Sziasztok!
De jó, kezd mindenki jobban lenni
Nehéz ügy ez a munka, általában tuti akkor kapod életed legjobb ajánlatát ha babát akarsz vagy már van is.

Amióta szültem, sorra jelennek meg hírdetések a helyi lapokban hogy itt helyben keresnek munkaerőt a szakmámban, bezzeg mikor dolgoztam és közelebbit kerestem egy sem volt
Négy évvel ezelőtt direkt olyan helyet kerestem ahol határozatlan időre vesznek fel, gondolva a babázós időre. Úgy voltam vele, hogy két év alatt bedolgozom magam és utána elmegyek szülni. Eltelt két év, bevált a munka, imádtam a kollégákat, elkezdtük a legnagyobb titokban a babaprojektet. Eltelt egy év, semmi. Eltelt kettő, még mindig semmi. Kezdtem kétségbe esni, aztán összejött. Persze összejöhetett volna rögtön is, akkor két év után jöttem volna el szülni, így meg négy év után.
Egyáltalán nem bánom, hogy előbb megkerestem azt a munkahelyet ahonnan el lehet jönni szülni, mert így viszonylag nyugodt vagyok. Van gyed-em, és remélem a kövi is összejön és akkor nem kell gyesre mennem.
Bár mindezt 24 évesen megtehetttem de ha mondjuk 30 lettem volna, akkor biztos hogy inkább a babaprojekt és nem érdekel a munka. Dolgozni baba után is lehet, karriert családosan is lehet csinálni, kinek mi a fontos. Van akinek a család a karrier.
Ezt tényleg mindenkinek magának kell hogy eldöntse, mit miért akar, és hogyan. De nem csak a munka lesz ilyen nehéz kérdés, ha már összejön a baba, akkor is sorra akad majd fejtörős kérdés amiben bár meghalgat az ember tanácsokat mégis maga kell hogy meghozza a dötést.
Kinél szüljek, hol szüljek, szoptassak e igény szerint, cumival vagy sem, cumisüveg kell e, milyen oltásokat adassak be, bébikomp legyen e, mikor kezdjem a hozzátálálást, mit adjak neki enni bébiételt vagy házit,....
Egyszerűen hihetetlen hogy mennyi ilyen helyzet van

és persze százával kapja az ember az anyukatársaktól a jó tanácsot de kiválasztani belőle a legjobbat

hát nehézügy. De általában ugye utólag okosabb az ember, így ha ma hozok egy döntést akkor az legyen a ma legjobb döntése, és a holnap kérdéseit majd megoldom holnap.
Szerintem elsődlegesen mindig magában kell hogy letisztázza az ember, hogy mi a legfontosabb és utána hogy következnek a dolgok. Mert egy rangsor mindig van. Olyan nincs hogy egyformán szeretnék babát és karriert is. Valamelyik biztos hogy előrébb van, ha egy hajszálnyival is de előrébb. Persze óráról órára változnak az ember tervei a jövőét illetően, de egyszer akkor is dönteni kell, hogy na most eljött a baba ideje, persze viszonylag szerencsés az akinek csak úgy beakad a baba, tervezetlenül. Bár ez is viszonyítás kérdése.
Nekem folyamatosan az volt a parám, hogy ha túl későn állok neki babát "gyártani", lehet kifutok az időből. Gondolok itt arra, hogy mondjuk nem jön össze, évekig próbálkozunk, közben öregszünk. Jön a lombik, ami ugye nem egy nap, sorra próbálkozunk és tényleg megöregszek és gyerek nélkül maradok. Így lemondtam azon álmomról hogy egyszer nem csak egy beosztott leszek hanem vezető. Két év alatt sikerült elérnem azt a munkahelyemen, hogy felmerült a nevem ha előléptetésekről volt szó. Talán ha várok még a babával akkor mára már akár meg is történhetett volna. De elfogyott a gyógyszerem és meghoztam a döntést, nem iratok többet. Kicsit több mint két évet próbálkoztunk, ez az idő alatt számtalanszor éreztem úgy hogy inkább legyen a karrier, de mindez megmaradt álomként jobban vágytam már egy babára. És mára elmondhatom azt, hogy még mindig van hogy eszembe jut hogy milyen jó dolgozni és mennyire jó lenne előrébb lépni a ranglétrán de ezt a boldogságot amit egy manó ad azt semmi sem pótolja. Egyszerűen eddig nem ismert boldogság, szeretet vesz körül amióta megvan. Nincs annál szebb pillanat, mikor rádmosolyog, hozzád bújik, mondja hogy baba, aja, próbálkozik ülni, állni, elindulni. Ahogy ízlelget, nyílik a világ felé... Hát elérzékenyültem, imádom a kincsem! Nincs az a karrier ami miatt lemondanék az anyaságról, sőt remélem megadja az élet és még lesz legalább 3 manóm és végigkisérhetem életük nagy részét...azt hiszem az álommunka számomra az anyaság