Sziasztok,
Gyors beugrok, mert a babám most úgy tünik, teljesen nyugodtan alszik a szopi után.
A szopival kapcsolatban csak annyit, hogy a kórházban engem az elején mindjárt kikészítettek, mivel a babámnak felügyelet alatt kellett lennie a szülés közben elkapott fertőzés miatt (beleívott a magzatszurkos m.vizbe

) és állandóan pótlást adtak neki. Az első naptól amikor köztudott, ha semmit nem enne sem lenne gond.
Mindig azzal nyüsztettek, hogy annyi x 10 millit kell szopiznia, ahány napos...szerintem ezt az elején amíg nem indul be a tejci rendesen nem szabad ennyire komolyan venni. És a pótlással meg pont azt érik el, hogy a baba nem fog a ciciből annyit szopizni, RGO nem fog annyi tejci termelődni.....
Szóval én hősiesen jártam a szülés után 3 órától a megőrzőbe a babámért és vittem a helyemre szopizni (vagy legalábbis szopit tanulni), hogy beinduljon a tejci.
Nagyon sokszor mire a helyemre vittem már megetették és csak aludt mellettem, ez nagyon elkeserítő volt, alig vártam, hogy kitegyék már mellém és csak én etessem. Ez egyébként bababarát kórház

A 4 nap alatt amíg felügyelet alatt volt, 2x hozták ki önmaguktól a babámat

.
Én is kölcsönöztem mérleget egy hónapra, de én is totál beparáztam tőle...hozzáteszem volt olyan nap, hogy a babám szopi után 1g-al kevesebb volt, mint előtte

, pedig a mérleg hipi szupi, nem azzal lehet a gond. A szoptatási tanácsadónő barátnőm azt mondta próbáljam minél magasabbra tenni a mérleget....Aztán most egy kicsit óvatosabban méregetek, inkább este ruha nélkül, napi 1x, meg néha néha kiváncsiságból szopi előtt és után, de azzal vígasztalom magam, hogy minden pelusban van kaksi és már többször szembe is pisilt a pisis pelenkákon felül, viszonylag nyugodt babó, csak néha van pár óra hüpike, egyébként eszünk alszunk, úgyhogy reméljük nincs gond.
A születéstörténet amivel adós maradtam:
Kedden, május 29-én már minden bajom volt, hogy lassan egy héttel hordom túl a babámat. Anyunak pont arról panaszkodtam, hogy én már azt akarom, hogy fájjon, hogy szüljek, a pocimat egyre lentebb láttam, nagyon sokszor keményedett a pocim, stb.stb. Végigtakarítottuk az öcsém szobáját (nagy meló volt

) és este a párommal a barátok közt közben arra lettem figyelmes, mintha picit fájna a pocim....Nem is gondoltam, hogy ez fájás lehet, a szülésznőm a lelkemre is kötötte, hogy az a fájás, amikor már beszélni sem tudok....úgyhogy megnéztük a filmet, közben azért jelezgettem apának mikor érzem ezt a fájdalmacskát (akkor tartottunk 10 percnél)...
Mindketten bealudtunk a nagy méregetésbe, nem is feltételeztem, hogy ez a szülés lehet és nagyon fáradt is voltam......
Éjfélkor már arra keltem, hogy erősödnek a fájások, megnéztem, kb.8 percenként jöttek, én átmentem a másik szobába hagytam még apát pihizni.
A másik szobában is bealudtam és kb. 1 óra körül keltem hajnalban akkor már 6percenként éreztem. Mondtam apának, hogy megyek és lezuhanyozok - ezt javasolta a szülésznő- és ha elmúlnak a fájások, akkor ez még nem szülés....
Hát a kádból már óvatosan tudtam csak kiszállni, fájásszünetben, akkor már 5 percnél tartottunk, úgyhogy hívtam a szülésznőt. Ő mondta, hogy öltözzünk, kb. fél óra múlva találkozunk a kórházban.
Pont a dokim volt az ügyeletes orvos

, álmos szemekkel vizsgált meg, két ujjnyira voltam nyitva, burkott repesztett, aztán beöntés, zuhi, szülőszoba.
A külön szülőszobát kaptuk - hála az égnek nem kellett a közösbe menni és ott töltöttük a születésig hátralévő 1,5 óránkat apával (ő jött be végül és végig bent volt, aminek nagyon nagyon örülök

).
Labdáztam, az nagyon jó volt és az egyetlen dolog amit kértem az egy vizes ruha volt, amit a homlokomra tettem.
A kitolás nagyon kemény volt, de profi volt az orvosom és a szülésznőm is, csak arra koncentráltam, hogy ők milyen utasításokat adnak, hogy lesz könnyebb nekem és a babának.
Amikor kicsusszant és felsírt, olyan megkönnyebbülést éreztem. A dokim és a szülésznőm csodálkoztak, hogy mekkora baba (max. 4 kilóra saccolták, hát azt is túlléptük jócskán

). Apa nagyon büszke volt, simogattuk a kis lila jövevényünket és nem tudtunk vele betelni, hogy még így is milyen gyönyörű.
Aztán két órát kellett pihennünk a szobában, az utomunkálatokkal együtt (varrás,stb...... hála istennek, nem volt semmi belső sérülésem, gátmetszés is csak minimális a baba nagy súlyától függetlenül).
Az orvos végül gratulált nekem is és apának is és megdicsért, hogy minta szülés volt, de ezt már írtam

. Az első fájástól (amiről nem is gondoltam, hogy az

) a szülésig 8 óra telt el, az aktív része 2 óra volt. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam.
A babámat sajnos ahogy írtam, csak a 4. napon kaptam meg, de a lényeg, hogy a kórházat már úgy hagytuk el, hogy semmi probléma nem volt vele.
Itthon nagyon jól berendezkedtünk, apa imád minket, fürcsinél sem sírunk, csak a body-t felvenni utáljuk, meg néha a pelusozást, de ez sokszor hangulattól és étvágyunktól is függ.
Én is jól vagyok. A felszedett 16 kg-ból 5 maradt rajtam (ezt úgy érzem mind a combomon és a fenekem

, próbálok enni rendszeresen és egészségesen, de egy párszor betettem a babámnak véletlenül (nem gondoltam, hogy az amit ettem megzavarhatta a pociját), de egyébként minden ok
Inkább családi gondokkal küzdünk, de ezeket nem ecsetelem, mindenkinek megvan a saját gondja, próbálok én is a babámra koncentrálni és arra, hogy neki mindene meglegyen.
Már 10 óra óta alszunk, előtt nagy szopi buli volt, lassan szerintem felébred.
Néha alig várom, hogy felébredjen már, mert annyira hiányzik....Imádom.
Jó sokat írtam, jövök ahogy tudok, vigyázzatok magatokra.
Puszi
Melcsi
ui: a babák egyszerűen gyönyörűek, a kismamák is nagyon szépek!!!!!
Bringám, örülök, hogy újra a fedélzeten vagy, imádlak, köszönök mindent neked. Alig várom már, hogy baba-mama talizzunk!!!!!!!!