Gratulálok Manó felállási kísérletéhez! Én is a napokban (azaz kb. 2 hete) szembesültem vele, hogy Gesztinek már nem elég ha csak ül, sokszor van olyan hogy a hónaljánál fogva le akarom ültetni, de ő kifeszíti a lábait és nem hagyja, és állni akar. Pár napja írtam, hogy már fel is állt egyszer önállóan, azóta még egyszer sikerült neki, persze belénk kapaszkodva. De nem semmi, hogy milyen erő van bennük! Na meg a késztetés, hogy most már lassan fel kéne ám állni!
A babakocsis sztori nagyon durva!!! Én is biztos hogy leordítottam volna a haját az őrnek, tényleg hihetetlen hogy egyesek mit képzelnek, ebből is látszik hogy nem jószántából segített, mert akkor megértette volna hogy miért ne emelje meg a kocsi elejét, stb. csak játsszák ezek az eszüket. Én is úgy vagyok vele, hogy inkább NE segítsen senki, én biztosan tudom hogyan fogjam meg a kocsit, én biztos hogy nem ejtem el! Nem merném idegen kézre bízni a babakocsit amikor benne van Geszti. Ráadásul ő mostanában már szinte sosem fekszik, csak ül. Úgy meg még nehezebb egyensúlyozni. Sokszor volt már, hogy mikor vásárolni voltunk én cipeltem fel a lépcsőn, van itt egy hentes ahová csak 7-8 lépcsőfokon lehet felmenni. A múltkor egy alkalmazott baromi fásultan festette a bejárati ajtót, (25 év körüli pasi), talán mondanom sem kell, hogy esze ágában sem volt segíteni, de még felajánlani sem, hogy segíthet-e? Sőt, még el is fordult, amikor látta, hogy cipelem fel a kocsit a lépcsőn. Persze ha jön hogy segíteni akar, akkor elutasítottam volna udvariasan, de akkoris. Hihetetlen, milyen emberek vannak.
Sajnálom Manó allergiáját, szegénynek akkor most kijut a "jóból..."
Kívánok Manónak is mielőbbi kilábalást!!!











Bájos!
ez is
motorozás a menyasszonnyal
és a lánykérés...
az első lépések
a felfedező
Anyukámmal
hárman
a rosszposztó







