Szüléstörténet:
Hát elég velős volt. Olyan rövid de velős.
Péntek délután fél 1re volt időpontom CTG-re. Fájásokat nem mutatott egy nagy csík volt az egész…
Utána a dokim megvizsgált 2 cm volt a méhszáj, picit lefejtette a lepényt a méhszájról, iszonyat fájt, majd összecartam magam, nagyon kapaszkodtam a vizsgálószékbe, levert a víz rendesen, de úgy voltam a vele, én ezt már nem bírom szülni akarok és ha ez az ára akkor ez az ára…
Eljöttem a klinikáról még elmentem boltba, vettem egy zsugor ásványvizet hazacipeltem (najó csak a kocsiig
) meg még ezt azt, tele voltam pakkal.
3 kor kezdtem el fájogatni, de csak olyan lájtos mensiszerűen. Nem voltak elég erősek, meg rendszeresek se, de mivel Violával is dettó ez volt aztán egyszer csak pikkpakk eltűnt a méhszáj és már jött is, úgy döntöttem nem kockáztatok inkább bemegyek a klinikára… Olyan 5 óra fele bementem 3 cm volt a méhszáj. Ctg --> fájáskák, ügyeletes doki szerint még ma éjjel szülünk. Felvettek a terhespatológiára, mert a szülőszobában teltház volt..
Kaptam egy ágyat a patológián és vártam, közbe fájogattam, de nem voltak vészesek a fájások! Megjött a Dani, dumáltunk, benyomtam egy szendvicset
és vártunk…. Fél 10kor feljött az ügyeletes doki megvizsgált 4 cm volt a méhszáj. Lementünk a szülőszobára (már mindenki megszült addigra egyedül voltam, tök jó volt
)
Előkészítettek, sétálgattam a folyosón, mivel senki sem szült rajtam kívül nyitva voltak az ajtók, az egész klinikán nem volt egy árva lélek sem, lépcsőztünk, sétáltunk Danival. Olyan 11 körül kezdtek erősödni a fájások, azok már rendes vajúdós fájások voltak. Kapaszkodtam apa nyakába, ő meg masszírozta a derekamat ami nagyon jól esett! Rákoncentráltam lélegeztem rendesen, akkor már eléggé fájtak, de állva sokkal elviselhetőbbek voltak a fájások, mint fekve vagy bárhogy… Vártuk az ügyeletes dokit hogy lejöjjön burkot repeszteni, mert fent volt a műtőbe császározott.....
Fél 1re ért le, akkor 5 cm volt a méhszáj, megrepesztette a burkot. Na akkor jött a fekete leves
. Utána már nem kelhettem fel. Ctg-re voltam kapcsolva. Na aszittem ottmaradok, de Barbi (szülésznő) hozta a kéjgázt, azt szívtam mint atom
És azzal egész jól elhalucináltam a fájásokat. Úgy szívtam a kéjgázt, hogy behorpadt a fejem.
Ahogy a CTG-én hallottam a béjb szívhangját rendes diszkós tuctuc zenét produkáltam magamnak a kéjgáz segítségével
Mondtam a dokinak, hogy doktor úr halucinálok, dizsizenét nyomatok magamban
Aszonta, az jó, akkor jól csinálom…
Közbe a szülésznő nyomatta a számba a homeós golyókat, úgy vettem észre használnak
Igazából a fájások brutálhipererősek voltak,de olyan erősek, hogy komolyan azt gondoltam hogy nem élem túl….
Pedig nem vagyok egy lagymatag jól bírom a fájdalmakat... Nem emlékszem hogy ennyire fájt volna a csajokkal, de hát hatottak is, mert fél óra alatt tágult 5 centit és tűnt el a méhszáj....
A kitolás viszont elég gáz volt, mert gátvédelemmel szültünk, ami azt jelentette, hogy amikor nyomnom kellett nem nyomhattam, hanem mindig csak egy picit...és nyomás, majd gyorsan sóhajt,majd megint picit nyom megint sóhajt, de csak ilyen 1 másodperceket volt szabad nyomni, hogy nagyon lassan jöjjön ki a feje, csak amikor ott a székelési inger és a "nyomnom kell" akkor elég nehéz visszatartani és elsóhajtani az ingert..... Úgyhogy nagyon kemény volt!!!! Ezért a kitolás picit hosszabb is lett (kb 10 perccel) de megérte, mert nem kellett gátmetszést se csinálni, nem is repedtem (szuperügyes volt a Barbara
) és varrni se ugye, ami így utólag azért nagyon jó....
Az dokinak nem volt velem semmi dolga, a kitolás idejére ott állt mellettem balról és szurkolt
Lényegében mondta a szülésznővel együtt hogy most nyom, most sóhajt, nyom, sóhajt, nyom, sóhajt, meg adta a kéjgáz maszkját a számhoz. A keze a hasamon volt, de nem nyomta, csak úgy rajta volt. A szülésznő dolgozott sokat (no meg én
)
És végülis 1:15-kor megszületett Zalán László 3400 grammal és 51 cm-rel
Rögtön a hasamra tették, nagyon kis forró volt a teste és nyüszizett, mint egy kisegér
Megkértem a párom csináljon pár képet Róla, erre a doki kikapta a kezéből a fényképezőgépet, hogy majd ő fotóz
Nagyon rendes volt szenzációs jófej. És tök furcsa, hogy ugye nem fogadott orvosom volt mégis maximális teljesítményt nyújtott, és ugyanúgy bánt velem, mintha az ő betege lettem volna. Tényleg le a kalappal előtte… Amikor már nem pulzált a zsinór a párom elvágta, majd elvitték tisztába tenni a gyerkőcöt. Megszületett a lepény is minden okés volt. Utána a szülésznő lemosott, a doki megnézett majd közölték, hogy se repedés, se vágás, nem kell gátat varrni
Na ilyen se történt még velem
Úgyhogy rögtön felkelhettem, átsétáltam a megfigyelőbe. Odaadták a kezembe a már tisztára mosott bepólyázott babát és ismerkedtünk... Nézett a nagy szemeivel, hogy most vajon hol van. Próbáltunk szopizni is, de nem különösebben izgatta a dolog
, főleg pihengettünk mert iszonyat ki voltam nyúvadva, ő meg nézgelődött aztán bealudt
Viszont az utófájások (méhösszehúzódás) nagyon brutálisak voltak így a harmadik baba után
. Tudtam, hogy jobban fog fájni, mondták, de hogy ennyire azt nem gondoltam volna.
Vasárnap-hétfőn egész éjjel görcsöltem (ment vissza a méhem) nem aludtam semmit, úgy fájt hogy az ágyba kapaszkodtam és rendesen szuszogtam mintha vajudnék......
Mindent összevetve szuper volt a szülés!! És mázlim volt, hogy pont egy szuper ügyeletes doki volt, így a sajátom helyettesét nem is hívtam be, és a szülésznőm a Barbi megint ügyeletes volt
Eddig mindhárom gyerekem akkor született, amikor ő ügyeletes volt. Jól időzítettek a kölkök
Hát nagyjából ennyi
puszi!
, saját kád... 
Te vagy a topic MÓKAMESTERE 
mert már beleéltem magam 
