Sziasztok, Babdorka Párja vagyok.
2007.07.07 21:55-kor, megszületett Horváth Balázs. 3.3kg és 52 cm. Mindketten jól vannak.
21 órás vajjúdása volt, amit végignézni is kegyetlen volt, nemhogy átélni. 01-kor elfolyt a magzatvize, hamar jöttek a fájások is. kb. 5-kor elindltunk a kórházba, h elkerüljük a reggeli csúcsforgalmat. A kórházhoz érve, ritkultak a fájások, így Dorka nem akart még bemenni, mert tudta, hogy a Szt Imrében a vajjúdás eleje alatt, nem lehet velem. 8-ig sétáltunk, a kórház körül, majd bementünk. A felvétel után, nem egészen 2 ujjnyira volt kitágulva, csalódottak voltunk. Neki fájt, az orvos szerint, viszont nem hasznos fájásai voltak. 2-3 óránként nézték, de nem tágult. Kért EDA-t, de mondták, h ez nem az a kórház, ahol szívesen adnak, ők szeretik a természetességet (kit érdekel, h mit szeretnek?) 14-kor csatlakozhattam Dorkához, mentünk a szülőszobára. Ekkor 2 ujjnyira volt kitágulva. A fájások erősödtek, ő meg szenvedett (doki szerint nem látszot rajta). Ekkor megjelent az ügyeletes doki és bemutatkozott, h na akkor Ő lesz velünk mostantól. Szimpatikusnak látszott. Elkezdtem győzködni az EDÁ-ról. Ő meg, minket, h nem kell az neki, de láttam rajta, h meg tudom győzni. 17-körül visszajött azzal, h Ő nem tud EDÁ-t beadni, de talált egy dokit, aki beadja. 18-körül, már nagyon ki volt készülve Dorka (sírt a fájdalomtól). Elkezdett hatni az EDA, Dorka meg elkezdett vigyorogni a fájások alatt is. Közben, mivel még mindig 2 újnyira volt csak nyitva, elkezdték önteni Belé az oxitocint. Kb. 19-re kezdett kimenni a hatása, Dorka megint egyre jobban szenvedett. Szóltam a dokinak, és kapott még egy adagot. Újabb 1 órányi pihi és dumcsi. Akkor megint kiment az EDA hatása, és érződött hogy most már nagyon durva lenne, EDA nélkül. Ekkor kapott még egy adagot (a EDÁ-s doki "letólt", hogy miért nem szóltunk hamarább, mert ha hagyjuk elmúlni a hatását, akkor lesz 15 percnyi hatásszünet a kettő között, mert az új adagnak még hatnia kell.) A 3 adag már nem igen hatott, mert elkezdett tágulni a csont is, az EDA meg csak méh fájdalmakat csillapítja! kb. 20:30 köröl kezdett el nagyon szenvedni (közeledett a kitolás), nekem meg a szívem szakadt meg érte. Higyjétek el lányok, az egyik legrosszabb érzés egy szerető férjnek, hogy látja a párját szenvedni és nem tud segíteni neki. (Dorka szerint segítettem, én nem éreztem annak).
Kb. 21 körül, jöttek a tóló fájások. A szülésznő, félhomályt csinált, mert szte a Balázs nem fog kijönni, ha ilyen nagy a fény idekint. Ez volt a legnehezebb része. A doki fogta az egyik lábát, én a másikat, a szülésznő meg segítette a Balázst kifelé. Hol oldalra fordulva volt, hol nem. Úgy forgatták ide oda, mitha egy átmozgató edzést tartanának (ettől alternatív a szülés?
Dorka nagyon szenvedett, úgy érezte, hogy szétszakad. 21:55-kor megszületett Balázs. Rögtön felsírt, semmi gond nem volt vele. Elvágtam a köldökzsinórt, a doki meg fényképezett közben (Ő ajánlotta fel). Pár perc múlva, mondta a doki, h nyomjon már egyet. Kint is volt a méhlepény. Megnézték és áradoztak, hogy ez milyen szép. Mondtam is nekik, hogy fura egy gusztusok van.
Mutogatták nekünk is, hogy higyjük el ez szép. Dorka ekkor már mosolygot mindenkire.
Ekkor jött Dorka nagy meglepetése. (én már régen tudtam, mert láttam, hogy mennyire dolgozott a szülésznő, hogy védje Dorka gátját.) Közölte az orvos, hogy neki itt már nincs dolga, mert se nem vágtak, se nem repedt, a lepény is épp, úgyhogy babázzunk és pihenjünk. Hirtelen kiürült a szoba és hármasban maradtunk. Ezek nagyon szép percek voltak. Babáztunk, fényképezkedtünk. 2 óra múlva Balázst átvitték a csecsemő osztályra, picit megfigyelni, átmelegíteni, Dorkát meg átkísértük a gyerekágyas osztályra.
Apa kezében.
[/img]
Télleg bazi nagy 
Violkának lesz-e krónikus anyahiányikusza, vagy jó lesz neki a mama+tata+tesóm is 
Én is féltem a párom.... De remélem ő is ilyen hősiesen helyt áll mjad, mint ahogy Te tetted Dorka Párja!
