és íme a részletek, előre szólok, hogy hosszú lesz, nyugodtan lehet lapozni
Szóval. Pénteken vettünk 2 tesztet. Melyik a reggeli első vizelet, ha az ember óránként jár éjszaka wc-re? Komoly probléma. Úgy döntöttünk, legyen az éjfél utáni első. 01:10-kor kiballagtam, produkáltam egyet a pohárba, tesztcsík bele, kontrollcsík megjelenik és gyakorlatilag ugyanabban a pillanatban a másik is. Nem hiszitek el, ahelyett, hogy remegő kézzel elpityeredtem volna, ahogy a forgatókönyv ilyenkor előírja, megnéztem a használati utasítást, hogy biztos, hogy ennél a tesztnél is AZT jelenti-e.
Felráztam februáraput, hogy jöjjön, mert ilyet még nem látott, és rögtön tudta, hogy nem UFO szállt az erkélyre, hanem pozitív a teszt, bár ez utóbbi legalább annyira meglepő. Kiderült, hogy annyira biztos volt benne, hogy előre megírta az SMS-t az Anyósomnak.

Hétfőn azért csináltam még egyet, jól be is tojtam, mert azt halványabbnak láttam, hát aki hülye, az az is marad.
Dévainál Ágika nem is köszönt, azzal kezdte, hogy mi újság, mondjuk, hogy mi, erre mutatja a két kicsi öklét, hogy ÍÍÍGY szorított nekünk. Legszívesebben megöleltem volna. Dévai is nagyon aranyos volt, úgy örült, hogy egyből egy. Szóval van petezsák, és ami a legjobb, hogy már látszik benne a gyerkőc. Egyelőre babszem formájú, és valószínűleg nem is nagyobb, de azért ott van. Februárapu szerint kislány, mert a beültetés után Dévai azzal búcsúzott, hogy szép, kövér kislányt kíván nekünk, és februárapunak meggyőződése, hogy Dévai tévedhetetlen.
Sajnos, nem maradhatunk nála, egyszerűen iszonyat messze van, Dévai is, meg a János is, örültünk, hogy a két lombik alatt meg tudtuk szervezni. Nem a pénz miatt, mert az is magánorvos, akihez visszamegyünk. Viszont neki a rendelője a munkahelyünkhöz van közel, a kórháza meg a lakáshoz. Teljesen praktikus, ráadásul ő küldött el meddőségi szakrendelésre azzal, hogy ő kuruzsolhatna egy darabig, de jobb ezt szakemberre bízni. Nekem ez nagyon imponál, ha egy egyébként elismert, nagynevű orvos ismeri a saját határait.