Társalgó főoldal » Errõl - arról » NAIL- szemem fénye

Olvassátok el Gyura Barbara fenti c. könyvét!!
Nagyon szomorú, én végig bõgtem, de talán mi is tudunk valamit segíteni!!! Egíébként fantasztikus a könyv..
A Libriben biztos megkapható.

ezért kár egy külön topicot nyitni
a könyvról meg inkább nem mondok semmit

Kedves Boglárka !
Olvastam a könyvet , sokszor kellett letennem a sírástól . Talán az a baj , hogy sokan a homokba dugják a fejüket , úgy gondolják hogy ez velük nem történhet meg .Hogy lehetséges hogy a 21. században vérplazma hiánya miatt hal meg mûtét után egy gyönyörû kisbaba ?
Névtelennek üzenem , hogy adja a jó ég hogy vele ne történjenek ilyen tragédiák .
Csodálom az anyukát , hogy volt ereje visszaemlékezni és megírni , ami a családjuknak a legnagyobb tragédia volt .

Névtelen!
Akkor nyitok és arról topikot amikor és ahányat akarok!!

Ki vagy te hogy ilyen szöveggel gyere? Azt hiszed te nem fogsz meghalni vagy a rokonod vagy a gyereked-(ha van) akkor bezzeg nem lesz mindegy hogy hogyan.
Milyen szenvedések árán.
Én nem kívánok neked semmit, nem idegesítem magam a szövegeden.

De tudod Isten nem ver bottal!

Bogi tudod egy nagy különbség akkor is lenne az író és énközöttem: én nem akarnék pénzt keresni egyetlenegy halottamon se, a gyászomat meg megtartanám magamnak, szépen, csendesen.

Kedves Névtelen!
Amíg nem ismered a konkrét körülményeket, addig kár magadból kiindulni (hogy pénzért írta).
Számtalan oka lehet, hogy valaki "kiírja" a fájdalmát és a tapasztalatait. Ilyen kényes témában ízléstelen, hogy azonnal ítélkezel.
Nem vagyunk (szerencsére) egyformák.
Ha egy topic nem tetszik, olvass vagy nyiss másikat.
ÉLNI ÉS ÉLNI HAGYNI. Ez kéne már kis hazánkban.

Teljesen igaza van Zuppainek.
Egyébként én már segítetem is.
Egyébként azt hittem hogy a Babanetet jóérzésû embeek látogatják akiket megráz egy kisfiú halála. De ezek szerint mégis vannak ilyen aberráltak akik ebben is a pénzt nézik.

Egyébként igaza van az anyának: nem dughatjuk homokba a fejünket: ilyen esetek vannak. És kötelességünk segíteni mások fájdalmán. Emberségesnek kell maradni.

Az anya pedig igenis sokat tud segíteni azokon a szülõkön akik most szembesülnek a tragédiájukkal. Most tudják meg hogy gyerekük beteg. Rákos. Ez egyébként bárkivel- a névtelennel is- elõfordulhat.
Õ tud lelki tanácsokat, vagy gyógyfüves recepteket adni. Õ aki mindezt túlélte.

Kimondhatatlanul tisztelem õt és persze nagyon sajnálom is.

Boglárka, szerintem nem az a baj hogy topicot nyitottál, hanem inább a címével. Ez most egy könyvrõl szóló tpoic lesz? Vagy inkább olyan ahol számlaszámok lesznek feltüntetve, ha valki szeretne segíteni akkor ide és ide küldheti a pénzt? (nem olvastam a könyvet- sejtem csak hogy errõl llehet szó-
Vagy olyan olvastam egy jó könyvet dumáljuk ki?

Szóval mit akartál ezzel topiccal szerintem azt kellene leírnod.

Mert egy könyv miatt tényleg nem érdemes tpoickat létrehozni, amúgy bocsi ha kritizállak, de nnincs abban igazad hogy annyi topicot nyitsz amennyit akarsz, mert ha mindenki így gondolkodna, akkor olvashatatlan és átláthatatlan lenne a babanet.


Szia: Bélus

Sziasztok
Az anya aki a könyvet irta egy alpítványt hozott létre a hasonló betegséggel élõ gyermekek megsegítésére, tudomásom szerint a pénz a könybõl ide megy.

Bélus!
Ha nem olvastad, akkor ne publikáld a sejtéseid.
Mellesleg az emberek általában úgy kezdenek el beszélgetni, hogy valaki elindít egy témát. A babaneten hálistennek sok örömködõ topic van, miért nyomja a bögyöd, ha valaki egy érzékenyebb, fájdalmasabb témát nyit. "Nem olvastalak, de sejtem" a Te életedben még semmilyen mélyzuhanás nem történt (nem is kívánom). Akinek az életében már volt igazi veszteség, azt megérinti. Ha valaki szeretne hozzászólni a témához vagy "pusztán" a könyvhöz, hát tegye.
Egyébiránt szép ötletnek tartom, ha kisebb és valóban komoly problémákban beindulna egy egymás közötti segítségnyújtás. Aki rákattint egy hasonló topicra, az (rajtad kívül) mégis fogékonyabb a témában, mint ha az aluljáróban osztogatnának csekkszámlaszámot.
Tényleg, voltál már életedven véradáson? (az nem kerül pénzbe).
Üdv
Zuppa

Ácsi!
Ha topicot lehet nyitni annyit, amennyit csak akar és arról, amirõl kedve van az embernek, akkor hogy RBogit idézzem: "Ki vagy te hogy ilyen szöveggel gyere" , miért ne lehetne publikálni sejtéseket, feltüntetve, hogy csupán sejtés. A személyeskedés meg undorító, hogy jön ide a véradás számonkérése?!
A hozzászólók gyermekének , rokonainak a halálának, tagédiájának emlegetése pedig részetekrõl igencsak otrombaság. Érdekes, hogy egy ismeretlen könyvön el tudtok sirdogálni, de az itt hozzászólókat meg simán elkülditek a náthásba.

Zuppa,

1. ha már sejtésekrõl írunk: én egy kulturált levelet írtam Bogihoz, hogy az elõzõ névtelennek vajon mi baja lehetett a topiccal. Viszont Te egy olyan arrogáns levelet írtál, hogy tényleg le vagyok döbbenve és belõled, - pont a leveled alapján- nem sok segítõ és megértõ szándékot SEJTEK.

2. Nem nyomja a bögyöm a topic. A másik névtelennek (elõttem szólt) neki nyomta. Nekem nem. Én nem errõl írtam.
próbáld meg légyszives figyelmesebben elolvasni a levelemet.

3. az hogy kinek mi a mélyzuhanás talán had döntse el maga, tehát ne minõsíts engem azzal hogy én még szerinted nem éltem át veszteségeket.

4.Mibõl gondolod hogy nem vagyok fogékony a témára hogy segítsünk egymáson. Azért mert megkérdeztem a Bogit hogy mi a célja a topiccal? Ez olyan nagy bûn a Te szemedben?
Én is olvastam olyan könyvet ami baromi szomorú volt, nem nyitok neki topicot. A Boginak nyilván célja van vele, és meg mertem kérdezni hogy mi.

Tényleg meg is kérdezem még egyszer: ez most egy beszélgetõs topic lesz errõl és más hasonló témájú könyvrõl, vagy figyelemfelkeltõ topic lesz hogy hol lehetne segíteni ...

5. én rendszeres véradó vagyok. te viszont bunkó voltál ezzel a kérdéseddel az élen.

Bélus

Angyalcica Bélus!
Lehet, hogy túl sok a Névtelen. Ha Te nem vagy azonos a 12.O5.19hO6. Névtelennel, akkor bocs, tényleg felszínesen olvastam.
Az elõtted szóló "bögyösnévtelennek" szándékoltam címezni a soraimat. És pont azt akartam jelezni, hogy ugyanmá' miért ne beszélgethetne akárki akármirõl, ha õ fontosnak érzi. Ha majd unalmas, akkor befagy és a régi dátum miatt senki nem látogatja.
Bögyösnévtelennek az üzenetem változatlan. Speciel én direkt nem olvastam a könyvet, mert még a hiradótól is beteg vagyok, de olvasatlanul is átérzem (bár megosztani nem tudom az édesanya fájdalmát).
Tegnap néztem a Telethlon adását (jótékonységi gálamõsor). 1 óra alatt közel 4 millió euro futott be, kisemberektõl. Nem hisyem, hogy az adakozás egyszerûen életszínvonal kérdése. Pár ezer forintja mindenkinek lenne ilyen célokra (ahogy elnézem a plázák, multiplexek stb. közönségét). Ezzel csak jól lehet takarózni. Az egész mentalitás kérdése.
És éppen ezért tudok kiakadni, és igen, Arrogáns leszek, amikor valaki élbõl hárítja a hajléktalanok, "pénzhajhász" regényírók, és általában az elesettek kérdését.
Zuppa

Itt vagyok, a nyitó!
A névteleneknek: lehet regisztrálni és akkor nem keverjük össze õket!!

A célomról: egy nap alatt elolvastam a könyvet és nagyon a hatása alá kerültem - azóta is- és azért írtam hogy egyrészt felhívjam rá az emberek-anyák figyelmét magára a könyvre. és a tartalmára. Majd a segítségnyújtáson gondolkodjon el mindenki. Én nem írok számlaszámokat ide- aki akar segíteni majd megtalálja.

Az a tény pedig, hogy a kisfiú nagyon nagyon beteg volt nem menti azt a vérrel kapcsolatos hibát és az egyéb figyelmetlenségeket, közömbösségeket amik a mai egészségügyben megtörténhetnek. Sok nem csak a pénzhiányon múlik!!Egy mosolyon, kedves szavon..figyelmen..

Ezek ellen is tennünk kéne, pl. akár ha egy ügyvédet tudunk fogadni. ehhez pedig pénz kell.-akár ebben is segíthet az alapítvány.

Én nem értem miért miért nem akad ki senki ha valaki a pl. Kolettáról, v. lubrikációról nyit topikot.(Bocsi, ezt csak a pl. kedvéért)És hogy lehet topikot nyitni különösebb nehézségek nélkül számomra azt jelzi hogy mindenkinek a saját belátására van bízva hogy mikor mennyit nyit.

Nem is magyarázkodom itt a névtelennek tovább így is nevetséges már.

A véradásról. Ez is egy jó példa, mert én is voltam. De sokan nem, és ez is baromi fontos dolog. Bélusnak is dícséretes és becsülendõ ha teszi.

Amúgy a barátnómmel történt meg pl, hogy 16 hetes terhesen vérezni kezdett-külföldi révén, senkit nem ismerve felkereste gyorsan X bp-i kórházat, ahol én szültem. Innen elküldték, hogy holnapután!! jöjjön, Elküldték egy UH nélkül!! Én sajnos vidéken voltam, telefonon se tudtam segíteni. Aztán persze a lány talált egy emberségesebb kórházat és persze elvetélt mert igenis nagy volt a baj.

Amikor meg kérdeztem az osztályvezetõtõl hogy mi történt miért nem vették föl a lányt, a válasz: nem volt Tb kártyája és nekünk egy csomó papírt ki kellett volna töltenünk...Ennyi. Ezért vetéljen el valaki otthon esetleg elvérezzen stb..Egyébként is, már hiába kérdezi az ügyeletes orvost, úgyis azt mondaná hogy nem volt nagy baj.

Na pont errõl is szól a könyv. Az ilyen dolgok esetleg ügyvéddel védhetõek ki- meg a mentalitás változássa.

ADDIG PEDIG NE A SEJTÉSÜNK ALAPJÁN VITATKOZZUNK, HANEM OLVASSÁTOK EL A KÖNYVET!!Ez Bélusnak szól.

Sziasztok!

Én igenis pozitiv dolognak tartom,hogy Bogi megnyitotta ezt a topicot, lehet,ha õ nem teszi,akkor én nyitom meg.
A névtelen -legtöbbször negativ, kötekedõ beszólásokat általában elviselem, de nem ebbena topicban.
Úgyhogy az elsõ névtelen hozzászólónak azt üzenném: Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna!

Én egy hét alatt olvastam ki a könyvet. Õszintén tisztelem és becsülöm ezt az Édesanyát, midazért a hitért, gondoskodásért, kitartásért, feltétlen szeretetért, amit a kisfiának tudott nyújtani! Ezenkivûl tisztelem, becsülöm õt azért, ahogy fel tudta dolgozni ezt a feldolgozhatatlan és szivszoritó tragédiát! Ahogy végülis megértette a dolgokat és el tudta engedni a kisfiát..Erre nem mindenki lenne képes!

Amikor a könyvet olvastam, sokszor úgy éreztem,mintha egy külön kis világba csöppentem volna bele és sokszor úgy éreztem,mintha én is egy kicsit belehaltam volna abba, amit olvastam. Nagyon sokat sirtam rajta és nagyon sokat gondolkoztam is! Vajon igaza volt-e a professzornak és ha mégis transzfundálják Nailt és túléli a mûtétet, akkor sem lett volna semmi esélye? Mert valahogy igy fogalmazott!


Nincsen abban semmi rossz,hogy az anyuka megirta ezt a könyvet, ezzel egy örök emléket állitva a kicsi Nailnak, ráadásul erõt adhat olyan szülõknek, akik hasonló cipõben járnak, akiknek a gyermekük szintén rákos beteg. Nemcsakhogy erõt,hanem rengeteg tanácsot tud adni és rengeteg tapasztalatot átadni és ez nagyon-nagyon fontos!
Az anyagi részét nézve, pedig valószinûleg a könyvbõl befolyt összeget az alapítványba fogja befeketetni és segiteni fog másokon, nem pedig önös érdekek vezették.

Én is sokat gondolkodom milyen módon tudnék segiteni, mert nagyon-nagyon fontosnak érzem és segiteni is szeretnék!
anyagiakban és más módon is. Jó lenne, ha többen össze tudnánk fogni segitségnyújtás terén.
Bogi ha nem titok,te hogyan segitettél, ha szabad ilyet megkérdeznem, minden rossz szándék nélkül?

Végezetül: aki csak teheti olvassa el a könyvet !
Sziasztok:Giti

Szia Giti!
Örülök hogy ezt írtad és te is így gondolod!
Én pénzt küldtem, ha adsz egy emailt megmondom mennyit és miért. És levelet is írtam.
A továbbiakban is szeretnék kapcsolatban maradni az anyával és még segíteni máshogy is. Majd kitaláljuk.
Szia!

Szia Bogi!
Az email cimem:gitike@freemail.hu, kérlek irj nekem ide, jó?
Keresem a lehetõségeket,hogy az anyagiakon túl,hogyan tudnék segiteni. kisruhákkal, játékokkal stb. De lehet,hogy együtt könnyebben megy.

A Barbara válaszolt már neked a levélre? Én is gondolkoztam,hogy kellene neki irnom, de még nem jutottam el odáig. Nagyon a szivemen viselem ezt az egészet! örülök,hogy Te is és talán még sokan mások is csatlakoznak hozzánk!
Sziasztok: Giti

Sziasztok!

Remélem csatlakoztok még ehhez a topichoz-fõleg akik olvassák vagy olvasták a könyvet!
Beszéljük meg!
Giti

Szerintem sok anya fél elovasni- a barátnõim is ilyenek-hogy ilyen szomorú dologgal nem foglalkoznak.
Pedig mindenkinek érdemes lenne elolvasni mert felemelõ is.
Átértékelõdnek az élet dolgai.

Sziasztok!

Bogi és Gitike!

Én a Karácsonyi ünnepek alatt olvastam el a könyvet, melyet kb. 3 hónapja nézegettem a boltokban.
Tudtam, hogy egyszer úgyis elolvasom, de féltem is tõle, mert tudtam, hogy fájdalmas lesz...
végül megvettem, és egy nap alatt kiolvastam.
Én is végigbõgtem, és ugyanaz a véleményem, amit fentebb leírtatok.
Csodálom, becsülöm és tisztelem Barbarát, és segíteni szeretnék én is a hozzá hasonló helyzetben lévõknek.

kérlek írjátok meg nekem is, Ti hogyan segítettetek:

gatita@freemail.hu

Sheila

Sziasztok!

A Barbara mondta hogy volt náluk a Tvrtko a tv2-tõl, 3 napig forgattak. Azt hiszi most febr. 9-én lesznek a Naplóban. Nézzétek meg ha tehetitek!

Sziasztok
Tegnap a Fókuszban volt a hölgy, ki látta?. Vélemény?

Sziasztok !

Én sajnos nem láttam Sõt a könyvesboltban sincs még meg, azt mondták, talán március elején érkezik meg a könyv. Én nagyon szeretném elolvasni . Remélem minél elõbb megkapom a könyvet. Bár a 100-as zsebkendõt magam mellé készítem

Szilvy

Sziasztok!

Sajnos a Naplót én sem láttam, csak a végébõl néhány percet. A fókusz portrét viszont megnáztem (külön felhúztam a vekkert).
Állitólag ir megint egy könyvet. Ha megjelenik, azt is el fogom olvasni, bár errõl sokat õ sem tud.
Bogi!
Akkor Ti ezek szerint azóta is tartjátok töretlenül a kapcsolatot?

Helló:Giti

Igen, Giti!

Valamikor le is megyünk Pécsre megismerkedni személyesen is. A Bestben is volt egy cikk róluk. A Vujity Tvrtko felkarolta a témát, mert õ is volt Csernobilban és izgult hogy egészséges gyereke születhet-e, meg egyébként is, egy érzõ ember. Márc. 1-én pedig a Romantic adott jótékonysági koncertet az alapítvány javára.

Szóval vannak még jóérzésû emberek a Földön!!!

Szia!

akkor azért már nagy emberek is felfigyeltek, igy biztos sok segitséget és támogatást fog kapni az Alapítvány és ennek örülök!
Én csak távolról figyelem az eseményeket, de jó, hogy egyre többen segitenek.

Giti

Giti!

Én nem értem hogy te miért csak távolról figyeled az eseményeket? Mi az hogy nagy emberek? Mindenkinek kötelessége lenne a segítség-erejéhez mérten- nem pedig arra várni hogy valaki majdcsak...
Azzal hogy valaki együtt érez, még kevés dolog oldódik meg! Tenni kell!!!(ene) Mindenkinek!!
Nem pedig kifogásokat keresni.

Bocs, ha kemény voltam, de nem értelek, hogy jószívû ember létére miért nem teszel valamit? A sajnálkozás kevés!

Az adó 1%-át lehet ennek az alapítványnak küldeni?? Most csinálom az adóbevallásom. Ha lehet, írjátok már meg az adószámát lécci! Tudom, hogy nem nagy pénz, de akkor inkább ne adjam senkinek?

Méri

Méri!
Sajnos még nincs 3 éves, így nem lehet az 1%-ot odautalni. De mindenképpen valami alapítványnak add, sok van ami beteg gyerekekkel foglalkozik! Van ilyen topik vlahol!
Szia!

Sziasztok !

Végre megkaptam a könyvet , még csak kicsit beleolvastam, de már könnyezett is a szemem. :-(

Szörnyû lehetett átélni ....


Szilvy

Ha tudjátok, hol az a topik, ahol olyan alapítványok vannak, amelyekkel beteg gyerekeket lehet támogatni, írjátok már ide! De sürgõs, mert nemsoká határidõ!!!

Méri

Méri!
A www.apeh.hu oldalán is van ilyen, én arról tudok,de biztos van máshol is.

Bogi!
A "nagy embereket" arra értettem, hogy nyilván, ha közszereplõk fognak össze, akik ismertek, sokkal több pénzt tudnak összegyûjteni, mint egy átlagos keresetû ember tud adni. Lehet, hogy én adok pl. 10.000 Ft-ot, de õk egy jótékonysági koncerttel össze tudnak hozni akár több milliót is és ez azért már nem mindegy.
Nem hiszem,hogy le kellene torkollnod engem és ilyen hangnemben!
Egyelõre nincs arra lehetõségem, hogy nagyobb összeggel támogassam az alapitványt! Lehet, hogy Te megteheted, de én pillanatnyilag nem! És mivel az adó 1%-a ajnos még nem ajánlható fel, ezért most nem tudok másként segiteni.

Nagyon sok helyre kellene a segitség. Nagyon sok alapitvány van, akiknek én is szivesen segitenék,ha tehetném. (Pl:Gyermekrák Alapitvány, Peter Cherny és még sorolhatnám tovább)
Ha kötelességem segiteni, akkor most melyiknek segitsek és hogyan?
Lehet, hogy az együttérzés nem elég, de mi lenne, ha érzéketlenek lennénk? Attól én még együttérezhetek, ha nem is tudok segiteni.

Bocs, lehet, hogy kicsit kuszán fogalmaztam,de kicsit megbántottál.
Giti

Giti!
Nem akartalak megbántani, de igenis te is tehetsz valamit. Az,hogy én mennyivel támogatom az az én ügyem, de MINDENKINEK van párszáz!! forintja amit elküldhetne.
Nem azt mondom hgy tízezrek kellenek mindenkitõl, hanem egyfelõl a gesztus-hogy tényleg teszek valamit, és a lelkiismeretemet nem azzal nyugtatgatom hogy én legalább együtt érzek- másfelõl gondolj bele, hogy ha a 10 000 000 emberbõl csak a negyede! küldene valahova pl. 400 Ft-ot, az már összesen 10 000 000 000 Ft lenne!

Igenis te is tehetsz a lehetõségeidhez mérten, a nagy emberek pedig az õ lehetõségõkhoz mérten tesznek. Ugyanolyan nemes dolog 100 Ft-ot, vagy 100 000 -Ft-ot adni.
A lényeg a cselekvésen van.Érted?

soha nem azt mondtam hogy mindenkinek x. nagy összeggel kéne támogatni!!! Hanem a lehetõségeihez mérten. Ha neked a Cerny tetszik, akkor õt! De ne keress kifogásokat, mert fölös 100-asod biztos van. Sok kicsi sokra megy, csak mindenkinek ilyen hozzáállás kéne..

Te nem így gondolod? Szerinted elég a sajnálkozás?

A Babanet fõoldalán van egy olyan hogy "Nem vagy egyedül", itt rengeteg alapítvány címe, száma van. Érdemes megnézni!


Giti, mégegyszer, nem neked szólt, hanem mindenkinek!

elszámoltam magam, csak 1 000 000 000 Ft.

Sziasztok

Tudom nagyon sokat jelent a pénz, de nem csak azzal lehet segíteni, ha ismét erre tévedtek, ajánlom figyelmetekbe a [url=http://hypotonia.org/" TARGET="_top]http://hypotonia.org/[/url] lapot, hasonlóan fájdalmas és érthetetlen dolog miatt kezdték el a szülõk, de még nagyon új a lap. Jó volna információkkal, ötletekkel, tapasztalatokkal és egyebekkel segíteni a müködését. Az is fontos, hogy minnél többen megismerjék, s továbbadják azoknak akiknek esetleg nehéz helyzetbe kerülnek, de nem tudják hová forduljanak, itt egy ujabb lehetõség a sok közzül az elõrelépésre.

Zoli

Sziasztok!

A héten kaptam meg a könyvet két este tudtam csak kiolvasni, de gyorsabban sajnos nem ment, mert patakokban filytak a könnyeim. Hihetetlen és borzalmas és igenis minden csodálatom Barbaráé, amiért volt ereje mindzt leírni, ezáltal felhívni mindenki figyelmét arra, hogy hogyan kerülhetõ ez esetleg el a jövõben más esetekben. Sajnos igenis szükség van arra, hogy kinyissuk a szánkat és felnyissuk mások szemét.

Segíteni én is fogok, még nemtudom hogyan és milyen módon, de már azzal is támogatod az alapítványt, ha a könyvet megveszed. Tudom, hogy mostantól elég csak ránéznem a könyvespolcon és nem fogok veszekedni a gyerekeimmel minden apró-cseprõ dolgon és még jobban megbecsülöm azt, hogy együtt lehetünk.

Andi

Szerintem meg az egészet csak kitalálta, hogy pénzhez jusson.
Sajnáltatja magát, hogy fizessenek a számlaszámára.
Én olvastam a könyvet, és egyszerûen röhejes volt az egész (duma a nagy adósságról meg ilyenek)---->hogy jött ez a témához?
Nem is értem!

"Kedves névtelen!"(Miért is vagy névtelen?)

Imádkozzál, hogy nehogy Te is ilyen helyzetbe kerülj...Akkor majd nem találod röhejesnek.

nuci

Névtelen!Ekkora bunkóval,már rég találkoztam,mint te,de tudd meg,hogy sok minden visszaüt!Soha az életben ne legyen rá gonodod,ilyen problémára,de ne felejtsd el,hogy te sem vagy kivétel,veled is bármikor történhet ilyen

Névtelennek!

Te komolyan gondoltad amit irtûl, vagy ennyire minuszban van az értelmi, érzelmi szinted????
Amit most rólad irnék, inkább nem teszem, mert nem birná el a nyomdafesték, ahogy mondani szokták!!

Ahhoz azért volt eszed, hogy névtelenül irkálj, ugye?
Az ilyen ember mint te, aki így mer nyilatkozni, ilyen stilusba és ezt, már azt kell mondjam, hogy nem ember!!!!!!!!!
Vajon, ha a te családodban, rokonságodban valaki gyógyíthatatlan beteg lesz és elveszited õt, azt is röhejesnek fogod tartani????


Giti (mert én vállalom a nevem)

Hali!

Nem olvastam a könyvet, de ahogy kiveszem egy rákos kisfiúról szólt és a szülei el voltak adósodva, a doki hibázott is, de ez már úgyis mindegy.

Névtelenek!
Akár a Te gyermekeddel is megtörténhet, ugyanúgy ahogy az enyémmel. Ismerősnél meg is történt. Másfél éves kisfiú, rákos, de ő szerencsésen túlélte, bár még kb 5-10 évig ilyet kijelenteni felelőtlenség ekkora betegségnél. Mi van ha meghal és a szülei esetleg leírják fájdalmukat, netalántán itt a babaneten? Gondolom elküldöd őket melegebb éghajlatokra, hogy nem itt kel magukat sajnáltatni, pedig csak jól esik kiadni a fájdalmat, világgá ordítani, hogy mennyire szereti a halott kisembert...
Mivel ez a topik nem bírná el amit most írnék inkább nem írom, de tudd, hogy nem hatódnék meg a Te fájdalmadon akármilyen mély is legyen a sebed. Csak azért nem kívánom, hogy éld át ugyanazt a tragédiát amit a könyv szerzője, mert ahhoz meg kéne halnia egy ártatlan kisgyereknek, ezt pedig nem akarom.

sasha

Hahó,
én nem olvastam a könyvet, egyszerűen mert nekem nagyon rossz, ha szörnyű történeteket olvasok. Bőven elég volt annyit megismernem belőle, amennyit Tvrtko a Pokoli történetek különkiadásban idéz belőle. Ettől sem tudtam aludni hetekig. Ami pedig azt illeti, hogy a nő csak kitalálta volna, vagy hogy jön oda az adósság: én Pécsett élek, ismerem azt a közeget, amiben a történet nagy része lejátszódott. Röhejes, kedves névtelen Névtelen? Az, persze, de nem a könyv, hanem hogy ilyenek itt és ma tényleg megtörténnek. Igen, röhejes, hogy az anya a halott gyereke mellé egy számára szimbolikus emléktárgyat helyez, és mivel az történetesen egy mobiltelefon, a puszta anyagi értéke miatt eltűnik! És igen, röhejes, hogy a sürgősen kért vér két órát késsen a húsz percre levő ellátóból. És röhejes, hogy nincs pénz életmentő beavatkozásokra, és hogy a szakképzett ápolónő, aki képes maradéktalanul ellátni egy koraszülött babát, inkább elmegy a piacra virágot árulni, mert azzal jóval többet keres. Hogy az onkológián úgy van reggelire sonka vagy sajt a gyerekeknek, hogy az ápolónő reggel munkába menet a saját pénzéből vesz nekik. Csakugyan röhejes
Egyébként, Névtelen, te hol élsz? Mert én itt, Magyarországon, 2004-ben. Remélem, te egy boldogabb és gondtalanabb vidéken.

Üdv
Kriszi

Sziasztok.Néwtelen,neked nincs sziwed.Azt hiszem neked nincs sziwed.Ha csak ezt wetted ki a könywböl,akkor inkább soha ne is olwass semmit!Az a nö a saját pénzüket forditja arra hogy segitsen,mert ö igazán átérezte azt,milyen elweszteni egy kicsit.Ha csak felháborodáskeltéshez jöttél,inkább menj el!
A könyw igenis csodálatos wolt.Ugyanúgy a szülök.
Ajánlanám minndenkinek még Vujity Tvrtko - Pokoli Történetek különkiadását.Abban ir a Nail történetéröl is.És sokminden kiderül.

Sziasztok!

Névtelennek: Magam is tanúsíthatom, hogy a történet igaz, mert abban az időben én éppen az adott klinikán töltöttem gyakorlatot, még láttam is életben a kis Nailt, és értesültem a haláláról is. Sose ítélkezzünk elhamarkodottan!

Más téma: Egyébként én sem tudtam letenni a könyvet, amíg ki nem olvastam. Nekem ugyan nincs gyermekem még és a családunkban sem történt ilyen tragédia hála Istennek, de az Onkohematológiai Osztályon mégis átéltem - "kicsiben" - azt, amiről Barbara beszélt a könyvben, hogy odebent hogy átértékelődik minden, mi lesz az embernek fontos és mi jelentéktelen...

A harmadik - kicsit más téma, de minden mindennel összefügg, azt szokták mondani - sajnos az én életem sem mindennapi, van egy vőlegyényem, aki fiatalon érszűkületes. Az élete ugyan egyelőre még nem került veszélybe, de a lábait már elveszítette, ennek ellerére tud járni, autót vezetni, nem adjuk fel. Azon gondolkodom, hogy én is szívesen létrehoznék egy alapítványt - az érbetegeknek - de nem tudom, hogy is kezdjem el... Amúgy sok közös vonás van a történetünkben: a megalázó bánásmód a kórházakban (pedig magam is egészségügyes vagyok), az eladósodás, a magunkra - maradás a bajban... És az is, hogy azt hiszem, nem tudtam volna megküzdeni ezzel az egésszel az angyalok segítsége nélkül!

Talán jó lenne, ha egyszer beszélgethetnék Barbarával... Az ő történetükről is, az enyémről is, az alapítványról is, a "természeten túli" világról is...

Üdvözlök mindenkit!

Arielle

Sziasztok! A nevem Melinda. A könyv a kicsi Nailrol a polcomon áll. Elolvastam. Ennél szivbe markolobb könyvet még sosem olvastam.5 honapos terhesen végig sirtam a könyvet , utánna oda adtam a növéremnek is olvassa el.Iszonyu hogy ilyen megtörténhet. Arra gondoltam Istenem ezt a hatalmas fájdalmat én nem birnám ki,biztosan nem. Az én kisfiam most 2,5éves még nyáron mi is bent voltunk az intenziv osztályon enyhe agyrászkodással. Egész éjjel mellette voltam,fogtam a kicsi kezét és sirva mondogattam:-Itt van anya holnap megyünk haza,és többé nem jövünk vissza!Iszonyu volt! De tudtam ő holnap ujra otthon lesz mert meggyogyul.De eszembe jutott Istenem szegény Barbara neki mit kellett átélnie mit érzet, mire gondolt,hogy birta ki ezt a hatalmas fájdalmat,amikor látta kicsi gyermekét a halállal küzdeni. Az utolsó percig küzdöttek. SOHA SENKI NE ÉREZZE AZ Õ (ÕK )HATALMAS FÁJDALMÁT!!! Ez a könyv egy életen át elkisér, mert ez a könyv olyan érzést ad olvasojának amit soha de soha nem lehet feledni!!! Melinda

Sziasztok!

Nem olvastam a könyvet, de olvastam egy másikat: Kicsi Anette. Egy pár hónaposan meghalt kislányról szól, az is (sajnos) egy megtörtént eset, az édesanyja írta. (Azt hiszem holland, vagy talán valamelyik skandináv országba való.) Még gyerek voltam, mikor olvastam, egyszerre volt gyönyörű és borzalmas. Nem is tudom még ma sem, hogy örüljek-e neki, hogy a kezembe akadt, vagy jobb lett volna, ha sose olvasom el. A Nailről szóló könyvre nagyon kíváncsi vagyok, de eddig még nem volt erőm nekifogni. Akinek van kedve - bocsánat, ez eléggé nem idevaló kifejzés -, szerezze be és olvassa el kicsi Anette történetét, én még 15 év elteltével is a hatása alatt vagyok.

Ja, az előbb elfelejtettem: ez a Névtelen nevű valaki sok más topikba is írogat, vagyis fikáz. Ne vegyetek róla tudomást, egy aberrált senki, valószínűleg egyszál magában él (vajon miért) és így elégíti ki magát, hogy másoknak bosszúságot okoz. Szóval csak azt akarom ezzel mondani, hogy neki tesztek szívességet azzal, ha feldühítitek magatokat a "hozzászólásain". Egszerűen SZARNI RÁ!

Sziasztok!
Én most olvastam el Barbara könyvét a kicsi Nail-ről. Mondanom sem kell, végig sírtam, de nem tudtam lerakni, amíg el nem olvastam. Szerintem szörnyű, hogy van olyan ember, aki azt feltételezi Barbaráról, holgy csak a pénzért írta meg a könyvet. Könyörgöm, egy gyászoló anyukának hogy juthatna ilyen az eszébe??? Annyira sok a primitív és rosszindulatú ember, hogy az már fáj. Na mindegy nem is húzom fel magam rajta.
Ja és akinek nem tetszik ez a topic az minek olvassa???

Sziasztok!

Csak Tvrtko könyvében olvastam a részleteket, nem bírtam erőt venni magamon, hoy az eredetit is elolvassam. Viszont a múlt heti nők lapjának utolsó oldalán van egy egész oldalas beszámoló Barbara munkájáról. Van 5db mentőautójuk amivel csak a daganatos gyermekek szállítását végzik az onkológiák és az otthonok, kórházak között. A nagy nehezen összehozott első mentőautó után ez nem kis fejlődés. Az egyik hasonló sorsú anyukával tervezik a gyerek Hospice felállítását is.
Annyira felszabadító volt olvasni róla, hogy mennyire visszatalált a való életbe, hogy elsírtam magam az örömtől, hogy a kezembe került ez a cikk.

Snoopy