Sziasztok!
Megvolt tegnap életünk első szülői értekezlete... és szinte minden tökéletesen alakult, most épp keresem a bökkenőt
Szóval Dóci a Kisvakond csoportba jár, jele a lepke (a katicára lecsapott egy anyuka előttem, de nekünk nem volt létkérdés, így nem verekedtünk meg érte

). Minicsoportban van, csupa évvesztes, ha minden jól megy, ugyanazokkal a gyerekekkel és óvónénikkel fog járni 4 évig.
Nem került egy csoportba sem az unszimpatikus anyuka gyerekével, sem azzal a kislánnyal, akit Pintér Dorottyának hívnak (bár megérzésekről beszélve, véletlenül pont az apukája mellé ültem... vonzanak a pintérek

) Abba az épületbe fog járni, ahová az anyja is járt, nyomasztó
Mivel két csoport indul, nincs zsúfoltság, és egész naposra vették fel, opcionális, hogy elhozom-e ebéd után vagy sem. Majd meglátjuk
És azt az óvónénit kapta, akivel a nyílt napon már összehaverkodott, remélem, továbbra is dúl a szimpátia köztük.
Aug. 31-én lesz ismerkedés, aztán szept. 3-tól indul a beszoktatás. Izgi
Votiv,
bekapcsoltuk a meccset este, mondván, megnézzük, hogy gyepálják az olaszok a magyarokat, hát rendesen tátva maradt a szánk! Gyönyörű gólok, a fijúk 90 percig futottak, és nem akartak a fülükön is levegőt venni... persze, egy meccs nem meccs, de rég nem láttam ilyen fegyelmezett teljesítményt nyújtó, edzett magyar csapatot, és főleg nem ilyen szerény nyilatkozatokat (ld. Gera "ne szálljunk el magunktól, a tétmeccseken kell bizonyítani")!
Hívtam barátnémat, aki mindenórás, hogy kapcsolja be (személyes mágikus szülésindítási praktikám az egy magyarfocimeccs, egy ebéd a görög étteremben

... kétszer bejött), de már ki volt kapcsolva...
Márti,
engem is felszívódóval varrtak, de szépen kihulltak maguktól

Szerintem jó ötlet, hogy megbeszéled előre az orvosoddal, akár azt, hogy hagyományos "cérnával" varrjon, akár azt, hogy hazaindulás előtt szedje ki a felszívódókat is
Deni,
nyanya... ááááá, minek vannak ilyen kedves emberek???? azért keltem korán, mert korán feküdtem, és abban ez egyedülálló élményben volt részem, hogy 3 órát netezhettem gyermeki ráhatás nélkül
Tinu,
természetesen ott van a veszélye annak, hogy valaki beleragad a gyász ördögi körébe, de ha megnézed pl. ezt az oldalt, ott van a testvérek oldala is, ami nagyon fontos, mert a továbblépést szimbolizálja.
De számomra - tapasztalatból tudok csak beszélni - nagyon fontos, hogy emlékezzek a gyász után is a babákra, és ők ugyanúgy beépüljenek a személyiségembe, ahogy az élő gyermekeim. Nehéz ezt megfogalmazni, de a vetélések nagyon komolyan kihatottak a rám: a fájdalmon túl nagyon sok erőt merítettem-merítek belőlük; sokat árnyalódott a terhességről/szülésről alkotott képem, megismerkedhettem az árnyoldalával is, közvetlenül és közvetve, amivel nagyon sok kismama soha nem találkozik. És ezért - paradox módon - hálás vagyok, mert szerintem több lettem általa.
Ugyanakkor nyilván sokat keményített is rajtam, abból a szempontból, hogy radikálisan átértelmezte bennem a "baj"-ról alkotott képet: a gond most már nem ott kezdődik, hogy lesz-e gátmetszés, vagy hogy fejenállva szülhetek-e, és hogy miért nem jöhet be az apuka látogatni...
Babdorka,
sajnálom a fürdetés miatti ordítást, Marci is ordított az első néhány napban, de mire komolyabban megijedhettünk volna, abbahagyta és megszerette

És ha a topik boszisága működik, akkor ma este már nálatok sem kéne, hogy probléma legyen

Szóval drukkok!!!
Rylie-éknak ++++++++++++++++++++++++++++++++
vera