Na sziasztok, már végre utolértelek titeket... olyan sokat írtok.
Jelentem sokkal jobb a helyzet... bár még mindig óriás hiszti van minden 2-3. etetés előtt.... valahogy mindig azt várja a drágám, hogy egyszercsak cumisüveg kerül oda és dől a tej!

Bár így is dől, csak meg kell kicsit dolgozni érte!
Tapasztalataim, amelyeket a "keserves" egy-két hét alatt szereztem, hátha segít valakinek:
Nem akart szopizni, mert megszokta a cumisüveget, így nekem az elsődleges szempont az etetés/szopizás lett. Gondoltam utána jöhet a többi, de ha igény szerint etetem, akkor minden etetés előtti 10-20 perces hiszti és a kb. 40 perces etetés felemészti a napokat, és akkor még a többi szokásos dolog hol van (pelenkázás, fürdés, beszélgetés stb.). Én - nem pedáns ember lévén - beosztottam a napot, és próbáltam ahhoz alkalmazkodni én is és gyermekem is. Ez abból állt, hogy etetés:
órakor: 7, 10-11, 13-14, 17-18, 20-21, 23-éjfél
éjszaka igény szerint...
fürcsizés: este 7-8 között
a szopizási időszakokban pedig a fennmaradó időben séta, beszélgetés, ölelgetés stb. utána pedig szunya, éjszaka kiságyban, nappal fent a nappaliban - babakocsiban (még eddig)
Ez mind szép is lenne, aztán felborított mindent az én drágám, mert akkor evett amikor akart, stb... De tartottam magam és NEM ADTAM NEKI CUMISÜVEGET (amibe a szívem majd megszakadt).
Közben jöttek a szelek, és társai nem tudtunk kakilni, ezért a pocak is fájt, de próbáltam az időpontokat betartani, mivel nagyon gyógyszer és egyéb ellenes vagyok nem adtam neki szélhajtót inkább tornáztattam a kis lábát és így jöttek a pukik, meg ittam a Laktoherb teát, mivel az neki is jó...
Aztán mivel a kórházban huzatot kapott az egyik szeme, a kamillás törölgetés nem használt, így homeós cseppeket kellett csepegtetni, amitől nem nagyon volt boldog, de mára az is szépen javul. Ha nem múlik a hasfájás, marad a homeós bogyó... mást nem nagyon szeretnék... bár ezt nem én döntöm el.
Szóval két napja - kevesebb hisztivel - de eszünk kb. 40-50 perceket kisebb-nagyobb megszakítással, mivel én felébresztem,ha elalszik (kivétel éjszaka) kicsi simogatás és már szopizik is tovább, ha közben megfájdul a hasa, kicsit erősebben simizem neki a köldöke mellett lefelé és kétoldalt, az megnyugtatja, és úgy látom jobb neki tőle. Tudom, hogy kegyetlenül hangzik, de én felébresztettem, ha szopi idő van (bár egy-egy etetést simán kihagytam) és mára magától felkel. Jelentem két napja átalusszuk az éjszakát úgy, hogy hajnali 4-fél5-kor kelünk, és utána visszalszunk kb. 7-ig és utána fél 11-ig. Tehát egy hét után kipihentem magam! A kakilás is szépen beindult és a pocak sem fáj. Magától nézelődik a babakocsiban vagy az ágyban és ha álmos elnyomja az álom. Bár azért néha van hiszti, hogy felvegyem kicsikét, amit persze meg is teszek, mert nincs olyan nagy szigor.
Nekem bevált a napirend, bár én borzalmas rendszertelen, össze-vissza vagyok, jobban érzem magam, hogy tudom mikor mennyi időm van, így pl. a varratszedésre is el tudtam szaladni, addig anyukám vigyázott rá, és Angyalka volt!
Ja és tünemény csodás profi doktornénink van, és a védőnőnk is tünemény, szóval szerencsés vagyok...
Bocs, hogy hosszú lett, de remélem valakinek segít, és nekem is jól esett,hogy végre kiírhattam magamból a dolgokat.
Köszi a segítséget mégegyszer Hencsinek és Borinak, nagyon jó érzés, hogy egyből segítettetek, köszönöm, remélem egyszer viszonozhatom.
És még annyit, hogy Benedekfi Botond Sámuel lett a becsületes nevünk, tehát Botond, és Anyukám Dömpinek becéz, amitől mosolygok folyamatosan. Nagy egyéniségem van, mindig megpróbálom Anyukámat "átverni" de nem nagyon sikerül, talán majd később. Pusszantás, majd képek is jönnek rólam.