Na túléltük, gyorsan összekaptuk a lakást és én feljöttem ide, mielőtt apukámmal kapnék össze. Ha már válás téma. Nálunk is voltak, vannak szülői veszekedések. De ami engem jobban megviselt annak idején, hogy mi veszekedtünk sokszor. Még most sincs olyan találkozás, hogy ne lenne kétszáz a vérnyomásom valamilyen kedves megjegyzés miatt. A kedvencem, hogy amikor teljesítem gyermeki kötelességemet és telefonálok, még az sem jó. Mi a helyzet otthon? Kérdezem nagy ártatlanul. Mi lenne?!?!?! Jön rá a válasz. Azt hiszem, ezért is vagyok kevésbé toleráns. És persze mutassuk kívülre a nagy idillt.
Ma is jól elvoltunk, kipróbáltuk, milyen két gyerekkel vendégségbe menni. Barátnőmhöz mentünk, csak azt nem tudtuk, hogy szülei is bejelentkeztek. Nagyon tartok tőle, hogy pont a vasárnapi családi ebéd előtt érkeztünk, de sebaj. Végülis vagy 17 év barátság után rugalmasabb az ember és szüleit is ismerem, sőt tesóját még tanítottam is. Szabitól mindenki el volt ájulva. (naná) Megvolt a déli szopi és ő elaludt a hordozójában az asztalon, pedig 9en ültük körül és beszélgettünk. Nagyon rossz volt látni, hogy barátnőm mennyire odavan Szabiért. Majdnem egyszerre estünk teherbe. Amikor én boldogan bejelentettem, hogy megint terhes vagyok, akkor mondta, hogy pár hete volt kórházban, mert elment a nagyon várt baba. Ilyenkor pofátlanul szerencsésnek érzem magam.
Az első étterem is megvolt

Kinek van ilyenkor kedve főzni?? Kicsit aggódtam, hogy bírják majd a várakozást, de felülmúlták minden elképzelésem. Szabi végig dumált a pelusának és a lábainak. Nati azért nem volt ilyen nyugis, ült a székén, Robi ölében, az enyémben, az asztalon, felmászott a vállamra, sétált az asztalok között, dumált. Enni szinte semmit nem volt hajlandó, de én már úúúgy vágytam arra, hogy kiüljek egy asztalhoz és valki megkérdezze, hogy mit szeretnék enni!
Május,
Nekem is szokott olyan lenni, hogy nem bírok visszaaludni, de viszonylag ritkán. Kivéve, ha arra gondolok, hogy éjfél előtt nemigen tudok elaludni, még akkor se, ha dög fáradt vagyok. Nem véletlen, hogy van egy csomó éjfél körüli hszem. Ez mondjuk nem zavar, legalább tudok egy kicsit
én lenni. Éjjel viszont halálra tudom idegesíteni rajta magam. Fekszem és egyre jobban felspannolom magam. Bámulom a falon az órát, és minél közelebb van a hajnali 5 óra, annál inkább stresszelem magam, hogy aludni kéne, mert kezdődik a menet. Most már sokszor 6-f7ig is kihúzom az ágyban, de ha nem aludtam, csak mondjuk 2-3 órát, akkor tuti nem egy olyan nyugis reggel van.
Lehet, hogy a meleg miatt nem alszik. Szomjas. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy olyan 3 hónapos kortól egyes bébik napközben nem bírnak eleget szopizni, annyi izgalmas dolog van és éjjel adják meg a természetnek, ami jár neki.
Csongria,
Szúnyog,

Szegényke. Vajon nekik már viszket? Unokaöcsém még vagy jó egyéves korában sem reagált a csípésekre. Csak mindig mutogatta a piros foltokat, amikor kérdeztük, hogy hol van a Tamotsu gomb.
Boldog hófordulót így, egy kicsit megkésve is!
Bigsis,
Amilyen hülye vagyok, én biztos ott motyorogtam volna, hogy de én nem kaptam vissza.

Aztán szépen hazamentem volna.
Kami,
Én természetesnek találom, hogy valaki otthagy egy férjet, akinek eszébe jut, hogy megüsse. Robi egyszer jutott el addig, hogy dühből felemelte a kezét. Csak annyit mondtam, hogy ha ezt mégegyszer megengedi magának, akkor annyi volt a kapcsolatunk. Pedig az, hogy megüssön, még elég messze volt. Lehetett valami a hangomban, mert a vita hevében mindketten leálltunk. Ez legalább 5-6 éve volt. Nem jutott még egyszer eszébe.

Az én gondolatvilágomban ilyenre nincs mentség és nincs második lehetőség.
Timocska,
Jó nyaralást!
Nem az útlevél kellett a GYEDhez, hanem az anyakönyvi, ami az útlevélhez kellene.

Csak szokás szerint írok és feltételezem, hogy mindenki más tudja, mi jár a fejemben.
