Kedves Mindenki!
Köszönöm szépen, hogy drukkoltatok, és az együttérzést is.
Áginak meg külön köszönöm, hogy megírta a hírt, nekünk még nincs otthon net.
A legrosszabb az egészben az volt, hogy péntek délutánra sikerült megnyugodni, hogy akkor mégsem a gyógyszer okozza a tüneteket. El is határoztuk, hogy otthon megcsináljuk a tesztet. A munkahelyen még betettem a két Utrogestant, akkor még semmi nem volt, mire hazaértünk, már véreztem. Azért megcsináltuk a tesztet, most már azt mondom, hogy szerencsére negatív volt, azt hiszem, nehezebb lett volna egy pozitív teszt után hallani, hogy már nincs ott. Szóval biztos, hogy megtapadt, de péntekre feladta. Hétfőn az UH semmit nem mutatott már, csak az összeesőben lévő sárgatesteket.
Dévai nagyon kedves volt (hahh, micsoda meglepetés…), mire felöltöztem, a zurammal már meg is beszélték, hogy júniusban újra belevágunk. Májusban még egyszer megyünk hozzá, mert az én ciklusom ugye meglehetősen bizonytalan, valószínűleg megint kell gyógyszer, hogy június elejére biztosan produkáljak valamit.
Modrooka! Drukkolunk a három kis gyöngyszemnek! Vigyázz magatokra! (Ja, és gratulálok a főnöknődnek nagy szeretettel, innen a távolból!

hogy valaki ilyen tuskó legyen... nő létére.)
Kata, szerintem is leginkább időre van szüksége a férjednek. Lehet, hogy jó is, hogy most nem kezdhettek bele, ezt együtt kell végigcsinálni!