Még mindig csak alig élek.
Lassan kialakul, mi bajom is lehet, úgy néz ki, asztmás lettem. Még nem száz százalék, de nagy a valószínűsége. Dokim nagyon rendes, folyamatosan ellenőriz ultrahanggal és méhszájat is néz, nem kezdek-e kinyílni idő előtt a sok köhögéstől. Szegény kisfiam összekucorodva fekszik hason a lepényen, keze-lába maga alá van húzva, a szívem szakad meg érte, megpróbál tenni a sok rázkódás ellen. Kedden lesz eredménye a garattenyésztésnek, akkor kiderül, valóban az-e. Anyukám az sajnos, így nagyobb esélyem van rá, és a dokim szerint a terhesség alatt gyakrabban és könnyebben is alakul ki.
Most mennem kell, kimegyünk a Tisza-partra anyuékhoz, hátha a városon kívül jobb lesz a helyzet.
Puszi mindenkinek, ne haragudjatok, hogy csak így magamról, majd jövök, ha jobban leszek.
+++++++++++++++++
jobb is hogy nem megyek mostanában látogatóba 
:D
