Látom, elég változóak a vélemények a barackot illetően.
Hozzáteszem, nem pótolni szeretnék vele evést, vagy ilyesmi, csak ici-pici kóstoló. Nah, de tényleg mindenki mást mondd. Ma megyünk oltásra, majd jól megkérdezem a dokinőt is.
Márti egyébként én is szopipárti vagyok abszolute.
A kettő nem zárja ki egymást.
Allergia esetén valóban más a helyzet. Akkor inkább várjon az ember.
[quote]N írta:iki, a lányzó a harmadik képen egyszerüen zabálni valóSmile))
Köszönjük.
Bringa, igen, ízlett neki.
Ja, Neked akartam még. Úgy felcsillant a szemem a Pólus hotelt illetően, hiszen az nekünk is tök közel van, de sajnos 3.án megy Feri egy hétre Németországba, ezért nem tudunk kezdeni. És én sem leszek itthon, utazom le anyukámékhoz.
Még a Dagályra gondoltam.
Egyébként Emmát két napja a nagy kádban fürdetjük, h. szokja.
Bemásolok Nektek egy kis érdekességet a fürdetéssel, babauszi szoktatással kapcsolatosan.
A fürdõvíz elõkészítése
Az eddigi szülõi gyakorlat szerint - és azért is, mert végül is ez a könnyebb megoldás - a babákat hazahozva inkább speciális babakádban fürdetik. Eltekintve azoktól a lehetõségektõl, hogy a családban nincs nagy kád, minden egyéb esetben a babák fürösztését lehetõleg nagy fürdõkádban, és ha van mód rá, a szülõvel együtt végezzük. Ez különösen az apukák számára vonzó és csodálatos feladat. Azok számára, kiknek nincs módjuk a nagykádas gyakorlatokat végezni, azt javasolnám, hogy próbálják a most következõ gyakorlatokat minél több vízben, a kiskádban vagy a zuhanyozótálcában elvégezni - természetesen csak azokat a gyakorlatokat, amelyeket így lehet.
Ahogy a felnõttek között, úgy a bébiknél is vannak kifejezetten melegimádó, de ugyanúgy hideg kedvelõ típusok is. A kezdeti idõben, amíg a babák hõháztartása ki nem alakul, valóban célszerû a szakirodalomban olyannyira preferált testhõmérséklet közeli víz, de úgy két - három hónapos kortól már lehetséges kb. 31 - 32 °C-os vízben fürdetni õket. Ezt a fürdõvíz folyamatos hûtésével az ún. hidegfolt technikával 10 - 12 nap alatt el lehet érni.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a hûvösebb vízhez szoktatott csecsemõk ellenálló képessége megnövekedett, a meghûléses betegségekkel szemben hatékonyabb lett a védekezõ rendszerük.
" Hidegfolt technika."
A babamasszázs és a tornázás ideje alatt készítsük elõ a gyermek megszokott hõmérsékletû fürdõvizét. A szárazföldi gyakorlatok elvégzése után ültessük be a babát a fürdõjébe a lehetõ legtávolabb a vízcsaptól! Nyissuk ki a hidegvíz csapot és kb. 5 - 8 másodpercen keresztül engedjünk vizet a kádba. A csapot elzárva a csap alatt keletkezett és szinte egy területen maradt hidegvíz foltba lassan húzzuk bele a gyereket. Amikor érezzük, hogy a baba a víz hõfokkülönbségét megérezte, lassú körözõ mozdulattal a baba testét keverõkanálnak használva keverjük össze kétféle hõmérsékletu vizet. Ezáltal kaptunk a megszokottnál hûvösebb, de a baba számára a hidegfolt után melegebbnek ható fürdõvizet. Ebben a vízben végezzük majd a következõ gyakorlatokat. Néhány nap alatt két - három fokos vízhõmérséklet csökkenést lehet elérni.
Fürödjünk együtt a babával
Említettük már, hogy a kisbaba családba érkezésével felbomlott a családi egyensúly: a No 1, a király, az újonnan érkezett lett. Minden körülötte forog, az eddigi élete teljesen megváltozott! A terhesség ideje alatt ugyan erre már felkészültünk, de ki gondolta volna, hogy ekkora lesz a várt változás. A családi kapcsolatrendszer átalakulásában a legnagyobb vesztes az apa, aki most hirtelen légüres térben találja magát, részben, mert el kell látni a családját, és így a nap nagy részében kimarad a mama és a baba közös életébõl, másfelõl, ha otthon is van, már nem az õ kívánságai a legfontosabbak. Mindkét szülõ nagy toleranciájára szükség van e kényes helyzet feloldásához, amit nem könnyít meg a baba önzõsége, valamint a nagyszülõk (mindegy kinek a szülei, mert ebben mind egyformák) hozzáállása sem. Sok válás oka ered ebbõl az idõbõl. Az anyák nem veszik észre a jeleket, mert a csecsemõjükkel vannak elfoglalva, a férfiak pedig talán fel sem fogják, nem is foglalkoznak vele, vagy ha mégis, gondjaikat férfi módra magukban tartják.
Pedig a megoldás közel van, csak tenni kell érte. A szeretet apró kis megnyilvánulásaival, a prioritások közös megállapítására pozitív irányba lehet fordítani azokat a most még igen apró félreértéseket is, melyek halmozódva késõbb a házasság megromlásához vezethetnek.
Ebben a baba nem elválasztó, hanem éppen összekötõ kapocs, nem létezik olyan, hogy "én gyerekem" (anyukák figyelem!), "a te kölköd" (ugye apukák?) - hanem vagyunk mi hárman együtt. És itt kell odafigyelni arra, hogy a közös élményekbe lehetõleg mindkét szülõ egyenlõen legyen bevonva.
Ne felejtsük el, a baba anyukáját már kívülrõl - belülrõl ismeri, az õ testéhez tapad evéskor, hozzá bújik és hallgatja az ismerõs szívdobogást, ha nyugtatásra vágyik. Világrajötte után mézesheteit éli anyjával, én tudatában még azonos is vele - holott van még ott valaki…
Valaki, akinek a szeretetét ugyanúgy lehet érezni, akinek a hangja az anyaméhbõl már ismerõs, valaki, aki férfi sutaságával ugyanolyan, vagy még nagyobb szeretetre vágyik, csak éppen kevesebbet képes tenni érte.
Vagy mégsem?
Közös játékok a fürdõkádban
A közös vízi játékokhoz általában szükség van mindkét szülõre, hiszen a babát a vízbõl kiemelni és bebugyolálni úgy, hogy mi is csuronvizesek vagyunk (vigyázat - csúszásveszély!!) elég nehéz és mindez a háttérben sok szervezést igényel.
• Ha mindketten (irigylem azokat, akiknek akkora kádjuk van, hogy akár mindhárman is belemászhatnak - szardíniásdoboz-effektus nélkül) elhelyezkedtünk a vízben gyengéden húzzuk magunkhoz csöppségünket, simogassuk végig a testét, finoman paskoljuk végig egy kis vízzel (eleinte a fejét, szeme-szája-orra környékét hagyjuk ki!), majd lassan toljuk el magunktól a hasunkra, majd fejét a tenyerünkbe fektetve és keressük tekintetét. Toljuk így egészen a kád végéig (a picik - feltétlen reflexeik mûködése miatt -, miután talpacskájuk a kád falához ér, "elrúgják" magukat onnan - nagyszerû élmény és látványnak sem rossz!), majd lassan húzzuk ismét a testünkre, mellkasunkra!
• Fektessük ismét a tenyerünkre (ilyenkor csak a fejecskéjét támasztjuk meg; nagyon fontos a babának is megéreznie a lebegés érzését, ezért ne is támasszuk alá a testét!), majd húzzuk jobb és bal irányba is!
Húzzuk ismét a testünkre, locsolgassuk meg a hátát.
• Fogjuk a karunkra, támasszuk meg a fejét könyökhajlatunknál, simogató mozdulatokkal beszéljünk, dúdoljunk neki.
• Ültessük az ölünkbe úgy, hogy a háta mellkasunkhoz támaszkodjon! Figyeljünk arra, hogy ilyenkor még ne érje víz a száját, szemét! Ha "véletlen" baleset folytán belecsúszna vagy "beleugrana" a baba a vízbe, figyeljünk nagyon arra, hogy ne ijesszük meg még mi is, lassan, óvatosan, nyúljunk utána, soha ne kapjuk ki hirtelen a vízbõl, hiszen így még nagyobb bajt, ijedtséget okozhatunk! Nyugtassuk meg még a vízben, dicsérjük meg mosolyogva, hogy mekkorát ugrott, milyen ügyes volt (a "nincs semmi baj, kicsim" kijelentés - felkiáltok - azt jelenti számára, hogy: most nincs, de volt!!!). Két kezünkkel toljuk el magunktól a popsiját, úgy, hogy a feje még mellkasunkon maradjon, majd húzzuk lassan vissza! Hintáztassuk jobbra, majd balra!
• Merüljünk babánkkal egészen állig víz alá, félig fekvõ helyzetbe! Simogassuk, beszéljünk hozzá - pihenjünk így egy kicsit!
• Az elõzõ helyzetbõl kiindulva fektessük két karunkra a babát és az õ testhelyzetén nem változtatva, üljünk fel! Lassan toljuk elõre, majd húzzuk vissza a picit úgy, hogy folyamatosan tartsuk fönn vele a szemkontaktust: feje fölé hajolunk, keressük tekintetét, bíztatjuk, hogy õ is nézzen hátra, felfelé ránk, a vízfekvése így kiváló lesz!
Fontos, hogy soha ne fordítsuk meg - tehát, hogy a lába legyen közelebb hozzánk - hiszen akkor, ha elõre, ránk néz, pont a popsija fogja belehúzni a vízbe.
Bátran hagyhatjuk a vízen lebegni: elég ha csak a szem - száj - orr vonal van kint a vízbõl.
• Egyszerû fogásváltással egyik kezünket a tartója alá téve folytassuk a lebegési "gyakorlatot"! Ne támasszuk most alá a testét, ha csak a buksijánál fogjuk és "rábeszéljük", hogy nézzen "fölfelé": ránk, nem fog belecsúszni a vízbe! Az idõ múlásával - és biztonságérzetük megszilárdulásával - egyre bátrabban "vontathatjuk" így a babát, most alig - alig tartva fejecskéjét.
• Ha már megszoktuk ezeket a fürdõzéseket, fogjuk ismét a karunkba és "hoppá" kifejezéssel a babát néhány cm - t megemelve locsoljunk a fejére vizet úgy, hogy a homlokáról csorogjon lefelé (sohase szembõl vagy esetleg hátulról, az elég csúnya orvtámadás lenne!!!)