Társalgó főoldal » Házasság, család » - Mit tegyek, ha a férjem semmibe vesz?

A "természet ellenes" rosszindulat ami tőlem származik, bár nem tudhatod melyiket írtam én, de tetszik hogy mindegyik egy ember műve volna, lehet egészséges gondolkozás eredménye is nem?
Kedves anyós elnézést amiért többek közt miattam is meggyanusították, bár már ezt megszokhatta azt hiszem.

Névtelen,
azért nem gondolnám, hogy a természetellenes rosszindulat egészséges gondolkodásra vallana, mert ha vki mindenben és mindenkiben csak a rosszat és a negatívumokat látja meg, az nem él egészségesen, mert állandóan mérgezi önmagát és a környezetét.
Solya

ÓÓÓhhh "kedves" Névtelen!

Most már tényleg kiváncsi lennék, ki vagy, aki ennyire nem bírsz engem, viszont ennyire támogatod az anyósomat meg a férjemet. A lejáratás szót sokszor használtad, nem értem....nem azt írtam a férjemről, hogy milyen kicsi neki, vagy milyen hülye vagy hasonlók, csak azt, hogy anyagilag korlátoz. Ez ugyan már miért lejáratás????

De amúgy meg nem tartalak érdemesnek arra, hogy leálljak vitatkozni. Eddig próbáltam megállni, hogy ne nagyon szóljak be neked, de most már elegem van:

Nagyon sajnállak, hogy ilyen rosszindulatúan kell élned, hogy nem bírsz örülni más örömének. Ha én azt írom, hogy most rendben vagyunk, és boldogok vagyunk kistestvértől, akkor az úgy is van, ne vakaródz már visszafelé légyszives.
Ide szerencsére a lányok nagy része segíteni jött, nem vért szívni, és mint látod, örülnek velem, még ha nem is értenek egyet, hogy csöbörből-vödörbe ugrok.
De ez ugyanúgy az én véleményem, ahogy pár hete az volt, hogy haragszom a férjemre. Lehet, hogy labilis voltam akkor is és most is, de ez én vagyok. Ha nem tetszik, (mert miért is tetszene) nem kell ide jönnöd.

Utolsósorban: állandóan hazugnak nevezel, meg hasonlók. Ha így lenne gondolod, névvel, képpel nyitottam volna a topicot??? Könnyű névtelenül vagdalódzni.

Amennyiben pedig az anyósom is jelen van, és ilyeneket ír, akkor láthatjátok, mrnnyire "angyal" ha így örül a második unokájának. De nem hinném, hogy Ő írt volna. Ezeket Te írtad Névtelen, név nélkül természetesen.

Ladányi Kata

Névtelen!

Mi a bajod a Katával? Meg vagy te húzatva? Miért kell ilyeneket írni? Miért baj, ha örül a heti 1xi halnak és a 100%-os gyümilének? Mi van, ha nincsenek millióik a bankban? Képzeld mi sem vagyunk gazdagok, de szegények sem. Ennek ellenére nem tehetjük meg, hogy halat, 100% gyümölcsleveket vásároljunk. Inkább egy kis csirke, vagy valami főzelék. Gyümölcslé helyett hamarabb levesszük a polcról a szörpöt, de a teát gazdaságosabbnak találom. Jaaa hogy te másfél dl. vízhez használsz egy filtert? Ja én 2 literhez...
Sajnos nálunk is a férjem vezeti a családi kasszát, mivel ő keres. Együtt járunk vásárolni is és ő szelektál, mert ő tudja mennyije is van pontosan. Ruhák nekem? 1 halász naci, 1 papucs. Ennyivel ki kell bírjam idén. A tavalyi gönceim is jók még... Ja vagy gazdálkodjam ki a gyesből ami kőkemény 19940 forint havonta?!
Hol élsz te? Honnan jöttél? Nem minden úgy van ahogy szerinted. Bizony vannak fiatal családok ahol jól meg kell fontolni mire mennyit költ az ember, ha nem akar semmiben sem hiányt szenvedni. Biztos hallottad azt a mondást: Sok kicsi sokra megy. Bár gondolom neked oly mindegy. Ja és mielőtt megszólnád azt hogy miért van akkor net, közlöm hogy munkaeszköz...

Kata!
Ne foglalkozz senkiházi névtelen fantomokkal. Egyszerüen nem ér annyit akákri legyen is. Ha nincs elég bőr a képén az az ő baja. VAlószínüleg világ életében egy betoji ember volt és lesz is aki mindig az ugyanolyan zsémbes kétszinű ****ek társaságát kereste, találta meg (zsák a foltját). Valószínü sosem volt boldog és nem is lesz az, de ezzel már ne Te törődj, hisz se kutyád se macskád, bár ahogy olvasom az írásait szégyent hozna még az állatvilágra is.

szió
sasha

Sasha!

Nehogy felhúzd magad! Kata Te se! Akkor eléri, amit akart, és jól érzi magát! Nem ér meg ennyit egy ember véleménye sem, nemhogy egy vadidegen, ismeretlen, önmagát felvállalni nem merő emberé!

Solya

Kedves Névtelen!

Ha annyira ciki ide írni és nem akarod magad összehasonlítani L.Katával és a többi együttérző anyukával, akkor miért írogatsz ide?
Az "egészséges gondolkozás eredménye" nem egy normális hangvételű beszélgetés lenne? Nem pedig indulattal teli vagdalkodás? Miért tud ennyire kikészíteni L.Kata és társai?

Nyugodtan elmesélheted nekünk, hogy mi a bajod, miért haragszol ennyire a világra és talán mi is segíthetünk neked! Persze ha hajlandó vagy lejönni a mi szintünkre. Ezt komolyan mondom.

Még ha esetleg az anyós is vagy (bocsi a tegezésért, de itt ez a szokás), talán érdemes lenne Katával kompromisszumra jutni, akár a neten vagy otthon, hiszen senkinek sem jó a hosszantartó feszültség.

Telihold

Kedves Kata,

Te senkinek nem tartozol elszamolassal, es magyarazattal csak a ferjednek es Magadnak!
A babahoz gratulalok! )
En biztos vagyok benne, hogy nagyon boldogok lesztek(vagytok).
Es ne engedd (egy) senkinek, hogy ezt elvegye Toled!

Udv, ZoliApu.

Sziasztok!

Mit csináljak?
A férjem csomószor megalázóan kritizál: nem lehetsz ennyire hülye, na ezt a hangnemet fejezd be, ne legyél picsa...stb.
Gyerek előtt veszekszik, a gyerek idegesíti, inkább a munkába menekül. Vagy alszik...
Néha észreveszi magát, akkor aranyos és rájön milyen hülyén viselkedett, akkor pár napig jó utána megint ugyanez következik. Élünk egymás mellett csendben, mint 2 lakótárs.
Nem segít, hiszen ő tart el minket, a háztartás, nevelés az asszony dolga.
Elfogadtam, hogy ilyen macsósan gondolkodik, tényleg sokat dolgozik, megérdemel itthon egy kis nyugalmat, de én kezdem újra érezni magamban a nőt, és nem veszi észre. Alig élünk házaséletet, pedig jó.
Kezdem egyedül tervezni a hétvégeket, hiszen ő úgyis csak alszik vagy elvan magával. Egyedül megyek gyerekkel sétálni, kirándulni, őt egy pillanatig sem zavarja, hogy elvileg a vasárnap egy családi nap...
Szeretem pedig, ő is engem. De így?

maradok névtelen

"Maradok névtelen"

Remélem megváltozik ez a helyzet nálatok. Leültél már beszélgetni a férjeddel? Sajnos érdemi tanácsot nem tudok adni, de próbáld meg magad jól érezni a bőrödben. Lehet, hogy a férjed féltékeny a kicsire? Lehet, nem is volt még kész az apaságra, csak azt hitte és ez így csapódik le. Passzold le pár órára a gyereket a nagyiknak és beszélgess vele, csinálj vele is programot, hogy na indulj, megyünk Valami olyan helyre ahol szeret lenni, vagy szeret csinálni.
Ezek csak tippek, nem tudom, hogy válnak be, de próbálkozást megérnek talán

üdv
sasha

De sok ilyen férj van, Maradok névtelen!
Azt azért tudnod kell, hogy a helyzet nem reménytelen, különösen, ha szeretetitek egymást. Bár alapvetően felnőtt emberen már nem változtathatsz, egy csomó dolgot azért, keserves, hosszú ideig tartó, napról-napra alig előre haladó, nem látványos munkával megértethetsz vele. Egyszer beérik a gyümölcs. Sok erőt kívánok az asszonyt próbáló feladathoz!

Sziasztok!

na, névtelenünk úgy látszik, végre behúzta fülét - farkát.
Egyébként találkoztam ám vele a "Nem akarok több gyereket" topicban. Tényleg nem normális, oda is ugyanezeket írta. Ott is elhajtották szerencsére.

Maradok névtelen!
Hááát mit is mondhatnék én.....hasonló hasnló. Látod, más is jár ebben a cipőben, és most nálunk minden rendben. lehet, hogy te is érzékenyebb stádiumban vagy, mint én voltam. Azt írod, hogy észreveszi magát, akkor aranyos, meg minden....lehet, tényleg hulla estére, és aludna (mostanában kezdem érteni ) De az is természetes, hogy te aki egész nap gyerekeztél, adnád át neki a stafétát, Ő meg pihenne az egész nap után....
Menjetek le esetleg agyerekkel sétálni mindketten. Mi mostanában ezt szoktuk, és felváltva rohanunk utánna.
Hidd el, Ő csak dolgozik értetek, minden oké lesz, hamajd dolgozol. Addig meg, ha tényleg nem megy el veletek, menjetek más anyukával + gyerekkel, vagy te este hagyd rá a gyereket, menj el csinosan egy barátnőddel moziba, vagy hamizni. (igaz, ezt én is az elmúlt 2 évben 2x csináltam) abból egyszer terhesen, akkor a kutya nem nézett rám, egyszer meg már "viszonylag" normális kinézettel. Az jót tett az önbizimbnek Meg apának is. Alig várta hogy hazaérjek, le is vadászott

Puszi, fel afejjel ,minden rendben lesz, meglátod, ez csak egy hullámvölgy, amit hullámhegy követ majd

Kata

Sziasztok!

Köszönöm a válaszokat.

Kiváncsi: tudom nem egyedi az esetem és biztos ez a hülye hajszás élet teszi tönkre az emberi kapcsolatokat, csak néha úgy érzem ő önzőbb, mint én. De megfogadtam a tanácsodat, szép lassan ráébresztem az uramat, hogy változtatni kellene. Ma reggel, mikor végre nagyjából kialudta magát, hajlandó volt beszélgetni és próbált pozitívan állni hozzánk. Jó kedve volt, így könnyű volt gyorsan pár mondatban elmesélni, mi is fáj nekem. Igaz egyszerűen nem veszi annyira komolyan az aggodalmaimat és azt hiszi nekem nem is olyan nehéz, kibírom. "Majd a babaneten kitárgyalod"...-mondta

sasha: éppen ezért próbálom rávenni, hogy menjünk el nyaralni. Ma jó kedve volt és aranyos, de már megint nem bírt ki egy egész napot velünk, most éppen bulizik a barátaival (nem sértheti meg őket, hogy nem megy el...). Lehet, hogy van benne egy kis féltékenység, egyre többen mondják, hogy ez lehet a problémáink oka. Gyerek előtt szinte istenítettem őt, imádtam, és ezt a helyet most a közös gyermekünk foglalja el. Lehet, hogy hiba volt, de mint boldog kismama büszkén mondogattam mindenkinek és ő előtte is, hogy egy gyerek nem ér fel egy szerelemmel sem, nem tud adni egy férfi sem akkora szeretetet és gyengédséget, mint egy kisbaba. Lehet, hogy ez volt a baj?

LKata: nincs türelme, sem érzéke a gyerekhez, ezért már nem is erőszakoskodom, hogy jöjjön velünk játszóterezni. Persze, azért már ő is gondolkodik, hogy mit mutat majd meg neki.
Jó, hogy nálatok helyre állt a béke!

Kellemes hétvégét!

m. n.

Tudod mit, m. n.? Én is úgy érzem, hogy ő sokkal önzőbb, mint én, és ezt gyakran a fejéhez is vágom! Jó kis házasság lehet, mi ? De nem lehet patikamérlegen mérni, minden kapcsolatban az egyik önzőbb, mint a másik, ez az egyik részről adottság, a másik részéről meg tűréshatár kérdése. Majd a babaneten kitárgyalod? Ez már nem is rossz, legalább tudja, hol találsz megértő hangokra, hol vezeted le a feszültséget. Az én férjemet ha kérdeznéd, nem biztos, hogy tudná...
Nade, ha mindenki érdem szerint részesedne a javakból, jól is néznénk ki!
Kicsit zavaros vagyok, de tudom, hogy megérted...

M.N!

Ne haragudj, de nem volt igazad. Mármint abban a kijelentésben hogy: "egy gyerek nem ér fel egy szerelemmel sem, nem tud adni egy férfi sem akkora szeretetet és gyengédséget, mint egy kisbaba"
Tudod a szerelem minden kapcsolatban átformálódik szeretetté, kötődéssé, megszokássá. Ez a megszokás itt jó értelemben értendő. A gyerek rengeteg szeretetet, törödést igényel és meg is hálálja. Egy ideig. Aztán jön a kamasz kor, a diszkó, jönnek a csajok. Már nem rád van szüksége.
Aztán talál egy párt magának, megházasodik, új családot alapít. A saját családját. Ti meg maradtok a férjeddel kettecskén, úgy ahogy indultatok. A gyerekek jönnek-mennek, immár unokákkal megrakodva, de Ti a férjeddel ott maradtok egymásnak. Tehát ez a mondat több szempontból sem helyes. A gyermek mindkettőtök szeme fénye és kis ideig megváltoznak benned a hormonok és persze Anya vagy. De a férjed örökre a párod marad. A gyermekedet meg mindig szeretni, imádni fogod, ahogy a párod szeretni, tisztelni. Hogy is mondjam? Segítsen valaki aki jobban meg tudja fogalmazni Azért remélem így is érthető mit akartam mondani kedves M. N. Ha Te is így gondolod akkor osztd meg a pároddal eme sorokat, mert elképzelhető, hogy az a mondatod ragadt meg benne is ahogy benned.

Remélem rendeződnek a dolgok!
sasha

Kiváncsi: most mérges vagy? én már kezdek megnyugodni. Abban nagyon igazad volt, hogy nekünk kell elsőnek lépni és nekünk kell felülemelkedni a rossz hangulatunkon. Csak néha le kell ereszteni ahhoz, hogy újra két lábra tudjunk állni és újra megértően és optimistán nézzünk társunkra, kapcsolatunkra.
Kiváncsi vagyok, hogy férjeink ebből mennyit is vesznek észre?

Jó éjt! m.n.

Sasha: nem merem megkérdezni, hogy emlékszik-e még erre mondatomra, inkább megpróbálom valahogy jelezni, hogy azért nem így van. De ehhez kellett pár hónapnak elmúlnia, hogy én is így gondoljam. Talán a hormonok tehetnek erről? Annyira a gyerekem rabja lettem, de ez mindenütt így van, nem de? Azt hiszem tényleg ez lehet a problémáink oka.
m.n.

"Ketten, ketten, akár az ujjam,
olyan, olyan egyedül-együtt
szeretve, játszva, ölelve
éjjel-nappal, reggel-este
összefonódva, mindenütt együtt
pörlekedve és feleselve
de mindig, mindig egy irányba
s tán nem is tudva, nem is sejtve,
az okát, célját meg sem értve,
valami belső ihletésre,
tán génjeink parancsszavára
szállunk-szállunk egy ismeretlen
egy sohsemvolt s mindiglesz tájra
mint vadludak fel-felkiáltva"

Szép a vers
és milyen igaz kedves Névtelen társam, bár Kata lány szerint mindent én írtam ilyen megjelölésel, de ez is rá vall,persze voltam én már az anyósa is, imád középpontban lenni, a sokadik topicját nyitja, ÉS NEM BÍRJA A KRITIKÁT.
Dehogy tudod hogy ki vagyok, meglepődnél!

m.n.
Sajnálom tényleg sok ember küzd a problémáddal remélem megoldódik.

M.n.! Félreértettél, vagy én voltam félreérthető. Dehogy vagyok mérges, rég nincs nekem már ahhoz erőm, meg aztán árt a szépségemnek is... Szerencsés alkat vagyok, mert ha felmegy a pumpa, azonnal kieresztem a gőzt, így aztán semkire se haragudok túl sokáig. Még a férjemre se ))! (Itt egy vigyorgó fej lenne, ha nem felejtettem volna el, hogy kell csinálni. )

Na, névtelen. Mégis visszatértél???

Legyél már olyan bátor, és vállald ki vagy , ha már a véleményedet ennyire vállalod!!!!!!!!!!!!!!

Egyébként nem mondtam, hogy tudom, ki vagy, csak azt, találkoztam már az írásaiddal máshol is, ott is ugyanilyen kedves voltál.
Hűűű nem bírom a kritikát....érdekes, csak tőled nem......
Egyébként, nem tűnt fel, hogy mások sem látnak téged itt szívesen?

Lányok! ha nem reagálunk névtelenünkre, talán leszokik rólunk.

Kata

Ja. Ha egy kicsit visszaolvasol, pont azt láthatod, éppen egy másik névtelen írta, hogy te írsz minden negatívumot mindig más nickról. Azt, hogy az anyósom vagy, sem én vetettem fel.

Most már látom, neked van szükséged orvosra, mert egy "kicsit" skizo vagy, egy "cseppet" rosszindulatú, és "leheletnyit" irigy (na nem. az nagyon). Másrészről, halvány lila fingom sincs, miért utálsz. Biztosan adtam rá okot, valahol, valamikor, csak nem itt, és nem így kéne ezt lereagálni.

Köszönve kérdésedet, mind a 3,5 -en jól vagyunk, szeretjük egymást a problámánk megoldódott, úgyhogy most már jó lenne, ha leszállnál rólam, és ha segítő szándékkal jössz erre, akkor a többieknek segíts, mert mint észrevetted, már rég nem rólam szólna a topic (ha te leszállnál a "Kata a központban akar lenni" témáról) hanem még legalább kettő lány problémájáról, akiknek mi segíteni szeretnénk.

Ebből látszik, hogy nincs ki a négy kereked, mert még mindig rajtam lovagolsz.

Kata

Pocok!

Tulajdonképpen igazad van, elvileg. De például nekem három kicsi gyerek mellett SEMMI DE SEMMI energiám nem marad arra, hogy izgalmas, vonzó, érdekes, önálló, miegymás nővé varázsoljam magam
Na, de majd egyszer, pár év múlva Addig meg reménykedem, hogy gyermekeim apja szereti ezt a lestrapált, végletekig unalmas nőszemélyt is, akivé átmenetileg váltam
És: Mi a gyerekek, háztartás, van, akinek munka mellett legyünk mellesleg bombacsinosak, virtuózak az ágyban, versenyszakácsok, stb.DE vajon mit kapnak cserébe pl az itt segítségkérő lányok?
Na, leállítom magam, mert segíteni úgyse tudok senkinek.

Névtelennel néhány dologban egyetértek, és miért ne mondhatná el a véleményét, bármi legyen is az? Egyetlen dolog nem tetszik: Kedves Névtelen! Nem lehetne úgy, hogy én XY vagyok(ide behelyettesíted a máskor használt nevedet), és ezt és ezt gondolom. Nos, ha véleményed van, miért nem vállalod, hogy az a te véleményed?

Anyakati

Lányok!

Én azt látom, hogy itt mindenki magát ostorozza, hogy le van purcanva, fáradt, stb. és szegény férj gürizik a családért, és neki el kell menni a barátokkal, meg vacsora kell neki és hosszan sorolhatnám (elég egy kicsit olvasgatni feljebb).
Én pedig azt mondom, hogy ez így szerintem (SZERINTEM!!!) nem helyes. Egy gyereket a férfi és a nő együtt vállal. Ez azt jelenti, hogy a gyerek mindenketőnek sír, mindkettőnek bekakil és mindkettőnek ételről kell gondoskodnia (persze csak ha már van szopin kívül más is ). Honnan tudná egy apa, hogy mennyi "gürit" jelent egész nap egy gyerekkel lenni (ami gyakorlatilag 0 perc szabadidő), amikor soha nincs alkalom, hogy kipróbálja??!!! Ja, hogy nincs kedve hozzá? Ez a Mi feladatunk is, hogy bevonjuk Őket a gyerekkel való gondoskodásba. Nálunk a papa nemcsak fürdet, de etet, pelenkáz, sétáltat, együtt vásárolunk és főzünk (amikor hazaér, gyakran munka után este). Néha Ő is szívesebben olvasgatná az újságot, szörfözne a neten, de menni kell, ez egy közös "business" (és ilyenkor én bizony noszogatom, vagy persze fordítva, Ő engem ). Soha nem is jut eszébe "alább" rangsorolni az itthoni teendőket, mint más munkát
Viszont arra nagyon vigyázunk, hogy mindeketten "kielégíthessük" a számunkra fontos igényeinket. Ő minden hétvégén eljár a barátaival sportolni, cserébe a délután az enyém, ilyenkor bevonulok a fürdőszobába és CSAK magammal foglalkozom (barátnők általában hét közben látogatnak). Eredmény: Ő is jól érzi magát a bőrében meg én is, én nem érzem úgy, hogy feláldozom az életem, Ő meg nem érzi úgy, hogy egy lepattant feleség és egy üvöltő gyerek várja csak otthon.
Amikor pl. a felszedett kilóimat küzdöttem le, és itthon izzadtam a hasizmok alatt, akkor rém ideges lettem, hogy nem elég, hogy kihordom, megszülöm, szoptatom,.... a gyerekünket utána még küzdök is, hogy normálisan nézzek ki, mialatt Ő a gép előtt ül a hatalmas pocakjával és eszébe nem jut "csinosítani" magán. Ezt persze mondtam is neki, meg azt is hogy pár hónap múlva én itt leszek fitten Ő meg továbbra is cipeli a felszedett hasát ;).
Erre aztán lassan észbe kapott (mert hát férfiember is hiú, mint tudjuk) és nekiállt fogyizni és sportolni. (Mára Ő is nagyon jól néz ki, a pocija sehol).

És még valami "A nők néha azzal szórakoznak, hogy feláldozzák magukat". Ezt Zola mondta, és szerintem teljesen igaz. Lehet, hogy nem minden férfi áll rá könnyen, hogy mindenben partner legyen, de az biztos, hogy sok nő meg sem próbálja bevonni a férjét az otthoni munkába (mert az NŐI munka). És még egy utolsó megjegyzés: a munkahely ötöd olyan fárasztó, mint egy nap a gyerekkel. Ezt nekem elhihetitek, mindkettőt csinálom.

Nnnna ez kikívánkozott.

Milla

Anyakati!

Persze, mondja csak el a véleményét, az elején mondtam is, hogy a negatív kritikák sokat segítettek, DE.
Ha figyelmesen végigolvasod a topicot, észreveszed, hogy névtelen csak rajtam lovagol (egyébként már tudom ki az, egy kis ismeretség számítógépes berkekben segített), és amikor már rendben voltak a dolgaim, csak fújta fújta a magáét.
Természetesen mindenkinek joga elmondani a véleményét, mi meg is hallgattuk, de olyan, mintha meg se hallaná, ugyanazt hajtogatja már két hete mint egy papagáj. Mivel tudom, ki Ő, meg is értem szegényt.

Kata

Milla,
abszolút igazat adok neked, de:
az a sok lány, aki ide ír segítséget remélve, már megfutotta a maga köreit. Egy olyan férfit, aki elvárja-megszokta, hogy a felesége csináljon otthon mindent, ő meg ül a tv/szgép előtt, és semmit nem csinál otthon, hát elég nehéz ha nem lehetetlen rávenni, hogy az általad felvázolt közös munkába beszálljon...

LKata,
amennyire tudom, csak akkor tudhatod, ki Névtelen, ha vkit ismersz a babanet működtetői közül. Ha ugyanis kiderül más számára is, hogy ki ír ide névtelenül (nem én), akkor bizony baj van a babanettel. Ugyanis a felhasználók (ide írogatók) IP-címét csakis és kizárólag a babanet rendszergazdájának (lenne) szabad látnia.
Ha pedig ő megmondta neked, hogy ki a névtelen, akkor viszont inkább róla nem mondok semmit. Visszaélt ugyanis a munkakörével...
Zsóka

Zsóka!

Neem, nem itteni babanetes dolgozó, egészen egyszerű, általad is végrehajtható (csak kicsit ráérőbb és gyakorlottabb "nyomozó" segített). Nekem jutott eszembe a módszer, Ő ráért, és pár óra alatt kiderítette. Csak olyat csinált, ami legális, és te is meg tudod csinálni.
Tehát azért nem 100% hogy tudom, ki Ő csak 95% mondjuk

Elnézést, hogy gyanúba kevertem a babanetes dolgozókat!!!!!!

Kata

Milla, nagyon klassz, hogy te ezt meg tudtad valósítani, minden elismerésem!
Csakhogy történetesen az én gyermekeim apja - főleg a kezdeti, "betanító időszakban" - egészen egyszerűen nem járt haza, késő estig a munkahelyén ült és sehogyan sem lehetett rávenni arra, hogy legalább fürdetésre otthon legyen. Ha meg véletlenül mégis megtette, akkor villámogyorsan leült tévézni vagy olvasni, és hiába kértem meg bármire, mert legfeljebb azt mondta (fél óra múlva), jó, hogy kell? Na tudod, amikor arra a kérdésre, hogy tegyél fel egy kislábosba vizet főni, megkérdezi, hogy jó, hogy kell? - elfutja az ember lányának agyát a lé. Száz szónak is egy a vége, olyanniyra nem volt otthon, a szülői házban befogva SEMMIBE se, hogy - komolyan mondom - nem tudta, máig se nagyon tudja, hogyan kell megfogni egy kalapácsot. Persze ehhez képest ő is sokat fejlődött, mára már elértem, hogy szinte zokszó nélkül viszi a gyerekeket sétálni, este fürdet-fektet (inkább csak kiveszi őket a vízből, fogmosás nuku, de mindegy, mese meg hol volt, hol van, de inkább nincs), cumisüvegből etet, ma fel is porszívózott, esetenként mosogat és más szörnyűségeket is elvégez. Egyszóval az idomítás csodája! Ez viszont 12 év munkája, és az eredmény még mindig sehol nincs attól, ami nálatok zajlik.
Ugyanakkor hiába minden, mert a gyerekek így is-úgy is annyi munkát adnak, hogy magamra TÉNYLEG nincs egy percem se, kivéve azt az időt, amikor veletek netezek. Még szerencse, hogy nálunk apa azért elég igénytelen a külsőségekre, szeret így is, ahogy vagyok - én már kevésbé magamat - és nem kefél félre (se). Csak vicc volt. De akkor is nehéz, mert viszont ha akarna, akkor neki minden lehetősége megvolna rá, míg nekem továbbra is semmi.
Na ezt csak azért írtam le, mert belőlem is kikívánkozott.

Sziasztok!
Átrágtam magam ezen a topicon.
Úgy vettem észre hogy Névtelennek sok igaszsága van mégha most rám is fújtok majd emiatt.
Én senki boldogságát nem irígylem sőt örülök neki és tudom hogy két házasság sosem lehet egyforma így össze sem lehet hasonlítani, de az biztos hogy minnél több a baba annál több a súrlódás a két fél között így a problémák nem megoldodnak inkább csak elnapolódnak. Most direkt nem Katának írtam, nem róla beszélek magamról, nem kell hogy feltétlenül náluk is így süljön el, minden ember képes a változásra amit egy nagy esemény a családban megindíthat.
És hogy miért nem névvel írunk kritikát? Hát ezt nem hiszem hogy meg kellene indokoli, nem mintha a hangnemmel egyet értenék, azt azért nem.
Van itt olyan személy aki még sohasem próbálta vagy akarta megpróbálni?

m.n.
Ismerős a sztorid nekem sem fenékig tejfel a férjemmel az élet három gyermekemmel, akik közül kettő nem is olyan pici már.
Három gyerkőccel még nehezebb változtatni és még többet kell nyelni, hiszen saját erőből nem tudnám eltartani őket.
Nálunk is a jobb korszakokban fogantak aztán jöttek megint a rosszabbak.Mostanra mi is ott tartunk hogy mindenen vita van és menekülünk csak egymás elől. Beszélgetni vele csak nagyon ritkán lehet az észérvek nem igen hatnak rá, szerinte amíg ő rengeteget dolgozik értünk és el tart engem addig én csak itthon vagyok a gyerekekkel és üdülök egész nap!
Én is gyermekeim rabja vagyok, jó értelemben véve és ez szerintem nem baj, sőt inkább az apjuktól is ezt várnám, mert akit saját gyerkőcei nem bűvölnek el.....
Nálunk is ez az egész probléma alpja különben szerintem szimplán féltékeny a srácokra ami valahol érthetetlen...
Én egyet értek veled abban hogy a gyerek többet ér a szerelemnél, mert a srácok feltétel nélkül szeretnek.
A felnőttek nem. Ha jó vagy az ágyban, sokat keresel, csinos vagy, ebédet főzöl stb. akkor szeretlek, de ha nem .....akkor majd még átgondolom. A gyerekeim nem tudnak haraggal a szívükben elaludni akkor is jönnek és bocsánatot kérnek hem is ők tehettek a veszekedésről szükségük van arra hogy tudják szeretm őket. Valóban felnőnek egyszer de nem hiszem hogy a szívemben távolabb kerülnének, legfeljebb kilóméterekben, és az unokáim? Velük még több leszek.Ők a húsom és vérem, személyiségem egy része. Ez nem tagadható meg bárki is váljék belőlük.
A férjem viszont? Egy ideje már rájöttem hogy bár szeretném hinni mégsem biztos hogy nem hagy el egyszer, ki tudja nem ugyanaz a kötelék köt össze minket mint a srácaimmal, az érzelmek változhatnak sajnos, a férfiak az életünkben is de a gyerekeink????????

Pocok
Tudod, ha van aki segít akkor valóban lehet apát meglepni egy jó cuccal vagy azzal hogy én is ember vagyok, nő akit igenis szerethetnek más férfiak, okos vagyok és vonzó, naná gyerekkek a karomon.És még egy miért én lépjek, törjem magam hogy bebizonyítsam milyan értékes ember vagyok és szép..... amíg ő to.ik rá a házasságára??????
Sajnos nekem nincs igazán segítségem aki valaha vigyázott volna a srácaimra, ez nem panasz hiszen az enyémek és imádom őket de egyszerűen sem időm sem lehetőségem mellettük hogy bárhová is eljárjak.
A férjem nem becsüli azt hogy jó anya vagyok /bár tisztába van vele/ és a gyerkőceim mellet állok mindíg, van hová haza menniük nincsenek napköziben délután oviban, van aki meghallgatja őket és beszélget velük.Szerinte ez semmi valahogyan azt érezteti velem hogy az ér valamit az életben aki pénzt keres, és ez engem elkeserít.
Nem tudom ti ,mióta vagytok házasok mi több mint 11 éve és szerintem van szürke, ahogyan az élet sem fekete és fehér inkább mindegyikből egy kicsi, és hogy miért írjuk hogy:- azért szeret? Mert szeretnék hinni ebben!!!!!!!!
Elhiheted én is menék szoláriumba, kozmetikushoz és vásárolni szexi cuccokat, de valójában egy fodrász sok havonta is öröm, mert a gyerekkel ez nem megy! Mint ahogyan kirándulni vagy vacsorázni kettesben apával sem.....
Tudom hogy az én családom életébe én látok bele egyedül és hogy rajtam kívül nem oldhatja meg más a dolgaimat, de azért jó néha beszélni róla.

Anyakati
Szerintem ha csak leírod hogy nem vagyunk egyedül és hogy megértesz minket már segítettél.
Nagyon helyesek a gyerkőceid, büszke lehetsz rájuk és magadra hiszen te vagy az ANYUKÁJUK és ennél nem lehet többet elérni az életben!

Dzsili

Bocsi, de összekevertem a topikokat, nem itt van szó a megcsalásról, tisztára hülye vagyok! Na mindegy, amit írtam, akkor is kerek egész. Ehhez a témához inkább azt akartam volna megírni, hogy az ember nem csak kívülről lehet vonzó, hanem a személyiségét is színesítheti. Mosogatás közben is lehet rádiózni, aközben gondolkodni, tévé helyett olvasni, stb. és akkor lehet, hogy később hűl ki a kapcsolat. Mi például - azt hiszem, valahol ez a záloga annak is, hogy összességében egész jól megvagyunk - jó pillanatainkban rengeteget beszélgetünk, filozófálgatunk elalvás előtt, kirándulás közben, autóban, stb. Egyébként ez is bosszant, hogy önképzésre is sokkal több ideje jut ennek a rút embernek!!! Nna, már nem is bosszant annyira...

Pocok:
Ja, így könnyű!

Dzsili:
Köszönöm, a te gyerkőceid is nagyon helyesek!
Végre valaki, aki nem tökéletes... Én néha már rosszul vagyok azoktól a nőktől, akik tökéletes és jólnevelt gyermekeiket mindig csinos, élére vasalt ruciban járatják, a férjüket négyfogásos vacsival várják otthon új frizurával, szépen kisminkelve szexi ruhában, boldogan mosolyogva, vacsi közben intelligensen eltársalognak párjukkal az élet nagy kérdéseiről, miközben a gyermekeik szép csendben és jólnevelten eljátszogatnak körülöttük. Emellett persze elvégeznek három főiskolát meg négy nyelvtanfolyamot, és előléptetik őket a munkahelyükön, stb stb stb...
És persze közben mindig minden pillanatban marha boldognak érzik magukat! (Csak pár év múlva kezdenek pszichológushoz járni)

Az én férjem nem vesz semmibe, elismeri, hogy mit hajtok itt végre nap mint nap három picivel tökegyedül (hároméves, másféléves, 2 hónapos), elismeri, csak ne kelljen segítenie. Mert azt már nem. Ilyeneket mondd: Kati, te egy hős vagy! Ja, de a szemetet nem vinné ki, a gyerekkel nem foglalkozna 10 percnél tovább, ha egyáltalán.
Egyszóval nekem is nulla segítségem van.
De ha valaki megosztja velem annak titkát, hogyan kell három kicsi gyerekkel ráadásul vidékről autó nélkül bemenni a városba, elmenni fodrászhoz, kozmetikushoz, stb, meg csinos új ruhákat venni, esküszöm megcsinálom!!!!
Sőt a szellememet is pallérozni fogom, csak egy jó tippet adjatok, mikor!!! Nem olvasok tévézés helyett, ugyanis nem tévézek, nem hallgatok rádiót mosogatás közben, mert akkor nem hallom, ha felsír a pici, vagy ha a "nagyok" gyilkolják egymást kinn a kertben. Persze a páromért és a házasságomért mindent felkiáltással esetleg nem kellene aludnom éjszaka, az éjszakáim még viszonylag szabadok.. helyette tájékozódhatnék a világ dolgairól vagy mittomén.. csak az a baj, hogy mire mindhárom gyereket megfürdetem, megetetem, ágyba dugom, persze tök egyedül, addigra épp annyi erőm magam, hogy elvonszoljam magam az ágyig, aztán elájulok.

NNa, bocsánat, hogy ilyen hosszú lett.

Anyakati

erőm magam=erőm marad

Anyakati, . Tudod, három mellett még az én férjem se nagyon segített. Szinte megszólalásig olyan pasas, mint ahogyan a tiédet jellemezted. És borzasztó nehéz lehet egyedül, vidéken három ennyire picivel.
Emlékszem, amikor nekem voltak hárman és ilyen picik (és nem is voltak ennyire közel egymáshoz, ez rém fárasztó lehet!!!), akkor segítséget szerveztem, hogy lemehessünk nyaralni a balatoni házunkba, mert egyedül nem vállaltam volna. Jó, jó, tudom, a muszáj nagy úr, dehát velem így volt.
De tudod mit? Szerintem mégis meg kellene valahogy értetni apával, hogy ez túl sok neked! A felelősséget valahogy meg kell osztani, hiszen három ilyen pici még egy pillanatra se hagyható magára! Mit csinálsz pl, ha szoptatod a babát, hogyan felügyelsz a többire? Fogd be apát bármi áron!!! Ez nem vicc! Ha gondolod, elküldöm neked a sztorimat mélben, ha adsz egy címet, vagy írsz egyet nekem a címemre.
Ne tarts kegyetlennek, de én bizony elvinném a nagyobbakat a helyedben bölcsibe, legalább fél napra, mert ez nem állapot, hogy ennyire szét legyél cincálva. Tényleg szükséged van pihenésre, feltöltődésre - mondom én, akinek szintén lenne -, és ezt nem lehet állandó 24 órás szolgáltaban. Attól nem lesz semmi bajuk a gyerkőcöknek, hogy közösségbe mennek, nagyon jók ezek az intézmények általában. Persze nagy döntés, és megváltozik kissé az életetek, dehát végül is minden döntés ilyen. Arról nem beszélve, hogy ilyen hajszában a picire sem marad valódi figyelmed, csak kapkodva ellátod, aztán usgyi a többi után. Úgy elszállnak ezek a hetek, időt kell adj magadnak, hogy emlékezz rájuk!
Egyébként ilyen kicsi gyerekek mellől kegyetlen az, aki bármi többet elvár tőled, legyen szó akár külső, akár belső kellemről. Mi pedig nem vagyunk azok!
Remélem, azért - nyár lévén - most legalább a férjed szabadságot vesz ki, együtt lesztek és csak könnyebb lesz valamivel. Ha nem tervezte volna, beszéld rá! És befogni, befogni, befogni! Mármint apát a teendőkbe.
Ne haragudj, hogy ilyen hosszú és erőszakos voltam, de hidd el, nagyon fontos ez a mostani helyzetedben, létfontosságú!
Várom a válaszod,
Kíváncsi

Kíváncsi!
A profilomban van e-mail cím, érvényes, örülnék, ha megírnád a sztoridat!
Folytassuk inkább privátban, mert már ez nem annyira a témához kapcsolódik, és nem akarok senkit untatni vele.

Anyakati

Én tényleg nem értem, hogy lehet, ha egy férfi nem segített az elején, majd az 1. gyerek körül, sőt, még a 2. körül sem, akkor hogyan lehet bevállalni még gyereket. Az én férjem is egyke, az égvilágon semmit, de semmit nem csinált otthon, de mire összeházasodtunk, már sikerült egy csomót alakítani rajta, és mostanra nincs olyan házimunka, amire ne kérhetném meg, de az a legjobb, hogy sokszor magától is észreveszi és megcsinálja. Nem bántásból, de miben reménykedtetek? Hogy majd a teher súlya alatt megváltozik? Én imádom a gyerekeimet, szó szerint bármire képes lennék értük, ha az életükről, érdekeikről van szó, de azt azért nem gondolom, hogy nekem ez az egy hivatásom van és így kerek és teljes az életem. Most ez tölti ki az időm nagy részét, bár így is szakítok időt magamra és gyerek nélküli tevékenységekre, de 3 év múlva már újra dolgozni szeretnék, hiszen a gyerekek felnőnek én meg itt maradok egy kívűl-belül leharcolt "nőként". Ezt nem akarom és ez ellen tudatosan tenni is igyekszem.
Mindegyikőtök tudta, hogy mire számíthat már az elején: férj hozzáállása, lakás körülményei, rokonok, stb. Tudom, hogy ez nem segítség, nem is hiszem, hogy bárki tudna kívülről segíteni, de jórészt az ember magának "köszönheti" a sorsát, ez itt pedig már az eső után köpönyeg c. topic is lehetne.

Kedves Névtelen!

Persze, hogy tudtam, milyen a férjem! Nem azért szültem gyerekeket, hogy őt megváltoztassam ezzel, hanem mert vágytam rájuk és kész.
Ha kicsit megnőnek a gyerekek, én is tanulni, dolgozni fogok, nem szándékozom főállású anya lenni... DE úgy gondolom, akinek ez adja élete célját, értelmét, aki ebben találta meg önmagát, az egyáltalán nem elítélendő, vagy lenézendő, stb.
Nem vagyok elégedetlen a sorsommal, mert most az életem ezen szakaszában ez van, ezt kell végigcsinálni. Én ezeket csak azért írtam, hogy van, amikor az embernek nincs lehetősége TÖKÉLETESnek lenni. De én most nem is akarok.. Éltem 21 évet anélkül, hogy pici gyerekeim lettek volna, és még reményeim szerint minimum kétszer annyit fogok úgy, hogy már nincsenek kicsi gyerekeim, ezért úgy gondolom, ezt a 4-5 évet bátran rájuk "áldozhatom". Bár eléggé fáradt vagyok, azért annyira nem vagyok külsőleg sem egy lestrapált, elhízott, igénytelen nő, bár ez persze nézőpont kérdése. Én vállalom önmagam, bár nincs frizurám, se sminkem, se csini cuccom, nem csak nevemet, arcomat is merem adni a véleményeimhez, tessék:


Anyakati

Sziasztok!

Pocok
Régebről már ismerjük ám egymást, Manka milyen nagy lett és pici lány is tüneményes.
Örülök, hogy jól alakul az életetek ez nekem mindig erőt ad, hogy ilyen is lehet, vannak ilyen pasik is,és a változáshoz sosincs későn még talán nálunk sem?!

Anyakati
Hát igen sok a tökéletes ember,vagy aki azt hiszi magáról, én nem vagyok az teljesen jól látod és ugyan az az alap problémánk érzésem szerint! Én is vidéken élek innen kellenne csodát tenni! Bár úgy érzem neked a pindurókkal most azért tényleg embert próbálóbb az enyémeket már azért lehet irányítani és segítenek is!
Minek neked smink és egyebek, szerintem a kép alapján nem kell a férjednek szégyenkeznie miattad!!!!!!!!!!!A babád nagyon aranyos!
Tudod mi vigasztaljon?
Ha jól csináljuk már pedig miért ne csinálnák jól ha még időt és energiát is hajlandóak vagynk belefektetni nem úgy mint sokan másik, idővel nem maradunk egyedül sőt számíthatunk majd a srácokra és hidd el ahogyn nőnek egyre többet adnak vissza abból amit kaptak. Reményeim szerint nem lesz belőlem egy kiégett ember, mert mindig lesz akire támaszkodhatok,amihez persze az kell hogy most ők számíthassanak rám, RÁM nem pedig egy intézményre!

m.n.
Honnan is érthetnéd??
Ez az általam a legjobban utált kérdés amit valaha bárki feltehet!!!
Egy kapcsolat, házasság elején, te honan tudnád hogy mire számíthatsza a másiktól amíg a szerelem nagy rendben de aztán????
Képzeld az én férjem tisztában volt vele hogy neki is kell segítenie otthon is a gyerekek körül is és VÁLLALTA! Na erre kössél csomót!
Aztán szépen folymatosan rá jött hogy ha nem mosogat el akkor sincs gond, lesz aki megcsinálja helyette, ha nem játszik a kicsivel és nem pelusozza vagy fürdeti, vagy..... akkor is lesz aki ellátja, elvégre van egy anyja aki nem hagyhatja a kicsit sza.ba meg is eteti ha éhes ebédet is főz és mos is rá.
Tehát ha nm csinálja meg sincs semmi gond csak egy kis veszekedés asszon pajtitól aki ezt előbb utóbb megunja. Aztán megint megígéri hogy többet segít stb. ekkor fogantak a kistesók, és be is tartja egy pici ideig....Te mit tettél volna?
Bűn az ha valaki hisz abban újra és újra hogy ők is lehetnek egy "normális család"? Én mindig három gyermeket akartam, mi is annyian voltunk testvérek és ez szerintem jó, a srácaimnak is ezt szerettem volna.
És ami a legfontosabb magamnak szültem őket nem azért hogy az apjukra több terhet tegyek azért hogy több boldogság érjen mindannyiunkat!
Én nem érzem magam leharcolt nőnek bár lehetne mit változtatni és amíg itthon voltam sokat tanultam magamtól, de őszintén szólva ha szerinted egy nőnek nem az Anyaság a legfontosabb hivatása akkor mi?
Én is dolgoztam ám, a gyerekek között de azt hiszem bárhogy is alakuljon az életem én mindig elősorban anya maradok, még ha emiatt néhányan meg is vettek!

Dzsili

Dzsili!

És ismét egy nagy tapsvihar, mert mindent leírtál, amit akartam, csak időm nem nincs rája.

Anyakati!
Csatlakozom Dzsilihez! 3 gyerkőc után is nagyon jól nézel ki, egyáltalán nem nézel ki lestrapáltnak, illetve jól titkolod. 3 ilyen, kis korkülönbségű gyerkőccel, igen csak le a kalappal előtted. Nagyon pici a korkülönbség, és nem csodálkozom, hogy néha (vagy mostanában mindig) hulla fáradtnak érzed magad.

Én lehet, hogy nagyon le vagyok maradva a mai világban, de azt mondom, hogy a férfi ember feladata elsősorban a pénz keresés, és utána jöhet, hogy engem is kisegítsen, és a gyerekekkel is legyen. ÉS amikor hazajön, akkor nem passzolom át a közel 2 éves gyereket rögtön a nyakába, hogy a Te gyereked is, foglalkozzál vele, hanem ha mást csinál a ház körül, akkor nyelek egy baromi nagyot, és én leszek továbbra is vele, és akkor aztán az én napom is frankón úszni fog. De amit a ház körül, azt is értünk csinálja. Nem?

Na, mivel a pici lány mindjárt alvóra veszi a dolgot, én elkezdek dolgozni, és nem hordok össze több dolgot itt.)

Sziasztok!
Zsuzsa

Sziasztok!
Zsuzsa

Ladányi Kata!

Klasszul a levegőbe beszélsz, de, hogy legyen is bizonyíték küldj már egy emilt a címemre.

jelszó: megvagy megfogtalak

Egyszer be lehet dőlni egy férj ígéreteinek, még talán kétszer is, de háromszor??!!

Névtelen! Miért vagy ilyen rosszindulatú?

Ez nem rosszindulat. Kíváncsisággal ötvözött csodálkozás.

Névtelen. Menj már a picsába légyszives. Miért kell mindenkit cseszegetned? Téged senki nem cseszeget, ez a baj, mi? Viszket, mi? Így éled ki magad, hogy másoknak be-beszólogatsz névtelenül? Ki vagy Te? Mit képzelsz magadról??? Nincsen se kutyád se macskád, mi????? Tudod, sajnállak mélységesen.......rossz lehet neked. Itt a lányoknak legalább van férjük, gyerekük, még ha néha nem is mindig jönnek ki a férjükkel, de ezek a problémák nagy része gyes-betegség, és ha visszamennek dolgozni, minden rendeződni fog. De Ők legalább nem egyedül ülnek otthon a gép előtt, és fröcskölnek kínjukban jobbra balra.

Névtelenke!
Kitől kérdezted ezt aranyom?

Lányok ezt ne, kérlek! Megértem, ha valakiben felgyűlik az indulat, de hogy őszinte legyek, nem szívesen járok olyan társaságba, ahol ez a keresetlen stílus megy. Mindkét részről. (Hol is olvastam ezt az aranyomot? Valami névtelen volt ugyancsak, annyi bizonyos.)

Ezt a stílust nem kellene lányok, tényleg
Részemről akkor asszem ennyi, ezt már nagyon szeretem

Anyakati

Dzsili, Anyakati, MN,
(bocsánat, így egyben, mert már nem tudom pontosan melyikőtök mit írt)

Nem tudom hol találkoztatok annyi tökéletes anyával, hogy már eleget van belőle. Én itt max. olyan nőket látok, akiknek sikerült megoldani a férjükkel otthon a kiegyensúlyozott munkamegosztást. Ennek következtében nem minden 100%-ig az Ő nyakukban van, tehát van némi idejük másra is. Ebből a szempontból jóval tökéletlenebbek, mint Ti, akik mindent egyedül végeztek el.
Szerintem mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mi az, ami neki fontos és belefér a házasságába, valamint azt, hogy mitől érzi magát "kiegyensúlyozottan" (én például pocsékul főzök, meg sok minden mást sem csinálok itthon, de ez nem okoz nekem problémát, mert nem eszerint definiálom magam "jó asszony - rossz asszony" kategóriába). A férjem szülei szerint én kész istencsapás feleség vagyok (ez komoly).

Viszont az általatok elmodottakból számomra az derül ki, hogy Ti nem vagytok elégedettek a helyzetetekkel és a férjeitek otthoni szerepvállalásával. És bár maximálisan osztom azt a nézetet, hogy az anyaság a legfontosabb feladat, azt nem tudom elfogadni, hogy emiatt teljesen le kell mondani az embernek saját magáról (szvsz ez nem is szolgálja a gyerek érdekét). A gyerekeinket az is fontos, hogy normális családban nőjenek fel, amihez viszont véleményem szerint az is hozzátartozik, hogy apa és anya szereti, tiszteli (és igen: kívánja is) egymást és egymás igényeit.
Én nem szeretném, hogy az legyen a minta nekik, hogy a szülő "elélnek" egymás mellett (persze semmi biztosíték, hogy nálunk is ez lesz x idő múlva, de azért én igyekszem harcolni ez ellen). És főleg nem Magamnak szülök gyereket, mert akkor tényleg nem tudom mit várhatnék a partneremtől.

Elismerem, nekem könnyen jár a szám, Bp-en, normális anyagiak között, és éppen ezért soha nem is venném a bátorságot, hogy bárkiről ítélet mondjak (néhány névtelenen kívül itt ezt senki nem is tette). Sajnálom, ha esetleg ez ment át.

Sziasztok.
Milla

Miért nem mentek át a csak regisztráltaknak topicba és akkor nincs névtelen többet.

Milla,
Legyszi nezd meg Anyakati profiljat peldaul, es gondolj bele mi tortenne, hacsak egyszer is "kikapcsolodna"! Valoszinuleg par ev mulva mar sokkal jobb lesz a helyzet, de itt a MOST-rol van szo! Ha Anyakati per pillanat nem mondana le onmagarol, akkor a 3 gyerkoc nem lenne bepelenkazva, megetetve stb. Most ez jut nekunk, kicsi gyerekeink es megkisebb babaink vannak, es ez az idoszak igenis lemondassal jar! Anyakati ennek ellenere baromi jol nez ki, ha nem mondana, kivulrol senki nem latna rajta, hogy total kivan a mindennapoktol, amit meg is ertek!
Nem is annyira a ferjunk otthoni szerepvallalasaval nem vagyunk megelegedve, csak egyszeruen tul nagy a teher, ami a vallunkon van, es ehhez kepest semmi, de semmi elismerest nem kapunk. Es valoszinuleg ez az, ami minden otthon serenykedo nonek hianyzik...

Felebredt a kicsi a telefoncsorgesre...majd egyszer folytatom, de az nem ma lesz...bocsi
Zsuzsi

Anyakati, bocs, hogy veled peldalozom, de valszleg te vagy koztunk a legkemenyebb helyzetben a harom pelenkassal!

Volt egyszer egy férfi, aki nagyon belefáradt a mindennapi munkába. Ő mindennap dolgozni járt, a felesége meg csak otthon ült. Szerette volna, ha a felesége is megtudná, mi mindenen megy keresztül nap, mint nap, ezért egy este így imádkozott:

- Mindenható atyám! Mindennap dolgozni járok, és naponta 8 órát robotolok, miközben a feleségem csak itthon ül.Szeretném, ha ő is megtudná, mi mindenen megyek keresztül, ezért kérlek uram, add, hogy egy napra testet cserélhessünk. Amen.

És Isten az ő végtelen bölcsességében meghallgatta a férfi a kérését.

És a férfi másnap reggel már női testben ébredt.
Felkelt, reggelit készített a párjának, felébresztette a gyerekeket, kikészítette az aznapi ruhájukat, reggelit adott nekik, becsomagolta a tízóraijukat, elvitte őket az iskolába, hazament, összeszedte a vegytisztítóba való holmikat, és elvitte, megállt a banknál is,pénzt vett fel, elment bevásárolni, kifizette a számlákat, és rendezte a csekk-könyvet is. Kicserélte a macska almot, és megfürdette a kutyát. Ekkor már délután egy óra volt, és igyekeznie kellett, hogy be tudjon ágyazni, hogy rendet rakjon, porszívózzon, és még a konyhát is felseperje és felmossa. És már rohanhatott az iskolába a gyerekek elé, akik hazafelé még vitatkoztak is vele egy sort. Kitett egy kis sütit meg tejet, és rávette a gyerekeket, hogy írják meg a leckéjüket és tanuljanak. Ez
után felállította a vasalódeszkát, és tévét nézett, miközben vasalta a ruhákat. Fél ötkor nekiállt krumplit pucolni, és zöldséget mosni, hogy egy kis salátát készítsen. Kisütötte a húst, és egy kis zöldbabot is párolt mellé vacsorára. Vacsora után kitakarította a konyhát, beindította a mosogatógépet, majd elrakta a tiszta edényeket, megfürdette a gyerekeket, és ágyba dugta őket. 9-re már nagyon fáradt volt, és bár a napi munkával még nem végzett, úgy döntött ő is bebújik az ágyba, ahol még elvárták tőle,hogy szeretkezzen, és ő ezt panasz nélkül meg is tette.

Másnap reggel, amikor felébredt, azonnal letérdelt az ágya mellé, és így imádkozott: -Mennyei Atyám! Nem tudom, mire számítottam. Belátom, hiba volt, hogy irigykedtem a feleségemre, mert képes egész nap otthon lenni. Kérlek Uram,nagyon kérlek, csináljuk vissza a cserét! És Isten az ő végtelen bölcsességével ezt felelte: -Fiam, látom, tanultál a leckéből, és ezért boldogan cserélem vissza a dolgokat abba a formába, amiben eredetileg is voltak. Csak kilenc hónapot várnod kell még.

Tegnap este teherbe estél.

Pocok!

Érdekes amit írtál, még az archívban olvastam.
Éppen ehhez a ponthoz nem akarok eljutni, hogy túlságosan önálló és " jó nő" legyek, aki magára talált a gyermekével.
Én nagyon önálló vagyok és ezért nem tud annyira kikészíteni a férjem megalázó megjegyzései, mert egyszerűen nem hiszem el, plusz a régi barátaim szeméből nem ezt olvasom le. De az miért lenne jó, hogy én állandó vígaszt egy másik társaságnál találnék, ahol sikeres, önálló, csinos anyukának vagyok elkönyvelve. Nem ez a célom!
Egy normális családot szeretnék, ahol az apuka, nem csak apuka, hanem egy igazi apa, aki figyelmes a gyermekével és a feleségével is. Egyszerűen figyelem, amit elvárnék a férjemtől. Nem mástól akarom hallani, hogy húúú de jó nő és anya vagy (amit szerencsére másoktól megkapok), hanem csak a férjemtől. Mivel őt szeretem, ő tőle akarom hallani. Mástól kaphatnék vigasztalást, bókokat, de nem ez kell nekem...

A munka persze meghozza majd a sikerélményt és az önbecsülést, és ezzel teljesen azt érjük el, hogy ha ő menekül a munkába, akkor én is, majd este 9-kor találkozunk a vacsoránál, ahol a gyereket kikérdezhetjük, hogy melyik különóráján volt. Kész elhidegülés, nem meleg családi fészek.

Az én férjem, mikor megismertem mintafiú volt, segített otthon anyukának, levitte a szemetet, babysitter volt és lásd mikor összeházasodtunk, mintha mindent elfelejtett volna. Egyszerűen NEM AKARJA CSINÁLNI. Rögtön az első hónap után ott kellett volna hagynom? Több éve edzem a férjem, de minél erőszakosabb és hátulróljövő vagyok, annál jobban ellenáll. Ha nincs rend (pl.ma) és neki kell levinni a szemetet, akkor káromkodik. Régen nem volt ilyen. A stressz, a napi negatív hangulat teljesen rosszul hat rá, és nem olyan naív mint én, akit egy mosoly vagy egy jó zene már meg is vigasztal.
Mit kezdjünk férjünk boldogtalanságával/elégedetlenségével/depressziójával? Ha beszélni nem akar róla, bevallani sem akarja, változtatni sem...és nem akar a környezetéről sem tudni...

A hozzászólásokból arra jöttem rá, hogy nekem kell lépni és nekem kell először ő rá figyelni. Pár napja próbálok eszerint viselkedni és érdekesen alakulnak a dolgok... Energia, türelem és szeretet (mégha el is múlt az az ízzó szerelem) és néha dühöngés a babaneten, hogy milyen hülyék ezek a férfiak

maradok névtelen