Hanna,
remélem, már el is felejtettétek, hola lázmérő.
Gabi,
azt a múltkori képet, amikor a nagy fekete csizmában pózolt, azt nem lehet überelni.
Györgyi,
én meg téged szoktalak felemlegetni, ha az anyatejes táplálásban való kiratás jön szóba. Kérdezni kelll a acicit és akkor válaszol. Arról nem is beszélve, h a szopi egészen más életmód, mint a fejés, pláne az hozzátápi. Kellenek a bíztató példák.
Bébiszittyó:
most, h kiötöltem, hogy már csak pár hét, aztán max. alkalmanként hívom el egy-egy sétáltatásra, 3-4 órára, most megkönyebbültem.
Az van, amit érzek, hogy nem igazán fogadja el ő Melindát, úgy ahogy van. Igyekszik ugyan, és elismerte pl. hogy a babakocsis altatás nem tett jót Melinda alvási szokásainak.
De. Pl. az volt a véleménye, hogy "
Melinda nem tud várni, mindent erőteljesen közöl-követel, nem szokott egyedül tevékenykedni", mert én rögtön ugrok, ha jelez. Mire megkérdeztem, hogy mit gondol, Melinda mit csinál, amikor én főzök, mosogatok, teregetek, vasalok, porszívózok, feltörlök, tusolok, kakilok, olvasgatok, agyalok a szakdogámon, naplót írok vagy egyszerűen leheveredek, mert kész vagyok. Márpedig ezek a tevékenységek minennaposak. Merthogy ő abban a tévhitben élt, hogy én állandóan a gyerekemmel foglalkozom, és tőle is azt várom (és a dolgozószobában gépelve azt akarom hallani), hogy ő ÁLLANDÓAN játszik Melindával. Mire én mondtam, hogy ilyet sose hallhatott tőlem, sőt. Nem kell nonstop fejlesztő foglalkozást tartania. Merthogy észrevette, hogy
"Melinda egyedül is elvan". Igy két hónap után... És erről engem is tájékoztatott.
De legalább észrevette és szöget ütött a fejébe, hogy ekkora hassal, pláne majd a testvér mellett nem is tudnék rögtön ugrani, folyton a földön ülve játszani. Ezért nem engedtük a nagyszülőknek sem, hogy folyton fogjáka karjukban.
Az viszont nagyobb gáz, hogy állandóan a húga kislányához viszonyítja Melindát. Ismerem őket, egyidősek velünk. Kistündér teremtés, csak más: visszafogott, halk, rossz evő (Melinda "erőteljesen követeli" a kaját, ha éhes), inkább szemlélődő, lassabb, passzívabb. Melinda nem mesélteti magának a könyvet, hanem ő mutogatja, közben gesztikulálva magyaráz. Míg az a kislány az anyukája öléből csinálja végig a zenebölcsit vagy egy méterre elmerészkedik tőle, addig Melinda a körben bulizik, túlénekli a foglalkozásvezetőt, tapsol, rázza magát, flörtöl - meséltem már. De annak a kislánynak az anyukája is ilyen. Én meg ilyen vagyok. (Mellesleg annak a kislánynak az anyukája konfliktuskerülő, inkább lenyeli a dolgokat és elfojtja, és pl. saját bevallása szerint nem képes egyenletesen ápolni barátságokat, kapcsolatokat. Ezt nem én, ő mondta magáról.)
Nekünk viszont nincs szükségünk arra, hogy mást várjanak el Melindától, mint ami.
Nem tehetek róla, hogy ez a nő nem tud igazán feloldódni (pl. zavarja az ottlétem (bár amikor itt van, Melinda számára én eltűntem és nem is mutatkozok), önértékelési gondokkal küzd. Csak ez nem a mi problémánk.
Bocs, h sok voltam, de remélem tanulsággal szolgál.
További jó éjt mindenkinek!
(Felment a savam, nem tudok aludni). De irgum burgum, ha valamelyik gyerkőcről reggel azt olvasom, hogynem aludt! Merthogy az összes álom-manó lelépett tőlem.
(ja, én Auchanban vettem ilyene biokekszet, nem kell hozzá biopiac se)
én 165cm vagyok (ha össze nem mentem azóta 
Kicsit még álmos... 
) 
Hát így... délben.
