Sziasztok!
Szüléstörténet - hosszú lesz, mint a +16 nap!
Bálint születése
Kedvcsináló az olvasáshoz:
-beindítás (prosztaglandin tabl.): 17.00 (május 22.)
-elsö erösebb fájások: 20.00
-érkezés a szülészetre: kb. 22.30
-kádban: kb. éjfél után 1 órától 2-ig
-burokrepesztés: 2.15
-epidurál beadása: 2.50
-méhszáj eltünt: 4.05
-kitolási szak kezdete: 4.15
-a gyermek megszületése: 4.26 (május 23-án, a 42+2 napon)
Elözmények, a szülés indítása:
A 42+0 napon, szerdán a nögyógyásznö "megállapította", hogy ugyanúgy, mint 2 és 5 nappal azelött, 2 ujjnyira vagyok tágulva. Megvizsgált egy specialista is a szülészetröl, aki szerint nem voltam végképp kinyílva, csak a méhnyak volt annyira puha, hogy ez megtévesztö volt. Azok után, hogy hétfö délutántól kedd délelöttig rendszeres fájásaim voltak, sokáig 5 percesek is, és folytatódtak ritkább jóslókkal, ez nagy csalódás volt számunkra. Mindegy, indítják a szülést vaginális tablettával, de csak csütörtökre rendeltek be a kórházba (a ctg most is tökéletes volt). Azt mondták, nagyon valószínütlen, hogy még aznap megszüljek, lehet 3 nap is belöle, páromnak (Csaba) nem is érdemes bent maradnia, menjen csak dolgozni. Elöször délután 1-kor kaptam tablettát, elötte is, utánna is ctg (jó volt a szülésznö-diáklány, megkérdezte, emlékszem-e, hányadik hétnél tartok? Emlékeztem
), szívhang mindig tökéletes, de a fájások maradtak rendszertelenek. 4-töl már nálam volt Csaba. Délután 5-kor újabb tabletta, jöttek is az 5-percesek, de még nem mertem beleélni magam. 21.30 körül már nyilvánvaló volt, hogy szülünk, meg is engedték a férjemnek, hogy maradjon bent 10 után is. A nappaliban egy hintaszékben ctg-ztem, beszélgettünk fájások között. Kezdtem nagyon ramatyul lenni, elvánszorogtam a wc-re, ahol valami szokatlant éreztem és véreztem, féltem. Szóltam is az éjszakás szülésznönek, Johannának, erre kivizsgált, mondta, hogy most nyílt ki a méhszáj, és nem veszélyes a vérzés, csak normális. Meleg zabzsák már volt, most Johanna a meleg zuhanyt ajánlotta, hogy az jót fog tenni a fájások ellen és mikor már nem érzem magam biztonságban az osztályon, lekísér minket a szülészetre. Magunkra is hagyott, de egy perc múlva jött is vissza, hogy akkor lekísér.
Látta, hogy nem fogok egyedül a zuhanyba merészkedni, nem merek Csaba nélkül sehova menni.
A szülészeten:
A szülésznöt, aki nekünk jutott, (nagyon aranyos néni) már ismertük a szülészet bemutatójáról, tudtam a véleményét a kádról (+), epidurálról (-). Két fájás közt gyorsan elmondtam a kívánságaimat, elöször beöntést kérek, aztán zuhanyoznék és mennék a kádba, de majd késöbb talán fogok epidurált is kérni. Egyetértett, ctg-ztünk legelöször. Derékfájós típusú fájások voltak, és a szülöágyon feküdni kínszenvedés volt, egész a térdemig sugárzott a fájdalom a csípömböl. Sajnos nálunk a hátmasszázs nem játszott, párom nem egy nagy masször. A beöntés után sokkal-sokkal jobban lettem. A szülöszoba nagyon otthonos és kellemes berendezésü, félhomály van. Az volt a rendszer, hogy magunkrahagyott minket Riitta sokszor, de ha csengettünk, ott termett. 1 óra körül jutottunk a vajúdó-kádba, ahol rádiót hallgattunk. Nagyon jó volt lebegni, fantasztikus volt, hogy olyan könnyen át lehetett billenteni a Baba súlyát a gerincröl, amit nagyon nyomott a feje. Fájások közt meg egyenesen hawai volt.
Nekem már úgy tünt, egy órája lubickolok, hisz ezer fájás volt, mikor Csaba is és Riitta is állította, hogy 15 perc volt!!!
Fájás közben már a pici buborékok is nagyon zavartak. Csengettünk, hogy akkor a gázra mégis ráfanyalodnék. Irtó ocsmány a nitralgin, nagyon rossz volt, de azért szívtam az epidurálig, nem volt jobb ötletem.
Segített elengedni magam, a fájással együtt dolgozni, nem ellene. A vízben biztonságban éreztem magam a gáztól függetlenül. Idövel már a kombináció ellenére is kibírhatatlan volt, csengettem, hogy nem lehetne-e megnézni, az epidurálra megérett-e a helyzet. Láttam Riittán, hogy nem hisz benne, meghaladtunk volna az 1 óra kád alatt, de azért ez a kívánságom is teljesült, szülöágyon ctg, vizsgálat, és azt mondta, most már lehet burkotrepeszteni és aztán epidurált adni (nem mondta, hány ujjnyi, utólag láttam a papírokban: 3 volt). Na itt jött a neheze, nagyon fájt, a Baba adott eröt, hogy kibírjam. Másodszorra sikerült a burokrepesztés, az maga nem fájt, alig lehetett valamit érezni. Elökészítette a dolgokat az epidurálhoz, és felhívta az anesztest, aki gyorsan hozzánk is ért, én már extázisban voltam és azon csodálkoztam, hogy tudok ilyen állapotban finnül kommunikálni Rittával, meg a dokival. A fájások teljesen ráztak, nekem meg mozdulatlanul kellett maradnom, hátat domborítani. Szegény párom a hintaszékben törölgette a szemét és nem mert felémnézni. Mikor sikerült, szóltam Csabának, hogy minden oké, ne izguljon. Pár fájás után kezdett hatni csak az EDA. Már egy ideje székelési ingert éreztem, mondtam is Riittának, persze magam is gondoltam, hogy nem létezik, hogy ott tartunk. Doki (nem is tudtam, hogy még ott van) megkérdezte, "ugye elsö szülés?"
Épphogycsak elkezdett hatni az epidurál, párommal váltottunk vagy 2 mondatot, Riitta a szülés beindulásának óráját kérdezte, kérdeztem a gátmetszést, fog-e helyi érzésteleníteni, azt mondta, az nem fog fájni, mert kontrakció közben csinálja, - és aztán megvizsgált. Hát nagyon nagy csodálkozására már 10 cm-re ki voltam nyílva!!! (igen, elsö szülésem volt, de az anesztesnek meg 0. sajátja és nem lesz neki egy se soha, mert férfi) Riitta elökészült a baba fogadására és 10 perc múlva lehetett nyomni. Teljesen könnyen ment, nem fájt végképp, elöször egy kicsit kellett nyomni, aztán néha nem kellett, jól csinálhatta a gátvédelmet, mert végül nem vágott, picit repedtem, 2 öltésre saccolta. Igazán seperc (pontosabban 11 perc alatt) kint volt Bálint!! Gyönyörü erös baba elsö perctöl, csak ámultunk párommal, milyen kis vasgyúró. Mikor felemelte Öt Riitta hogy nekem adja, jó magasról lepisilt.
Fantasztikus volt Öt magamhoz ölelni. A hasamon feküdt néhány perce, mikor elkezdtem gondolkodni: akkor fiú vagy lány?! És eszembejutott a szökökút.
Mellre segítette tenni egy másik védönö, el se vették sokáig, mert kértem, hadd szopizzon és ismerkedjünk. Nem volt túlhordva, a böre szép fehér volt akkor is, nem száraz, a magzatvíz tiszta, a méhlepény 1-es érettségü. Végülis 4 öltés kellett. Amíg a fiunkat méricskélték, tisztogatták, öltöztették, és az apjával ismerkedett, én zuhanyoztam és utána reggelit kaptunk. Nekem nem mondta senki, hogy nem ülhetek, a fotón sokan csodálkoztak, hogy közvetlen szülés után zongoraszéken ülök.
Késöbb se éreztem semmit a gátsebböl.
Nagyon sokat segített, hogy a párom velem volt, ez volt életem legboldogabb napja. Már aznap irigyeltem, akikre vár a szülés és föleg ebben a kórházban. A szülésznénink egy angyal, nagyon rutinosan, empátiával, magabiztosan és gyorsan dolgozott. Nagyon jó volt orvos nélkül szülni, olyan családias volt a légkör a szülésznénivel. Mindenkinek ilyen szép szülést kívánok!!
Pálma és a 16 napos Bálint
