Hát akkor itt a szülésem! Akit nem érdekel attól bocsi és ugorjon!
Laura születése
A történetet március 31-énél (szombat) kezdem. Ezen a napon délelőtt 11re mentem a kórházba CTG-re. Semmi arra utaló jel nem volt, hogy hamarosan megszületik Laura. Mondjuk nem volt túl mozgékony, majdnem végig aludt (vagy csak már nem volt kedve mozogni az igazán nagy mozgás előtt

. Hazamentünk a kórházból, megfőztem az ebédet, délután még sütöttem sütit, este 6kor átjöttek hozzánk Gábor szülei, még mindig semmi jele nem volt annak, hogy hamarosan szülök.
Gábor egész héten nagyon sokat dolgozott, minden nap hajnalban jött aludni, ezen az estén úgy tűnt, kicsit fellélegezhetünk, éppen éjfél előtt néhány percel ágyba kerülhetünk. 3/4 12kor mondta Gábor a pocaklakónak, hogy "tudom, hogy azt mondtam, hogy mostmár bármikor megszülethetsz, de ma inkább maradj még bent, hogy Apa tudjon végre egy kicsit aludni!" Mire én csak annyit mondtam: "Azt hiszed azt csinálja, amit Te mondasz? Van neki akarata, menthetetlenül KOS lesz.

"Persze ekkor még egyáltalán nem gondoltam rá, hogy esetleg beindul a szülés.
Éjfél után 5 perccel éreztem , hogy egy picit fáj a hasam, de gondoltam ez biztos nem az, hanem csak jósló fájás. A gyanus az volt, hogy kb. 1percig fájt, aztán mintha elvágták volna, majd 15 perc múlva megint, aztán 15 perc múlva megint, aztán meg (jajajjj) 8 perc múlva megint, meg 8 perc múlva megint....aztán fél 3 körül már 5 perces fájásaim voltak, de még mindig nem akartam elhinni, hogy hamarosan anya leszek. A fájások közötti idő teljesen fájdalommentes volt, sőt nem is éreztem, hogy jön a kövezkező, csak óramű pontossággal belémhasított. Na, aztán 3kor úgy döntöttünk, hogy elkezdünk készülődni. Lezuhanyoztam, visszatettem a mélyhűtőbe az éjfélkor kivett csirkét

, csináltam Gábornak egy szendvicset, aztán fél 4kor elindultunk, mondván, legfeljebb hazaküldenek a kórházból, hogy ez még nem az.
4re beértünk a kórházba. Pont a választott szülésznőm volt ügyeletben, jól meg is lepődött, mikor meglátott. Kérdezte, hogy fáj? Mondtam, hogy azt hiszem igen, 5 percenként, már másfél órája. Megvizsgált, mondta, h 3 centire nyitva van a méhszáj. Burkot repesztett, és szólt Gábornak, hogy lehet hozni a csomagot, el lehet kezdeni a homeopata bogyókat szedni, mert ebből ma baba lesz. Na, ekkor kezdetm - talán - felfogni a dolgokat.
Ezek után átöltöztem, a szülésznő elkészítette a felvételi CTG-t, miközben kitöltöttük a szükséges papírokat. Nekem egyre erősödtek a fájások, nagyon fáztam, remegtem, meg hánytam (bocsi), meg minden bajom volt.

Aztán beköltöztünk a szülőszobába. ekkor lehetett kb. fél5. Nem sokkal később kaptam egy fájdalomcsillapító + simaizom lazító szurit. A fájdalomcsillapító hatásást nem igazán éreztem...Mondta a szülésznő, hogy ha lehet, ne feküdjek, fel kellene állni, vagy legalább ülni, mert a gravitáció sokat segíthet. Én hallgattam rá, szóval felálltam, "sétáltunk" egy kicsit Gáborral.
Fél 6 után volt, amikor már nagyon szenvedtem, 2-3 perces fájásokkal küzdöttem már egy órája. Mondta a szülésznő, hogy mindjárt megvizsgál. 1 óra alatt, 1centit tágultam. Hát ettől teljesen megijedtem, hogy még mennyi rengeteget kell így kibírnom. Inni nem tudtam a hányinger miatt, pedig a folyadékra szükség lett volna. Mondta a szülésznő, hogy esetleg lehet gondolkozni az epidurális érzéstelenítésen. Nagyon nem akartam, de aztán egy kis idő után mondtam, hogy lehet, hogy mégis belevágnék. Ehhez elő kell készíteni a keringésemet, szóval kaptam egy adag infúziót. Majd megtörtént a csoda. Egy óra múlva (fél7) mikor megint megvizsgáltak, már 8centire voltam kidágulva, szóval azonnal lefújtam az EDA-t, és persze a szülésnő is rögtön mondta, h nem látja már értelmét, mert ha minden jól megy ebből 8ra baba lesz, és hívta a dokimat.
Végülis egy kicsit elhúzódott a dolog, mert fájásgyengeség lépett fel, hiába fájt mindenem mostmár szinte folymatosan, az igazi nagy fájások már csak 4-5 percenként jöttek. Emiatt kaptam egy kis oxitocin-infúziót. Aztán gyorsan visszatértek az 1-2 perces fájások, és április elsején 9:19-kor megszületett Laura 3320grammal és 56centivel.
Nagyon jó volt, hogy ott volt velem Gábor, főleg a végén, amikor már hiába mondták a szakemberek, hogy már érzékelhető a hajas buksi és már csak 3 centire van a kijárattól és hogy fél óra és vége. Nekem az volt a megnyugtató, amikor azt hallottam Gábortól, hogy már ő is látja a fejecskét és a tolófájásoknál mondta, hogy “nyomjad, nyomjad, már látom a fejét” . Na ez minden lehetségesnél nagyobb erőt adott. “És akkor hirtelen ott volt. Többé már nem voltam terhes, Anya lettem. Soha nem hittem, hogy ilyen csoda megtörténhet.” Abban a pillanatban, amikor megyszületett Laura, minden fájdalmam megszűnt, mindent el is felejtettem. Rögtön a mellkasomra tették köldökzsinórostul, magzatmázasan és rögtön megnyugodott, egy csöppet sem sírt. Közben az Apukája is simogatta a hátát. Majd egy kicsit később elvágta a köldökzsinórt.
Nagyon nagy élmény volt számomra szülés, kihagyhatatlan élménynek tartom, ami egyben felejthetetlen is. Enya CDt vittem a szülésre, aminek annyira a hatása alatt vagyok még a mai napig is, hogy ha meghallom a zenét, most is elkezdenek folyni a szememből a könnynek, csak úgy….