Először is: ZILL, GRATULÁLUNK!
Épp talán a múlt héten kérdeztelek, hát persze, hogy nem válaszoltál.
Azért majd, ha némi lélegzetvételhez juttok és van kedved, tényleg mesélhetnél egy kicsit.
Mi már csak ilyen követelőzősek/kíváncsiak vagyunk.
Gyönyörű a babád, remélem, jól vagytok. Sok tejcit kívánok, és pihenj sokat.
Heni, te meg tavaly ilyenkor finiseltél, és olyan türelmetlen voltál már, ha jól emlékszem. De Beni alig változott. Vagyis csak méretre. Akkor is ilyen óriási szemei voltak.
Most meg csomagolod a szülinapi ajándékot.
Mi végre újra normális mederben alszunk, vagyis hát Melinda mert én ma éjszaka semmit nem aludtam. Néha elszenderedtem, de azt hiszem a vérnyomásom felment, mert úgy éreztem a fejemet, mintha megittam volna két kávét.
De képzeljétek.
Tegnapelőtt valóban felhúztam magam. A segítőnk jó fej, mindent úgy csinál, ahogy kérjük, Melinda is szereti De most teljesen megütközött azon, hogy Melinda gyakran darabos kaját kap (felszeletelt zöldséget, gyümölcsöt) és ezt a kezével eszi. Mi is segítünk, de néha el sem fogadja, ő maga akar enni. Mari (így hívják) meg ki volt akadva, hogy "De hát kanállal is ugyanolyan jólesik neki és időt energiát spórolsz meg, meg korai" és ilyen baromságok. Elmondtam neki még egy soron, hogy Melinda ezt két hete így csinálja, szereti, és nem akarok időt és energiát spórolni. Erre ő megint jött, d emár vagy tizedjére, hogy ezt nem csinálná, aztán már áttért kijelentő módra és akkor már elegem volt belőle, hogy gyakorlatilag magyarázkodok, hogy ezt mi mért így csináljuk. Határozottan ki kellett jelentenem, hogy DE MI EZT ÍGY KÉRJÜK és ennyi. De nem bírt napirendre térni ez látszott rajta, és ha holnapután jön, el tisztázni kell vele, hogy elégetettek vagyunk vele, és meghallgatjuka véleményét de mi úgy csináljuk ahogy jónak látjuk és neki is így kell. Nekem nem az a fontos, hogy ő mit gondol, hanem a gyerekem. Végülis ezt már akkor is belátta, és a munkáját sem akarja elveszíteni, aztán visszatért a feltételes módra, de ez nagyon nem tetszett. A páromnak pláne nem. És furcsa volt, mert eddig ilyen nem történt. Ráadásul nagyvonalúak vagyunk, mindig felkerekítjük a díját és nem kérem, hogy takarítson, másutt ugyanezért a pénzért mindent meg kell csinálnia a háztartásban is amíg alszik a gyerek.
Bébiszitter koromban egy szörnyű szülő-pár engem is olyan dolgokra kért, amikkel nem értettem egyet és ráadásul a kicsit szemlátomást zavarta, de tudtam, hogy nincs beleszólásom. Ordított utánam minden nap a kislány mert pl. azt nem tartottam be, hogy minden kaját beletömjek, meg hogy ne babusgassam, de inkább eljöttem. A másik, kedvenc helyemen úgy és annyit ettek a picik, amennyi jólesett,a kislány másfél évesen a levest egyedül. De ismerek nyolc hónapos kislányt, aki szintén pakolgatja a szájába a darabos ételt. Mondtam is Marinak, hogy azért mert ő eddig még nem látott ilyet, ez még létezik és működik.
Úgy döntöttem, hogy nem minden etetést bízok rá, legfeljebb majd zavarja a tétlenkedés addig, de engem meg az zavarna, ha tudnám, hogy nem szívesen teszi, amit tesz és ezt Melinda is megérezné.
Én nem vagyok jó konfliktus-elrendező, de igyekszem, viszont ebben nem tűrök ellentmondást. ha elrontunk valamit, ami hibánk lesz.
Bocs a kisregényért, de hát ez volt.
További szép napot mindenkinek!
Döbbenet.
így őt nem tudom "mutogatni" 
Ki érti ezt a sok feles energiájú szemétládát!!
Én is ledőlök, lakást tervezek és hasonlók.
Biztos most azt fogjátok mondani, hogy nem kellett volna...
