Sziasztok!
Bocsánat, hogy nem tudok jönni sűrűbben, de Ádámmal küzdünk, mert picit fogyott a lelkem, s nálunk is pótlást szeretne a dokinéni. Most naponta 7x-8x eszik, így remélem ismét gyarapodni kezd. Eddig még mindig nem kapott csak anyatejet szerencsére, kitartóan szopizunk. Ráadásul megint dolgozom itthonról, s minden délután leckeírás van Ákossal, aki változatlanul szuper a suliban, nem kicsi büszkeségemre.

Tehát minden rendben, csak átalakultak napjaink.
Köszönöm szépen a köszöntéseket, nagyon-nagyon jól esik, szemfüles kismamik vagytok ám!

Gabi, külön köszönet a szép képeslapért!
Leírom a tavalyi szülinapom legfontosabb élményét, erre gondolok egész nap.

Egy éve mentem először UH-ra Ádámmal, akkor voltunk 7 hetesek, 9,8mm volt a lelkem

. Amikor fent várakoztam, hogy sorra kerüljek, éppen akkor hoztak ki a szülőszobáról egy újszülött babát. Igaz kisfiú volt, de csak nyeltem a könnyemet, hogy 30 éve én is ekkora voltam, vajh, mi lesz vele 30 év múlva. Szerencsére minden renben volt Ádámmal, megkaptam a UH képeket, s a munkahelyemen készítettem belőle két másolatot, hiszen estére meghívtuk egy étterembe a szüleimet és párom szüleit, mert úgy gondolom, hogy nem kevés köszönettel tartozom nekik, s a lehetőségekhez mérten szerettem volna ismét elmondani az érzéseimet főlleg édesanyámnak. Virágot szoktam neki venni, de most nem tettem... ehelyett a vacsora kezdetén amikor próbáltam megköszönni az eddigi életemet nekik (nem nagyon ment a könnyeimtől

), csak annyit mondtam, hogy a legnagyobb ajándékot szeretnénk nekik adni, amit tudunk, egyelőre még csak fénykép van róla, de hamarosan élőben is láthatják remélem... s megkapták az UH képeket.
Annyira megmaradtak ezek bennem, hogy azt hiszem egyik legszebb születésnapomat ünnepeltem akkor (ezek után este egy kb 60 fős meglepetés buli várt, ahol még a szüleim is ott voltak, pedig azt mondták azért sietnek, mert Ákost le akarják fektetni aludni

). Tehát csodálatos volt, s elég a gondolat, illetve Ádám látványa, s újraélem ezeket a pillanatokat, annyira összejött ott akkor minden.
Bocs, hogy hosszú voltam, de ma nem tudok szabadulni ettől az érzéstől.
Pár megjegyzés... a mellem nekem is begyulladt pár hete, tehát nem csak az ifjú kismamákat kínozza a dolog, figyelni kell folyamatosan, hogy rendesen kiürüljön.
Ahogy olvastalak Titeket arra gondoltam, hogy nem is a kismamáknak kellene annyira tanítani a szopi fontosságát, hanem lassan az orvosoknak, védőnőknek. Felháborító, hogy ilyen tapasztalataink vannak, azt hiszem írok is erről az lll-nek meg a A Szoptatásért Magyar Egyesületnek (persze, ha lesz 20 percem nyugiban

). Talán a Kismamába is megérne egy cikket...
Mivel ma sztrájkolok, van időm, megpróbálok képeket csatolni.
Ja, legyen egyszer délelőtti találka! Lécci-lécci! Lassan talán veszünk valami használt autót, akkor könnyebben mennénk mi is, de a suli miatt csak a de. jó.
Hali, Vali