Társalgó főoldal » Házasság, család » A megcsalásról

Szia B.

Nem nagyon lehet Neked tanacsot adni, mert Te eled a sajat eleted. Viszont ne a legjobb megoldasra alapozzal, hanem a legrosszabbra. Tehat arra, hogy kiderul. Ha nem most, akkor kesobb. Es akkor majd szamot kell adnod, jobb esetben csak a ferjednek, rosszabb esetben anyudnak, talan anyosnak is, stb... Akkor meg kell magyaraznod, hogy mit miert tettel?
Es hidd el, ha eljon az a pillanat, es esetleg a ferjed megharagszik Rad, akkor egybol visszater "az a jol eso bizserges a ferjed irant is". Csak nehogy keso legyen! Szerintem ez egy "nagyon is veszelyes jatek", en nem kockaztatnek.
A szenvedely felebresztesenek meg van mas modja is. Mondjuk menjetek iden kulon nyaralni?!

Ugyes legy, ZoliApu.

Kedves B!

Szerintem az új szerelem érzelmi részének örülj nyugodtan, mert abból károtok nem származik, neked meg jól esik. Különben sem lehet "megtiltani", még te sem tudod magadnak, hiába határoznád el esetleg. Inkább örülj neki, míg tart.
De a testi kapcsolattal légy óvatos! Mindent elronthat, ráadásul mindkét oldalon.
Az "el nem lõtt" vonzalom, vagy mondjuk úgy, az újjáéledt "libidó" annyi érdekes dologra lehet jó! Gondolj bele, a legnagyobb mûvészek általában hordtak magukban valami olyan szerelmet, amely nem "teljesült be", de folyamatosan táplálta érzelmi aktivitásukat.

Köszi!

Zoliapu, igazad lehet, tényleg a saját fejem után megyek De olyan jó mások véleményét olvasni, gondolkodni rajta, mérlegelni a dolgokat! Talán én is megjavulok gyorsan

Adrienn, neked is köszi a választ! Egyenlõre még nem történt semmi "komoly", majd meglátjuk mi lesz! De tetszik a véleményed

B.

Sziasztok!

Furcsa véleményem lesz, és ne haragudjatok meg rá. De én azt gondolom kedves B., hogy ha úgy érzed, hogy szükséged van rá, hogy igazán szeretnéd és vágysz rá, akkor tedd meg, csak diszkréten. SOHA ne tudja meg a férjed, ha még szeretnél vele együtt maradni, mindezek ellenére. Vedd tudomásul, hogy nem lehetsz hozzá ebben a dologban õszinte. Én azt tartom, hogy ha nem teszed meg egész életedben bánni fogod, és sóvárogni fogsz utána, ráadásul fogalmad sincsen mit hagysz ki, és mi mellett mész el. SZép dolog a házastársi hûség és társai, de vegyük észre, hoyg nem a középkorban élünk. Nem vagyok híve a félrelépésnek. Csak a szerelemnek.
Figyelj oda, és vigyázz magadra. Ha azt gondolod, hogy történjen bármi a férjed mellett akarsz maradni, akkor figyelj oda rá is, hogy ne bántsd meg.
Neked pedig szép szerelmes órákat kívánok!

Valaki, aki azt gondolta, SOHA nem kerülhet ilyen helyzetbe, aki azt vallotta, mint itt sokan mások, de aki már tudja, hogy a dolgok nem ilyen egyszerûek, és aki azt mondja, köszöni a Sorsnak, hogy megadta számára mindezt.

Névtelen!

Te mit szólnál hozzá,ha kiderülne,hogy a párod így gondolkodik és cselekszik,mint ahogyan azt te itt leírtad?
Neki is megbocsájtanád,vagy esetleg bíztatnád,hogy rajta,csak így tovább?!
Szerintem ilyen beállítottsággal és erkölccsel nem kell családot alapítani.Lehet így élni,de nem egy házasságban.
Vagy talán egy nyitott házasságban megegyezni-ez lehet megoldás.De senkinek nincs joga a másik életét megkeseríteni.

Én nem is tudom,néha elkeserít,mennyire buták és primitívek az emberek.Ezt nem rád értettem,hisz nem tudom,mi vezetett téged idáig.Minden esetre komolyan szomorú vagyok.

Kriszti.

Kedves B.!

Azért kezdtem el ezt a topikot olvasgatni, mert pont hasonló cipõben vagyok mint Te és szerettem volna kikérni olyan emberek véleményét, akik már átéltek ilyet!
Én sajna nem egy ismeretlenbe zúgtam bele, hanem egy kollegámba. Már 1 éve elkezdõdött valami vonzalom és sokat fantáziáltam Róla, de eddig nem történt semmi közöttünk. Múlt héten azonban kettesben voltunk és felmerült, hogy mi mennyire kezeljük egymást férfiként és nõként és nem csak kollegékként. Ezek után csókolóztunk, majd majdnem az ágyban kötöttünk ki, de mind a ketten láttuk mennyi veszély van igy abbahagytuk még idõben. Azóta megõrülök. Minden racionális érv amellett szól, hogy felejtsük el egymást, mégsem tudom azt mondani, hogy vége. Most kölcsönösen kinlódunk és nem tudom mi lesz a vége az egésznek!

saci

Kedves B. és Saci!

Én is ebben a cipõben járok. Tudom az eszemmel, hogy nem helyes, és erkölcsileg elítélhetõ, de nem tudok, talán nem is akarok ellene tenni. Nálunk még semmi fizikai kontaktus nem volt, csak sms-ek, email-ek jönnek-mennek, telefonon beszélünk. Nem tudom, mi lesz, lehet, hogy a jövõ héten találkozunk, de akkor az biztos nemcsak egy szimpla beszélgetés lesz. Félek tõle, de mégis nagyon vágyom rá.

Abban egyetértek Névtelennel, hogy ha nem történne semmi, akkor úgy érezném, hogy kimaradt valami az életembõl. Ami ugyan nem több, mint egy színes epizód, mert a családi életemet sosem dúlnám fel miatta. Az pedig biztos, hogyha történik valami, akkor lakatot teszek a számra, és véletlenül sem fogom elmondani sem a férjemnek, sem másnak.

Kedves Kriszti!

Természetesen nem örülnék neki, ha a férjem ilyet tenne, de ha sosem tudnám meg, és nem is érezném rajta, hogy gáz van, akkor nem fájna nekem. Az élet nagyon rövid, és hidd el, nem egy kalandon múlik egy házasság milyensége. A nyitott házasság pedig nem jobb, ezt elhiheted, mert az ember tisztelje annyira a másikat szerintem, hogy ha már csinál valamit, azt nagyon diszkréten tegye. De annyira diszkréten, hogy abból semmit ne lehessen észrevenni!!!

G.

Én már többször is kifejtettem a véleménymet itt, ami hasonló a Zoliapuához, hogy NEM NEM és NEM. Én nem diszkrétségnek nevezném ezt G., hanem sunyiságnak, becsapásnak. Miért nem a házasságotok elõtt éltétek ki magatokat?! Felnõtt emberknek kéne összeházasodni akik felelõsen gondolkodnak, nem?

Kedves G.

A "tisztelet" es a "hazugsag" hogyan is illik ossze?

Udv, ZoliApu.

Kedves RBogi,

Csak kesobb olvastalak, es igen valoban igy gondolom.

Kedves G,

Meg egy kerdes:
Diszkreten szabad bankot rabolni, vagy embert olni, vagy EGY EMBERT(AKI PONT A FERJED) MEGALAZNI?

Udv, ZoliApu.

Kedves RBogi és ZoliApu!

Miért nem a házasságunk elõtt? Ez így csúsztatás. Az ember nem válogathatja meg, hogy mikor és kibe legyen szerelmes. Nem hiszem, hogy földbe kéne dugnunk a fejünket a saját érzelmeink elõl. Nem hiszem, hogy megalázok egy embert, akkor amikor egy másik is belekerül egy idõre az életembe. Akkor alázom meg, ha mindezt meg tudja, ha ismerõsök elõtt csinálom, ha nem vagyok rá tekintettel.
Én egyrészrõl azt kívánom nektek, hogy SOHA ne tudjátok meg milyen ilyen helyzetbe keveredni, és azt látni, hogy bizonyos nézeteitek 180 fokot fordultak el.
Másrészrõl azt kívánom, hogy igenis éljétek át ezeket a fajta csodaszép érzelmeket is, mert nagyon jó.

Én azt hiszem, hogy jogom van az érzelmeimhez, jogom van a boldogságokhoz. És igenis igaza van G.-nek, hogy az élet nagyon rövid. Nem attól szeretem vagy nem szeretem a páromat jobban vagy kevésbé, mert jött másik vagy sem. Amúgy sok esetben egy ilyen kaland kifejezetten felfrissíti a házasságot magát.

Mindazok ellenére, amit leírtam megértelek Benneteket is a nézeteitek miatt. Voltak nekem is hasonlók:-)))

Valaki

Kedves RBogi és ZoliApu!

Látom, már Valaki megelõzött, és nagyszerûen leírta azt, amit most én is szerettem volna!

Én is tudom, mi a helyes erkölcsileg, nem kell kioktatni, és tudom azt is, mi az elítélendõ. Csak azt tudom erre mondani, hogy kívánom Nektek, kerüljetek ilyen helyzetbe egyszer, és rögtön rájöttök majd, hogy nem minden fehér és fekete, és nem mindig egyértelmû, hogy mi a jó és mi a rossz! És igaza van Valakinek, ez nem választás lérdése, kibe szeretünk bele, ki az akivel elragad egy pillanat.

Csak az a baj, hogy megfigyelésem szerint azok szoktak papolni az erkölcsrõl, akik soha semmilyen kísértésnek nincsenek kitéve. Mert könnyû ám úgy hûségesnek maradni és tisztességesnek, hogy meg sem kísértik az embert!

Én még nem tettem semmit, de nem mondom, hogy nem is fogok, de ez nem fogja megalázni a férjemet, az biztos. És nem veszek el tõle semmit érzelmileg, mert õt ugyanúgy szeretem mint eddig, sõt! Mióta tart ez az egész a lelkemben, vele is sokkal kedvesebb és türelmesebb vagyok.

Az pedig, hogy a hazugság és a tisztelet hogy fér össze? Ez nem hazugság. Ez egy darab az én életembõl, ami csak az enyém. Mert már Pilinszky is megmondta egy versében: "Az ágy közös, a párna nem." Szóval vannak dolgok, amik csak rám tartoznak, és ez is ilyen. Ha valami történik is, én nem fogok ezen csámcsogni a barátnõimmel, hanem szépen elteszem az "emlékkönyvembe".

Kedves Valaki!

Szívembõl szóltál, és nem azért, mert elõre is felmentést keresek magamnak, ha netalán mellékutcába tévednék. Az élet tényleg túl rövid... És nekem is voltak nézeteim a hûségrõl. Csak azóta felnõttem. Ami nem biztos, hogy jó, de ez van.

G.

Sziasztok Mindenkinek!

Egyetértek római boglárkával. Én sem csalnám meg a férjemet, fõleg vannak gyerekeink is. Nekem sem volt apám mert elváltak 3 éves koromban és elmondhatom, hogy nem volt valami jó gyerekkorom emiatt. Ezért én arra törekszem, hogy megtartsam a házasságomat mert muszály hogy a gyerekek normális családban nöjenek fel mindkét édes szülõvel.
Amúgy én is gondolkoztam (azt lehet) ilyeneken de én meg se merném csinálni, azért mert hogy nézzek a férjem és a gyerekeim szemébe ha hazajövök a másik palitól. Ezt nem tudnám megtenni. A hazugság mindig kiderül. És a másik dolog, megéri? Nekem nem érné meg mivel a férjem nem iszik alkoholt (nálunk ez fõszempont)dolgozik értünk, szereti a gyerekeket és ami nem utolsó engem is szeret, sõt igaz hogy 7 évet kellett várni rá de mostmár a háztartásba is besegít. Jó azért vannak problémák nálunk is, gondolom minden családban vannak. Szóval én nem szeretnék ennél többet.
A másik fontos dolog talán a leglényegesebb, hogy oké megtörtént, kiderül, elváltok, összeköltözöl a másik apajelöltel. A mostoha apa soha nem fogja a gyerekedet úgy szeretni, mint a saját apjuk (nekem is mostohaapám volt) talán becsúszik egy közös gyerek, és akkor kezdõdhet a vita, hogy ez az én gyerekem az a tiéd, a mostoha soha nem fog annyit adni a más gyerekének amennyit az övének. Legalábbis én ilyet nem ismerek, de szerintem ilyen nem létezik.

Anett

Egy barátnõmék most válnak. Kiderült hogy a férje csajozik. Elég régóta és még most is hogy kiderült.
A lényeg hogy van egy 3 éves gyermekük, aki imádja az apját és nem érti hogy hogy van az hogy anya szidja az apát, apa egy másik nõvel viszi az állatkertbe, és mindamellett anya és apa azért még együtt laknak.
Nem érti az a pici lény, hogy nemsokára apa akit õ nagyon imád, elhagyja õket, és már nem hozzá foh hazamenni, az õ apukája máshol lesz esténként.

Gondoljátok végig, hogy mit él át az a pici gyermek. És mit él át az anya, aki egyedül maradt, csalódott, a biztosnak hitt vára leomlott ... maradjon 30 évesen egyedül? vagy találjon egy másik férfit, aki talán elfogasja a már meglévõ gyermekét? mert a gyermeke mindig is fontosabb lesz mindennél.

Szóval ezen is gondolkodjon el mindenki aki már házasságban gyerekkel a háttérben akar félrelépni.

Azt szokták mondani: a saját életeddel azt csinálsz amit akarsz, de a gyermekedét nincs jogod elrontani!!!


És még valami, mire jó a harmadik? meggyõzõdésem, ha kilépnétek a békés családi életbõl gyerekkel a háton, a 3-nak már nem is lenne fontos, hogy találkozgasson veletek.


Szimo

Szimo!

Elhiszem, hogy anyuka csalódott, de azon gondolkodott-e már valaha, hogy mit nem adott meg õ a férjének? És a sok elkeseredettség mellett oda kellene figyelnie pont a gyerekére, akire, hiába fontos, nincsen tekintettel. Ugyanis a férje félrelépése nem a gyerekrõl szól. Hanem kettejükrõl, a kettejük kapcsolatáról. Nem kéne szidni a gyereknek a saját apját...
A 3 éves pici gyerek meg nem sokat ért az egészbõl, ugyanis még koránt sincsenek meg benne azok az erkölcsi fogalmak, amik egy felnõttben. Ezeket belenevelik.

Kedves Mindenki!

Fordított helyzetbõl nézve a dolgokat, úgy hiszem, akkor lennék csak igazán megalázva, ha a párom titokban csalna meg. Épp az a tisztelet, ha az ember becsületesen elmondja a másiknak a rossz dolgokat is. Egyszerûen arról van szó, hogy ha az ember tesz valamit, annak igenis következményei vannak, és ennek elébe kell állni.

Véleményem szerint a probléma nem akkor kezdõdik, amikor kiderül a félrelépés (mint ahogy többen is állították), hanem akkor, amikor a dolog MEGTÖRTÉNIK. Magával a félrelépéssel ártasz a másiknak, és nem azzal, hogy megtudja.

És igenis, lehet, hogy erkölcsrõl papolok, de azt is ki merem jelenteni, hogy MINDENKI ki van téve kísértésnek. Csak attól ember az ember, hogy gondolkodik, és ellenáll neki. Vagy új párt választ. Ennyi.

Eboni

Kedves Valaki es G.,

Az "erzelmeket nem lehet iranyitani", de azt, hogy "ki hogyan cselekszik, azt igen."
Ha Ti ugy gondoljatok, hogy ez a kaland belefer a haszassagotokba, akkor tegyetek meg! Ha ugy gondoljatok, hogy a ferjeteknek errol nem kell tudniuk, akkor tegyetek meg titokban!
Ha ettol tobbet er az eletetek, es a csaladotoknak sem artotok, akkor ne is gondolkodjatok azon, hogy megtegyetek vagy sem?

De Ti megis gondolkodtok. Talan azert, mert megsem vagytok annyira biztosak abban, hogy helyesen cselekedtek.
"Ti dolgotok eldonteni, hogy felvallaljatok-e a kaland kockazatat?"
Es a valaszotok nem az en eletemet fogja befolyasolni, hanem a Tieteket!

Udv, ZoliApu.

Kedves ZoliApu!

Én nem gondolkodok rajta.:-)))Maximum elmesélem, a témával kapcsolatos véleményemet. Akkor amikora helyzet közelébe kerültem, akkor elõször nagyon gondolkoztam, hiszen az emberbe belenevelt konvenciók dolgoztak erõsen. Most azt mondom, hogy jól tettem, hogy belementem, nem bánom egyetlen percét sem, és gyönyörû szép emlékként marad meg a szívembe örökké. Kár lett volna kihagyni.

Valaki

Eboni!

Szerintem fogalmad sincsen milyen az igazi Kísértés - a Szerelem.
A másik pedig, hogy akkor jön a kísértés, amikor valamiért a kapcsolatban problémák vannak. Egy jól müködõ kapcsolatban NEM jöhet semmi.

Valaki

Szerintem nem kell mindig minden vágyunknak teljesülnie. Vágyakozni önmagában is jó, akkor is, ha a beteljesülés nem túl esélyes. Az érzelmeidet vagy a hormonjaidat lehet, hogy tényleg nem tudod irányítani, de hogy a cselekedeteidet megregulázod-e, az rajtad múlik. Ha szerelmes vagy valakibe, akibe nem kéne - pech. De ha össze is jössz vele, holott otthon vár a család - akkor legalább ne akarj utána tiszta lelkiismeretet és "feloldozást".
Hogy elmondod-e a dolgot a párodnak, az bonyolult kérdés. Ha neki azzal teszel relatíve jót, hogy elmondod, akkor azt kell tenni, ha azzal, hogy nem, akkor hallgatni kell, és még ezzel is tovább növelni a lelkifurdalásodat.

Valaki, akkor gondolkodj el ezen!

Egyedül vagy otthon, csönget a postás és anyukádat (apukádat, esetleg a tesódat) keresi. Mondja hogy valami véletlen folytán nyert 100 000 Ft-ot. Te átveszed, õ elmegy, soha nem látod újra.
A pénzt pedig elteszed, nem szólsz róla az érintettnek, mondván hogy egy új kösztümöt veszel rajta.
NEKI MEG MINDEGY, ÚGY SE VÁRTA ÉS SOHA NEM TUDJA MEG. Még boldog is lesz hogy csinosnak látja a lányát (tesóját). Az élete egy cseppet sem változik, te is boldog leszel az új ruhával.. Az hogy esetleg megloptad anyádat (apádat, tesódat) ugyan már! Hisz olyan rövid az élet és az a lényeg hogy te boldog legyél! Nem igaz?

Ugyan ezt csináltad csak a anyád helyett a férjeddel és a meglopás helyett megcsaltad (soha senki nem tudja meg(?) egyiket se) És még lelkiismeretfurdalásod sincs.

Érted?

Ismétlés a Tudás anyja, leírom mégegyszer neked is kedves Bogi.

Szerintem fogalmad sincsen milyen az igazi Kísértés - a Szerelem.
A másik pedig, hogy akkor jön a kísértés, amikor valamiért a kapcsolatban problémák vannak. Egy jól müködõ kapcsolatban NEM jöhet semmi.

Valaki

Na, jó, de a kísértésnek ellen is lehet állni, nem?

Sziasztok!

Jó nagy forgalom lett itt!

Mindig is elítéltem azokat a nõket, akik megcsalják a férjeiket. Nem értettem, hogy lehet ezt megtenni. Nem értettem, mert nem kerültem ilyen helyzetbe! És nem is gondoltam, hogy valaha ilyenbe fogok keveredni!
A kísértés nem harangszóra érkezik, hanem villámcsapás-szerûen! És legalábbis nálam elég nagy lelki felfordulást okozott.
Ott van az egyik oldal, hogy szeretem a férjem, de már nem szerelemmel. Persze a hosszú kapcsolat titka a szeretet, és nem a szerelem, de azt azért el kell ismerni, hogy a szerelem hevesebb érzelem a szeretetnél! Viszont tényleg iszonyat rosszul érzem magam a gondolattól, hogy mit teszek vele, és miért???
Viszont ha jön egy sms, vagy hallom a Másik hangját, akkor kikapcsol nálam minden, és Õt akarom!

Az viszont engem is foglalkoztat, amit Valaki írt, hogy ha TÉNYLEG jól mûködne a férjemmel a kapcsolatom, valószínû nem gondolkodnék ilyeneken!? Vagy igen?

Szóval higyjétek el, nem olyan egyszerû az élet, mint ahogy Ti azt gondoljátok! Könnyû azt mondani, hogy álljunk ellen a kísértésnek, de nehéz rászánnia az embernek magát. Nem csak az ellenállásra, hanem a megcsalásra is!
És talán vérmérséklettõl is függ ez, gondolom egy nyugodt, magába forduló ember nehezebben kerül ilyen helyzetbe. Rám viszont soha nem voltak jellemzõek ezek az ismérvek!

Na, ettõl függetlenül, én sodródok a történésekkel, egyelõre még semmi visszafordíthatatlant nem tettem, de nem tudom, hogy teszek-e?

B.

Kedves B.!

Szerintem is vérmérséklettõl függõ dolog ez. Ugyanott vagyok, ahol Te, csak sodródok. És hidd el, én is tudom, milyen az, amikor minden más megszûnik, és csak õ számít. Majd meglátjuk mi lesz. Mindenesetre érdekes az egész, és cseppet sem egyszerû. De hogy õszinte legyek én nem érzem, hogy a férjemmel valami baj lenne a kapcsolatunkban, csak annyi, hogy már nem vagyok bele olyan szerelmes mint régen, viszont imádom, és nem tudnék nélküle élni. Sosem hagynám el. Csak most itt egy kis tûz...

Kedves Adrienn!

Te már máshol leírtad, hogy szexuális téren kisebbek az igényeid. Hidd el, ettõl is függ, hogy az ember mennyire tud ellenállni az újnak, a vágyainak, a lobogásnak. Mennyire képes elvarázsolni egy pillanat. Ez tényleg beállítottság és vérmérséklet függvénye, akárki akármit mond. És nemcsak azon múlik, hogy emberek vagyunk, és nem szabad csak a vágyainkra hagyatkozni.

G.

Valaki! Honnan tudod hogy nem ismerem a kisértést? Nem ma jöttem le a falvédõrõl! Te viszont mindent a kisértésre hárítasz- hogy nem tehetek róla- kisértés volt! A saját gyengeségedet mentegeted.
A kisértésnek meg ellen lehet állni. Ha meg valami problémád van a férjeddel miért nem beszéled meg vele? Miért nem vele teszed rendbe a dolgaidat ahelyett hogy egy 3.-at keresnél.

G! Az én sexuális étvágyam viszont átlagon felüli és mégis ugyanazt mondom mint az Adrienn. Több topikban írtam a jó sex fontosságáról. A HÁZASSÁGBAN.
Én a férjemmel vagyok teljesen boldog és még 4 év után is rengeteg újat tanulhatunk egymástól.

A megcsalás meg szerintem bûn. És nem csak szerintem hanem a Biblia, a Korán, a Tóra stb szerint is.
A diszkrécióról pedig leírtam a véleményem egy példán keresztül.

Ha pedig ilyen kicsinyes boldogságok jelentik nektek a "tüzet" akkor igazából csak sajnálni tudlak benneteket. Nem ismeritek azt a mindent elsöprõ, tiszta, mély, meghitt, két ember teljes egymásbeli feloldódásán alapuló szerelmet amit én ismerek és ti is a férjetekkel is átélhetnétek.
Olvastátok a Kóser sex c. könyvet? Ajánlom.

És igen is látok olyan kapcsoltokat ahol 35 év után is szerelem vana felek között és ellent tudtak állni a kísértésnek. Ez az ember jellemétõl függ.


"Könnyû azt mondani, hogy álljunk ellen a kísértésnek, de nehéz rászánnia az embernek magát"
B, ezt te írtad!
Persze hogy nehéz rászánnia az embernek magát, de ettõl ember az ember.

Kedves Mindenki,

En maskepp latom. Szerintem azok az emberek sodrodnak, akiknek nincs celjuk. Akik nem tudjak hol akarnak lenni X ev mulva, es mit akarnak csinalni. Akik nem tudjak miert elnek? Akinek van celja, es speciel a megcsalas, a celja ellen van(mint pl: aki fel akarja nevelni a gyerekeit.), az nem fog belemenni ilyen kisded jatekokba.
Kicsit ahhoz tudnam hasonlitani, mint a diak, aki az elso "bukta vizsga" utan feladja. Mert nincs kitartasa ahhoz, hogy "befejezze, amit elkezdett".(ES ITT A CSALADALAPITASRA, ES A NORMALIS GYERMEKNEVELESRE GONDOLOK.) Vagy ahhoz, amikor a sportolo az X. edzes utan elfarad, es nem megy tobbet edzeni. Ebbol nem lesz eredmeny. Ebbol egy dolog lesz, hogy "eredmenyek nelkul elszall az elet". Es bizony erre mondhatod azt, hogy "rovid az elet."
Aki nem ugy latja, hogy a legnagyobb dolog, amit adhat a vilagnak, azok normalis erkolcsu emberek azzal en nem fogok vitatkozni. Normalis erkolcsot mondtam, ahol tudja a gyermek, hogy mi a TISZTELET, A HAZUGSAG, A FELHAZUGSAG, ES A MEGALAZAS.
Az elethez, az egyutteleshez, a gyerekneveleshez mint nagyon sok mas dologhoz "kitartas" kell. Es a kitartasoddal vagy kepes elerni eredmenyeket az eletben, ugyanugy mint a parkapcsolatodban.
Azt meg igen csak naiv dolog kepzelni, hogy az allitolagos "uj" nem lesz elobb-utobb "megunt". "A vilag legjobb nojet/pasijat is unja mar valaki."
Es bizony az, hogy nem mesz bele megcsalasba, az valahol a hazassag vizsgaja. Es az ember pont abban a pillanatban vizsgazik, amikor agyba bujik vele.


Kedves G.,

Az elozo levelemben mar akartam irni, (de utana megis inkabb kihuztam), hogy az okos emberek nem terelik a vitat szemelyeskedes fele, es nem sertegetnek.

"Te már máshol leírtad, hogy szexuális téren kisebbek az igényeid."
"Csak az a baj, hogy megfigyelésem szerint azok szoktak papolni az erkölcsrõl, akik soha semmilyen kísértésnek nincsenek kitéve. Mert könnyû ám úgy hûségesnek maradni és tisztességesnek, hogy meg sem kísértik az embert!"
"És nekem is voltak nézeteim a hûségrõl. Csak azóta felnõttem."

Adjuk meg a "tiszteletet" egymasnak!

Udv, ZoliApu.

Bogi!

Képzeld, ezek szerint nem ismerjük! De örülök neki, hogy Te igen, és annak is, hogy ilyen magasan felettünk állsz, hogy szabadon ítélkezhetsz mindenki felett. Jó lehet Neked! De nem mondták még Neked, hogy: "Ne ítélj, hogy ne ítéltess!" ?

Csak úgy mondom, hogy senki nem keresi a harmadikat, az néha jön, néha nem. És hidd el, nem mindenki van egyformán kitéve a kísértésnek! Mint ahogy Brad Pitt és Quasimodo esélyei sem egyformák!

És én egyelõre ugyanolyan hûséges vagyok, mint Te, és lehet, hogy az is maradok, úgyhogy köszi, de nem kérek a kioktatásból. De ha valaki máshogy él, mint Te, azért nem kell rögtön megkövezni.

Arra viszont nagyon kíváncsi lennék, bár tudom, nem ennek a topicnak a témája, hogy mi minden újat tanultok még egymástól a férjeddel 4 év után.

G.

ZoliApu!

Ezeket nem sértésnek szántam, ezek tények! Sajnálom, ha magadra vetted valamelyiket. Az viszont biztos, hogy igenis befolyásolja a dolgokat a vérmérséklet is. És az is tény, hogy egy otthonülõ anyuka nincs kitéve túl sok kísértésnek.

Én ezennel lezártam a témát, mert úgysem tudjátok elviselni azt, ha valaki máshogy gondolkodik, mit Ti.Bár szerintem nem(csak) nálam van gond az egymás iránti tisztelettel. Örülök, hogy Neketek ilyen könnyen megy minden, és mindig helyesen döntötök.

G.

Kedves G.,

Valahol bizony igazad van.
Arrol megy a vita, hogy a "egyutteles", vagy a "kalandozas" a jobb?
Arrol megy a vita, hogy a "zold" vagy a "piros" szin a jobb?

Es hat ugye egyik sem jobb, csak mas. (Nem konnyu megtanulni.)

Udv, ZoliApu.

UI: Bar tobbszor dontenek helyesen, mint helytelenul.

ZoliApu!

Köszi!

G.

Kedves ZoliApu!

Most egyetértünk Én úgy vagyok vele, hogy ha én tiszteletben tartom a mások véleményét (pl. a Tied, vagy a Bogiét), akkor jó lenne, ha mások is tiszteletben tartanák az enyémet!
Mondjuk egyébként sem vagyok egy sértõdõs ember

Tényleg azért kezdtem ide írni, hogy nézõpontok ütközzenek, hogy segítsetek a döntésbe (nem úgy, hogy megmondjátok, mit csináljak, hanem, hogy elgondolkozhassak rajta).

Van aki enyhébben, van aki keményebben fogalmaz. Én általában az enyhébbek közé sorolom magam.

És még valami. Igen, tényleg nem voltam sosem egy határozott személyiség! Tényleg sok mindenbe belekezdtem, majd abbahagytam. De ez most nem olyan helyzet, mert a gyermekemet akartam, és fel is akarom CSALÁD-ban nevelni! Az apukájával! Éppen ezért hajlok affelé, hogy véget vetek annak ami igazán el sem kezdõdött. Csak lennék egy kicsit erõsebb, és határozottabb...

Az viszont biztos, hogy soha többé nem fogok ítélkezni a félrelépõk felett, és igen, soha nem mondom, hogy soha!

Nem bántam meg semmit sem, rossz lett volna kihagyni a lehetõséget, de úgy érzem nem mehetek tovább ezen az úton.
Küldjetek egy kis pozitív energiát nekem!

Köszönöm mindenkinek aki segíteni próbált! Nekem minden hozzászólás jól esett

B.

Én nem merek és nem akarok ítélkezni. Azt tudom, ha a férjem félrelépne, egyrészt megbocsátanék neki azonnal, másrészt az elsõ dolgom az lenne, hogy eltöprengenék, hol rontottam el a dolgot.
Az a baj az ilyen rövid kérdésekkel, mint B-é vagy Valaki-é vagy G-é, hogy semmit nem tudunk a körülményekrõl. Boginak természetesen igaza van, hogy a félrelépés bûn. De van, aki azt mondja, hogy "inkább érezzem magam bûnösnek, mint..." És a "mint" után jönnek azok a körülmények, amelyeket nem ismerünk. Így aztán nem tudhatjuk, hogy mennyire csúnya dolog, az, aminek gondolatával õ még csak kacérkodik! Viszont az is igaz, hogy ha megcsalni készülsz a párodat, akkor örökre mondj le a tiszta lelkiismeretrõl. Te tudod, hogy megéri-e ez neked. Én el tudok képzelni olyan szituációt, mikor az ember azt mondja, megéri. Hogy én nem vagyok olyan szituációban, az az én szerencsém.
Ha akármelyiktek tanácsot kérne, azt mondanám persze, hogy állj ellent a kísértésnek, mert hosszú távon nem fogod megbánni, nem is beszélve a családodról...

Ebben az egészben a legnagyobb baj az, hogy mai divat szerint meg akarjátok "ideologizálni", legalizálni akarjátok azt, ami igenis bûn. Ha már az ember - bármiféle okkal is - félrelép, legalább ne akarja azért átalakítani a közmorált, hogy ne legyen lelkifurdalása.
Azért merül föl ilyesmi bennünk, mert a média meg az egész mai perverz divatvilág azt sugallja, hogy ez a normális élet. Így süllyed a közmorál, és ennek a gyermekeink még inkább kárvallottjai lesznek, mint mi.

Szerintem a megcsalás egyáltalán nem a média meg a mai világ miatt van. Nem szeretnék félmûveltséggel kérkedni, de ha jól emlékszem Anna Karenina is megcsalta a férjét, meg az elmúlt évszázadokban rengetegen. Ady szerelme is férjes asszony volt, meg sorolhatnám a példákat. Perverznek tartani ezt az egészet pedig azt jelenti, hogy nem vagy tisztában valamelyik fogalom jelentésével. Vagy a perverzió vagy a megcsalás szót nem érted.
Elõbb-utóbb minden házasság elérkezik ahhoz a ponthoz, hogy valaki "félregondol". Aki ezt tagadja, az vagy hazudik vagy MÉG nem jutott el idáig. Az, hogy a gondolatból mi lesz, az nagyban attól függ, hogy van- e egyáltalán kivel félrelépni és hogy mennyire "bevállalós" az illetõ. Van, aki nem meri vállalni a rizikót, van olyan is, aki a saját lelkiismeretétõl fél. Tényleg rövid az élet, de ahhoz azért elég hosszú, hogy egyetlen ember jelentse az éjszakákat az elkövetkezendõ 40 évben. Nincs az a lepedõbajnok, akit nem ununk meg egy idõ után. Jöhetnek persze az illatos gyertya, szexi fehérnemû és társai, de ezek alapjaiban nem változtatnak semmit. Lehet annyira önzõ egy ember, hogy megkapja az élettõl azt, ami hiányzik neki, ha ezzel nem sodorja veszélybe a családi életet. Én is kiborulnék, ha megtudnám, hogy a férjem megcsal, de ez még nem jelenti azt, hogy nekem "nélkülöznöm" kelljen valamit egy egész életen át, ha olyan a helyzet itthon. Azt gondolom, hogy egy kalandért felrúgni mindent, az felelõtlenség, de lopni néhány órát a magunk számára úgy, hogy ezzel nem sérül sem a férj, sem a gyerekek lelki világa, nem egy eget verõ bûn.
Lehet máshogy gondolni, de minõsíteni azt, aki ilyen helyzetben van, anélkül, hogy tudnánk, milyen is az, nem korrekt.
Miért kéne elfojtani a vágyat, ellenálni a kísértésnek? Az élet nem szólhat lemondások sorozatáról. Ezek ugyanúgy kellenek az embernek, mint a napi szükségletek. A lelki egyensúly ugyanolyan fontos a család számára, mint a meleg ebéd. Egy frusztrált feleség/ anya ezt nem tudja biztosítani. Mármint az egyensúlyt.

Kedves D!

:-))))))) tetszett, amit írtál.

Valaki

"de ha jól emlékszem Anna Karenina is megcsalta a férjét, meg az elmúlt évszázadokban rengetegen. Ady szerelme is férjes asszony volt"
Ja, akkoriban nem szerelembõl házasodtak az emberek, ugye tudod? Meg sem tehették, hogy szerelembõl házasodjanak! Aki ma nem szerelembõl házasodik, az vessen a késõbbiekben magára!

"Tényleg rövid az élet, de ahhoz azért elég hosszú, hogy egyetlen ember jelentse az éjszakákat az elkövetkezendõ 40 évben. (...)
Miért kéne elfojtani a vágyat, ellenálni a kísértésnek? Az élet nem szólhat lemondások sorozatáról."
Na, ezt mintha a reklámokból hallanám: "Mert megérdemlem!" Vagy a régiek által ismert Carpe diem! Éljünk a mának! (Nem érdekes/ki tudja mi lesz holnap! Egy felelõsen gondolkodó ember, fõleg családban, nem gondolkodhat így! És igen: bizony a család, a szoros kötelékek bizonyos módon lemondásokkal járnak. Ha haldoklik az édesanyám, akkor sem megyek ki a megérdemelt szafarira, ha tudom, soha többé nem lesz rá lehetõségem. A felelõs ember MÉRLEGEL. Mi éri meg és mennyiért. Ha lebukik, VÁLLALJA a tettét, ne pedig önigazolásokat keressen...

Legutóbbi névtelen, nagyon igazad van, ez a szöveg nekem is olyan reklám ízû volt. Nekem is piszkálja a csõrömet az a szöveg, hogy "mert megérdemlem".
Elõzõ névtelen! Én nem azt gondolom, hogy a megcsalás a mai világ jellegzetessége, hanem azt, hogy a bûnt legalizálni akarjuk, azaz a közmorált a gyarlóságainkhoz akarjuk igazítani.
Ha én egyszer félrelépnék, biztosan bevállalnám az azzal járó lelkifurdalást is. Ez a minimum.

Egy anya haldoklását idehozni több, mint ízléstelen.
A fölött pálcát törni, aki nem szerelembõl házasodik, nem korrekt, mert sosem tudhatjátok, kit mi hajtott a férjéhez, milyen szituációban volt, amikor úgy döntött, hozzámegy.
Sõt, azt sem lehet tudni, mi lesz a kezdeti szerelembõl akár egyik, akár másik oldalról. Honnan tudjátok, milyen házasságban él az, aki félrelép? Szerintetek, amit az ember kb. 25 évesen érez, az úgy marad örökre? Ez több, mint naívság. A szafari már csak azért is rossz példa volt, mert az csak egy élmény, a félrelépés pedig ennél sokkal több.
A felelõsség nem azt jelenti, hogy nincs igényem az újra, az izgalmasra, a boldogságra. Csak annyit jelent, hogy úgy intézem, hogy az másnak ne fájjon.
A családalapítás nem zárhat egy életre ketrecbe, ez nem életfogytig tartó börtön, igenis ki lehet pillantani belõle, ha az ember úgy érzi, hogy ez boldoggá teszi, és ez másnak nem okoz hátrányt.
Én nem mondtam, hogy ne vállalja a tettét, aki lebukik. Vagy, hogy ne vállalja a lelkiism.-furdalást.
Mérlegelni kell, de nem lehet a "család szent oltárán" feláldozni mindent egy egész életen át.

Én nagyon remélem, hogy sosem fogok félrelépni, és ha egyszer netán jön valami kísértés, remélem ellen fogok állni. De nem tudom biztosan, hisz hosszú az élet, nem tudhatom, mit hoz. Lehet kívánni, hogy minden jól legyen, de nem biztos, hogy ez a kívánság teljesül. Szóval nem tudom, mindig hûséges leszek-e. Csak remélem. De azt tudom, hogy sosem fogom a hûtlenkedést bocsánatosnak tartani! Hûtlennek lenni akkor is bûn, ha meg tudjuk magyarázni, hogy miért volt. Akinek nagyon rossz a házassága (veri a férje, vagy megalázza, vagy hasonló), az nyilván elválik, hisz a gyereknek is jobb az ilyenbõl kikerülni. Akinek meg csak kicsit kihûlt a kapcsolata - az szerintem tudomásul veheti, hogy ilyen az élet. Minden kapcsolat kihûl elõbb-utóbb, szóval ezen az alapon minden ember lehet hûtlen? Ez oda vezethet, hogy lassan senki sem köt majd házasságot, hisz egyszer úgyis vége lesz a nagy lobogásnak.
Egyébként a családalapítást börtönhöz hasonlítani sem túl ízléses!
Még valami: ha az önzés meg-ideologizálása úgy megy tovább, ahogy a XX. században ment, akkor lassan senki nem szül majd gyereket, hisz az önzés a sokgyerekességgel nem igazán fér össze. Majd a gyerekvállalás ellen felhozott - sajnos már most gyakran hallható - "érvek" is elterjednek, lassan beépülnek a közhelyek közé.
Még egyszer: nem a félrelépõk fölött akarok pálcát törni, mert nem akarok emberek fölött ítélkezni, hanem azt a tendenciát érzem aggasztónak, hogy a helytelen dolgokat helyesnek akarjuk beállítani, hogy az önzést mindenféle nõi bulvárlap-szöveg ízû, pszichológiainak feltûntetett mentségekkel természetesnek akarjuk beállítani. Olyan, mintha valami agymosás menne! És ezeket a rossz dumákat (amelyek mögött többnyire üzleti érdek áll) olyan szépen magáévá teszi mindenki.
Ilyenkor érzem úgy, hogy a szennylapok (soroljam?) napjaink legártalmasabb elemei.

Kedves "felrelepo lanyok",

Igertetek valakinek a szemebe, hogy husegesek lesztek?
Es ezek utan a hata mogott megtenni dolgokat, az moralis?

Udv, ZoliApu.

Átgondoltam a megcsalás témakört.
Szerintem azért van félrelépés, mert nagyon kevés igazánjó házasság van. A házasságok kb. ilyenek lehetnek:

1. kat. kb. 2% -a nagyon nagy szerelem, ami nem múlik el, és 50 év múlva is ugyanolyan szerelemmel néznek a felek egymásra. Itt eszükbe se jut a megcsalás.

2. kat. kb. 6% - a nagy szerelem átalakul egy nagyon bensõséges, meghitt szerelem-szeretetté, tisztelik, becsülik egymást- nem csalják meg a másikat, nem is vágynak rá

3. kat. kb 6% - a szerelem elkopik, és egy langyosabb szeretet lesz, de erõs és az egymás iránti tisztelet, megbecsülés, nem csalják meg egymást

4. kat. kb 6% - langyos szeretet van, de a nevelés, erkölcsi értékek, vallás miatt nem csalják meg a másikat.

5. kat. kb 8% - eléggé szeretik egymást a felek de úgy érzik hogy elszürkültek a dolgok és frissítésként megcsalják néha egymást, persze diszkréten, a házasságot fenntartva. Nincsenek erkölcsi problémáik ezzel kapcsolatban, így érzi jónak

6. kat. kb 10%- közepesen langyos házasság, közepes szeretet, veszekedések, unatkoznak, félrejárnak

7. kat. kb. 8% - csak a a gyerekek vagy a vagyon miatt,vannak együtt, sokat veszekednek, rossz házasság esetleg rendszeres agresszió. és elég rendesen félrejárnak, nem izgatja túlsûgosan õket ha kiderülnek a dolgok, de nem válnak

8. kat. majd 50% elválik elõbb utóbb , õk a házasságuk alatt a 4-7 kat. -ba tartozhattak.

Hogy a 4. vagy 5- kat.-ba kerül, az a vérmérséklet függvénye. Hogy többen választják a megcsalás-frissítést mint a néma unalmat de erkölcsöt, az viszont a médiábõl ömlõ dolgok miatt van, a korerkölcs változása.

Szerintem kb 1-4 kat, azaz 20%- a a házasságoknak hûséges.

Mindenki eldöntheti hogy õ melyik kategõriába tartozik!

(A számok csak kb!! empirikus kutatásaim alapján)

Bogi, jól látod. De kihagytál néhányat. Talán azért, mert a kategorizálás szükségszerûen kihagyja a kivételeket. Szóval van olyan is (ismeretségi körömben), ahol nagy a szerelem, mégis van félrelépés, mert a pasi "nagytermészetû". És elfogadhatónak érzi ha õ félrelép, de a feleségnek nem szabad. Mondjuk tény, hogy a felesége eleve ilyennek ismerte meg a srácot. Olyan is van, ahol az "ötös kategória" érvényes, de hatalmas lelkifurdalással! És csak egyszer életében lép félre valamelyik. Többször nem, mert a lelkifurdalás elriasztja a következõ kalandtól. Ilyet is ismerek, de érdekes módon ebben a kapcsolatban is a férfi volt a félrelépõ fél.
Nõt, aki félrelép alig ismerek. Olyat viszont sokat, aki félrenéz, de erkölcsi okok miatt nem lép, csak néz. Szóval szerintem a nõk között a százalékarányok eltolódnak, nagyon sokan tartoznak a 4. kategóriába. És azt hiszem, a négyes kategóriában nagy a tolongás, mióta a világ világ.
A média hatására sajnos a négyes kategóriában egyre kevesebben maradnak, mert lelkifurdalás nélkül átlépnek sokan az ötösbe.

Mondok egy merészet: ha a világ értékrendje már ennyire bizonytalan lábakon áll, akkor valami közeleg... Akármit teszünk is ellene, az a valami így vagy úgy, de bekövetkezik. De ez nem ide tartozik. Pedig érdekes lenne elvitatkozni arról, hogy mi lesz ebbõl. (Biztos írtam már, hogy én a konzervativizmusban már rég nem hiszek, szerintem ha valami már lejárt, akkor elõre kell menekülni, mert az embereket hátrahaladásra kényszeríteni nem lehet és nem is kell. Szóval szerintem nagy változások elõtt állunk, és érdekes kérdés az, hogy mennyit tehetünk azért, hogy az "új erkölcsiség" erkölcsiség legyen, ne pedig kollektív legalizált disznólkodás, amit aztán pusztulás követ.)

Igen Adrienn, persze vannak kivételek.
ami még lemaradt az az, hogy azért jutnak ide a házasságok mert sokan nem az igazi párjukkal kötnek házasságot, sõt nem is találkoznak vele az életben. Ez nem az õ hibájuk.
De hogy hogyan döntenek, az igen. Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.
Hanem pl. jaj! 30 éves vagyok, gyorsan vegyen el a Józsi,mivel már régóta együtt vagyunk, gyereket akarok mert kifutok az idõbõl. Itt már eleve kiesik a 1-3 kategória.

Vagy Nagy fellobbanás, 2 hónap múlva gyerek, házasság, aztán ez kifullad, mert a vonzalom szalmaláng volt.

De azért nagyjából így lehet ahgy írtam.

Kedves Rbogi,

Nagyon szepen osszefoglaltad. Gratulalok.

Udv, ZoliApu.


Off!

Kedves Adrienn,

"ha a világ értékrendje már ennyire bizonytalan lábakon áll, akkor valami közeleg... Akármit teszünk is ellene, az a valami így vagy úgy, de bekövetkezik."

"Az emberiseg ki fogja irtani magat!?"
De en erkolcsi dolgokon tul, most kulonbozo folyamatokra gondolok.
-Szinte senki nem torodik(en sem eleget) olyan problemaval, ami egy emberolto mulva fog jelentkezni. (Ozonreteg, felmelegedes, stb...)
-A fold tul lesz/van nepesedve. Amikor meg en a 80-as evek kozepen tanultam, akkor 4,5 Md emberrol volt szo. Ma kozel 6 Md ember el. Ugyanakkor az energiaforrasok, elelem, elohely, stb... elethez szukseges dolgok korlatosak. A fold egeszseges letenek szuksege volna arra, hogy valaki megalljt parancsoljon. De ki, hiszen a gazdasagnak az a fontos, hogy minel tobb fogyaszto legyen.
-Az olaj es auto gyarak is semmit nem torodnek az olcsobb, jobb kihasznaltsagu motorok keszitesevel. Hiszen a cel, hogy minel tobb olajat, autot eladjanak. (Olajrol jut eszembe egy masik pelda. Amerika, akinek a celja az, hogy beinduljon a gazdasag, plusszkent talan meg olajat is szerez. Hogy ezt megszerezze, kepes ujra lerohanni egy orszagot, annak ellenere, hogy egy normalis bizonyitekot nem tudott meg felmutatni Iraq ellen.)
-stb...

Na mindegy nem irok tobb peldat, mert mindenki tudja mirol beszelek.

"Tehat a FOLD -es vele egyutt az EMBERISEG- letevel teljesen ellentetes folyamatok vannak. Es ezek tobbnyire GAZDASAGI ERDEKEKre vezethetok vissza."
(Zarojelben teszem hozza, hogy innen johet a "Mert megerdemlem!".
Es csak halkan kerdezem "a Fold is megerdemli?")

Sajnalom. Egy kicsit hangosan gondolkodtam, ZoliApu.

On!

Gyere át Zoliapu a "Szép új világ" topikra, ott ilyesmiken is gondolkodunk a kis dolgok mellett. A megcsalástól ugyanis kicsit eltér ez a téma, ugyanakkor érdemes és kell róla beszélni.

Sziasztok Mindenkinek!

Elolvastam az eddig leirt véleményeket, és arra a következtetésre jutottam, hogy ebben a témakörben három emebertipús nyilatkozik:
1.) Aki még nem volt igazán megkisértve és határozottan vallja, hogy minden esetben ellen tud állni,
2.) Akit már megkisértettek, de még nem lépett a tettek mezejére, de már elbizonytalanodott és nem tudja, hogy ellent tud-e majd állni,
3.) Aki a tettek mezejére lépett mert valamilyen okból már nem akart ellenállni.
Én mind a három embertipús kálváriáját végigjártam, ebben a sorrendben. Amikor férjhez mentem életreszóló hûséget esküdtem, és még drasztikusabban állitottam, hogy a megcsalás bûn, mint ahogy Rbogi teszi. Mindenkit elitéltem, még meg sem hallgattam az érveit, a csaló a szememben elveszett, gyönge ember lett. A teljes felelõsség tudatában, több év házasság után a férjemmel egyetértésben, gyermeket vállaltam-vállaltunk. De...hogy fogalmazzak? Én nem hittem abban, hogy létezik szerelem elsõ látásra, de velem megtörtént. Akkor amikor már mindenem megvolt, boldog családom, célom az életben, határozott elveim a házasságról, a felelõsségvállalásról. Elfelejtettem ki vagyok, mi a célom az életben, nagyon nehéz negfogalmazni mi is történt velem, szerelmes lettem egy harmadikba, szabályosan hatalmába keritett egy olyan érzés amire nem voltam felkészülve, nem hittem el hogy velem ilyesmi megtörténhet. Két évig tartott fogva ez az érzés. Azóta is gondolkodom azon, miért is engedtem a kisértésnek? Pont én? Önzésbõl, mert rövid az élet, mert megérdemlem, közhelyek, igaz? És még valamiért, mert biztosan tudtam, hogy a férjem nem tudhatja meg, a harmadik nem a városunkban él, és mert tudtam, hogy szeretem a férjemet(is) és imádom a gyermekünket, és a családomat meg akarom-fogom tartani. Soha fel sem merült bennem, hogy el akarnám hagyni a férjemet. És a harmadik ezt tudta. De az élmény csak az enyém(1oo% önzés). Azóta is helyt állok mint feleség, mint anya, sõt, jobban odafigyelek rájuk, a gyermekemet az édesapjával közösen akarom felnevelni. Ez a kapcsolat megmutatta hogy mennyi veszitenivalóm van, mi az ami igazán fontos az életemben, mi az ami megéri hogy ezután bármikor, bármilyen körülmények között igenis ellenálljak. Egyszer elbuktam, de többé soha. És borzasztó lekiismeretfurdalásom van. Nehéz ezzel együtt élni, nem tudtam elõre felmérni mi vár rám, csak az érzés számitott. Már több mint egy éve nem találkoztunk, mert már nincs értelme, csak nagyon ritkán irunk egy-egy e-mailt, mint két távol élõ barát. Egyedi élmény volt de nagy árat fizetek érte. És még valamit szeretnék kiemelni, amirõl senki nem beszélt. Saját magának hazudik az, aki azt állitja, hogy ismeri saját magát(nemhogy a társát). Irányithatja a cselekedeteit, kordában tarthatja az érzelmeit, de a körülmények igenis alakitják az embert. Bármikor kerülhet az ember olyan helyzetbe, amikor számára is meglepõen reagál.

Aa

Aa - végre valaki, aki nem akarja a saját lelkiismerete megnyugtatása érdekében az erkölcs szabályait átírni. Egyetértek veled, nem tudhatja az ember, hogy mit hoz a jövõ, és aki egyszer elkövette a megcsalást, az "nagy árat fizet érte" - ne akarja megspórolni a lelkifurdalást. Én is követtem el bûnt (még jóval fiatalabb fejjel), és a mai napig tudatában vagyok annak, hogy bizony az bûn volt. És a lelkifurdalástól nem szabadulok. De még csak azt sem merem állítani, hogy ha elölrõl kezdhetném az életem, jelen tapasztalatam birtokában, akkor már ellen tudnék állni annak a kísértésnek. Sajnos. Pedig ellen akarnék, ahogy akkor is szándékomban állt. De nem sikerült. Viszont nem mentem föl magam.

Szia Adrienn !

Ha õszinte akarok lenni magamhoz, nem bánom, hogy megtörtént velem az amit leirtam. Csak egy dolog van ami miatt nem tudok nyugodt lenni, az hogy a férjem meg ne tudja!!! Mert semmi értelme nem volna, értelmetlen volna a fájdalma, hiszen én nem azért csaltam meg õt, mert vele voltam elégedetlen, mindig szerettem õt, és ma már azért is szeretem mert teljes bizonyossággal tudom, hogy õ a választottam, mellette, vele együtt akarok megöregedni. Hogy miért nem tudtam ezt anélkül, hogy megcsaltam volna? Gyengeségbõl, a belõlem fakadó bizonytalanságból. És még valamit el akarok itt mondani, ami sokak számára több mint valószinû, hogy nem elfogadható: lehet egyszerre két embert szeretni, mert különböznek, de sokban hasonlitanak is egymásra. És vegül is az a legszomorúbb az egészben, hogy mind a kettõt megcsaltam Ez is fáj. De én okoztam ezt a fájdalmat.

Aa

Kedves Aa!

Amit leírtál, azért érintett mélyen, mert valószínûleg pontosan a férjem érzéseit írtad le, amikor megtette, hogy megcsalt. Ugyazezek a dolgok kerítették a hatalmába, és ugyanúgy rájött, hogy mi veszíteni valója van az életben, és azóta is helyt áll mint férj, és családapa, sokkal jobban, mint valaha. Csak nálunk a dolog kiderült, és mindketten megszenvedtük. De mindez a múlté...

Sem elítélni nem tudom azokat az embereket, akik megcsalják a párjukat, sem megérteni - csakis kizárólag az adott élethelyzet ismeretében lehet akármilyen véleményt formálni, és abban is egyetértek, hogy BÁRKI kerülhet ilyen helyzetbe. Sajnos, vagy szerencsére? Ha a kapcsolat túléli, lehet, hogy sokkal de sokkal erõsebb lesz. Ha nem, akkor szép lassan felõrlõdnek a felek, és válás lesz a vége. Közömbös senkinek nem lesz egy ilyen után.

Hogy titokban vagy sem? Nem tudom. Én a suliban sem tudtam soha puskázni mert az orromon látszott.

Üdv mindenkinek.

Pkriszta

Szia Pkriszta!

Nem is tudom vigasztalhatlak-e? Õszintén sajnálom, hogy te is szenvedtél.
Hogy titokban vagy sem? Én ugy vélem, ha az ember azért csal, mert menekülni akar egy kapcsolatból, akkor ott már a társ másért is szenved már. De én miért kinozzam meg a páromat az õszinteségemmel? Mondja meg nekem valaki mennyi nyernivalója van a kapcsolatunknak, ha bevallom azt amit tettem? És mennyi veszitenivalója? Akkor most tartsam titokban, hazudjak, mit is?! hiszen a szeretetem iránta nem hazugság!!!, vagy valjam be õszintén? Mit? Azt, hogy õt szeretem, hogy õt választottam?

Aa