mikor végzel az nst-n holnap?
Zuzi,
szerda elvileg JÓ!
Indi, Macs,
én Macs minden szavát aranyba foglalnám, mert annyira rátapintott a lényegre.
Én nem tisztelem Lindit azért, mert nem osztotta meg a szüléstörténetét velünk.AZAZ: nem EZÉRT tisztelem Lindit. Azt irod,h a feldolgozás fontos. Hát ez, h leirja a bánatát, épp a feldolgozás fontos része. Nekem erről Zuzi sógornője jut eszembe, aki másnap/aznap már az IKEÁban vásárolgatott. Vagy a Levi, akinek 16 évesen halt meg az imádott anyukája, és ÉVEKIG úgy csinált, MINTHA...de SOHA egy büdős szót ki nem nyögött volna arról,h mi volt/van/lesz. Akkor inkább beszéljen, és szidjon másokat. Igen, sokkal könnyebb máskora kenni a dolgot, de valszeg ez is változik az idővel. Eleinte én is másokat hibáztattam, ma már tudom,h ez sok mindenki "hibája" volt. Enyém, doki, rendszer, stb...És hol van ebben a gyerek? Hát ezt kérdezem én is! HOL VAN??? valahol a csecsemőosztályon sir, én meg messze tőle. Miért rágom magam, miért hibáztatok másokat????????Pont a gyerekem miatt. Akinek nem volt lehetősége velem lennie, h ismerkedjünk, szeretgessük egymást. Ezért fáj ez, hiába volt még két szép, emberhez méltó (gyerek szempontjából) szülésem, ha az elsőnek NEM tudtam megadni. És igenis sérült a kapcsolatunk, úgy érzem erősen. Az, akit a LEGJOBBAN vártam az összes közül, az, akivel a legtürelmetlenebb vagyok, soha annyi rosszat nem tettem mással, mint vele. Valamiért nem jönnek össze vele a dolgok, és folyton azon rágódom, h nem ezért van e ez az egész. És akkor jön a lelkiismeret furdalás, és keresném a "felelősöket", és hibáztatok mindenkit. Nekem megvan az a "szerencsés" tulajdonságom, h utálom magam annyira, h persze az utálkozásba mindig beleveszem magam, nem úgy mint az a csaj. Ő valszeg jobb önértékeléssel rendelkezik, ezért egyelőre csak másokban látja a hibát.
elég ránézni az eredményre? Igen, mikor ránézek boldog vagyok. És persze szomorú, mert nyuszi voltam ott és akkor kiállni a JOGAIÉRT: Ahhoz,h velünk legyen,h ne csak másnap reggel adják a kezembe, amikor neki velem a helye. Egyszerűen nem tudok feltétlenül örülni! Mert én MÁS vagyok, mint Te! (biztos túl könnyen jött össze minden, de erről nem én tehetek)
sztem ha vkinek (Zuzi, FIbi, Barbi, Gabi) ettől megrendül a bizalma az orvosában, akkor nem volt meg a BIZALOM! És akkor JÓ váltani. Uez igaz Verára is. Uis az számit, h TE mit élsz meg ezekkel az emberekkel, nem az, amit mások.
Miért is ne oszthatná meg a gondjait másokkal az az anya? És ha "önzően" csak arra hajt, h tizen megpaskolják a buksiját! Még szép, h erre vár! És a buksi paskolás is része a feldolgozásnak. Ha nincs senkije, aki otthon paskolgassa az nem az ő hibája. Ha nem jut el megfelelő szakemberhez, h helyre tegye az nem feltétlenül az ő hibája.
én is a buksi simogatásra vágyom, mikor erről beszélek. Ezért is kerestem szülésznőt, ezért is vártam tőle, h simogassa a buksimat, mikor erről beszélek neki. És jól esett, NAGYON!
és tényleg, majdnem négy év kellett ahhoz, és még az, h sokat irjak róla itt is, beszéljek róla a Levivel, és a mona lisán is kibukjon belőlem ez az egész, szóval ennyi idő kellett ahhoz, h megbocsátsak a dokinak, és ne érezzem azt, h ez direkt történt úgy, ahogy. Hanem azt érezzem, h ő is ember, és joga van hibázni. Sőt, valszeg nem is hibázott. Ő csak a protokollt követte. És ott ez a protokoll. És érdekes módon sokan, akik ott szültek úgyanúgy, mint én, nem élik meg kudarcként a szülésüket. Mert nekik EZ a szülés.
és Vica, ez az egyik bili füle törögetős dolog nálam mostanság. Folyton azon rágódok,h miért nem voltam elég erős, h nemet mondjak az apóséknak, és itt szüljem már az első gyerekemet is. És most úgy érzem, nagyon kicsesztem vele egy életre. Pedig tudom,h ilyen marhaságokon nem érdemes rágódni, mert NEM SEGIT semmit.
a másik a tesó kérdés, de ez is ebből gyökereszik.
na, most befejezem, bocsi.












Angi és BS










