Minden Beának BOLDOG NÉVNAPOT!!!
Neet,
jobbulást Eszcinek itt is!

Gyerekgyógyszarokkal én sem viccelek, lejárt repül a kukába
Rylie,
jegyzetelés dettó uez nálam is: nem voltak igazából jó könyvek gimiben (2tannyelvű), jegyzetből kellett készülni, és ezért megtanítottak minket jegyzetelni. És hihetetlen hasznos volt egyetemen
Deni,
Dócinál 7 hós korában jött meg először, Marci 10 hós volt. Nálam a szoptatás sűrűségétől fügött, és Marci 10 hós kora körül hagyott először 6-7 órát két szopás közt (éjjel)

Egyébként úgy látom, hogy mostanában választja el magát, már csak napi 1x, és van, hogy az is kimarad...

és

és éljen a bailey's
Együttalvás, miegymás:
Két gyerek után is azt gondolom, hogy minden anyának arra kell törekednie, hogy harmóniába hozza a saját és a gyereke szükségleteit, és ha ez sikerül, akkor szerencsés esetben lesz egy kiegyensúlyozott anya, ami elég nagy érzelmi biztonságot ad a gyereknek. Az igények nyilván szülőről szülőre változnak, van, aki egy percig nem bírja ki a gyereke nélkül, és vannak olyanok, mint én, akiknek kell a fizikai különlét, mert az állandó együttléttől csavarodnak be. Ezért nagyon fontos szerintem, hogy nevelés ügyben mindenki azt tegye, amit a belső megérzései diktálnak, és ne kelljen megfelelni semmilyen elvárásnak / trendnek / rokonoknak (akik valamiért mindig megmondják a tutit).
Én születésüktől kezdve leraktam a gyerekeket a kiságyba, ha úgy éreztem, hogy álmos. Néha nyöszörgött-sírt egy kicsit, de ha ez mondjuk 4-5 percnél tovább tartott, akkor visszavettem, sétáltam vele, játszottunk stb. Általában nem kellett, 2-3 perc alatt már aludtak is. A kiságy mindkét gyerek esetében a mi ágyunk mellett volt, 10-11 hós koruk körül költöztek külön, ill. Marci esetében össze
Nyilván szerencsés alkatú gyerekeim vannak, de úgy gondolom, hogy ha mindig kézben / rajtam aludtak volna el, akkor ezt szokták volna meg. Lehet, hogy ez nekik marha jó lett volna, de én ma diliházban csücsülnék. Mint ahogy számomra és a magam esetére kivetítve teljesen elképzelhetetlen, hogy egész nap magammal hurcoljam a gyereket. Nem megy. Szégyen vagy nem, ilyen vagyok. Az, hogy mindkét gyerekem vidám, nyitott, és kiegyensúlyozott, szerintem ez esetben alapvetően engem igazol, DE hangsúlyozom, ez egy, csak a mi családunkon belül működő modell, nem szeretnék semmiféle általános következtetést levonni belőle.
A mi ágyunkban alvás Dócinál igazából sokáig nem jött szóba, mert ő néhány napos korától átaludta az éjszakát, de Marci kelt és evett 1-2x, ilyenkor átvettem magam mellé, és ha én aludtam be előbb, hát maradt. De az esti elalvás a saját kiságyban történt.
Dócinál is akkor került elő ez a téma, amikor nagyágyat kapott, és éjjel át tud jönni. Ha rosszat álmodik, vagy valami miatt szüksége van ránk, fogja a paplanját-párnáját és átbattyog, befekszik közénk, aztán alszunk. Ha ő előbb alszik el, általában K. visszaviszi, de ha nem, az sem baj, marad reggelig. Ilyen téren lazák vagyunk, nem hiszem, hogy a házasélet mibenléte ettől függ... ja, és nagyon csodálom azokat a szülőket, akiknek este, fektetés után van még energiájuk hancúrozni.
Az elalvás 90%-ban a saját ágyában megy, az esti "rituálé" után. Nagyon ritkán ez nem megy, fél, vagy rosszat álmodik, felriad, ilyenkor befekszem vele a nagyágyba, és elalszunk együtt.
A lényeg az, hogy ha GOND van, akkor mindig számíthat arra, hogy ott vagyunk, és segítünk, odabújhat stb.