Hát akkor a kislányom, Szász Gréta Mónika, születéstörténete!!!
Szeptember 9.-én vasárnap reggel mikor elmentem WC-re véres folyásom volt. Kissé bepánikoltam és rohantam felébreszteni a páromat, hogy most mi legyen. A beszélgetés közben sikerült kicsit megnyugodnom és úgy döntöttünk, hogy úgyis megyek NST-re de majd akkor szólok az orvosnak és Ő eldönti mi van. Fél 11 után besétáltam a kórházba akkor már volt pár kósza fájásom, de nem igazán figyeltem rá mert ennél erősebb joslóim voltak már. Mikor beértem mondtam a szülésznőnek a reggeli folyást, azt mondta errem hogy a nyákdugó indult el. Feltett a gépre és elment szólni az orvosnak. Sajnos nem volt bent a saját orvosom, mert el kellett utaznia aznap, hanem csak a helyttesét tudta hívni, akit szintén ismerek és tudott arról, hogy esetleg megjelenek vizsgálatra. A gép ekkor már 4-5 perces fájásokat mutatott, amit én még mindig nem éreztem igazán fájonak, csak kellemetlennek. Mikor bejött a szülésznő megnézni a papírt rögtön levett a gépről és átvitt a vizsgálóba.Dél volt. Ekkor már 2 cm.re ki voltam tágulva

Azt mondta az orvos, hogy estére már babázhatok

Megkérdezte, hogy hazaszeretnék-e menni vagy bent vajudok-e végig. Azt mondtam neki hazamegyek, megnézem a Forma1-et és utánna bejövünk a párommal. Mikor segített leszálni a vizsgálóasztalról észrevette, hogy van teljesen áttetsző vízszerű folyásom. Újra megvizsgált, hogy esetleg nem a magzatvíz szívárog-e. Nem az volt viszont véres lett a kesztyűje és úgy döntött nem enged mégsem haza. Hívtam párom, hogy hamarosan szülünk és hozza be utánnam a kórházi csomagot. Innentől kezdve nagyon felgyorsultak az események. Egyedül voltam a 4 szülőszobára én választhattam, hogy melyikbe szertném világrahozni az én kis drágaságomat. Igaz számomra ez ott és akkor teljesen mindegy volt, repdestem az örömtől, hogy nemsokára személyesen találkozom a lányommal. Egy órával később, mikor a szülésznő készített fel ( beöntés, borotválás, súlymérés...) megvizsgált és már 4 cm-re voltam kinyílva. Meglepődött, azt mondta, nagyon szépen és gyorsan tágulok. Utánna még sétálgattam a párommal aki időközben megérkezett. Ő is teljesen izgalomban volt. Már nagyon vártuk a nagy találkozást. Ekkor a fájások már kezdtek elviselhetetlen kategóriába átmenni és nem is igen volt köztük szünet. Zoli segített elviselni, én vettem a nagy levegőt Ő számolta hangosan, hogy mikor engedjem ki. Fél 3 körül megvizsgált az orvos, már 3 újnyira voltam kitágulva. Nagyon meglepődött azt mondta legkésőbb itt 5 órára baba lesz! Burkot repesztett, a magzatvíz meconiumos volt, de azt mondta semmi baj. Átmentem a kádba, hogy ott vajudjak tovább és a doki, hogy kedvezzen bekapcsolta nekem a tv-t, hogy nézzem a Forma1-et

Közben Ő kiment az előtérbe kitölteni a kórlapomat, de fél füllel ránk figyelt. Mikor azt mondtam Zolinak, hogy székelési ingerem van berohant, gyorsan megvizsgált és megállapította, hogy 4 újnyira ki vagyok tágulva és eltünt a méhszáj. Ki kellett szálnom a vízből és visszamásznom az ágyra. ekkor már nagyon fájt, csak Zoli segítségével tudtam felmenni a szülőágyra. Jöttek a tolófájásokés én az elsőt elrontottam, nem jól nyomtam. Az orvos rám szólt, abba kellett hagynom a nyomást és megvárni az újjabb fájást. Ami hamarosan jött. Öt nyomással kibújt az én kis gyönyörűségem, az utolsó kettő már rettenetesen fájt, az utolsónál pedig felkiáltottam, pedig nem akartam, hogy a lányom az én fájdalmas kiáltásomat hallja meg elösször, de nem bírtam ki sajnos.És akkor ott volt Ő véresen magzatmázosan, nyekergő sírással. A szülésznő rátette a hasamra, gyönyörű volt. Elfelejtettem mindent, csak Ő volt meg én és Zoli. Család született. Öt év várakozás után végre a karjaimban tarthattam

Zoli elvágta a köldökzsinórt és utánna elment lefotózni az órát, 15 óra 35 perc. A doki segítségével megszültem a méhlepényt, aminek állapotából Ő arra a következtetésre jutott, hogy nemcsak 4 nappal hordtam túl a kislányomat, hanem kb 8-9 nappal. Valószínű elszámolták a kiírás időpontját. Nem igazán érdekelt már semmi, csak Grétus. Azt sem vettem észre, hogy összevarrta a gátsebet. Arra emlékszem, hogy mondta ha van idő uh-ra a szülés előtt és látja, hogy a lányom hosszú baba nem pedig tömzsi akkor gátvédelemmel szültünk volna. Ekkor már mindegy volt. Belső varratot nem kaptam, csak külsőt. Azt is csak 4-et. Közben a párom elment a csecsemőssel megfürdetni és felöltöztetni Grétát. Kb 10 perc múlva jöttek vissza. Még ott a szülőszobán megvolt az első szopi. Ami kicsit nehezen ment, mert befeléforduló a mellbimbóm, de megbírkóztunk vele. Onnantól kezdve elválaszthatatlanok vagyunk. Maximálisan kihasználtuk a baba-mama szobát. Szerintem nagyon jó dolog, hogy a gyermekem az első perctől kezdve velem van, nem pedig idegen hangok között.
