Anita!
Én pl. alapvetően nem vagyok konfliktus kerülő, sőt...!
Nekem az a tapasztalatom, hogy a valóban idióta emberekkel teljesen felesleges és értelmetlen (idő pazarlás) ütköztetni az érveket, hiszen úgysem vezet semmilyen eredménye, csak egy soha véget nem érő meddő vita lesz az egész "beszélgetés" az ilyenekkel, miközben az égvilágon semmi nem változik a hozzáállásában...
Max. saját magamat idegesítem fel azon hogy tényleg annyira értelmetlen az illető...
Pláne ha csak egyszer találkozom vele, szerintem érdemesebb tovább állni, hagyni a csudába és egy percet sem bosszankodni tovább az eseten.
Amikor esetleg egy ilyen személlyel találkozom, olyankor mindig kizárólag csak arra tudok gondolni, hogy nagy valószínűség szerint az az ember nagyon boldogtalan és elképesztően elégedetlen a saját életével, ezért lett ilyen keserű és támadó, stb...
Szóval csak sajnálni tudom innentől kezdve, mert nyilván azt hiszi hogy attól majd jobb lesz neki ha másoknak is kellemetlen perceket szerez.
Viszont valójában mindettől csak még mélyebbre süllyed.
Aki boldog és elégedett, az könnyen felismerhető, mert általában vidám, mosolygós, kedves, segítőkész, udvarias, önzetlen, toleráns, pozitív gondolkodású, energikus és nyitott a világra.
Ha mindenképpen muszáj egyezségre jutnom egy felettébb ellenszenves emberrel (mondjuk hivatalos ügyben) akkor pedig bevetem minden kedvességem - talán ez a legjobb fegyver ellenük - és így végül normalizálódik a helyzet, sőt még a célom is elérem általában.
Amikor Jázmin 1,5 éves volt és 2 napot kórházban töltöttünk, összeeakadtunk egy nagyon kellemetlen nővérkével, akitől mindenki rettegett.
Elhatároztam, hogy segítek neki mindenben amiben tudok (hogy picit teher mentesítsem) később finoman megdícsértem milyen előnyös az új sminkje, elmondtam neki mennyire becsülöm amiért ilyen lehetetlen körülmények között is teljes erőbedobással végzi a munkáját, stb. Kifejezetten jól esett neki ez a néhány minimális (jelentéktelen) gesztus, az apró figyelmesség.
Éééééééééééééééééééés a mogorva, kiabálós nőciből hipp-hopp kedves lett és barátságos...

Rá sem lehetett ismerni.
Aki a másik utat választotta és beszólt neki, stb. az csak még jobban maga ellen fordította.
Vadvirág