teremteni arra, hogy hétvégén elvigye õket, meg szünetekben.
És beszéljetek! Ez az ultimátum- dolgot talán csak dühbõl mondta..
Kitartás!!! Drukkolok, nagyon klasszul csinálod !
anilla

Szia, Anilla!

Kösszi a drukkolást. De ö nem az a dühös fajta ember, nincsenek indulatai. Az érzelmei...? Persze, azok vannak, de soha nem öszinte, mindig minden lépését kitotózza elõre. Érdekbarátságai vannak és olyanokkal veszi magát körül, akik vele értenek egyet. Nagyon kifelé él, fontos a látszat, stb. Régebben is ilyen volt, de mostanában nagyon ebbe az irányba változott. Ezért sem tud belenyugodni abba, hogy VELE is megesik, ami mással: tönkre ment a családja. Mert az hogy néz ki, amikor õ a tökéletesség mintapéldánya. Érted?
Ezért mozgat meg mindent.
De most pl. két hétig nem ért rá semmire, úgyhogy csak most, vasárnap mennek a lányok...
Ha csak felindulásból mondta, amit mondott, akkor ezt utána jelezni kell, hogy bocs, hülye voltam, most már megnyugodtam. Beszélni is próbáltunk - nyugodtan -, nem ment. Azóta levelezünk, ez a fajta érvelés mindkettõnknek bevált, higgadt hangot ad. És ezt elég higgadtan írta: vagy mehetnek hozzá a lányok kéthetenként lakni, vagy elperlést fog indítani. Ja, és akkor még egy "rakás" pénztöl is elesek.
Sajnálom, hogy nem érti meg az én érvelésemet.
Azon már túl vagyok, hogy felizgasson, de szomorú, hogy lehet, hogy nagyobb hercehurcának kell elébe néznünk, mint feltétlenül szükságes lenne, mert nem érti meg!

Még egyszer köszi a bíztatást!

Irj még magatokról! Ezek szerint - ha jól számolom -, akkor csak egyszer ment le ez a kör, hogy két hét itt, kettõ ott? Ezt már tanácsolták nekem is, hogy ez is egy módszer, hogy jöjjön rá õ erre. De az exem egy fakír és nincs másik gyerek. Odáig meg nem akarom elvinni a dolgot, hgy a lányok boruljanak ki!!! Sok munka van abban, hogy kiegyensúlyozottak és jókedvûek!
Domi másodikos?
Puszi: Maminti

Maminti!
Én nem tudok neked segíteni, csak együttérzek veled.
Egy kis jó kedv "csináló"
Pusszz. Chris

Kedves Maminti!
Nagyon sokat töprengtem azon, amit írtál.
Tényleg nagyon nehéz lehet így, hogy a volt férjed ennyire "fakír", ahogy írtad. Mégis az, hogy pl. most is két hétig nem tudta elvinni a gyerekeket az elfoglaltságai miatt , elõrevetíti, hogy mi lenne a jövõben.
Dominik most harmadikos, 6 évesen ment suliba.
Szóval az az egy hónap úgy volt, hogy megbeszéltük ezt a felállást, aztán elvitte egy hosszú hétvégére, de már az is elég strapás volt a fentebb említettek miatt (mindig a kislányt "nyúzta"). Aztán (ettõl némileg felbátorodva) rágtam a fülét, hogy mégsem jó ez így, majd vhogy mindig halasztódott a dolog, és a felesége is gyõzködte, hogy a gyermeknek az "anyánál van a helye".
Tehát nálunk azon kívül, hogy megegyeztünk a közös felügyeletben, és ennek a megvalósítása a levegõben lógott, a gyakorlatban szinte azonnal megbukott az egész. Még egy ideig vitatkoztunk errõl, de kb. egy hónap után sikerült mindent tisztázni.
Pl. el szokta vinni õket a férjed nyaralni? Az hogy mûködött? Mert ha nyáron is ilyen rendszertelenül ment a találkozás, akkor nem tudom elhinni, hogy majd a vidékrõl ide-oda hurcolás mûködni fog. Napi 80 km autózás két ilyen kicsi gyereknek nagyon megterhelõ. Sokkal korábban kell majd kelniük. Nem hiszem, hogy a szülész papa beosztását a gyerekek kosáredzéseihez igazítják majd..
Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem ítélik meg neki a fele-fele láthatást. Viszont jó lenne elkerülni a bíróságot a gyerekek miatt, és miattatok is!
Tényleg nem lenne jó a gyerekeken kipróbálni, hogy mûködik-e ez a dolog, bár nagyon tanulságos lenne a férjed számára..
Maminti, Te milyen orvos vagy? (Én a 2. év elvégzése után "dobbantottam" a SOTÉ-ról..)
Sok-sok és kitartás!!
Puszi,
anilla

Chris !!

Szia és köszi!! Remélem jól vagytok, babuci is bent, cicus? Ha nem is írok, de azért "rajtad tartom a szemem..."!

Szia, Anilla! Nyáron akkor nyaralnak, ha õ is szabin van. Jó kis programokat szervez nekik, lányok nagyon élvezik is, ezzel semmi baj nincs, hál istennek. Amikor velük van, semmi baj. De tökéletesen egyet értek azzal, amiket írtál.

Majd meglátjuk, mi lesz belõle...fel a fejjel.

Gyerekaneszteziológus vagyok az I. Gyerekklinikán, 93-ban végeztem
A nagyobbik lányom is harmadikos!
Szia, Maminti

Szia Maminti!
Jó érzés, hogy a szemed rajtunk.
Cicus eredmény még nincs meg.

Szerintem nálatok is majd az idõ- akarat- gyakorlat hármasa fog megoldani sok mindent.

Pussszzz. Chris

Kedves Maminti!
Remélem, azóta van valami poz. fejlemény, bár ezek a dolgok nem 2 nap alatt szoktak rendezõdni..
Off
A lányaid szeretik a sulit? Mi most váltottunk iskolát ebben az évben, és attól tartok, nem a legjobbat találtam...
On
Pussz,
anilla

Szia, Anilla!!

Igen, tudom, ezért nem is izgatom magamat: ezek a dolgok lassal alakulnak, olykor-olykor egy kis felgyorsulással, "eseménnyel". Ha lesz ilyen, írok.
Off: szívesen sulizok, de szerintem át kellene mennünk egy sulis topicba -csak meg kellene keresnünk -, ha nincs, csináljuk, vagy erre való koloknet!
De én azt is szeretném megkérdezni, hogy hogyhogy 2 év után otthagytad a SOTE-t? Egyetem alatt? Vagy végzés után?
On: puszi: Maminti

Anilla!
Ismerjük meg egymást - Üzenõfüzet topic!
Jó lesz? Gyere!!
Maminti

Sziasztok!
Beleolvasgattam az irományokba és úgy tûnik a legtöbb gond azazl van, hogy egyesek nem veszik figyelemebe a gyereket. Megértem, hogy az apák is bizonyítani akarnak, de nagyon fontos, hogy a gyerek a legkissebb megpróbáltatásokon menjen át, mert azért maga a válás is épp elég a gyereknek. Ilyen helyzetben mindig a gyerek a vesztes, mert azért egy felnõtt könnyebben túlteszi magát az ilyesmin, de neki akkor is az apja , anyja marad, akármit is tett.Remélem mindenkinek rendezõdik a a helyzete.
Elítélni nem szabad senkit (szerintem), akár új feleség, akár a régi, mindenki más és nem minden ex hárpia és nem minden új csábító.
Sziasztok, Dóri

Sziasztok!

Segitsegeteket kernem.
En 29eves vagyok a ferjemmel 2 eve hazasodtunk ossze.Neki van 2 gyermeke az elozo hazassagbol.Mar 6 eve elvalt.(az ex- -felesege hagyta el)
A gyerekek heti valtasban vannak nalunk.Nagyon megszerettuk egymast es tenyleg rendeteget foglalkozom veluk,es azt hiszem a szeretet kolcsonos.
A baj az ex -el van aki mindig mindenbe beleszol.
Allandoan a naptartozasokkal van a broblema,hogy ki hany oraval ill,mi hany oraval tartozunk.O nem dolgozik az iskola mellett lakik,es mikor neha megkerjuk hogy vegye fel a gyerekeket es vigye at edzesre akkor az azt jelenti,hogy 1 oraval tarozunk...Szamomra erhhetetlen ,hogy egy anya hogy tudja ezt csinalni es miert gond az hogy a gyerekevel van egy par oat amikor 7 napig ugy sem latja.
A mostani eset meg az,hogy mi 4 napig nem furdetjuk a gyereket es tolunk budosen megy hozza!!!Annyira de annyira rosszul esnek ezek a dolgok amit azt hiszem egyre nehezebben tudok feldolgozni,elfogadni.Szeretnenk kozos babat de egyszeruen nem merek mert ugy erzem hogy mindig utasitva iranyitva es figyelve vagyok. A ferjem nem tud ill fel barmit is csinalni mert fel hogy elveszik tole a gyerekeket.
Nem lehet nekem normalis eletem ami nem fugg egy masik embertol???Hogy lehet igy egy uj csaladot letrehozni es Fuggetlenul elni az EXTOL?????
Ritus

Kedves Ritus!
Nem szabad engedned, hogy a TE ÉLETEDET fõleg a saját családod felépítését egy másik, ráadásul ilyen aljas ember befolyásolja. Ezt persze leírni sokkal könnyebb, mint betartani. Én is hasonló szituációban élek és nekem sem könnyû ezt mindig szem elõtt tartanom (talán azért is írom le, hogy magamat figyelmeztessem).
Rengeteg kompromisszummal jár egy ilyen több szereplõs együttélés. Sejtettem, hogy milyen lesz, amikor ezt felvállaltam ma is megtenném -, de aki teheti kerülje el. Most jó nagy hülyeséget írtam, ez nem így megy, az ember szerelmes és rettentõ sok önbizalma és ereje van. A lényeg az, hogy jól meg kell gondolni.
Én 32 éves vagyok, mi is 2 éve vagyunk házasok, elõtte 2 évig éltünk együtt. A kisfiút 4 évesen ismertem meg, a szülõk még jóval elõttem elváltak, közöm sem lehetett a dologhoz.
Az anyját azóta sem ismerem, pedig a gyerek sokat van nálunk (szinte ugyanúgy, mint Nálatok, csak nem egyfolytában 7 napot). Furcsának tartom, hogy nem érdekli kinél van a fia, ki ad neki enni, ki mos rá és kivel tölti ideje egy részét. Számító és anyagias, remekül használja ki, hogy férjem imádja a fiát és MINDENT megtesz érte. Az anyai nagyszülõk egy kicsit még nála is ellenségesebbek, de ez a történet túl hosszú lenne.

Közben a nõ férjhez ment és most gyereket vár, tehát változik a szituáció, de még nem tudom milyen irányba. A kisfiút egyelõre ugyanúgy lepasszolja, ha úgy tartja úri kedve.

Túlságosan sokat írtam magamról, ne haragudj érte!
Az biztos, hogy egy ilyen helyzetben, mint a Tiéd nagyon gyakran kell kompromisszumot kötni és meg kell tanulnod elengedni a füled mellett az ilyen megjegyzéseket. Annál, hogy mit mond vagy gondol az édesanyjuk, sokkal fontosabb, hogy a gyerekek szeretnek Téged. A saját vágyaidat pedig meg kell valósítanod, különben nem leszel boldog! Ne hagyd magad, az ilyen típusú emberek csak vérszemet kapnak ettõl! Ez a nõ nem való anyának, de tény, hogy az.
Nálunk elég rendszeres, hogy az ex belekavar a programunkba, így általában több forgatókönyvvel dolgozunk.Persze elõfordul az is, hogy nem megyünk bele a játszmába.

Kívánok Neked nagyon sok erõt és türelmet!
Ezen kívül persze békés, boldog Karácsonyt, szeretetben és MINDENBEN gazdag Új Évet!

Rezi

Szerintem az a baj, hogy "túl sokáig élünk", nem nagyon bírjuk kihúzni egy társsal, valaki mindig beújít és az nagyon képtelen szituációkat hoz létre és olyan jellemvonásokat hoz ki a másikból, amire álmunkban sem gondoltunk volna.
Én 4 évet éltem olyan kapcsolatban, ahol a páromnak volt egy kisfia. Az exfelesége szerintem a lehetõ legnormálisabban állt hozzá a dolgokhoz (leszámítva, hogy a ruháin kívül mindent otthagyott, mert a többi úgyis a gyereknek kell), hajlandó volt szóbaállni velem, nem szórt ránk átkokat, és én is igyekeztem idomulni a helyzethez és minél kevésbé bekavarni a kapcsolatukba, mert szerintem ez mindenképpen a szülõk ügye elsõsorban. De nálunk is nagyon sokszor elõfordult, hogy a párom úgy gondolta a látogatást, hogy majd én elmegyek a gyerekért a bölcsibe, oviba, játszóterezek vele meg ilyesmi (merthogy neki nincs türelme, meg fáradt, meg mit tudom én). Nekem ez végül is nem volt ellenemre, mert jól kijöttünk a gyerekkel, de azért (fõleg így utólag végiggondolva) meglehetõsen röhejes helyzet volt. Aztán a végefelé én is, és az anyuka is szóvá tettük, hogy ennek így nincs semmi értelme. Én aztán kiléptem a kapcsolatból, úgyhogy nem tudom most hogy oldja meg (most egy olyan elvált nõvel él, akinek van két gyereke - gondolom a helyzet tovább bonyolódott).

Na ez most hosszú volt, a lényeg, hogy erre nem lehet felkészülni, nem lehet tudni, a másik hogy reagál dolgokra, milyen képtelenebbnél képtelenebb szituációk elé állítva a többi szereplõt.

Maminti!
Nekem jó ismerõseim váltak el három gyerekkel (15, 12, 6 évesek), nagyon közel vettek egymáshoz lakást, házat, úgyhogy õk meg tudták oldani, hogy a gyerekek oda mennek haza, ahova akarnak. De úgy tudom, hogy ezt sem kötelezõ jelleggel, hetekre lebontva csinálják, szerintem abba bele lehet bolondulni. 40 km-rõl meg egyenesen elmebeteg ötlet.

És még valami, aztán tényleg abbahagyom. Nekem is elváltak annak idején a szüleim és mivel akkor még nem nagyon volt más megoldás szerintem maradt az, hogy kéthetente az apámnál voltam hétvégén. Tehát errõl az oldalról is van saját tapasztalatom, a gyerek, ha felnõ, az apja megítélését nem az eltöltött idõ mennyisége, hanem minõsége dönti el.

Ritusnak!
Az a nõ szerintem súlyosan sérült a válás során, és így tud (a maga kis egyszerû módján) visszavágni. Sok erõt kívánok Neked! A sértegetéseket fel se vedd! Éljétek a saját életeteket! Mások tetteiért, viselkedéséért nem vállalhatunk felelõsséget!

Kontárka

Kontárkám!
Szívembõl szóltál!! És itt nemcsak az "elmebeteg" ötletrõl beszélek, hanem az együtt eltöltött idõ minõségérõl!!
Maminti

Sziasztok!

Szia Maminti!

Csak érdeklõdöm, hogy vagytok, hogy sikerült a kapcsolattartást rendezni, mit szólnak a lányok?

Virág

Szia, Virág!

Köszi az érdeklõdést. Mi klasszul megvagyunk. Síelgetni tanítjuk a lánykákat, terhes lett az egyik cicánk, szóval minden okés.
A beígért decemberi költözködés elmaradt. az ex részérõl. Ezt persze nem mondta, csak láttam,hogy nincs semmi és hallgat azóta is, hogy mi van. Jól felborzolta a kedélyeket, aztán meg semmi. Ha lesz valami, akkor úgyis szól megint. A véleményem, hogy a lányoknak egy otthonuk, rendszeres kis életük van és legyen, egy jottányit sem változott és nem is fog.
Szia, Maminti

Sziazstok!

Sziasztok!

ha valaki volt már hasonló cipõben, mint én, kérem segítsen!
Pár hónapja váratlan fordulatot vett az életem. A férjem bejelentette, hogy válni akar. van valakije és hozzá is költözött. Alig egy éve született meg a babánk. Még felsem tudom fogni ami történik, szivesen beszélgetnék valakivel errõl.
Zita

Szia Zita!

Nagyon sajnalom ami veled veletek tortenik. Ha segit meselj magatokrol. Akar itt akar a profilomba levo levelcimre is irhatsz. Sokat segiteni nem biztos hogy tudok, maximum annyit hogy meghallgatlak es elmodnom velemenyem en nem vagyok lelkiugyekbe jaratos szakember.

Napocska

Zita!
Sajnos hasonló helyzetben vagyok, mit te. Szívesen "beszélgetnék" Veled.
miert2@freemail.hu