Társalgó főoldal » Gyermeknevelés » Többemberes baba

Mit jelent az hogy " többemberes baba" ? Valaszotokat elöre is köszönöm.
Andrea

Szia Andi!
Amennyire tudom, az olyan babákat nevezik így, akikhez (szó szerint) több ember kell. Azaz: pici-kicsi korukban sokkal sírósabbak, később sokkal több törődést, együttlétet, együttjátszást stb. igényelnek, mint egy "átlagos" gyerek. Vagyis ezt egy ember nem tudja kielégíteni (mert lehetetlen a nap huszonnégy órájában a kicsivel foglalkozni, pici korában nem ritkán három-négy órát egyfolyxban! karon hordozva sétáltani, hogy megnyugodjon), több ember (papa-mama, nagyi, stb)
törődését, gondozását igénylik. Valamelyik utolsó Kismamában vagy Kisbabában olvastam erről egy cikket. A pozitív oldala: a pszichológus szerint a sok hordozgatást, törődést stb. gyorsabb szellemi fejlődéssel hálálják meg (egy személyes megjegyzés: baráti körömben több ilyen 'többmemberes baba' van, ezt az úgymond gyorsabb fejlődést náluk nem látni, de hát ki tudja...)
Ha adhatok egy tanácsot: a Rendelő topicban kérdezd meg a pszichológusat vagy a gyerekorvost, ők is biztos tudnak segíteni.
üdv:
Zsóka

Kedves Andi !

Én is úgy írnám le a többemberes baba jellemzését, mint Zsóka. Az én kislányom is ilyen, Egész nap igényli a foglalkozást, kívétel amikor alszik, ilyenkor meg a háztartás igényli a "foglalkozást" .
Én nem bánom, hogy ilyen, hamar megnőnek és akkor meg visszasírjuk ezt a időszakot.
Úgy osztom be a időmet, hogy mindenre jusson.
Különben nem tart ez a időszak sokáig, ahogy felfedezi a világot, akkor egyre kevesebb közelséget kíván. Leköti a sok új dolog megismerése.

Azért ha megkérdezed a szakembereket, akkor tájékoztass minket is, hogy Ők mit írtak, tanácsoltak Neked.

Szia Szilvy

Szia Andrea!

Nemrégiben az origo-ban is volt, azt hiszem a fent már említett Kismama cikk a többemberes babákról. Szerintem nehéz határvonalat húzni, hogy melyik baba az, de ha az ember tudja, hogy van ilyen, és előtte ő is úgy van az ő babájával, hogy "nem illil bele a klasszikus képbe" (értem ez alatt az eszik, alszik, békésen nézelődik alaprecept), akkor jó érzés tudni, hogy nem feltétlen vele van a hiba. Én anno nem tudtam, és sokat lelkiztem miatta, hogy biztos nem vagyok jó anya, mert bezzeg x és y gyereke milyen jól el van.
Az ilyen gyerekek amúgy szerintem tök normálisak.
Mivel szerintem a fiam ilyen baba volt, elmondhatom, hogy szerintem az ilyen babák bizonyos téren jobban fejlődnek. Ott, ahol a kommunikáció, és a felnőttek feltétlenül számítanak.(pl. beszéd, olvasásra való igény) Ugyanakkor az önálló cselekedetekben esetleg lemaradnak, például a mozgásnál, mivel sokat vannak kézben. (A mi konkrét példánkat már biztos olvastad a Mikortól lehet elkényeztetni..? rovatban.)

Szia:

Ildi

Sziasztok!
Az én kisfiam is több emberes baba volt. Ugyan már lassan 10 hónapos,és sokat válltozott,de még mindíg vannak rosszabb napjai. Hasonló tapasztalattal rendelkező anyukák, a ti gyereketek mikor lépett túl azon,hogy álandó közelséget igényeljen? A közelséget úgy értem,hogy a folytonos kézben tartás. 8 hónapos kora óta megy,akkor jobb lett egy kicsit a helyzet. Most megint ott tartunk,hogy elém áll és sír hogy vegyem fel. Fel is veszem,de nem tudom,hogy ezzel jót csinálok-e? Nem láncolom,és szoktatom ezzel még inkább magamhoz? Néha hagynom kéne sírni,és nemet mondani? Mert tul.képp. ő már ellehetne azzal,hogy jön,megy,hogy lát hallja a hangomat. Vagy nem?
Ez megint,csak egy átmeneti időszak? úgy érzi,hogy most,hogy "önáló" lett ezzel elveszít,és ezért ragaszkodik most megint ennyire? Úgy viselkedik néha,mintha attól félne,hogy magára hagyom,pedíg esküszöm sosem tettem ilyet.
Nagyon sokat foglalkozom vele. Eddíg jött utánam,ha valami dolgom volt,most meg megáll,megmakacsolja magát,és nem lép egy tapottat sem,amíg fel nem veszem,ha kell toporzékol is . Ha ő megy el tőlem,akkor semmi gond,de ha én merek mással foglalkozni,akkor azt nagyon zokon veszi. Hogy van ez?
Noémi

Szia Noémi!
Nem tudom, jársz-e még erre.
Tisztára, mint az én fiam! 8 hónaposan elindult, addig ment az üvöltés, hogy mászni akarakok, aztán felállni akarok, aztán menni akarok, aztán mikor ment, akkor anya, vegyél fel. Most 1 éves, 80%-ban nem veszem fel, csak ha tudom, hogy konkrétan valamit meg akar nézni, mikró hogy forog, magnó hogy megy, stb. Inkább megfogom a kezét, hogy gyere, menjünk erre-arra, stb. Szokott toporzékolni is, meg földre dobja magát, de nálam ez nem használ, mikor kiüvöltötte magát, odaülök mellé a földre és ölbeveszem, akkor megnyugszik, de nem veszem fel.
Nem tudom, jól csinálom-e, vagy esetleg Neked van igazad, és fel kéne venni. Nem tudom, elmúlik-e ez náluk. Talán 5 év múlva vagy még később kiderül, hogy melyikünk csinálta jól.

Mikor megszületett a fiam, anyukám csak annyit mondott, hogy soha senkire ne hallgassak, csak ahogy én gondolom, úgy csináljam a gyereknevelést. Szerintem egyikünk se rontja el a dolgot, ha helyesnek érezzük, ahogy tesszük. Ha elkényezteted (vajon az is honnantól kezdődik?), Magadnak kényezteted el

Sok-sok sikert, kitartást
Mmandula

Sziasztok!
Az én fiam is többemberes baba volt (sokat nyűglődtem itt a Babaneten is e témában...). De most másfél éves, és annyira jó fiú lett! Már rég nem többemberes, ez csak a csecsemőkorára volt igaz, most egy nagyon édes kis kölyök. És mivel csecsemőkorában nagyon összenőttünk, egyrészt nagyon tudok rá hatni, másrészt nagyon "aktív szülő"-t faragott belőlem, tehát hozzá vagyok szokva, hogy figyelek rá, és így a nevelése sokkal hatékonyabb. Sok ismerősöm megszokta, hogy a gyereke "jó baba", és később, mikor tipegő korban egyre elevenebb, hát van szülő aki nem bírja az iramot. Nekem viszont a mostani időszak már pihenés az elejéhez képest. És mondom: annyira kötődünk egymáshoz! Ez a legjobb az egészben.
Csak azért írom meg mindezt, hogy aki most jár az elején, és többemberes babája sokkolja egy kicsit, az megnyugodjon: egyrészt nem is tart olyan sokáig, másrészt legalább annyi előnye van az ilyen természetnek, mint hátránya. Ha a következő is ilyen lesz, azt sem bánom egy csöppet sem. (Erre majd emlékeztessetek nyáron, mikor esetleg újra nyafogok, hogy ennyi ébrenlétet meg melót hogy lehet kibírni ...)

Szia Adrienn!
Csak nem jön a 2. babó? Mi ismerjük egymást! Válaszol a védőnőből. Emlékszel? ápolgattad a lelkem Köszönöm mégegyszer!
Egyébként abban van igazság,hogy ahogy nő a gyerek (legalábbis a többemberes) egyre könnyebb. Egyik nap ilyen,a másik nap olyan. Adrienn,a tied már teljesen önálló,mármint mindent hagy? pl: főzni? NÁllunk ez a mai napig sarkalatos dolog.
Mandula!
Az én terrorom,is 1 éveske lesz 17.-én. Már elkényeztettem Most próbálom menteni a menthetőt. Igazad van,úgy cselekszem,ahogy én érzem jónak,mert ez vállt be a legjobban. De néha még mindíg nehéz,de mégis sokkal könnyebb

Sziasztok
Noémi

Szia Noémi!
Igen, emlékszem Rád. És igen, jön a kistesó, július hetedikére várható, vagyis most lesz vége a második hónapnak.
Viszont arra, hogy hagy-e mindent Ádám, az a válasz, hogy nem. Viszont ez már nem zavar, mert egyrészt nappal is rendesen alszik, van két órám a házimunkára, másrészt sokat vagyunk együtt a barátnőmmel és a kislányával, akik a szomszéd házban laknak, és ketten azért megoldjuk valahogy a főzést.
Amúgy Ádám csak a főzést nem hagyja, de takarítani pl lehet mellette, sőt mosni még segít is! Annyira kis segítőkész és kedves!

Adrienn!
GRATULÁLOK Minden elismerésem! Én még erre képtelen lennék. Főzés,mosogatás,nem tudom miért de ő is utálja. Takarítani,mosni hagy(hál isten). Már ez is valami. Nem rossz gyerek ő,tényleg igazából nempanaszkodhatom,mert szófogadó,nemrámol,csak HISZTIS. De még mennyire! Akaratos,dühbe gurul stb. A te fiad is ilyen volt? Vagy még ilyen is? Már ráhagyom,közben a hajam tépem. Van amikor fél óráig csinálja,van hogy 5 perc. Beszél már? És ha igen,akkor könnyebb lett a helyzet mióta megérteti magát?
A 2.-al biztos könnyebb lesz,akár ilyen,akár nem,az ember már nem ilyed meg,és nem lepődik meg a viselkedésén. Kiscsajszit,vagy kispasit szeretnétek? Aztán el ne tűnj! Beszámolót kérek majd,hogy milyen lett a 2. baba!
Noémi

Sziasztok! Nekem is többemberes volt az első gyerkőcöm, ő fiú, most 3,5 éves.
Noémi, hát én mindig felvettem, és azt hiszem, nem lett elkényeztetett. Már jó ideje nincs szüksége arra, hogy állandóan az ölemben üljön. Ő is mindent nagyon hamar csinált, 9 hónaposan indult el, addig egész nap sírt vagy ordított, ha nem volt kézben. Aztán kb 16 hónaposan már teljesen jól beszélt, akkor lényegesen javult a helyzet. 2,5 éves koráig velem aludt, de azóta remekül alszik a saját ágyában (nem rácsos, mert azt nem álllhatta ki). Mondjuk egyedül játszani most sem nagyon szeret és tud, de többnyire beéri azzal, hogy ugyanabban a helyiségben legyünk, és néha odanézzek arra, amit csinál. Ja, és egyfolytában szövegel, be nem áll a szája. Nem mondom, hogy könnyű vele, de összehasonlíthatatlanul könnyebb, mint csecsemőkorában. Nagyon igényli a közösséget, már bölcsibe is járt, most ovis. Egy ember (én is) kevés neki ma is, de az oviban elemében van, nyüzsgős típus.
Érdekes módon a kistesója abszolút az ellentéte, nyugis, itthonülős, csöndes. Ő kislány egyébként.
Szóval fel a fejjel, egyre könnyebb lesz, és az ilyen gyerekek általában nagyon érdeklődők, értelmesek, meghálálják a sok figyelmet!
Puszi minden sorstársnak, Klára

Sziasztok!

Adrienn: gratulálok!!!!

Ildi (rangidős, az én többemberesem már 10 és fél éves, kamaszodik)

Sziasztok!
Köszi a gratulációt Ildi és Noémi.
Az én kisfiam nem volt dühbe gurulós, és hisztis sem, csak épp kitartó: addig sírt mindig, míg el nem érte, amit akart. Néhányszor próbaképp hagytam, hadd lássam, meddig sír, de ennek semmi értelme nem volt, mert tényleg addig kiabált, míg el nem érte a célját. Aztán egyszer csak megváltozott. Egyrészt mikor mászni, majd járni kezdett, másrészt pedig volt egy hely, ahol bármennyit bőgött is, nem tudott semmit elérni: az autó. Lassan megszokta, hogy van, mikor nincs értelme fárasztani magát. Aztán az is számít, hogy kiléptünk az ördögi körből, megtanult este elaludni, aztán felépült a ház, jó lett a hangulatunk, most meg már teljesen kialussza magát, pihenten ébred, stb. A beszéd már nem sokat számít ezügyben nálunk.
A dackorszak eleji hisztik most kezdődnek, irtó édes, nagyon muris, mikor ökölbe szorítja a kezét, berogyaszt, és izomból kiabálni kezd. Nem lehet kibírni (de elfordulunk, úgy nevetünk csak). De amúgy meg nem veszünk tudomást a hisztiről. De asszem, neki nincs az a kimondottan hisztis természete, más gyerekek közt a legkezelhetőbbek egyikének látom. Csecsemőkorában nyilván valami fizikai problémája volt, úgyhogy nagyon jó, hogy "elkényeztettem". Mert ha fáj valamije, igenis meg kell tenni mindent, hogy könnyebb legyen neki. Ettől még bármilyen gyerekké fejlődhet. És olyat is láttam, hogy hajdani "jó baba" hogyan vált hisztis kisgyerekké a dackorszakban kezdődött túlzott engedékenység hatására. Szóval én azokkal értek egyet, akik szerint a csecsemőkor és a kisgyerekkori (ill későbbi) egyéniség között nem nagyon van összefüggés. Vagyis akik azt mondták nekem mindig, hogy csecsemőt elkényeztetni nem lehet.

Ja, Noémi elfelejtettem egy választ. Mivel most fiunk van, igazából kiscsajszit szeretnénk, már csak azért is, mert lánynevünk már ősidők óta van (Anna), fiúnév-ügyben viszont nincs konszenzus. De ha fiú lesz, azt sem bánom, én alapvetően a fiú-problémákat jobban tudom kezelni, mint a lány-problémákat. Csak az a fura, hogy nehezen bírom elképzelni, hogy még valakit ennyire szeressek majd, mint Ádámot. De állítólag a másodikat is ugyanúgy szeretem majd, csak akkor nehéz még egyformán szeretni őket, mikor az első már egy meglévő gyerek, a második még "csak" egy magzat. Akkor még az elsőnek előnye van.
Így hát ezen a kérdésen inkább nem töprengek az elkövetkező hét hónapban. Inkább azon kéne, hogy a fiamnak hogy segítsek azt elfogadni, hogy osztoznia kell majd rajtam. Van erről valahol topik?

Sziasztok!
Adrienn!
Ökölbe szorított kéz,és úgy ordiba Nálunk már mióta megy és tilltva van dolgoktól azóta csinálja. Kb 9 hónapos kora óta. Azt mondják,hogy ő már azóta dackorszakban van.?
Szóval azt gondolod,hogy csecsemőt elkényeztetni nem lehet? Tényleg nem tudom. De valamiből csak kifejlődött nála az álandó hiszti. Én arra gondoltam,hogy azért mert én is engedtem a "terrornak" és folyton kézben volt és mindennek engedtem amit akart. Vagy gondolod,hogy ez inkább jellem,és nem megszokás? Mármint a megszokást úgy értem,hogy megszokta a kényeztetést,és az uralmat fölöttünk? Lehet. Fizikai probléma? Nem volt hasfájós,mindenét kivizsgáltattuk,én úgy gondolom,akármilyen furán is hangzik hogy lelki okai lehettek. pl: könnyű szülés volt,de a fejecskéje beragadt a szülőcsatornába,és élet-halál között volt. Lehet,hogy ez sokkolta egy kicsit. Csak találgatok. Végülis mindegy,a lényeg hogy egészséges a kis csibész

Klára!
Gondolkodom én is jövőre a bölcsin. Ezek szerint neked jó véleményed van róla. Az én fiam is nagyon társaság ígényes. Kevés vagyok neki. Akkor érzi magát a legjobban,ha sokan veszik körül. Hát igen gondolom sosemlesz igazán könnyű vele,de az biztos hogy könnyebb mint,amikor csecsemő volt. Olyan mint egy kifelnőtt. Mindent elmondok neki,és megbeszélek vele. És mintha tényleg megértené.

Pildi!
Bár a te fiad már nagyobb,de azért kiváncsi lennék milyen? Még midíg nehéz vele? Vagy mostmár átlag?

Noémi

Sziasztok! Noémi, igen, szerintem a bölcsi sokat segít! Szerencsénk is volt magával a bölcsivel, de a legtöbbről jókat hallani. Fiamnak valóságos komoly barátai lettek a bölcsiben. Vigyázz azzal, hogy bármilyen értelmes, úgy látszik, mindent megért, mégis picike! Ne várj tőle többet, mint amennyit a kortársaitól! Nálunk ez nagy gond, nagyon maximalisták vagyunk szegénnyel, ez pedig hosszú távon letöri az önbizalmát.
A csecsemőkori sok sírásnak szerintem is elsősorban lelki oka lehet! Nálunk nehéz szülés volt, aztán óriási volt a szopásigénye, a hasa is fájt, mégis úgy érzem, főleg azért ordított, hogy hallassa a hangját Most sem áll be a szája. Nem tudja elviselni, ha mással is foglalkozunk rajta kívül, óriási igénye van a szeretetre, közelségre.
Érdekes, egyébként, hogy általában elsőszülött fiúkról szokták mondani, hogy többemberesek. Lehet valami összefüggés?
Ildi, engem is érdekel, hogyan alakult ez a későbbiekben nálatok!
Adrienn, én is gratula! Ne aggódj, a másodikat is fogod tudni szeretni, nem ugyanúgy, de ugyanannyira!
Puszi, Klára

Klára!
Tényleg,néha én is többet várok tőle,mint a kora. Aztán mikor feleszmélek,azért rájövök,hogy nem csodagyerek,csak "többemberes". De ahogy figyelem fejlettebb a vele egykorúakkal. De ez sem teljesen igaz,mert csak bizonyos dolgokban,helyzetekben,na meg a dackorszakban
Annyira nehéz meghúzni a határokat. Pl az önbizalom letörés terén. Meddíg lehet engedni neki,és hol van az a pont,amikor már nemenged az ember. Igen ,szerintem is, ezek a gyerekek szeretik hallatni a hangjukat tudatosítani mindenkivel,és mindenkiben,hogy már pedíg ő itt van,1 percre se feletkezzünk meg róla. Központi személyiségek,amely az életben nagyon jó,ezért nehéz meghatározni hogy hol a határ.

A ti gyerekeitek is (még mindíg) központban szeretnének lenni folyamatosan? Ha nem vele foglalkozom,netán beszélgetni merek valakivel,akkor is megpróbál túlharsogni,és mindent bevet,hogy újra vele foglalkozzunk. És persze nem csak én,hanem mindenki aki körülötte van. Egy pl: Itt ülök a gép előtt. Itt van papi,mami,apa,és persze ez kevés! Mászik rám mert látja,hogy nem vele foglalkozom. Hogy képzelem én ezt? De persze mihelys kikapcsolom a gépet,és rá koncentrálok,már nem is foglalkozik velem. Szóval a ti gyerkőcötök is ilyen? Tényleg csupa fiúk az ilyen yerekek? Na látszik,jellemző! Már most uralkodni akarnak rajtunk
Sziasztok
Noémi

Sziasztok Anyukák!

Írok nektek névszerint, aztán a saját sztorink.

Adrienn, van ilyen topic, itt a Gyermeknevelésen belül: Készülés a kistesóra, és a Gyermekeken belül: Egy pici meg egy kicsi (ha kicsi a korkülönbség)
És amit Klára írt neked az 1000%ig igaz.

Klára és Noémi,
Lehet hogy az első fiúk ilyenek, nekem az első lány ilyen, de elég fiús szokásai vannak, és a terhesség elején fiúra számítottunk.

Noémi,
az enyém ugyanilyen, mint amit leírtál, mindig a központban és csak vele lehet foglalkozni.

Mandula és Adrienn,
Szerintem sem lehet elkényeztetni egy gyereket vagy egy csecsemőt, azzal, hogy foglalkozunk vele, ha igényli. De az a gyerek is felnő, és ugyanúgy szereti majd az anyját, akit esetleg nem vesznek fel, vagy hagyják kicsit nyüglődni.

A régi öregek, hátukra kötötték a kisbabát, kivitték a földre, esernyőt tettek felé napernyő helyett, és mentek kapálni. A gyerek meg sokszor sírt, aztán vagy abbahagyta vagy elaludt. Persze nem ez az én nevelési elvem, de néha én is elfelejtkezem arról (mikor enni, vagy Wc-re sem jutok el), hogy akkor most ki is mondja meg, hogy mit csinálunk??

Mindenkinek,
Többemberes baba, lányom Zsófi néhány hónapos korától úgy gondolom mostanáig több emberes. És nem ma napig nem játszik magában, mégha egy helyiségben vagyunk akkor sem. Fél éves korától sírt ha nem aludtam vele nappal, este felállt a kiságyban és vörösre üvöltötte a fejét, nappal SEMMI nem lehetett csinálni mellette, mikor mászott jobb lett, de 1 éves korától odafúrta magát a konyhaszekrény és én közém, ha véletlenül 4 tányért el akartam mosogatni, és nyöszörögve rángatott. Ezután mindenre az ég világon felmászott, és mindent kipakolt, és mondom, mai napig nem játszik egyedül. Nincs senki rokon a közelben, így nagyon anyás, fél a gyerekektől, csak néhányat fogad el. (de volt egy gyerekkel egy komoly incidense, azóta fél jobban). De itthon rengeteget nevet, röhög, szaladgál körbe a lakásban, ugrál stb.

Most már 2 éves+2 hónapos és néha feláll egy székre a konyhában, és ha segíthetm akkor tűri, hogy főzzek (valami baromi egyszerűt!! pl. reggel virsli, narancslé facsarás)

Van egy 4 hónapos tesója, jól elvannak, szeretik egymást. És bár tud Zsófi osztozni rajta a kicsivel, még mindig többemberes.

Egyébként nagyon figyelmes, érzelmes, érzékeny, nagyon választékosan fejezi ki magát másfél éves kora óta.

Kezdődött a dackorszak, és muszáj észrevenni a kezdődő hisztit, mert nem szabad engedni lefeküdni a földre, mert tényleg megfázik.

Na bedugulok, sziasztok, Lilla

Sziasztok!
Noémi, nálunk az a helyzet, hogy egyszer csak észrevettem, hogy már nem tehetetlen kis csecsemő a fiam, hanem kezd erőszakos gyerek lenni. Ekkor elhatároztam, hogy amint átköltözünk az új házba, és rend lesz az életünkben, és lesz elég helyem, következetesen nevelni kezdem. És meg is tettem. Felállítottam a járókát a legmegfelelőbb helyen, és első alkalommal rászólok, ha valamit nem szabad (villanyt kapcsolgatni, terítőt lerántani, stb.), második alkalommal megmondom, hogy nem szabad, mert megy a járókába, harmadik alkalommal - ha még mindig nem hagyja abba - tényleg beteszem a járókába. És mindig ez a menetrend. Ez bevált, egyre ritkábban jutunk el a harmadik fokozatig. És nem rontott a kapcsolatunkon a dolog, mert nem borulok ki mióta rend van, tehát egy kiegyensúlyozott anyukát lát. Sokkal jobb őt megrendszabályozni, és tényleg szeretni, és teli lenni energiával, mint mindent megengedni, és kiborulva időnként elutasítóan viselkedni.
Az érzelmi igényeit viszont (van bőven) változatlanul kielégítem, ölelgetem, hagyom a bújást, stb. Ez az én igényeimmel is egybeesik.
Egyébként azt ő is csinálta, hogy a konyhaszekrény és közém fészkelte magát, és nem hagyott főzni, hanem ott nyűglődött, nemegyszer totál lehúzta a gatyámat, az elég rossz volt, de egyszer csak leszokott róla, mert sose ment ezzel semmire. Úgy három hónap után.
A gyerektársaság nálunk is nagyon bejön, imádja. A felnőtt társaságot is, de az nem nevel rajta semmit, hisz akkor mindenki csak kényezteti. A gyerektársaságot viszont én úgy szeretem, hogy én is ott vagyok, mert sajna a bölcsiben elég sok rosszat lehet eltanulni, úgyhogy ellenőrizetlen gyerektársaságba ha lehet, minél később kerüljön. Én próbálok sokszor összejönni - a barátnőmön és a lányán kívül is - más kisgyerekes mamákkal, főleg Ádám miatt. És tetszik neki!
Még valamit akartam... de a jelek szerint elfelejtettem. Na, mindegy, már így is elég hosszú lett.
A topikcímeket köszi, máris keresem.
Adrienn

Sziasztok!

A lányom, 2 éves+3hónapos eléggé többemberes, és ma kb. kétszer is 1 órát játszott önállóan. Hurrá!!

Lilla

Lilla!
De jó ilyet hallani,mert akkor van remény Akkor már csak 1 évet,és 3 hónapot kell várnom
Tegnap volt kicsifiam 1 éves Persze ez a helyzeten mit sem változtat, olyan édes,és persze kiborító,mint volt
Sziasztok
Noémi

Noémi!

Kitartás , de a mindig jön majd valami újabb csíny, vagy gond.
Nálunk kezdetben (10-14 hó) egyfolytában pakolt, mindenre felmászott, nem játszott egyedül, mindig lógott rajtam (27 hóig), aztán 18-27 hó és még folytatódik a hiszti és akaratos korszak, utánna 3 évesen még egy dackorszak... Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, de így szép az élet

Lilla

Lilla!
Kitartok Újabb gond? 1 éves,8hónapos kora óta megy,és ami ezzel jár,pakol. Mindíg rajtam lóg,kezdettől fogva,cipeltetei a popsiát,ha éppen nem,akkor játszani kell vele,mert egyedül nincs el. Mosogatni,főzni még mindíg nem hagy. Hiszti,dacosság,hajthatatlan akarat,már jó ideje működik nálunk Toporzékol,rugózik,hanyatt dobja madát,ha beakarom vinni büntiből a szobájába,akkor elernyeszti magát stb...
Ennél lesz még rosszabb? Azt hittem könnyebb lesz?????

De tudom,fogjam fel humorral
Noémi

Akár csak az én Zsófim !!!!!
Sajnos tényleg nem lesz jobb.
De izgi

Amúgy néha én sem tudom humorral felfogni, főleg amikor veszélyes dolgokar csinált.

Lilla

Sziasztok!
Hahó,többemberes gyerkőccel rendelkező anyukák! Akinek,most még kissebb a babója,és reménytelennek látja néha a dolgok javulását annak most jó hírt hoztam. Drága 1 éves múlt kisfiam javuló tendenciát mutat,már 2 hete Ne szóljam el magam,de önnmagához képest most egy angyal. Tehát mégis van remény
Noémi

Éljen! Klára

Adrienn!
Írtam neked a depressziós te is voltál topikba.
Remélem jársz még arra és elolvasod!
Szia
Noémi

hahó, többemberes gyermeket nevelő anyukák! sorstársakat keresek - remélem, még vannak ilyenek a láthatáron...
enyém gyermek elsőszülött leány, egy hét múlva 4 hónapos. és természetesen az eddig leírtak jellemzőek rá - óriási figyelmet követel, nem lehet letenni, ill ha mégis, akkor is folyamatosan szórakoztatni kell, újabban a karomból is szinte "kiugrik", úgy ficánkol és keveset alszik napközben (éjjel nagy szerencsémre nem gáz). érdekes,a mi írtok a születéssel kapcsolatban: férjem meggyőződése h lányunk vszeg a születési körülmények folytán "sokkolódott" és attól ilyen - uis hüvelyi szülésnek indult a dolog, de nem állt be a feje a medencémbe, a végén oxigénhiányos állapotba került, mekóniumos is lett a magzatvíz és a műtétnél derült ki h még egy csomó is volt a köldökzsinórján (nem a nyakára tekeredett, hanem egy valódi csomó volt a zsinóron). szal tényleg rendesen beijedhetett szegénykém másnak is van hasonló tapasztalata a saját többemberesével?

Sziasztok!
Még új vagyok itt, és bevallom még nem volt időm végigolvasni a régebbi hozzászólásokat, ezért bocsi ha már átrágott csontot dobok fel!

Nálunk a szitu az, hogy a 2,5 éves kislányom amíg az öcsi meg nem született (ő jelenleg 2 hónapos) addig sem volt egy nyugodt, szótfogadó gyerek. Elég erős akaratú, hiperaktív leányzó, de eddig mindig valahogy elbírtam vele. Ha egyedül voltunk tök nyugis volt, a gond csak akkor kezdődött ha nagyobb társaságba mentünk, mert akkor produkáljam magát.

Amióta viszont megszületett az öcsi, teljesen kifordult önmagából. Az öcsihez teljesen normális, szeretgeti, játszana vele, ezen a téren nincs is gond.

Velem meg az apukájával viszont teljesen kezelhetetlen. Bármit kérünk tőle az ellenkezőjét teszi, csak azokkal a dolgokkal foglalkozik amik tiltólistán vannak, amiből persze rögtön vitáink támadnak.
Páran azt mondták ez is testvérféltékenység, csak rajtunk éli ki...

Ezt a szitut már nem mindig tudom nyugodtan kezelni és már ötletem sincs mi erre a jó megoldás.
Ha valakinek van ötlete nagyon-nagyon várom!
Előre is köszi!!!

Szia Mammam!

Úgy vettem észre nem sokmindenki jár erre mostanában... Én lányom 26 hónapos lesz nemsokára és napról napra kezelhetetlenebb, pedig neki a tesó még csak a pocimban van, ha nemrég született volna biztos ráfognám a testvérféltékenységre. De nálunk pont fordítva van, itthon hétördög, idegenek között, amíg fel nem oldodik, addig megszeppent kislányka. Pl. baba-mama klubban egy angyal. Lehet, hogy ott nincs is mit rosszalkodni, azért olyan jó
Én most könyveket keresek a helyzet javítására, van valami ötleted? Saját ötleteim csődöt mondtak, nála a következetesség se ér semmit, 1001-edikre is bepróbálkozik ugyanazzal a csínnyel, hiába van tisztába a következményeivel...

Szia poppany!

Hát ötletem nekem sincs sok, de most nemrég vettünk mi is egy "szakirodalmat", a Túlélőkalauz szülőknek címmel, és remélem lesz benne legalább 1 használható ötlet.
Még időm nem nagyon volt olvasni, de muszáj lesz, mert így tényleg én kerülök a végén a diliházba
Ha esetleg te is találsz vmi "okos" könyvet várom szeretettel!

Pocaklakó mikor érkezik? Fiú/lány???

Addig is vigyázz magatokra!
Üdv,

mammam, poppany, gyertek át a várandósság 2007-2008 többemberes babái topicba!! odaköltöztünk

Az én kislányom is több emberes baba addig elvan ha 3-4 en vagyunk a szobába de aamikor apa is és mama is elmegy dolgozni én pedig egyedül vele otthon , hát estére olyan vagyok mint egy darab.....!Nem mehetek az ajtó fele se mert visit ott kell vele ülni mindég amikor alszik akkor mosok főzők takaritok mert amugy a nap 24 orájában igényli hogy mellette üljek!még ha csak ülök is de ott legyek ez amugy néha kibirhatatlan és alig várom hogy hazajjöjjön valaki!

Sziasztok!

Ha szeretnétek a gyereknek egy remek mesekönyvcsomagot nyerni, gyorsan ragadjatok billentyűzetet, és írjatok egy Mikulás-történetet - lehet megtörtént is, a családi legendáriumból, esetleg kitalált is.

További információ a Kölökneten:

http://koloknet.hu/949-mindennapi-trtneteink

A könyvcsomagban remek illusztrátorok és írók munkái találhatók meg, ráadásul még odaérhet Télapóig!

Üdv:

Dia