Társalgó főoldal » Gyermeknevelés » Mikortól lehet elkényeztetni a babát?

Sziasztok!
Csak most találtam erre a topicra, azért csak most szólok hozzá.
Szóval: szeretettel, odafigyeléssel nem lehet elkényeztetni senkit! A lelki igények (magányos, fél, unatkozik, testközelre vágyik...) pontosan ugyanolyan jogon érdemelnek kielégítést, mint a testiek (fáj a hasa, bekakilt, éhes...)!!! Egy sor későbbi problémához vezethet, ha csak a testi igényeket ismerjük el jogosnak. Nem lesz elkényeztetett a baba, ha akár egész nap hurcoljuk (hordozókendő!), sőt, teljesebb, egészségesebb lesz a személyisége, a világhoz való hozzáállása. Nem szólva arról, hogy az egyensúlyszerv ingerlése az agyi érési folyamatokat is kedvezően befolyásolja. Tévedés, hogy a sokáig pl. nagyszülőknél lévő baba hazakerülve azért sír, amíg fel nem veszik, mert elkényeztetődött! Arról van szó, hogy hiányoztak neki a szülei, túlingerlődött az "idegenektől", és anyukájánál keresne megnyugvást.
Az elkényeztetés későbbi korban lehetséges, de akkor sem az odafigyelés és a szeretet révén, hanem ha nem tartatjuk be a gyerekkel azokat a minden családtagra kötelező normákat, amelyek a család működését lehetővé teszik.
Kissé talán túlfűtöttre sikerült ez a hozzászólás, de szívemen viselem a témát.
Üdv : Pele

Kedves Pele,
Teljesen egyetértek veled. Én nem irtam volna le, mert már túl sokat kaptam ilyen irányú érdeklödésem miatt. Örülök, hogy Te leirtad a véleményed.

Bóbita

Sziasztok! Már terveztem, hogy hozzászólok a témához, de Pele megelőzött. :-)) Nekem is egyező a véleményem. Szerintem, babusgatással, szeretettel nem lehet elkényeztetni a gyereket. A pszichológiai vizsgálatok is azt igazolják, hogy azok a babák, akiknél kielégítik ezeket a szükségleteket, kiegyensúlyozottak és önállóak lesznek a későbbiekben. Ahhoz azonban, hogy ez könnyedén megvalósítható legyen, nagyon sok ellenállást, belénk nevelt sztereotipiát fel kell számolnunk magunkban. Ha ez sikerül, akkor teljesen természetesen és ráadásul könnyedén lehet kielégíteni a baba minden igényét. Nekem sajnos csak a harmadik babánál sikerült igazán. Az első fiamnál az éjjel, pedig aludnia kell elmélet miatt ment el sok energiám. Mert ő nem aludt, akármit is csináltam. A második babánál szerencsére időben rájöttem, az első nehéz hónapok után, hogy ha folyamatos testközelségre vágyik, az is normális. Egy ideje foglalkoztatott, hogy más kultúrákban miért nincsen annyi probléma a csecsemőkkel, mint nálunk. Kis utánajárás után kiderült, hogy azért, mert nem élik meg problémaként a baba természetes "működését". Most a harmadik babámmal nekem is bejött ez az "indián" módszer. Együtt alszunk, így nem zavaró, ha felébred néha. Naőpközben, ha felkéredzkedik, akkor magamra kötöm, úgy a házimunkát is el tudom végezni. Ráadásul ettől nagyon jól fejlődik is, mivel mindig társaságban van, mindent lát. Soha sem sír, teljesen jól elmagyaráz mindent amit akar. És ami még fontos, hogy ő is odafigyel, hogy én mit szeretnék, mivel őrá is mindig odafigyeltem, és reagáltam az igényeire. Mindenki csodálkozik, aki csak látja, hogy milyen kiegyensúlyozott, nyugodt, "jó" baba. Pedig pont az ellenkezőjét csináltam, mint a "hogyan neveljünk jó babát" tanácsadó elméletek javasolják. Ő egy igazi "elkényeztetett" baba.
Liesel

Szia Pele!
Kérdezhetek tőled valamit? Azért tőled, mert nagyon egyetértek veled.
Szóval van egy nagyon elkényeztetett 6 hónapos kisfiam, aki kezd öntudatára ébredni. Most már különválaszt engem és önmagát. Ha kimegyek a szobából ahol ő játszik, és látja hogy távolodom, rögtön megijed, és hatalmas könnyeket csepegtet. Nagyon ritkán sír. Kiegyensúlyozott és nyugodt gyerek. Szörnyen "elkényeztetett".
Megpróbáltam utánna olvasni a dolognak, és most már tudom hogy ilyenkor ő azt hiszi hogy végleg elmegyek, mivel még nem érti a helyzetet. Csak igazándiból azt nem tudom hol húzhatnám meg a határt. Mindíg vigyem magammal hogy soha ne legyen egyedül, vagy próbáljam egy kicsit egyedül hagyni és utánna ismét bemenni a szobába.
Nehogy félreérts, csak néha el kell szaladni a lakásban ide-oda. Hogy mást ne mondjak pl: pisilni.
Szóval megírnád a véleményed?
Köszi.
Virág Andi

Szia Andi!
Bocsi, csak most jutottam gépközelbe, ezért csak most válaszolok.
Először is köszönöm, hogy megtiszteltél a bizalmaddal. Igen, az ilyen kicsi babák még nem tudják fölfogni, hogy az elválás után megint találkoztok, még nem látnak ennyire előre az időben. Nem hiszem, hogy igazából határt kell húzni, azt hiszem, a nélküled való létezéssel bőven elég megismertetni akkor, ha kényszerhelyzet van, illetve, amikor maga is akar mással vagy egyedül lenni. Nálunk a gyakorlatban ez úgy működik, hogy ahová csak lehet, viszem magammal a babát (most is itt játszik a lábamnál ), pl. főzés, mosogatás, mosás közben ott van mellettem, persze kivéve, ha nem igényli. (Ha elmerülten játszik, és nem bánja, hogy kimegyek, akkor nem viszem ki.)Aztán vannak olyan helyzetek is mikor muszáj egyedül kimenni, hát ez elkerülhetetlen...(pl. pisilés).
Remélem, segítettem.
Üdv: Pele

Szia Pele!
Mi is hurcoljuk ökelmét mindenhová, már csak azért is mert cicifüggö, és mert nem szívesen bíznám senkire. Erre még hál istennek nem is került sor, mindíg megoldottuk, hogy vagy apa, vagy én legyek vele.
Csak a nap végére a 10kg-os kisfiamtól leszakad a hátam, és ha kiszaladok a konyhába nehezen veszem rá magamat hogy őt is cipeljem. Na de hát az én gyerekem és senki nem fogja helyettem hurcolni.
Kösz a megerösítést, én is ezt gondoltam, hogy így csinálom ahogy mondtad, csak kellett egy löket.
Ja és harcoljunk az elkényeztetett gyerekekért, mert sok helyen még mindíg a poroszos nevelési stílus a menő. A védönök reformjával kellene kezdeni.
Köszi mindent!
Virág Andi

Szia Andi!
Az én lányom is 10 kg, úgyhogy tudom, mire gondolsz a derékfájással kapcsolatban. Ne aggódj, nem telik bele sok idő, és már a saját lábán fog közlekedni (Hanna olykor már aktívan négykézlábazik utánam, ő 8 hónapos).
Egyébként már én is sok beszólást kaptam, hogy miért "kényeztetem" a gyerekemet a csecsemősnővértől kezdve a kollégiumi portáson át a védőnőig mindenkitől. De ki kell állnunk a babáinkért!!!
Üdv: Pele

Sziasztok!

Az én módszerem a kiszék vagy a hátihordozó, mióta kinőtte a kengurut. De ha jól el van, én is hagyom...
Az első egy évben pedig még nem is igazán lehet elkényeztetni, mivel ekkor alapjában véve még egy élőlénynek veszi magát a mamájával, az lenne csak nagy gonoszság, ha megvonnánk tőlük azt, ami a legfontosabb a számukra: az igényük szerinti testközelséget... Ha ezt nem kapja meg most, később hiányozhat majd a köztetek létfontosságú bizalom. Főleg az ő részéről....

Szóval, csak hajrá, majd a dackorszak első hullámánál kell csak igazán észnél lenni, de az általában csak 14-16 hónapos kor körül jön el, amikor már kezd kialakulni az éntudata az embernek. Addig meg csak nyugodtan kényeztessük csemetéinket, környezetünk minden rosszalása ellenére....

Puszi:

Dia

Sziasztok!
Hosszas keresgélés után megtaláltam azt a cikket, ami miatt úgy döntöttem nem hallgatok senkire, csak azt teszem, ami a babának a legjobb. Mikor megszületett Máté, fogalmam sem volt mit csináljak, hogy foglalkozzam vele, mi legyen a vezérfonál. Így hát nekiálltam olvasni. A hosszú szoptatások alatt jól jött egy könyv. Leírok egy idézetet, ami nekem sokat segített hátha másnak is fog. Szödy Judit írta:
Létezik a pszicholoógiában egy kifejezés: ösbizalom. A csecsemö megtanulja, hogy a szülei megvédik az éhségtöl, a kényelmetlenségektöl és feltétlen szeretettel fordulnak felé, akkor a világba vetett bizalma nem omlik össze, hanem kiteljesedik. Ebben az esetben a gyermek eléggé biztonságban érzi magát ahhoz, hogy késöbb az önállósággal kísérletezzen. El tud távolodni a szüleitöl mert tudja hogy bármikor visszatérhet és szeretettel fogadják. A MELEG DE NEM TÚL ÓVÓ LÉGKÖRBEN NEVELKEDETT CSECSEMÖBÖL AUTONÓM, SZÍVESEN KEZDEMÉNYEZÖ, ÉRDEKLÖDÖ EMBER LESZ. A közhiedelemmel ellentétben pont az ilyen "elkényeztetett" babák válnak hamar önállóvá úgy, hogy nem veszítik el szüleikhez való kötödésüket.
Uff eldugultam.
Virág Andi

Andi!

Ranschburgnak is ugyanez a véleménye és valamennyi általam ismert pszichológusnak.
És tényleg, Bori, annak ellenére, hogy mindig felvettem, ha sírt (ma is), és szinte állandóan velem volt, mert nem akart egyedül lenni, egyedül játszani, stb., ma egyre önállóbb baba, mindenkire mosolyog, és mindenki szerint mintha egy kicsit gyorsabban is fejlődne... (Persze lehet, hogy csak udvarolnak..)
Szóval, én is azt veszem észre, hogy nem kellek már állandóan gárdedámnak, egyre inkább kiköveteli magának az önállóságot, bár még mindig sokat lóg rajtam. De én nem bánom, imádom a testközelségét... Erre nekem is szükségem van.
Egy pillanat alatt megnyugszik nálam, mindent meg lehet vele "beszélni" és olyan kis okosan figyelget...

Szóval, az ősbizalom fontos, később sokkal könyebb dolgod lesz vele, jobb lesz a kapcsolatotok, még a kamaszkorban is (állítólag), és állítólag tényleg kiegyensúlyozottabbak az ilyen babák...

Puszi:

Dia

Kedves Dia!
Akkor besorolhatsz engem is az e véleményen lévő pszichológusok közé, merthogy az volna a hivatásom
Bori babád nem annak ellenére, hanem éppen azért ilyen, mert "elkényeztetted"! Az ősbizalom éppen arról szól, hogy a baba megtanulja, hogy a világ jó hely, és érdemes, jó benne élni, és jó benne ő is. A fejlődés pedig azért gyorsabb, mert több inger éri, mind szociálisan, mind testileg (érintés, ringatózás). Ez - a közhiedelemmel ellentétben - a mozgásfejlődésnek is jót tesz, mivel a vesztibuláris (egyensúlyszervre ható) ingerek serkentik az idegrendszer érését. A mozgások begyakorlása aztán már hamarabb megy.

Kedves Andi!
Azt még elfelejtettem mondani, hogy ajánlom a hordozókendőt, mert nagyon megkönnyíti a baba cipelését.

Üdv:Pele

Sziasztok! A kendőkről szóló oldalunkon van egy ajánlás dr. Ranschburgtól, amiben ő is erről ír, valamint a hordozás hatásairól is található cikk. www.bababolt.com, vagy innen a főoldalről a termékbemutató rovat Nandu kendők. Nekem nagy élmény volt, amikor kiderült, hogy nem egyedül vagyok elkényeztetés, és testkapcsolat párti. Még a nagyfiam idejében elég furcsán néztek rám, de mostanában ez kezd elfogadottá válni.
Üdv,
Liesel

Pele!

Tudom ám, hogy pszichológus vagy, rendesen irigykedem is, mert én meg az szeretnék lenni.

Tudom, hogy pont ezért ilyen a lány, tudatosan is törekedtem arra, hogy "elkényeztessem", mert tudtam, hogy ez a jobb neki. De ha logikusan végiggondolja az ember, akkor is csak erre jutok. Ha 9 hónapon át körülöleltem, miért kéne pár hónap alatt teljesen leszakadnia rólam fizikailag, érzelmileg, lelkileg? Elég nagy trauma lehet a születés maga, nem kellene még ezzel is leterhelni.
És szeretném, ha később is könnyebb dolgom lenne vele, mondjuk a kamaszkor hajnalán és delén, ha megtisztelne akkor is a bizalmával, amit néha nemis olyan könnyű kiérdemelni...

Én kengurut és hátihordozót használtam, mert sajna nincsen hordozókendőm, jaaaaaaaaa, és rengeteget táncoltam vele, voltak olyan zenéink, amiket már terhesség alatt is hallgattam, a szülésre is bevittem őket, ezeket mindig felismeri és megnyugszik tőlük. A táncot meg nagyon élvezi, akkor is, ha csak közönségként vesz benne részt.

Puszi:

Dia

Dia!
És mi akadályoz meg álmod valóra váltásában? Vagy már épp haladsz is a megvalósítás felé?

Nagyszerű lehet a babádnak a tánc! Micsoda vesztibuláris ingerözön!!! (Szakmai ártalom, hogy a férjem már csak így mondja, mikor repteti vagy dobálja a gyerekeket. Amikor meg cirógatja, becézgeti:"Libidinizálom a testfelszínüket!")

Arra emlékszem, hogy mikor megszületett a fiam, szabályosan szenvedtem az elszakadástól. Őt a Schöpf-Mereiben szültem, és ott - hiába voltam babás szobában - sokszor elvitték a lurkókat, éjszaka sem voltak velünk. Ez volt az egyik nyomós oka a kórházváltásomnak (a másik az alternatív szülési lehetőségek hiánya). Az Istvánban aztán a 24 órás rooming-inben sokkal jobban aludtam én is a babám mellett.

Üdv: Pele

Pele!

Sajnos, első alkalommal a Rigó utcai tökfej bürokraták, másodszor egy családi tragédia, harmadszor, negyedszer és ötödször pedig a munkahelyem. Hatodszorra megszületett a babám...

Azért nem adom fel... Egyszer csak megunják és felvesznek....

Dobálni, lóbálni, csikizni, simizni én is szoktam, néha rosszul is vannak, akik látják, mit művelünk...

Puszi:

Dia

Kedves Dia!
Szurkolok Neked! Egyébként nagyon sokan vannak anyukák-apukák az egyetemen (többek között én is), úgyhogy a baba nem akadály!
Üdv: Pele

Köszi Pele!

Tudom, hogy a baba nem akadály, csak pont akkor szültem, amikor a felvételik zajlottak....((

Miattam meg nem akartak pótfelvételit tartani, ki érti ezt?

Dia

Dia!
Ez nagyon jól hangzik, mármint, hogy táncoltál a babáddal. Nekem is nagyon élvezték, meg a forgásokat. Különben a kendős címet csak azért írtam, mert szerintem jók azok a cikkek, különben szerintem is mindegy, hogy ki mit használ. Amivel a legkönnyebb megoldani azt, hogy jól el lehessen kényeztetni a babát. :-))) Meg ami van. Dia remélem sikerül majd a felvételi.
Pele! Nappalira jársz, vagy levelezőre? Hogy lehet baba mellett megoldani?
Üdv,
Liesel

Sziasztok!
Hordozókendöm sajnos nincs eddig kengurúztunk, de most épp bajban vagyok hogy mire váltsak, mert kinöttük a kengurút. Törpölök hogy kendö vagy hátihordozó. Majd még megálmodom.
Az én Mátém nem fejlettebb a koránál, viszont nagyon nyugodt. 4 hónapos kora óta hetente egyszer ha sír, de többnyire az sem komoly, csak nem fogtam fel idöben a jelzéseit. Szóval ritka nyugodt és kiegyensúlyozott, de nem csinál semmivel sem többet mint a kortársai. Árad belöle a jókedv és a nyugalom. Ezért megéri a sok foglalkozás. Valjuk be strapásabb így foglalkozni egy gyerekkel mintha betennénk a kiságyba, és hagy legyen magának, egy kis sírás nem árt. Vagy minden délutánt a nagyinál töltene. De megéri.
Virág Andi

Dia! Csak kitartás!

Liesel!
Magánban megküldtem a választ.

Andi!
Bizony, hogy megéri! Azt a kapcsolatot, ami így köztetek kialakul, és a babád boldogságát nem helyettesítheti semmi!

Sziasztok!

Andi!
Az énfiam a hordozókendot az elso perctol kezdve nem turi, pedig elég sokszor próbáltam, a kengurut viszont nagyon szerette, sajnos mostmár kezdi kinoni, meg nekem is elég nehéz ot vinni.
A lányomnál viszont kaptunk kölcsön egy no name hátit, ami nagyon rosszul volt kitalálva, és majdleszakadt a derekam 10 perc után.

A lányom most két és fél éves és nagyon sokszor alszik velünk, persze foleg hozzám bújik. Már a kezdetektol ignyelte az együttalvást. Én is ilyen voltam, emlékszem szinte minden éjszaka a szüloi ágyban kötöttem ki. Esténként is csak úgy aludtam el, ha mellettem üt valaki. A lányom is sokszor csak simogatás közben alszik el. Néha fárasztó, foleg, ha valami dolgom lenne még este. Bár ha ideges vagyok sokkal nehezebben alszik el, 22 csapdája. Egyébként amikor iskolás lettem onnantól szinte már soha nem mentem át a szülokhöz.
A fiam 7 hónapos, o viszont egyáltalán nem tud velem aludni, nyugtalan és felébred, és nem alszik vissza. Az ágyában egyedül alszik el egy hang nélkül. Ami mellesleg szerencs, mert négyen már elég kényelmetlen lenne az ágy.
Kátya

Sziasztok,

Nemreg azt hallottam, hogy a forgas oda es vissza fejleszti a beszedkeszseget. Ti hallottatok mar errol?

EviC

Kátya!
Nálunk is ugyanez van (az én fiam 3,5 éves), azzal a különbséggel, hogy többnyire a 8 hónapos lányom is a "nagyágyba" kéredzkedik. Most akarunk nagyobb ágyat venni . Én az altatások idejét általában relaxálásra, meditálásra, feltöltődésre használom. Így azt sem érzem elvesztegetett időnek, még ha sok dolgom is van utána.

EviC!
Fentebb már írtam egyszer, hogy a vesztibuláris (egyensúlyszervre ható) ingerlés általában serkenti az idegrendszer érését, mind a mozgásfejlődés, mind a pszichés funkciók tekintetében. Tanulási zavarok terápiájaként alkalmaznak is vesztibuláris ingerlést. Az általad említett konkrét összefüggésről még nem hallottam, de ez alapján elképzelhetőnek tartom.

Üdv: Pele

EviC!

Tapasztalat, persze lehet, hogy véletlen. A mi gyerekeinket a férjem egész pici koruktól (2 hetes) dobálja, de úgy hogy az emberek kilencven százaléka nem is bírja nézni, néha én sem, a lányom 14 hónaposan már kb 300 szót használt, néhány szavas mondatokban beszélt, a fiam most hét hónapos és már mondja mama, baba, apa. A mozgásukat is fejleszti, mindketten 5-6 hónaposan felálltak, négykézláb másztak. Szóval nálunk kettobol két esetben bevált.

Kátya

Sziasztok!

Na akkor a mozgásról. Elsõ gyermekünk többemberes babaként rengeteget volt kézben, és akkor éppen szülészorvos háromgyerekes unokabátyámtól mi is hamar láttuk a gyerek dobálása, egy lábát fogva fejjel lefele lógatva címû eseteket. Így elsõ gyermek is hamar részesült ilyenekben, az elsõ tuti nevetései is a dobálásokkal voltak. Emellett 4 hónapos koráig terpeszbetétes pelusa volt, kötött csípõ miatt, amirõl még annyit, hogy inkább erõs, mintsem problémás volt. Nos ez a gyermek, mikor lekerült a terpeszbetét, kirúgta magát és megállt a lábán (na az egyensúly persze még nem volt, csak az erõnlét). Kiprovokálta a dolgot, 6 hónaposan ha fogtuk a kezét sétálgatott. Tudom, hogy nem szabad erõltetni, de ez nem erõltetés volt! Na, ez a gyermek 6 hó elmúlott, mikor hasra fordult, 8-9 körül nagy nehezen kezdett mászni, nem is csinálta sokáig, inkább felállt és 11 hónaposan ment.
Nos, ugyanõ 14 hónaposan egy csomó szót használt, másfélévesen gyönyörûen beszélt.

A kistesói dobálásból ugyanannyit kaptak. Szabad önálló mozgásra jobban rászorultak. Húga 5 hónaposan fordult hasra, 13 hó volt hogy járt, viszont 1.5-2 év között kezdett el igazán beszélni, és messze nem olyan tisztán. Az ikertesója, a kisebb fiam 4 hónaposan oda-vissza forgott, 7 hónaposan mászott, 11 hónaposan ment (4 évesen kétkerekûvel biciklizett). Ugyanakkor 2.5 évesen kezdett el beszélni, és nagyon sok hangja csak bõven ezután (részben idén, 6 lesz nyáron) lett meg.

Én nem érzem a mozgás és beszédfejlõdés közti összefüggést. Én azt láttam, az számított, melyiknek mennyit tudtunk olvasni, dumcsizni. Az elsõvel másfél éves korában a teljes keménylapos mesekönyvrepertoárt naponta kétszer végig kellett olvasni (kb. másfél óra egyfolytában!). Imádta. És beszélt. Az ikrekkel nem volt ennyi idõ, igényük se volt rá ennyi. És késõbb kezdtek beszélni.

Ildi

Sziasztok,

Nos, amit en hallottam, az nem a dobalasra vonatkozott, hanem (azt hiszem) konkretan a a baba oda es vissza forgatasara (mintha tancolnal vele).
Valamelyik egyetemen (USA) vegeztek kiserleteket ezzel kapcsolatban, es arra a megallapitasra jutottak, hogy a forgatas segiti a beszedfejlodest. Pele altal irtak szamomra jobban hihetove teszik ezt a dolgot, ugyhogy azt hiszem elkezdem a tancolast Emmaval. Majd beszamolok mikor mondja azt forgas kozben: na, ennyi eleg volt anyu! O most 8 honapos.
EviC

Sziasztok!

Olyan kísérletről tudok, ahol 3-13 hónapos babákat forgattak 2naponta alkalmanként 10szer 4 héten át, és a forgatott babák mozgásfejlődése jelentősen felgyorsult a kontrollcsoporthoz képest.
Úgyhogy forgassuk, dobáljuk babáinkat közös örömünkre!
Üdv: Pele

Sziasztok!
Van valkinek tapasztalata olyan teren,hogy egy
2 es fel eves baba mondja meg,hogy mit akar felvenni?
Ne ertsetek felre!
Regen mikor a szomszednom mondta,hogy a 4 eves kislanya
kozolte,hogy neki fulbevalo kell,meg milyen szinu kalap
stb..csak neztem es gondoltam magam fu mennyire el van
kenyeztetve na az en gyerekem ilyen sosem lesz !
Hat nem is lett ,ugyanis o mar MOST megmondja,hogy mit
akar felvenni Ez meg reggel gondolhatjatok mennyire
"pihenteto" mikor rohansz a munkaba,bolcsibe stb...
A legjobb,hogy all a szekrenye elott es mondja :-
nem, mamma! nem ezt ! Ezt !-es kiveszi amit o akar !
A cipoknel ugyanigy van !
Hat komolyan az eszem megall,hogy sikerult igy
elszar....-m a gyereknevelest !!!
Mi lesz kesobb???
Sziasztok,
Csilla

Csilla,
nem rontottál el semmit. Ezt hívják dackorszaknak. Csak annyi történt, hogy a kisember öntudatra ébredt, és ezt gyakorolja. Legkönnyebben úgy lehet kicselezni, ha mindig felajánlasz vmi választási lehetõséget, hogy érezze, õ döntött. Ja, és télen a nyári ruhákat rejtsd el jó mélyre! Elég húzós idõszak, jó sok türelem kell hozzá, de szükséges a gyerek fejlõdéséhez.
szia
Zulu

Csilla!


Tényleg normális. Én azt csinálom, hogy a kategóriát meghatározom (elmenõs poló, együttes, ujjatlan ruha, hosszúujjú, melegítõ stb) és azon belül hagy döntsön Õ. És az élet egyéb dolgaiban is (hogy a kutyás poharat kéri vagy a zöldet stb), amiben csak lehet, hagyni õt dönteni. Leszûkíteni azt a kört, ahol korlátozod, arra, amit tényleg muszáj, és ahol csak lehet, megadni neki a lehetõséget. Egyébként ruhában érdekes, hogy a nagyfiam még most sem szeret választani (9 év!), neki még mindig kikészítem reggel, az ikrek viszont ovi eleje óta maguknak választanak ruhát. Igaz, Bálint másban is így van, utál dönteni (két finom kaja közül kéne vacsira választani, azzal, hogy amit nem ma eszik, az a holnapi vacsi, ez teljesen ki tudja borítani, ha nagynehezen kéri az egyiket, és az apja eszi a másikat, akkor evés közben elsírja magát, kinézi a kaját stb. Mindezt 9 (!!) évesen.)

Ildi

Sziasztok!

Koszi a valaszokat,megnyugodtam
En is ugy latom Ildi,hogy ez igy lenne helyes (marmint
ahol lehet dontson o stb..) csak attol felek,hogy
tenyleg nehogy ezzel szurjam el ! Ferjem szerint igy
is tul sokat megengedek es utana en panaszkodom
(Ezt mar a dackorszak-topikjaban is kifejtettem)
De igy meg megy a huza-vona
Amugy megprobalom inkabb "vicces" dolgokkal ravenni,hogy
megis az legyen amit en akarok -pl.nezdd meg ezt
a cipot sokkal szebb van rajta kiskutya stb...
De lehet,hogy ez a modszer egyszer "bargyu"lesz mar neki,
akkor majd gondolkodhatom megint
Hat az sem sokkal jobb ha nem tud az ember donteni !
Jaj Ildi! El sem tudom kepzelni hogy csinalod (meg a tobbi
anyuka is ) 3 gyerek+ferj+munka stb....
Minden elismeresem a Tietek
Csilla

Szerintem nagyon jo ha a gyerek mar 2,5 evesen maga dont a dolgaiban. Ha nem akar furdoruhaban bolcsibe menni vagy bundat huzni juliusban akkor nem mindegy melyik ruhajat veszi fel? Bar ismerek szulot aki meg ebbe sem szol bele. Ha az a gondod hogy nem "illenek ossze" az altala kivalasztott dolgok, hat nyeld le es vedd tudomasul az izleset Nekem nagyon tetszik ahogy elkepzeltem a 2,5 evest a szekreny elott Kesz no! Te pedig trenirozhatsz most arra az idore amikor telerakja magat pirszinggel vagy lilara festi a hajat Es az is az o maganelete lesz, neked max. nem tetszik. Sajnos ez van.

idike