Szia Noémi!
Igen, szerintem is van a dologban némi unatkozás. Az egyik babát leköti a feje fölött úszkáló felhõk látványa, a másik meg szeretne jönni-menni, de még nem tud, és ezért dühös.
A mászás valóban nagyon fontos, lehet, hogy épp én írtam valahol, hogy a mászás kimaradása diszlexiát és diszgráfiát okozHAT. A suliban mondta a fejlesztõ pedagógus. Az oka az, hogy a kéz-láb koordináció a mászás során fejlõdik nagyon sokat. Én nem egyedül vettem õt rá a mászásra, hanem a gyógytornász segítségével. Dévény módszerrel masszírozgatták, szerintem nagyon hatékony kezelési forma, nekünk ez jött be, a Petõ Intézet korai fejlesztése nem volt annyira miránk szabott dolog, így maradtunk a Dévény féle masszírozásnál. Eleinte utálta a gyerek, de aztán lassan megszokta. Múltkor elaludt masszírozás közben, annyira ellazult. Pedig már egy éves. Tán jó is volt neki három hónapos kora körül, hogy valami megtörtént akkor is, ha õ nagyon tiltakozott. Volt valaki, aki nem kényeztette úgy el, mint mi.
Õ is nagyon tiltakozott a hasonfekvés, sõt mindenfajta fekvés ellen. Ha nem jártunk volna gyógytornára, akkor valószínûleg sosem tanult volna meg mászni, és lehet, hogy már tíz hónapos korában járt volna (még többet lett volna karban, aztán nálunk is jött volna a vezetgetés). De szerintem jobb így: hét hónapos kora óta mászik, és "csak" most tanul járni, ma már nyolc lépést megtett.
A mászás korai önállóságot ad neki, és egészséges is.
Törnöm kell a fejem, hogy hogy vettük rá a hason fekvésre, ha eszembe jut, majd megírom. Majd a férjemet meg a gyógytornászt is megkérdezem, hátha eszükbe jut.
Jaj, már be is ugrott valami: a bébitornáztató (magunk készítettük) a háton fekvéshez nyújtott némi motivációt, hogy legyen türelme feküdni. Aztán a gyógytornász segített, hogy megtanuljon átfordulni. Ez tetszett neki, és a hasalást akkor kezdte igazán gyakorolni, mikor ezt az átfordulás témát kicsit erõltettük nála. Aztán felhúzta a fenekét, és négykézlábra állt, ez mérföldkõ volt, azóta is az íróasztalomon van a fénykép ezekbõl a napokból. Utána már akarta a mászást. Most meg már csakis hason alszik el esténként.
A "dulifuli méregzsák"-ság nehéz téma, az én fiam is ilyen volt, most is ilyesmi. Ez a temperamentumához tartozik, ahogy az enyémhez is sajnos. Nem tölt el örömmel, de ez van. Ilyennek szeretem, csak sajnálom is õt, mert tapasztalatból tudom, milyen rossz könnyen begurulni. De vannak ennek a temperamentumnak jó oldalai is. Hát, ez is kemény lecke: megtanulni olyannak szeretni, amilyen. Akkor is, ha nem olyan, amilyennek megálmodtuk. Képzeld el, a hiperaktív gyerekek szülei mit állnak ki.
A bébitornáztatóról akartam még írni: ez eredetileg egy méregdrág valami, ha boltban veszed. Mi inkább vettünk 1200 forintért egy kiskád állványt (egy négylábú váz, fémbõl), és arra kötöttünk fel mindenféléket. Gumikötélre, hogy ha meghúzza, akkor kicsit ugráljon is. És csörgõ legyen, hogy hangot adjon. Anyukámtól meg kapott egy keljfeljancsit, az is nagyon tetszett neki, az is a megforduláshoz volt hivatott kedvet csinálni. Maga a megfordulás is lehet játék. Meg masszírozgathatod és tornáztathatod magad is, ezt én is sokat csináltam, nagyon kikapcsolt mindkettõnket.
A topikok, amelyekben írtam a témával kapcsolatban:
- Bébikomp - ki tud róla jót is mondani?
- Segítség, hisztis csecsemõ ("Csak regisztrált felhasználóknak" c. fórum-rész
- Segítség nélkül (ezt én nyitottam)
- Késõi mozgásfejlõdés
- és még egy, de most nem jut eszembe a címe. Majd utánanézek.
Üdv
És kitartást továbbra is!
Adrienn
) és csak most 30 hónaposan kedztük el a bilizést. Pedig otthon már érdeklõdött korábban is. 
), azóta magátol bújik néha. 
