Új privát üzeneted érkezett!

Kedves Lányok!

Nyilván tudjátok, hogy a nõk átlagéletkora jóval magasabb, mint a férfiaké. Mit tehetünk azért, hogy néhány évtized múlva ne gyarapítsuk majd a hosszan-özvegy nagyik táborát? Meggyõzõdésem, hogy nekünk is van ebbe beleszólásunk. Az én férjem már egy ideje sajnos nem "tud élni". Úgy kell elcipelni bulizni a saját(!) baráti körével, elhagyta a sportolást, már a nyaralás és a síelés se érdekli, csak dolgozik, mint egy gép, de tkp azt se szívesen. Ha mondom neki, hogy kevesebb pénzbõl is meg tudunk élni, akkor vagy azt mondja, hogy szerinte nem, vagy azon a héten esetleg lazábban veszi a dolgokat - de akkor se tudja élvezni(!) a fennmaradó idõt. A környezetünkben sok hasonló srác van, akik szépen leszoktak az örülésrõl, a pozitív érzelmekrõl.

Adrienn

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Szerintem ne legyen idõsebb a pasink.Ha már eleve van +7-8 évünk, akkor amennyivel idõsebb a férfi + annyival növeljük özvegy-éveink számát! Kép))))
 
 


Érdekes kérdés!Biztos,hogy a férjünk "élethosszáért" nekünk,nõknek kell bármit is tenni?Tudunk egyáltalán a jelenleginél többet tenni?Végezzünk el egy pszihológus-képzõ tanfolyamot?Szerintem a munkamániás férjek már orvosi esetek is lehetnek.Ha meg a pénz miatt van gond,talán ott még be tudunk segíteni munkaerõként?
Kedves Adrienn!
Miért érzed úgy,hogy van ebbe beleszólásunk?
Miért gondolkozol ennyire a jövõben?A kedvesünket bármikor elveszíthetjük.
Úgy érzem,a legtöbb,amit tehetünk,megpróbáljuk vele együtt megtalálni a tényleges okot,ami ez az egész mögött húzódik,nem pedig beérni felszínes magyarázatokkal.
Persze ez csak egy nézõpont volt,nem okoskodni akartam.
Névtelen
 

 
 

Sziasztok!

Valószínüleg az életmódunkkal sok mindent befolyásolhatunk. Mondjuk szerencsére az én párom nem ilyen munkamániás, így nem érezhetem át teljesen az ilyen helyzetet. De talán megpróbálnám úgy szervezni az életünket, hogy tényleg ne számítson annyira a pénz, olyan programokat szerveznék, amirõl tudom, hogy élvezné, megpróbálnám megmutatni neki az élet munkán kívüli szépségeit is. De talán tényleg ott kezdõdik a dolog, hogy megnyugtatóan rendezzem az élet anyagi dolgait, hogy érezze, nem dõl össze a világ, ha "csak" napi 8 órát melózik.
Konkrét egészségvédõ célzattal oda lehet figyelni a táplálkozására is, persze ez mindig "divat" kérdése mi számít éppen egészséges táplálkozásnak.

A választás kort illetõen, hát azt hiszem, ha életem szerelme történetesen 7-8 évvel idõsebb lett volna nálam, nem az lett volna az elsõ gondolatom: akármennyire is szeretjük egymást, de keressünk magunknak másikat, mert nem akarok 15 évig özvegy lenni.
(történetesen az én párom 2 nappal idõsebb nálam...)

Ildi

Ildi
 
 


Névtelen!

A te hozzáállásoddal tényleg könnyebb elveszíteni a kedvest, azért egy kis odafigyelés fizikailag is és lelkileg is sokat számít.
Névtelen
 


Kedves Ildi!

Köszi a hozzászólást, valahogy éreztem, hogy Te ehhez is normálisan állsz hozzá.
Egyébként a férjem csak másfél évvel idõsebb nálam, viszont az tény, hogy munkamániás. És meggyõzõdésem, hogy nem a pénzért, bár szerinte igen, de asszem, ez csak duma. Inkább arról van szó, hogy sok férfinél belsõ kényszer a versengés. Nála is. Valahogy neki az élet élvezése azt jelenti, hogy elégedett lehet a saját teljesítményével. De ez csapda, hisz épp az ilyen ember képtelen arra, hogy bármikor is elégedett legyen a saját teljesítményével.
Egyébként programokkal én is próbálkozom, de mostanában nem érdekli az, amit régen szeretett. Szinte semmi. És nem õ az egyetlen, tkp. a baráti körébõl a legtöbb srác így járt. Mintha megsértõdtek volna az életre, amiért a gyerek megszületése sokmindent megváltoztatott. Normális ez? Egyszerûen férfitulajdonság? Vagy inkább csak napjaink nárcizmus-divatja hozza ezt? Ez az amit nem tudok. Fogadjam el, hogy ez az élet rendje, vagy ne, mert nem egészséges?

Adrienn

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Kedves Adrienn!

Nekem is hasonló munkamániás a férjem, bár mellette szeretné élvezni az életet is, de a nap csak 24 órából áll, így elég nehéz beosztania az idejét. Szerintem mi nõk, azaz feleségek sok mindenre odafigyelhetünk és figyelmezhetjük férjeinket, hogy ha ezt az életformát folytatják baj lesz belõle, de ezt sem szabad erõszakosan. A férjem sûrûn mondja, hát igen, megint igazad volt, mikor végre kiráncigáltam egyet sétálni az erdõbe. Õ is tudja, hogy a táplálkozással sok betegséget meg lehetne elõzni, na és egy kis sport se ártana. De munka és család mellett, igen nehéz ezekre is idõt szakítani. Persze elhatározás kérdése. Nálunk többet ér az olvasás, netezés, zenehallgatás, mint pl. a sport, ez a léleknek kell.
Szóval szerintem a férjeket csendesen és okosan kell terelgetni az egészségesebb élet felé, nem erõszakosan, akkor jó, ha õ érzi, hogy szükség van egy kis változtatásra.
Másrészt meg minden pasinál van olyan idõszak, mikor nagyon elmerül egy munkába és amíg nem talál rá megoldást, csak az kattog a fejében, nem lehet kikapcsolni, és ezért nem tud pihenni sem. A férjemnél az ilyen munkaõrült idõszakok kb. félévig is eltartanak, aztán végre megoldja vagy befejezi a projektet, akkor fellélegezhetünk, és visszaalakul emberformára Kép
A férfiakat nagyon stresszeli a mostani trend: családot eltartani, jó kocsival furikázni, esetleg saját házra gyûjteni, jó apának és szeretõ férjnek lenni. Ez azért elég nagy felelõsség és sok-sok pénz. Pénzhez pedig k... sokat kell dolgozni. Ha szerencsés az úri ember, akkor szereti a munkáját és nem tûnik nagy nyûgnek a napi 12-16 óra munka, ami ugye a gyors sikerélmény egyik forrása is.
Nem tudom, hogy lehetne leszoktatni õket errõl az egészségtelen hajszolós életmódról, de azt hiszem ez a világ amennyire taszító, ugyanannyira tud vonzó is lenni, fõleg a férfiak szemében. Mintha a régi vadászösztönüket élhetnék ki, versenyeznek az idõvel, a számokkal.
Pl. a férjemnek volt másfél hónapos nyugodt idõszaka, nem kellett dolgoznia, velünk volt a babával, csak annyi dolga volt, hogy velünk sétáljon. A másfél hónap utolsó napjaiban már nagyon rosszul érezte magát, unatkozott, feleslegesnek érezte magát és eltunyultnak. Így repülve ment vissza az egészségtelen és könyörtelen munkahelyére, mert annyira kikészült az otthoni egyszerû élettõl.
Vannak akik szeretnek felpörögve élni, nekik ez az egészségtelen életmód a jó, ezt választja, és ezt élvezi. Ha ilyen a férjünk, csak egyet tehetünk, tudatosítani bennük, hogy egy életünk van, a gyerekeinknek nagy szüksége van rájuk és próbálja néha egy kicsit ellazítani magát, mert különben nem lesz értelme az egész gürinek, mert nem éri meg... Ez a sokkoló duma általában pár napig lenyugtatja a férjemet és pihen egy kicsit.
Talán most a hétvégén megyünk el egy hosszabb kirándulásra 3 évi non-stop munka után ( nyaralás nélkül)!
Sok türelmet kívánok "asszonytársaimnak" Kép !

Üdv: Zsuzsi
zsuzsi
 


Sziasztok,
nem akartam az elobb olyan negatív lenni,és senkit sem akartam lebeszélni a jobbítás szándékáról,hiszen az nagyon szép dolog.És egy jó kapcsolat nem is létezhet odafigyelés nélkül.Csak szerintem nem érdemes átesni a túloldalra,minden gondot a nyakunkba venni,amit esetleg más jobban meg tudna oldani.Bár még én sem tudom,mivel lehetne férjünk "szemét felnyitni",de azt tapasztalatból (is) tudom,hogy a férfiak menekülnek,ha a feleségük hetente elismétli ugyanazt a "sokkoló dumáát",általában.És úgy tûnik,Zsuzsinak sem hozott még maradandó változást.
Névtelen
 


Sziasztok!

A helyzet rosszabbodott, a férjem leletei borzalmasak, ha ezen az úton halad könnyen komolyan megbetegedhet...
Most mit csináljak? Bármit mondok, vagy javaslok idegesen válaszol vissza? Õ is tudja, hogy változtatni kell az életmódon, de hogyan ha közben lakásra gyüjtünk????
Pénz, munka, hajtás...
Üdv: zsuzsi
zsuzsi
 


Szerintem napoljátok el a lakás kérdést, és lazítsatok. Mi is ezt tettük (én javasoltam), és még szerencse. Még így is szörnyen ideges néha a férjem, nem tudom, mi lenne, ha még mindig olyan intenzíven hajtaná az építkezést, mint a nyáron.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Sziasztok!

Azóta sok minden változott Kép
A férjemnek jött egy 4 hónapos munkanélküliség, elôször lelkileg kikészült, utána elkezdett sportolni, majd fogyókúrázni. Lefogyott kb. 20 kilót, rászokott a rendszeres sportra ! Sikerült vennünk egy lakást, így egy teherrel kevesebb, megnyugodott egy picit. Nem volt könny? korszak és persze ez mind 1 év alatt történt meg, saját maga döntött így, nem nekem kellett gyôzködnöm. Igaz továbbra sem hajlandó játszóterezni, sétálgatni, de már rá lehet beszélni egy kis kirándulásra.
Hozzá teszem, ha nem oldódott volna meg a lakásproblémánk, biztosan nem lennénk most jobban. Tehát sajnos a gürizés által megszerzett pénznek köszönhetjük, hogy most jobban állunk... Persze a férjem értékrendszere is megváltozott, az elsô helyen az egészség van, utána egymás mellett munka és család.
Az is sokat segít, hogy kezdi a férjem megtanulni, hogyan bánjon a stresszel, sajnos egyre keményebb jellem lesz, de így legalább nem viselik meg a hétköznapok viszontagságai.
Ez van.
Remélem a többieknél is jobb a helyzet! Kép
Üdv: zsuzsi
 
 


Szia Zsuzsi!
Örülök, hogy jelentősen javult nálatok a helyzet! Kép

Nálunk nincs ilyen munkamánia-probléma, de a férjem nagyon sokat dolgozik.
Amikor összeházasodtunk, még nem tűnt fel, mennyi időt tölt a munkahelyén, de azt hiszem, nem volt túl sok. Aztán változott a munkahelye és az időbeosztása is: ugyanazért az eredményért (pénzért) többet kellett dolgoznia.
Most meg (kb. egy éve) önálló cége van. Nahát azóta van munka látástól mikulásig. Amikor van sok melójuk, akkor azért kell nyomni. Nemet nem mondhat senkinek, mert ki tudja, milyen lesz a következő hónap. Ha nincs megrendelés, akkor a tartalékokból kell élni. Tehát minden melót meg kell fogni.
Nem mondanám, hogy munkamániás, mert nagyon szívesen van velünk (egy gyerekünk van), szeret nyaralni, kirándulni, nem zárkózik el a társasági élettől sem. Tényleg szeretne több időt eltölteni távol a munkájától, de nem teheti. Egy ilyen kis vállalkozásban nem lehet lazítani a fent említett okok miatt. Ha lelazít és feléli a tartalékokat, akkor fennáll a veszélye annak, hogy egy következő üresjárat tönkreteszi a céget. És akkor nemhogy kevés, de semmi sincs.
Én most megyek vissza dolgozni gyesről, de hát pedagógusként nem megyünk falnak a keresetemmel. Legfeljebb annyit segít,hogy egy-két hónappal hosszabb céges üresjáratot is át tudunk vészelni.
(Ha meg jól megy a cég, többet tudunk félretenni.)

Szóval a mai világban nemcsak a munkamániás férfiak dolgozzák magukat halálra, hanem azok is, akiknél úgy adódott, hogy csak rengeteg munkával képesek fenntartani magukat, családjukat.

És nemcsak azok a férfiak veszítik el az egészségüket, akik halálra dolgozzák magukat. Ilyet is ismerek...
Dove
 
 


Sziasztok!
Zsuzsi, jó, hogy megoldódtak a problémák. Nálunk is megoldódott a lakás kérdés, és ez sokat segít. Végül is a fiam eléggé lenyugodott, a nagyszülők többet segítettek, és én vezényeltem le az építkezést. Nekem kikapcsolódás volt, a férjem meg nem kellett, hogy még ezzel is szivassa magát. Már majdnem egy éve itt lakunk, és már megszületett a második gyerekünk is. Szóval jobb lett a helyzet, de sajna a férjem a mai napig nem bírta annak a stresszes évnek az emlékét elfelejteni Kép .

Dove, amit te írtál, annak a nagy részét akár én is írhattam volna. Nálunk is egy éve megy a saját cég, és nagyon ismerős a helyzet. Csak az a különbség, hgoy az én férjem már nem szeret társaságba járni. Olyan, mintha megsértődött volna az életre, amiért az utóbbi időben sokat szívott.

Na, szóval nehéz az egyensúlyt megtalálni. És pláne nehéz a férjet rávezetni arra, hogy hol az arany középút. Úgy vannak szegények összerakva (legalábbis sokan közülük), hogy nem is nagyon keresik az arany középutat.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Sziasztok!

Gyorsan reagáltatok ! Kép

Dove: nálunk is végülis ez a helyzet, saját cég miegymás...stb. Sajnos Magyarországon már más formában nem is lehet dolgozni Kép
Szerintem az a fontos, hogy az apák belássák, hogy óvni kell az egészségüket és ezért tenni is kell valamit. Mi hiába mondjuk nekik, ha ôk nem meggyôzôdésbôl akarnak változtatni az életmódjukon, úgy sem sikerül...
Volt férjemnek munkatársa, aki pl. ebédidôben járt el futni a munkahelye körül, majd szendvicset ebédelt, így tudta beosztania az idejét.

Adrienn: gratulálok a második babához! Nálunk is most érkezett a második! Kép Ezt a sértôdöttséget ismerem, nálunk nem az emberekre, hanem a szüleire irányul, mert valaha nem készítették fel erre a hajszós világra...

üdv: zsuzsi
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Házasság, család

Jegyzetfüzet:

 

cron
XGyerünk, anyukám! - Teakiadó