Sziasztok!
Olyan megnyugtató, hogy mindenki szenved!

(mondtam én a kárörvendő)
Tegnap egész éjjel nyamvatam, fájt, görcsölt, húzott, nyilalt, már azon gondolkoztam, hogy akonyha asztalon megcsászározom magam.... De végülis ettől úgy megijedt Levente, hogy gyorsan elhelyezkedett és több kellemetlenséget nem okozott.
Nagyon szörnyű volt....
Amúgy is valamit csinált ez a kisbaba, szerintem eltévedt odabent, mert eddig fejvégű volt, szerintemmost keresztben van, vagy a feje van fent. A gyomrom helyén érzek egy nagy és kemény Kitüremkedést, lehet a kobakja... A kis butija, nem vitt magával térképet... Hát remélem visszafordul.

Ma jön a szülésznő barátnőm, megkérem tapogassa meg, hogy ő mit gondol, hogy helyezkedik el.
Voltam reggel vérvételen, a háziorvost ellógtam. Majd jövőhéten lemegyek. Viszem a leleteimet neki. Jajj eszembe jutott, hogy a pajzsmirigyes gyógyszerem elfogyóban van, de gyorsan letelefonáltam, kirakja nekem a portára a receptet. Apa meg elhozza majd Gergővel délután, ott van az iskola mellett a doki.
Nah ez is letudva.
EPRET ennék éni, Lorci te szerződésben állsz valamelyik epertermesztő szövetséggel???? Kismamákkal ilyen receptet megosztani. Már rendeltem is az uramtól epret, este eperturmixot eszek, eperrel
Mindenkinek (gyerkőcöknek is) jobbulást, akik nem érzik magukat toppon!
A gyerekbetegségek tényleg szörnyűek. Több szemszögből is tudok róla mesélni. Én éves voltam mikor bárányhimlős lettem, igen vacak volt, úgy néztem ki mint egy leprás... És a gyerekorvos beszáradt pö9rkökkel már iskolába akart küldeni... komolyan megfenyegettem, hogy ne tegye ezt. Így egy hónapig otthon dekkoltam, kapucniban és baseball sapkában jártam utcára szigorúan sötétedés után!
Gergő meg belesett az orvosok közt kézen-közön elveszni malomkerékbe. Volt egy jó másfélévünk, ami alatt négy tüdőgyulladása volt, persze légzési elégtelenséggel, kórházzal, vénás antibiotikummal stb stb. Mire rájöttek, hogy van egy arcüreggyulladása és az tartja fenn nála az állandó léguti betegségeket. Abból jó öt hat hét alatt kikezeltük (kikezeltem). És azóta sosem volt többet hasonlója sem. Nagyon szörnyű volt, és mindehez volt három- öt éves. Az első tüdőgyulladásánál onnan jöttem rá , hogy komoly baj van, hogy reggel felkelt szépen megette a teecskéjét, átöltöztettem és kiraktama nappaliba az ágyra. Kimentem a konyhába elmosogattam stb, mikor visszamentem ugyanott ült a gyerek... rohantunk az orvoshoz mondanom nem kell.
És akkor még a gyermekkórházas tapasztalataimat is megosztanám: Én gondos anyukának tartom magam, nem túl gondosnak, de gondosnak. Szóval nem rohanok minden tüsszögésnél orvoshoz, de ha lázas, nyügös és két nap alatt nem szűnik a teára meg fekvésre, akkor azért elviszem. Gergőnek semmi tünete nem volt az orrfolyáson kívűl, csak az hogy nem mozdult meg akkor reggel. Berohantam vele a betesdába az ügyeletre, mert hétvége volt éppen. Meghallgatta az orvos a gyereket, és mondta hogy féloldalt nincs légzése a gyereknek, és elkezdett velem üvölteni mindenki előtt, hogy milyen egy szemét kurva vagyok, hogy hagyom megfulladni a gyereket, és miért nem tudok rá vigyázni mert biztos félrenyelt valamit.... Ott estem volna össze, ha a Gergő apja nincs velem, aki szólt az orvosnak, hogy ezt mosat azonnal fejezze be és ha ennyire komoly a gond akkor foglalkozzon a gyerekkel. A következő állomás a mellkasröntgen volt. Azalatt azt ecsetelte, hogy mekkorát kell majd vágni a gyerek mellkasán, hogy megmentsék az életét... Képzelhetitek mit éreztem. Mikor kijött a röntgenből a doki, az orra alatt durmolt egy elnézéstkérekszerűséget és közölte hogy akkora baj még sincs csak tüdőgyulladás. Ez volt az első élményem gyermekem betegségével kapcsolatosan.
A következő karácsonykor volt, amikor ismét tüdőgyulladás, már jól ismertem minden tünetét, reggel még semmi baja nem volt, leraktam délután aludni, még jó hogy bementem a szobába már alig lélegzett... Telefon az ügyeletnek, közölték nyissam rá az ablakot biztos kruppos.... És lebaszarintotta a telefont. Nem estem nagyon kétségbe annak ellenére hogy a Gergő apja épp vidéken volt a kocsival, taxit hívtam és rohantunk a kórházba. Gyerek lélegeztetőn, oxigénsátorban, három napig intenzíven volt. De elég lett volna rányitni az ablakot....
Még tudnám mondani, hogy mennyit kellett küzdeni azért, hogy benmaradhassak gergővel a kórházban, hogy megvizsgálják, hogy bármit is csináljanak vele. Azóta a keresztanyám a háziorvosunk, messze van, de megbízom benne, így inkább elautókázunk hozzá, ha valami gondunk van.
Bocs a hosszúléért, de ez ha eszembe jut még mindig annyira felidegesít...