Fibi,
A sógornőd szugerálta, vagy te gondolod, hogy ő ezt gondolja? Már az otthonszülést. A csajok olyan jól megmondták, hogy nekem már egy szó se jutott (félelmek, miegymás...).
Hogy gyógyult ki a kisfiú a cukorbetegségből?
Én levegővétellel nem törődtem egyszer sem. Nem is éreztem hiánynak, de lehet hogy véletlen pont jól vettem, vagy nekem tök mindegy volt.
Kátya,
Az is lehet, hogy nem kerülhetted volna el, nem?
Leni,
Peti se csinálta, de Marci trükkje az, hogy egy adagot nem nyel le. Tartogatja a szájában, gargalizál és ha véletlen megnyomom a hasát kijön egy csomó tej (mer ugye evés után vigyorog félre hajtott fejjel én meg egyensúlyozhatom és nyitva a szája). Meg bukni is szokott, sokat-sokat. Volt, hogy pár percen belül 2x öltöztettem át...
Zsan,
Én is nagyszerűen vettem a vajúdást, komolyan, még élveztem is. És a kitolásra nem készültem, úgy rémlett, az már jó. De az csak akkor jó (vagyis nem olyan rossz), ha hosszú és fájdalmas a vajúdás, mint P születésénél volt. Ha rövid és nem túl fájdalmas, akkor kicsit más a helyzet. Viszont nem lesz 3. gyerek, hogy arra is felkészüljek. Meg nekem mindkét szülés elég hasonló volt, ami ugye nem tv-szerű.
Votiv,
Nagylány korára úgyis rendbe jön Lili bőre!
Votiv, Zsanci, Leni
És én M-nál egészen biztos voltam benne, hogy lány lesz. Még születésekor is azért jól megnéztem. Ezzel együtt úgy érzem nagy az összhang köztünk. Ja, még nem mutatta volna ki a teszt, de megálmodtam a lányomat. Aki sose lesz már. (Ez nem panasz v. szomorúság, mert fürdöm a kispasik között. P. rendszeresen dícsér - szép a hajam, a ruhám, a lábam és a HŰTŐM. Tudja mitől döglik a légy, az hogy belehazudott a képembe, hogy szép a hűtöm - mindig tök nagy rendetlenség van benne - teljesen elérzékenyít.)
Milyen édes a fiad. Peti sose adott puszit M-nak miután kopp-kopp volt. Mondjuk nála nem is véletlen történt, hanem előre megfontolt szándékból. (Ha-ha, múltkor rugdosott egy kutyát az meg megharapta. Mondtuk neki, hogy ne rugdossa - nem erősen, csak piszkálta, a kutya se harapta meg, csak odakapott csukott szájjal és dühös volt. Viszont Petire hatott, nem sírt hanem komolyan magába szállt, majd odament kibékülni az ebbel. Lehet hogy meg kellene tanítanom M-t harapni???Hogy lehet egy 3 hóst harapni tanítani, mikor még nincs foga?)
Indi,
Kicsi babák nagy tesó közeledésére
M. imádja P-t. Nézi, vigyorog rá és tűr. (Hál Istennek, mára már P. is jobban van M-val. Alig-alig bántja és minden mesébe beleszövi, sokszor simogatja....). Mondjuk M. mindenkit és mindent szeret. Tegnap uh-n voltunk, ott is végig vigyorgott. Ez a gyerek egy kis Buddha. Ha épp nem éhezik (és már egyre ritkábban éhezik), akkor vagy alszik, vagy vigyorogva fekszik vagy rajtam fekszik és nézelődik. Képtelen vagyok felfogni, hogy van gyerek, aki nem ordít. Az elején az igény szerinti szoptatás javára írtam (amíg eszik nem ordít és M. volt, hogy 10 percenként evett. Mondjuk 8 percig). Olyan fura, hogy annyira egyszerű megvigasztalni. Vagy én vagyok hatalmas balek és fel se tűnik, hogy a közel 8 kilós gyerekemet magamra kötve homokozok P-vel és még én örülök, hogy nem ordít a kicsi (egyem a kis elkényeztetett szívét).
Tinu,
És ha korábban feküdnél és filmet videora vennéd? (Van még egyáltalán videó? Szóval, ha rögzítenéd a filmet.) Vagy fekve szoptatnál? (Én Petinél nem tudtam, de most erősebb a túlélő ösztönöm és megtanultam.)
Vica,
Peti mindig ordított, ha fújt a szél. (Asszem ezt már írtam, de valószínüleg a menyeimet is ezzel fogom fárasztani - annyira bennem van. A szorongva hallgatott időjárás jelentések

.)
Kátya,
Sztem is elég sokan láttak már pocakfájós babát. És én néha úgy érzem meg se hallom, ha Peti ordít, annyira a napi folklór része. Más gyerek ordítását még annyira se hallom meg. Főleg miután konstatálom, hogy nincs teendőm, mert nem az enyém a zajforrás.
Indi,
Én sose adtam kivezető akármiket. Honnan tudom, hogy kellene? Vagy jó, ha adok? Ez nem olyan, hogy látom, hogy kellene/kellett volna?
Macska,
Lányod és fiam simán ellátna egy háztartást. Sajnos nekem akkor van igazán nyugtom, ha kezébe adom a morzsaporszívót és kiporszívóztatom a nappalit. Jó kukacos szoktam lenni, amikor ellenőrzöm minden porszemet észreveszek. De ő is kekec, mert ha nem jól hámozom a krumplit beszól.
Nuk,
Nagy gyerek se (mindig) születik nehezebben, bár az igaz, hogy mindig nehezebb. (Már cipelni.)
Deni,
Írj majd bővebben is a mindennapjaitokról. (Jaj-jaj, tudom nincs időd, de ha mégis...)
Neet,
Talán azért lehetne a kivétel a gyerek-versenyeztetés, mert amikor úgy érzed megnyerted a ki gyereke állt fel a legkorábban és a ki gyereke mosolygott a leghamarabb apucira versenyszámot akkor vki bedobja a ki gyereke tudja mozgatni a fülét attrakciót. Szóval túl sok a versenyszám és mindben nem lehet jó a gyerekem (még akkor se ha a 2 éves gyereket 1.5 évesnek hazudom, hadd ámuldozzanak hogy tud már beszélni).