Sziasztok!
Alig bírok veletek lépést tartani... illetve egyáltalán nem...
Pann:
Az anyatej viszonylag hamar kezd lebomlani, mert egy csomó emésztőenzimet is tartalmaz hogy segítse önmaga emésztését. Ezért a lefejt/fagyasztott/felengedett tej már bomlófélben van, és mindenkinek egy kicsit más ütemben csinálja ezt. (Hallottam olyan esetet aki nem tudta felhasználni a lefagyasztott tejét, mert mire felengedet, már megromlott mert olyan gyorsan működtek ezek az enzimek a tejében.) Szerintem próbáld meg, hogy Gergő elfogadja-e a tejet, ha nincs szaga akkor sztem még nem rossz. A frisset is kóstoltad? Mert annak is van utóíze...
Timocska:
Én tuti kivárom a 6 hónapot a hozzátápival! Ne higgyj Anyukádnak, hacsak valami nagy gubanc nem történik, nem fog elapadni a tejed! Nagy gubanc alatt gondolok olyan betegségre amire olyan gyógyszert kell szedni ami miatt nem szoptathatsz. De sztem ilyen idős korban már nem fog Lilla csak úgy lemondani a szopiról.

És ameddig szophat, addig tejed is lesz.
A medencés kép haláli!!!
Kéretlen tanácsok:
Na azt hiszem én meg vagyok áldva anyukámmal, mert ő nem szól bele, legalábbis ebbe. Maximálisan követte a kéréseimet a kajáltatással kapcsolatban, sose adott Zsuzsának semmi olyat amire én azt mondtam, inkább ne. Igaz, anyu nagyon sajnálta hogy ő nem tudott minket szoptatani (mindannyiunkat kb 2-3 hónapos korunkig sikerült) mert követte a szigorúan 3 óránkénti, este csak teát adunk rendszert, ennek megfelelően nem is volt elég teje. És nem is kérdezgeti sosem hogy na mikor kaphat már ezt-azt, elfogadta, hogy 6 hónaposan kezdjük a hozzátáplálást. Néha a rendszerrel szeret piszkálni, de mióta Zsuzsa nagyobb és beállt egy saját rendszerre, azóta már ezt sem hallom. Nasit ő sem ad neki. Az egyetlen kaja körüli vitatémánk az hogy mit kaphat egy "diétázó" gyerek, mármint aki éppen beteg. Valamiért nála pl sós krumpli meg pirítós mehet, de a főtt tészta vagy friss kenyér az nem. Szerintem meg azt kaphat amihez étvágya van, és örülök hogy eszik. Azért az olivabogyót én sem engedélyeztem mikor azt kívánta meg Zsuzsa egy hányós betegség közepén, de amúgy...
Csütörtök:
Szívesen csatlakozunk mi is, de úgy tudom, hogy 37 fok lesz.

Meg attól is függ, meglesz-e akkorra a hőn áhított dupla babakocsink, amibe mindkét lányt be tudom csatolni. Ugyanis Zsuzsa akkorát zúgott a testvérfellépőről a múltkor a piacon, hogy hátrafelé esve jól bevágta a fejét a járdaszegélybe.

Lett rajta egy jó nagy lila véraláfutásos pukli, még az a szerencse, hogy nem repedt fel vagy kapott agyrázkódást. Teljesen kiborultam és elhatároztam hogy muszáj a testvérkocsi. Zsuzsa még túl kicsi minden másfajta közlekedéshez, a kenguruhoz meg már nehéz nekem. Bár még belefér.

Meg a kendőbe pláne.
Rólunk:
Képzeljétek, Szilvi bedugja a lábait a szájába és szopogatja a lábujjait. Tündérien édes!

És már tudatosan utánanyúl a játéknak és beletömi a szájába. Persze több menetben kell próbálkozni, nem mindig sikerül, de azért hatalmas haladás! És mindezt egy pár nap alatt fejlesztette ki! Vadiúj tudomány!
Én is csak egy szál pelenkában lengetem Szilvit, éjjelre meg kap egy ujjatlan, vékony hálózsákot, hogy a hasa meg a lábai be legyenek takarva, de mást nem. MMég így is van hogy a feje alatt egy jó nagy nedves folt keletkezik.
Vettem egy kiságyat Szilvinek és beraktam Zsuzsa szobájába. Eddig Szilvi a mi hálónkban aludt vagy köztünk vagy a bölcsőjében. Bele kellett szoktatni az új ágyba, először nem díjazta, de most már van hogy csak berakom egy cumival, befordítja a pofiját a szopipárnába és már alszik is. Próbálkoztam már az esti együtt altatással is, de eddig még nem sokszor fordult elő, hogy pont egyszerre aludtak volna el, és amúgy meg ébren tartják egymást a gagyarászással. Ami Zsuzsa esetében még nem kritikus, de Szilvi robban ha nem tud valamitől elaludni. Azt hiszem ez az egy szobába költözés még várat magára, bár minél többet próbálom ott altatni Szilvit.
Csongria:
Sajnos meg kell hogy nyugtassalak hogy az irtózatos hajhullás normális.

Most hullik ki az összes haj ami a terhesség alatt a fejünkön maradt. Nekem is most kezdett neki hullani és szörnyűűűűű hogy mennyi...
Összerezzenés:
Szilvi születésétől fogva ilyen érzékeny a zajokra sajnos.

Ezért nem nyerő mellé a sikongatós, játékdobálós, ugrálós totyogó.

No meg a recsegő parketta...
Másfél éves hordozása:
A legtöbb másfél évest szerintem még bőven kell hordozni/tologatni, mert ha már jár is stabilan, nem arra és addig ahogy te szeretnéd. Tehát ha célirányosan akarsz mondjuk egy fél utcánál hosszabb távot megtenni, akkor vagy cipeled, vagy tolod.
folyt köv