Én nem foglalkozom azzal, mennyit kellene ennie egy babának. Van kaki, pisi, nőjük ki a ruhákat, úghogy minden rendben.
Minden kaja után mérni szoktam, és egyáltalán nem stresszelem magam rajta. Legalább tudom, mennyik vannak a bicebóca cicikben.
Tegnap voltunk anyóséknál (szokásos heti látogatás).
Én jobban szeretném, ha jönnének, de Apa olyan lelkes, hogy megyünk, én meg hulla fáradt. (Amúgy a Babát két hetes kora óta visszük és én - ha ott voltunk -, mindig fáradt voltam, és após mindig megkérdezte, mi a bajom.
Ebéd után majd' bealudtunk mind a ketten. Ráadásul akkor nem termelődött még rendes mennyiségű tejem, így a keservesen két nap alatt összegyűjtött anyatejet adtam neki cumisüvegből.
Közben éreztem, hogy felforrok, olyan, mintha lázas lennék. A szemeim vörösek.... Meg is jegyezték, hogy rosszul nézek ki....
Apa majdnem aludt a fotelben....
Erre após megint megkérdezte, hogy nem aludtunk éjjel?
Esküszöm, mint akinek nincs gyereke! Az elején azt sem tudta, hogy kell megfogni a babát..... Pedig két fia van.
Én etetem Zsófit, halál szarul vagyok (közben az egyik cicimet öblögetni kellene, de reggel ahhoz sem volt időm, hogy a vizet megcsináljam hozzá, a másik mellemben múlóban a gyulladás, plusz egy nagy gübő. Plusz egy reggel óta nem alvó baba. )Hogy legyek ezek után?????
Szóval etetem Zsófit és közben elsírtam magam, hogy nem vagyok otthon, nem tudok pihenni, rángatjuk a babát ide-oda és tök szarul vagyok..... Ekkor odamondtam Apának félhangosan, hogy ezt megeszi, és megyünk. A legjobban erre Após kapta fel a fejét - aki eközben a számítógépén babafotókat rendezgetett.....
Apa nem is marasztalt, látta, hogy kész vagyok.
Haza is jöttünk.
Itthon - olyan fáradt voltam, hogy - egy óra forgolódás után tudtam elaludni. este 7-től aludtunk a babával fél 11-ig. Tök jól esett.
Régen nagyon szerettem anyósékhoz járni, de mióta baba van, már nem annyira. Hülye időszakban megyünk, amikor a baba még nem alszik, vagy nagy nehezen aludna, de ott ugye putyulgatás van, és szegény össze-vissza van olyankor. Nekem ciciproblémáim vannak, jobb lenne itthon, és hát annyit kellene pihenni, amennyit lehet..... Nem beszélve az okos ötletekről. Adjunk neki vizet, apasszam el a tejem, csak az egészségem miatt, hagyjuk ott a babát egy napra, hogy tudjak pihenni...
Tudom, hogy sok tanács mögött jóindulat van, de én mégis kiakadok ezeken.
Bocsánat, hogy a családi hülyeségeimmel traktállak benneteket.
Anikó! Marci baba zabálni való!
Sense! Nálunk Zsófi akkorákat nyel szopi közben, hogy szerintem a szomszéd kerület is hallja. Én nagyon szeretem hallgatni!
BCG oltás: Hú Irina, örülök, hogy leírtad a történetedet, azóta lesen a baba hónalját. Nálunk már elég csúnya a helye, olyan, mit egy óriás pattanás, mi készül kifakadni. A védőnő azt mondta, nem kell vele semmit csinálni. Még ha ki is fakad, nem kell leragasztani, csak töröljük le, és öltöztessük fel.
Kiskolbi! Megértelek, és nagyon örülök, hogy újra megy a szopi!!!!!
A szülés is a világ legtermészetesebb dolga, mégis a legnagyobb fájdalommal járó gyönyörű esemény..... Ki érti ezt?
Tejpöttyök: Egy hete jött ki rajtunk, Zsófi olyan ragyás, mint egy kamasz. Már nagyon várom, hogy kitisztuljon.
Szókincs: Mostanában bővült, a "he" mellé betársult a "gö" is!
Hasfájás: A meggymag párnát kétszer használtuk nála. Miután már nem iszom a Laktoherb teát és az én általam készített teakeveréket adom, nincs hasfájás.
A meggymagpárnát én használom a cicimre akkor, ha a csomót próbálom kimasszírozni, és előtte fellazítom a meleggel.































ilyen ritkán van: nem sírok a pelenkázón
apa kezében biztonságos
így alszunk mi 











