megvagyunk mi is, hál' istennek jól vagyunk, gyarapodgatunk, csak az a gondom, ami sokaknak: még visszaolvasni is alig tudok.
Mona, aranyos vagy, hogy kérdezed, alakulgatnak a hétköznapok, most már nincs annyi üvöltés. Elég rövid kis nyűgösködéssel megússzuk a nappalokat, bár a kisasszony továbbra sem alussza túl magát. Ha itthon vagyunk, vagy foglalkozni kell vele, vagy kézben kell lennie, vagy a hordozóban van el, aminek annyira nem örülök, mert túl sokáig nem jó. Mennyi ideig is javasolják naponta? Ha viszont elmegyünk sétálni, a babakocsiban jókat tud szunyálni, és már egyre hosszabb ideig bírja, szóval ez is valami.
Az éjszakák szerencsére kezdettől elég tűrhetők, csak egyszer ébred fel közben, sőt, mostanában már többször is előfordult, hogy egészen sokáig bírta. A rekordunk két napja volt: 10 körül ágyba tettük, és fél 6-kor ébredt fel. 
Persze ez még nem végleges, ma éjjel például fél 3 körül felverték a gázok, kakilt is egy jókorát. 
Mona, én is rájöttem már, mennyi mindent lehet fél kézzel csinálni. Nem is hittem volna.
Azért majd igyekszem többet jelentkezni, most csak gyorsan dobok egy képet, hogy megmutassam, mennyivel vidámabbak vagyunk mostanság.
Sajnos, olyat még nem sikerült elkapnom, amikor igazán teli szájjal vigyorog, pedig annyira édes olyankor!
Arról nem beszélve, hogy ma a munkahelyet megtartani, vagy másikat találni szintén nem könnyű.
.
. Egyébként most már 5150 g-mot nyom, és 59 cm magas. 
Tisztára elcsodálkoztam, hogy miket ki nem találnak, hogy már milyen spéci hinták vannak. Ki is néztem egyet, csupán 40ezer Forint.... megemlítettem a nagyszülőknek, hogy Fanni nagyon szeretne egyet karácsonyra.... 
