Hát igen, az anyagiak...
Errõl is van egy Hofi viccem, lehet ismeritek, pont idevág:
2 barát találkozik.
-Szia! De régen láttuk egymást!
-Te is dolgoztál, én is, nem volt idõnk.
-Hát igen. Megiszol egy sört?
-Persze.
-Menj be, addig megvárlak.
(persze nem vicces
![Kép](http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/clipart/sad.gif)
)
De azt nem értem, hogy miért kötelezõ elfogadnia az orvosnak a hálapénzt. Semmi sem tarthatja vissza? Szerintem, ha lehet látni, hogy szûkösen él a beteg, akkor nem szabad elfogadni. És igen elvárás van a részükrõl..
És hogy lehetünk biztosak abban, hogy a megfelelõ ellátást kapjuk? Hm? Erre válaszoljatok!
Az én példám: Én is azt hittem néhány éve, hogy a megfelelõ ellátást kapom, aztán akkor derült ki, hogy nincs így, amikor már késõ volt
Úgyhogy ennyit az elõrelátásról. Ez éppúgy nem mûködik, mint amirõl régebben beszéltünk, hogy nem tudjuk megállapítani szakmailag a topon van-e az orvos. Esetleg utólag.
És mi a baj avval, hogy "fogadott"-nak nevezzük a dokinkat? Ez nem megalázó, szerintem. Azért fogadott, mert egy orvosról van szó, akihez járunk, így õ(a fogadott doki) ismeri milyen a szervezetünk... De tudjátok inkább mi a legjobb szó erre? "Megbízott" orvos. Ez már jobban hangzik, bár a "fogadott" sem rossz. Nem?
Nikie