Új privát üzeneted érkezett!

Indi,
tudnál írni a homeopata dokinénitekről priviben? A lányomnak nagyon meg kéne állapítani az alkati szerét (eddig csak én kontárkodtam a homeoval itthon), az orrmandulái miatt ősztől tavaszig horkol, borzasztó hallgatni...
Köszi!

Bevallom, mi fogmosás téren nagyon határozottan járunk el, megmossuk este, és kész (még mindig a férjem mossa a legidősebbnek is este, ő négy éves múlt, nappal, ha akar, moshat egyedül). Nekünk mindkettőnknek nagyon rosszak a fogaink, így ebből nem engedünk, a nagynál az elején volt egy hét, amikor kellett egy kis erőszak, de mi bevetettük. :oops:

Zsizsa
 
 


Nem éppen waldorfos megoldás, de működik: a homokozós múanyag dömper és két kisautó-társa remekül pancsolnak a kádban, locsoló alkalmatosságok msot pihennek és a dugó is a helyén marad vagy 10 percig. Hát, kis lépésekkel haladunk :)
 


Sziasztok! Leülhetek itt is közétek? :)

Van egy nagy kérdés bennem, mindjárt leírom, de látom, épp a fogmosás volt a téma, és ez is foglalkoztat minket mostanábn. A Dm-ben lehet kapni gyerekfogkefét (3 különböző kefe egy csomagban, az első kettő gumisörtés). Bobó már régóta használja. Akkor is előszerettettel rágja, ha jön egy foga. Reggelente, mikor a férjem fogat mos, viszi Bobót is, és neki is a kezébe adja ezt a kiskefét, együtt mosnak fogat :) Esténként meg törülközés közben mos fogat Bogi. Ez a dilizés elkerülésére is kitűnő megoldás :wink: Bennünk most az a kérdés merült fel, hogy mikortől kell fogkrémet használni?

Na, és a fő kérdésem... Hol is kezdjem?...
Szóval egyre jobban aggaszt Bobó viselkedése. Indi: Te láttad Ringatón is, hogy mit csinált: a vadidegen helyen, a vadidegen társaságban azonnal belevetette magát a felfedezésbe, rám se hederített, csak jött-ment, nézelődött. (miközben mellesleg minden gyerek boldogan lovagolt az anyukája ölében... Ő meg inkább lekéreckedett, és kereket oldott)
De mondjuk ott ott voltam én is. Viszont ugyanezt csinálja máskor/máshol is, olyankor is, ha én nem vagyok ott. Például: a gyüliben van egy baba-mama szoba. Vasárnap ki kellett mennem ebből a helyiségből néhány percre. Siettem vissza, de nem is tudom, miért... Mert az volt, amit sejtettem: ugyanúgy eljátszogatott, mászkerált, mintha mi sem történt volna. Pedig látta, tudta, hgy kimentem. Olyanokkal maradt ott, akiket nem ismer. És mégis: semmi sírás, semmi gáz.
És ez annyira aggaszt engem. Mert nem tudom, ismeritek-e az Ainsworth féle "idegen helyzet" kísérletet. Én ismerem, és ahányszor csak eszembe jut, arra gondolok, hogy ha egy pszichológus látná Bobót, azt gondolná: itt valami nagy baj van a kötődéssel, ez a gyerek nem hiányolja az anyját!

Szóval szerintetek is van valami gond? És ha igen, MITŐL???? MErt tényleg őszíntén mondom: vártuk őt a fogantatása pillanatától (sőt, még előbb :) ), születése percétől kezdve szeretjük, tiszteljük. Amint kiismertük az igényeit (hát, ez mondjuk beletelt pár napba), igyekeztünk kielégíteni azokat (nonstop szopi és társai), soha nem hagytuk sírni őt. Kezdettől fogva hordozzuk, együtt alszunk vele.... Mi maradt ki az életéből? Mit kellett volna másképp csinálnunk? Egyáltalán kellett volna valamit másképp csinálnunk?

Lehet, hogy nagyon mély a kérdés, ne haragudjatok! De annyira foglalkoztat, és egyszerűen nem találom rá a választ!

KépKép
 
 

 
 

Livus,

Szerintem nyugodj meg, semmit nem kellett volna másképp csinálnod. És nem hiszem, hogy ez a kötődés hiányáról szól, hanem inkább arról, hogy nagyon is biztonságban érzi magát a kisasszony.Mert mindig ott voltál, amikor szüksége volt Rád, ezért fel sem merül benne, hogyha kellenél, ne lennél ott.
Nándi is simán ottmarad akárkivel, csak valaki legyen a helyiségben. Úgyhogy lehet, hogy csak önigazolást keresek :D , de majd jönnke más okosok, és nyilatkoznak
Egyébként hordozott babáknál általában nem szokott lennei szeparációs szorongás, tudom, hogy ez azért kicsit más, de talán ugyanazért van.

Eszter

Kép
 


Livus :) Nagoyn jó a kérdésed! Én ugyanigy tépelődtem hosszan Dominó miatt - ha nem beállitott helyzetről van szó, mint a Ringató, vagy nem rengeteg ember kis helyen, akkor ő bizony rám se hederit akár órákig se. Korábban is igy volt ez. Ráadául még soha nem volt egy-két percnél hosszabb külön töltött idő, senki sem vigyáz rá, apuka sincs. (az már más kérdés, hogy én midnig ott vagyok a közelben a bajokat elháritani, mert hát azok történnek szépszámmal) Aztán arra jutottam, amire Eszter: a hordozott, szoros érzelmi közelségben és biztonságban növekvő babáknál ez másként van. ÉS lesz majd azért egy idő úgy másfél és 3 éves kor között, amikor jobban kötődik a baba.
RJ az óvoda beszoktatásnál mondja, hogy ha ott a gyerek sir elváláskor, az jó jel a szülőnek (persze nem arról beszélünk, amikor egyszer csak szó nélkül otthagyják a gyereket, ahogy Dunaharsztin szokás, mert igy könnyebb az óvónéniknek :evil: )

Szerintem te mindent nagoyn jól csinálsz és Bobó egy kiegyensúlyozott leányzó :)
 


De jó, de jó, hogy előjött ez a téma, anno engem is hosszas töprengésre késztetett, mert nálunk is ugyanez volt! :) És most 4 évesen a lányom sírt az oviban egy keveset, és nagyon kapaszkodott az elején (nem is hagytam ott rögtön, ahogy mindenki más, egy hét alatt szokott be, szerencsére én megtehettem).
Zsizsa
 
 


Sziasztok!

Livus, én is csak ugyanazt tudom mondani, mint az előttem járók, kiegyensúlyozott, magabiztos lánykád van, aki tudja, hogy mindig számíthad Rád. Zsófi is ugyanilyen volt. Mi most kezdtük a bölcsit, sajnos nincs választásunk, ahol a beszoktatáskor nagyon jól érezte magát, de most, élesben, már sírva-kapaszkodva búcsúzunk ( Ő sír, én csak kint).
Amit írtatok: "RJ az óvoda beszoktatásnál mondja, hogy ha ott a gyerek sir elváláskor, az jó jel a szülőnek " mit jelent pontosan?

Ewa
ewa
 
 


Ewa :) Pontosabban arra figylemeztett RJ., hogy ha a gyerek oviba menet eleinte sem sir, hanem boldogan szalad játszani és észre sem veszi a távollétünket, akkor az elgondolkodtató, mert a szülőhőz való kötődésben zavart IS jelenthet. Tehát ha módjával, de azért sirdogál, akkor az inkább pozitiv jel.
 


Köszönöm nektek a kedves szavakat! Kicsit megnyugodtam. :) Sőt, most az is eszembe jutott, hogy az Ainsworth kísérletben szereplő gyerekek idősebbek voltak.

Indi: az ovisaimról én is azt gondoltam, mikor kiscsopisok voltak, és már szeptemberben szanaszéjjel játszottak az udvaron, hogy milyen jó ez, hiszen azt jelenti, hogy biztonságban érzik itt magukat, simán el mernek szakadni a szoknyámtól.
Csak hát Bobó mégsem ovis, és ezért kicsit más szemmel néztem ezt a viselkedést.
Szerintem te mindent nagoyn jól csinálsz és Bobó egy kiegyensúlyozott leányzó
:oops: Hát azért mindent biztosan nem csinálok jól... De asszem fejlődőképes vagyok! :roll: Tőletek például már ezalatt a rövid idő alatt is rengeteget tanultam. :)


Eszter:
hordozott babáknál általában nem szokott lennei szeparációs szorongás

Ezt hol olvastad?

Ewa: Sajnálom, hogy a kislányod már bölcsis, ez biztos nagyon nehéz. :(

KépKép
 
 


Sziasztok,

Eszter,

én is hordozom Petit, igaz, mostanában ritkábban. De születése óta van non-stop szopi, együttalvás (az első három hónapban rajtam alvás) gyakorlatilag éjjel nappal hordoztam, és nagyon durva szeparációs szorongása volt kb 9-10 hónaposan :( velem van a baj???

plusz, ami egyre jobban megrémít, az az, hogy a kisfiamon látom, hogy FÉL az esti elelváskor. Pedig soha nem hagytam sírni, soha nem hagytam magára, vele alszom, mindig ott vagyok vele, egyszrűen nem látom, hogy mi lehet az oka ennek a félelemnek. Ha este bemegyek vele a szobába, és becsukom az ajtót, szívfájdítóan zokog, kitépi magát a kezemből és veri az ajtót. És éjjel is gyakran felsír, kimondottan ijedten. mi lehet a baj???? én nagyon sokáig, még időnként most is nygaon féletm a sötétben. remélem, nem az én félelmem sugárzik ki rá....

nagyon szomorú vagyok, mert mostanában, nem érzem azt, hogy mindez a sok törődés és szeretgetés látszódna a gyerekemen :cry:
(vagy csak szimplán depizek.....)
 
 


Sziasztok!

Én is "leülnék közétek", ha nem is napi szinten, (már kezdek besokallni a sok jó topiktól 8)


Livus!
Szerintem se aggódj, a kötődés amúgy a baba egyéb viselkedéséből is jól látható, hogy egészséges-e. Meg nem hiszem, hogy valamit ott mélyen nem jól teszel Bobóval. (és lesz még idő, mikor azért fogsz kiáltani, hogy csak egy-két szabad órát, légyszi!!!! :) )
Amúgy ha már szeparációs félelem: Borikám (most 14 hónapos) 6 hónapos kora óta ordított, ha eltávolodtam tőle, 11 hónaposan tetőzött a dolog (1 centiméterrel húzódtam odébb, és feltekerte a berendezést), elmondhatatlanul nehéz idők voltak. Aztán 1 hónap pihi , és most újra elkezdett nyakogni utánam, 1 órát alszik napközben, ordít egész nap. Pedig hordozom, együtt alszom vele, szoptatom, amikor csak kéri stb. Ez akkor most micsoda? (És a saját válaszom: iagzából mindegy is, tudom, hogy rendben van vele minden, nekem baromi nehéz, de akkor azt magamban kellene megoldanom. És vége lesz ennek a korszaknak is - ezt Juli lányomnál tanultam meg:)))

klári /puma
 
 


Borival kapcsolatban kérdeznék én is, teljesen tanácstalan vagyok :(
és talán már elkeseredett is :?
Úgy egy hónapja masszívan azt csinálja, hogy full hangerőn kiabál. Elkezdi, és amíg a levegője tart. Ez az etetőszékben a legdurvább, ott ülünk tőle 20 centire, és ordít. Nem sír, csak kiabál. Mit lehet tenni egy 14 hónapos babával ez esetben? Minden ordítás után mondom neki: ez nem jó a fülünknek, ő meg lelkesen inogtatja a fejét, mosolyog, és újra rákezd. Egyszerűen nem bírom fizikálisan hallgatni. Tudom, vége lesz, de ha van addig is ötlet, elfogadom. (Kínomban néha, mikor ordít, indiánozok a szájával, akkor abbahagyja (2 percre), de ez sztem nem annyira jó. Nomeg a nővére is ezt teszi vele aztán, csak picivel nagyobb taslikat ad neki :oops:

klári /puma
 
 


Kata!

Az ember eredendően nem szeret egyedül lennei, pláne nem sötét szobában. S pláne nem kisgyerekként.
Juli úgy tud csak most is elaludni (3,5 éves), hogy ajtó nyitva, kint teszünk-veszünk, lámpa ég. És ez a legtermészetesebb dollog sztem. Nem tudom, szivacson altatod-e vagy ágyban, szopira alszik-e el, de megpróbálhatod nyitva hagyni az ajtót, hátha. Hogy tudja, hogy ott vagy a közelében.
Szeparációs félelem: 7 hónapos kortól kezdődik általában a babáknál, aztán hogy meddig tart... :shock:

És 1,5 éves korban megint van egy mamáhozbújós korszak, éjszakai létszámellenőrzés, ilyenek. Persze, ezek nem törvényszerűek, csak általában így működnek a babák.

klári /puma
 
 


Livus,
igaz nem sokszor találkoztunk még, de nekem kifejezetten kiegyensúlyozottnak és békésnek tűntetek. Te is és Bogi is.
Egy olyan kötődéses kisérletet láttam egyszer, hogy anyuka kiment, gyerekkel valaki játszott, anyuka egy idő anyuka visszament, és ez volt a lényeg, vagyis hogyan viselkedik a visszamenéskor.

Klári,
izé, remélem nem foglak megbántani... amennyit láttam belőletek, nekem mind a hárman nagyon erős egyéniségnek tűntetek, te is és a lányok is. És ahol három erős nő él együtt, ott bizony kell a hangerő az érvényesüléshez....

o
 
 


Orsko!

Ezt aláírom, DE ENNYIRE??? Ez túlszárnyalja a képességeimet. (És tudom, hogy miattam IS van mindez, de próbálok változni... :oops: )

klári /puma
 
 


Klári, a fórumon az nem jön át, hogy mennyire ordit Bori :)
 
 


Klári,

lehet rosszul fogalmaztam: pont az az ijesztő, hogy annak ellenére fél a fiam, hogy OTT VAGYOK VELE. ölbe veszem, símogatom, szoptatom. és mégis.....jajj, annyira szörnyű. (az ajtót azért kell becsuknom altatáskor, mert ha nyitva van, egyszerűen lemászik az ágyról, és kisétál. így hogy csukva van, egy darabig veri az ajtót, de aztán ha befekszünk az ágyba, nem jut eszébe, hogy kisétálhat).
Peti is ordít, nem fogja vissza magát, szóval pontosan tudom, milyen rossz neked
:wink:

Tlajdonképpen az a bajom, azon agyalok, hogy az általam elolvasott és nagy becsben trtott szkirodalom alapján, Petinek egy nyugodt, kiegyensúlyozott babának kellene lennie, hiszen otthon született, háborítatlanul, az első perctől velem alszik, igény szerint szopik, hordozott baba és nagyon sokat játszom vele. Ahogy már írtam, egy percig, soha nem hagytam sírni és igyekszem kielégíteni testi lelki igényeit.
ÉS mégis......Peti kb négy hónapos koráig, hiába hordoztam, szoptattam, aludt a mellkasomon éjjel is, csak ordított. Azóta szerencsére, ez elmaradt, de még mindig nagyon-nagyon sokat sír, van olyan nap, hogy reggeltől-estig hisztizik, semmi sem jó, pedig ő sem tudja, mit akar, szóval nagyon nehéz kölyök. Szóval, kicsit úgy érzem, kudarcot vallottam gyermekem kiegyensúlyozott, magabiztos, boldog kisemberré nevelésében. :? :(
 
 


Klári :) Nekem az jutott eszembe, hogy talán egyszerűen csak Julit utánozza?

Kata :) Hú, hjól a fejemhez katam a figyelmetlen fogalmazásom miatt : pont ugyanazt a hatást érhetem el a saját béna megfogalmazásommal, mint amikor a kedves és jószándékú szoptató anyukák mélyen elültették bennem a magját a kétségbeesésnek, amiért én nem vagyok képes ugyanarra,a mire minden asszony igen - persze nem szándékosan, de én bizony a földbe lettem döngölve a nagy lelkes tanácsadásoktól. Most veled ugyanezt ettem én, és nagyon bánt

Nem, ne általánositsunk, nem törvényszerú, hgoy minden gyerek kiegyensúlyozott, békés és biztonságban érzi magát a hordozás és az együttalvás miatt, mert ez is temperamentum függvénye. Nem, nem gondolom, hogy te ott csődöt mondtál volna!!! Nekem, nekünk szerencsénk van, de eze nem jelenti azt, hgoy mi baromi jók vagyunk, te meg nem, ugye érted?
Még nem jött elő bennem semmi gondolat a problémádra, de ha elfogadodo, szivesen együtt töltenék veletek egy ksi időt és megfigyelném Petit - hátha valami beugrik közben. Esetleg egy varróasszonyosra eljöhetnétek, ott észrevétlenül tudnánk segitő szemeinket rátok vetni.
 


Livus, a szeparációs szorongásról a hordozókendő tanfolyamon beszéltünk, de abban az értelemben, hogy a hordozott babáknak nincs az ami az ágyon fekvőknél, hogy felülről közelít valami "nagy idegen", hanem szembe jönnek az emberek és ezért nem is olyan félelmetesek, + van kibe kapaszkodni, ha mégis ijesztő. Lehet, hogy nem vagyok pontosan tisztában a fogalommal (most nincs időm utánakeresni :oops: ) de pl nálunk Nándi mindenkivel barátságos, nem fél az idegenektől.
Az már más tészta, ha egyedül vagyunk itthon és kimegyek a helyiségből akkor ordít mint a sakál..(és fókázik utánam :) )

Kata, ahogy én értettem(valószínűleg nem a helyes kifejezést használtam), úgy Petire is vonatkozik, hogy barátságos mindenkivel! Remélem nem gázoltam a lelkedbe én nagyon csodálom ahogy Petivel bánsz, én nem tudok mindig ilyen türelmes lenni :oops: Jó ötlet, hogy gyertek el varróasszonyosra, hátha több szem többet lát!

Eszter

Kép
 


Jajj, de jó, persze, szívesen elmegyek :) de ugye nem baj, hogy én egy gombot is utálok felvarrni, 8) :oops:
 
 


Orsko: ezt a kísérletet említettem én is. Igen, tényleg a visszajövetelre veló reagálás volt a középpontban, ez ki is ment a fejemből :oops: És most hirtelen nem is tudom felidézni, hogy reagált Bobó vasárnap a visszajövetelemre, de hogy nem ugrott a nyakamba, az biztos! De tényleg nem emlékszem konkrétan... Lehet, hogy odamosolygott.

Eszter:
kimegyek a helyiségből akkor ordít mint a sakál..(

Emlékeim szerint ez a szeparációs szorongás. Amikor fél egyedül maradni. Vagy más néven a nyolchónaposok szorongásának is szokták nevezni.

Ha Te nem ezt értetted a fogalom alatt, akkor mit:? Az idegenektől való félelmet?

És a fókázás: :lol: :lol: Nagyon tetszik ez a szó!

KépKép
 
 


Kata,
egy olyan kisérletet is láttam, amiben a gyerek temperamentumát próbálták meghatározni: vki odament a gyermekhez valami oroszlános, vagy tigrises állarccal a fején, és a karjába vette a gyermeket. Nyugis babák érdeklődve fogdosták, félősek sirva fakadtak. Aztán az oroszlán üvöltött is egyet. Nagyon nyugos babák mosolyogtak, nem annyira nyudisak ekkor fakadtak sirva.
Na ezt csak azért irtam, mert nekem ebből az derült ki, hogy a szülő a feje tetejére is állhat, a gyermeknek akkor is van alaptemperamentuma.
Ezen kivül az jut eszembe, hogy nem szorongasz te esetleg kicsit, és Peti azt veszi át?

o
 
 


jaj Kata, az utolsó mondattal nem akartalak megbántani a világért sem.
 
 


szómenésem van :)
Villő mostanában ha ránéz egy idegen, ijedten elsirja magát, és bújik hozzám. Aztán kb 5 perc múlva haverkodik. Nekem nagyon tetszik ez a viselkedés :)

o
 
 


Livus,

jól megkésve (darabig nem voltunk itthon, tegnap meg ötször hiába próbáltam belépni, nem vettem észre, hogy be van kapcsolva a NumLock azért nem tudok, és kizártam magam, mire eltelt a félóra, pedig már aludtam)...
Amit a Ringatóról írtál, hogy Bobó jön-megy, nézelődik... nna, nálunk ugyanez a helyzet. Néha azon töprengek, biztosan azt gondolják rólam, rólunk, hogy "Ezzel a gyerekkel otthon nem játszik a mamája, ezért nem tudja mit kell ilyenkor csinálni, és ezért jön-megy." (Persze nem kéne azzal foglalkoznom, mit gondolnak mások.)
DE szerintem ha nem lenne magabiztos, és érzelmileg stabil, akkor nem merne idegen társagában csak úgy jönni-menni. Nyilván tudja, hogy ha bármi gáz van, a mindenható mama rögtön ott terem, ahol szükség van rá :-)
Viki[/i]


Kata!

Amit Petiről írtál, a következőt juttatta eszembe:
Hollandiában nevezik huilbaby-nek, sírós babának azt a picit, aki (és itt számadatokat írnak:) több mint három hónapon át, és több mint heti három alkalommal, több mint napi három órát sír. Ottani statisztikák szerint a csecsemők 10-15%-a tartozik ebbe a csoportba.
A látszólag minden ok nélkül síró babákra mondják, akiknek semmi nem jó, bármit csinál velük a mamájuk, gondozójuk. Egészségi állapotuk is tökéletes. És ők csak sírnak és sírnak és sírnak, ezzel töltik életük első valahány hónapját. Aztán egyszercsak abbahagyják. Ehhez semmi köze nincs a kiegyensúlyozottságnak és magabiztosságnak. Egyszerűen ilyenek. (én lehet, a magam részéről hasonló helyzetben valamiféle az előző életből hozott dologgal magyaráznám a sok sírást, de nem tudom, kinek mennyire fér ez bele a világnézetébe).
Nem tudom, Peti is esetleg ebbe a csoportba tartozhat-e. Lehet, nem jól értelmeztem valamit az írásodból... Ha félrertettelek, és badarságokat írtam, akkor bocsánat!!!
Mindenesetre azok alapján, amiket írtál, látszik, hogy te a végtelenített türelmeddel mindent és még annál többet is megteszel Petiért (csodállak érte, én vszleg nem bírnám. Nekem a gyereksíráshoz túl gyengék az idegeim, és az enyém érezhette is ezt, mert alig-alig sírt). Nem gondolom, hogy úgy kellene érezned, hogy kudarcot vallottál.
Amikor azt írod, nagyon nehéz kölyök, arra gondolok, nem véletlenül válatsztott téged, nyilván tudta, hogy nálad büntetlenül lehet nehéz kölyöknek lenni. Hmmm... elkalandoztam kicsit. Bocs!

A sötétben való félelemről én azt gondolom, hogy az adott, ennek megintcsak nincs köze (véleményem szerint) a kiegyensúlyozottsághoz és magabiztossághoz.

Viki

PS. Olyan sok gondolatot elindítottál bennem ezzel az írásoddal Petiről! Köszönöm!


Viki,

De kár, hogy nem hallottam hamarabb a huilbabykről......könnyebb lett volna :? A gyereksíráshoz ugyanis az én idegeim is gyengék, szóval elég gyakran együtt sírtam a bébivel.....és még néha most is elszakad a cérne, ha végképp nem tudom megoldani a helyzetet.
türelem: na, az végképp nincs nekem! Anyukám szerint, aki asztrológiát tanul, Peti azért jött, hogy engem türelemre neveljen. Meglátjuk, sikerül-e neki.
Nagyon kíváncsi vagyok egyébként, hogy milyen gondolatokat indítottam el benned. persze, ha publikus......

Van egy újabb kérdésem: Peti mostanában tanul beszélni, legalábbis bőszen mutogat mindenre, és halandzsául mond rrájuk valamit, többnyire ugyanazt a "szót" használva. Én mindig mondom a nevét annak, amire mutat. De pl pont ma gondolkoztam el azon, hogy ha a parkban van galamb, meg veréb, meg varjú, akkor én mindegyik madarat nevezzem a nevén, vagy elég a "gyűjtőszó", az hogy: madár? Mert kicst félek, hogy azzal, hogy külön szót használok a pci madárra, meg a nagy fejetére, és a szürke dagira, esetleg túlságosan megterhelem őt. vagy nem? szerintetek?
 
 


KAta :) Na eről közvetlen tapasztalataim vannak. Én egész modnatban szoktam válaszolni: azt a kismadarat mutatod ott a fán? Nem vagyok hive a beszédtanitásnak, igy igen ritkán szoktam magyarázni, inkább őt ismétlem, hgoy értsük egymást - mert a visszajelzés fontos, ha nem kapja meg,képes perceki ismételni ugyanazt. De ezekből a normális egészmondatos beszélgetésekből si teljesen pontosan tudja ő, hgoy miről van szó. Például valami különös ok folytán tudja, hgoy az összes szárnyas állat madár (mondjuk a lepke is az sezritne, milyen logikus), ezeket ő kakasnak nevezi és kárkárkár a hangjuk még - ezt se mondtam soha, a cinege cipőjéből kihámozta magának. De ha hall kukorékolást vagy hápogást, akkor si tudja, hgoy az a madár, azt is, hgoy hogy néz ki, emrt pontosan muat annak az állatnak a képére, aminek a hangját hallotta. Szóval nem kell nagoyn részletezni szerintem, a folyamatos és értelmes beszélgetésből ő szépen meg fogja tanulni a dolgokat.
Az is igaz, hgoy ez a hozzáállás nem túl gyakori de nálunk eredményes.
 


Sziasztok,

Ismeritek Pernilla Stalfelt könyveit? szerintetek hány éves kortól olvasható?

Köszi Laura
 
 


Kata,
én meg úgy vagyok vele (Indivel ellentétben :wink: ), hogy miért ne lehetne megnevezni azokat a madarakat, amiket ismersz? Nem kell hozzá magyarázatot fűzni (én a lányomnál még megtettem...), de szerintem simán mondhatod, hogy galamb. (Anyósomék még a lányom kiskorában megkérdezték, hogy a jegesmedvét hogy szoktam mondani neki, fehér maci? Mondtam, hogy nem, jegesmedve. :) ) Én úgy gondolom, hogy ahogy a ruhadarabokra sem azt mondod mindre, hogy ruha, hanem trikó, póló, body, mellény, pulcsi, kardigán, kabát, ugye ezek azért hasonlítanak egymásra, ugyanígy az állatok körében is tud egy gyerek tájékozódni (már ha nem zúdítod rá az egész madárhatározót :wink: ). Vicces amúgy a kérdés, mert pl. nálunk a pókból kétféle van, a kaszáspók és a pók, ami minden másfajta pók. :lol:
Zsizsa
 
 


Zsizsa! Pókrendszertan: :lol:

Én is meg szoktam nevezni a dolgokat - lehetőleg mondatban. De ha pl. rámutat valamire, akkor általában csak annyi, hogy "ott a ....". Amitől én frászt kapok, ha valaki agyonbecéz mindent. A locsi, a hami, a buksi, a brekeke, a hintapaci :shock: . Mondjuk én is hajlamos vagyok sok mindent becézni, de valalhogy van egy határ, amit ha más túllép (pl. nagyszülő :roll: ), az nagyon zavar.

KépKép
 
 


Livus,
na igen, ismerem a dolgot, azt pl. rögtön leállítottam, amikor így fogadtak minket, hogy "Gyere, nézd meg a vau-vaut!". Juj... :shock: Meg volt olyan is, hogy felnőtt ember ilyen kiejtéssel fogadott: "Mednézzüt a tutát!". (Azaz: Megnézzük a kutyát.) Mégjujjabb... :?
 
 


Zsizsa: :shock: :shock: :shock: Ez borzalmas! Miért jut eszébe valakinek, hogy így beszéljen egy gyerekkel?

KépKép
 
 


Livus, mint gyerekpszihológiában jártas, biztos ismered azt a megfigyelést, vagy kutatási eredményt, hogy a csecsemők jobban reagálnak az éneklős, erősen hangsúlyozott beszédre, mint a normál csevegősre. Ezért beszélünk velük úgy, és hát vannak, akik képesek ezt túlzásba vinni, és eljutni a borzalmas gügyögésig....

o
 
 


Kata!

GYere el a talira, tök jó lenne! :lol:
Nekem is eszembe jutott valami, de ez már tényleg messzire visz...

Képzeljétek, nálunk a bűvös 1 év körül megoldódni látszanak a "problémák". Éjszaka alszunk, van, hogy végig (!!!). Nappal kevés szopi, mondjuk kevés tej is van és ahogy elkezdett járni, tök megváltozott (mondjuk én erősen gyanakszom egy homeos szer rásegítő hatására, nem győzök ámélkodni, mennyire aktív és jókedvű lesz rövid időn belül és hosszú távon...)

Amúgy Zs sem szereti, ha nem lát, nagyon ragaszkodik, viszont idegenektől nem fél. B. sem félt, őt mondjuk nem is hordoztam. Hát, ez tök egyéni.

Na megyek, benézek a többi topicba is!

Orsi
 
 


Orsko: persze, ez oké. De ennek semmi köze a beszédhibás gagyogáshoz :?

KépKép
 
 


Igen, az tény, hogy nagyon kedveskedve akarta mondani, amikor megérkeztünk. Vicces volt, mert annyira elképedtem, hogy meg sem tudtam szólalni, viszont biztosan látta a nézésemből, hogy mennyire kiakadtam, mert rögtön abbahagyta, miután ránéztem. :D Én sem értem egyébként, hogy értelmes emberek miért csinálják...
Zsizsa
 
 


Orsi,

tök jó lenne találkozni :lol:

gügygésben az én anyósom viszi a pálmát: a múltkor ezt hallottam kibukni a száján: Megyel a tátára, Petike?
áááááááááá. csak annyit tdtam kinyögni, hogy mi az a TÁTÁ????? az igeragozására nem is tettem megjegyzést.....
 
 


És mi az??? :lol:

Eszter

Kép
 


nna végigolvastam :lol:
jó rég jártam erre

Kata, nekem az jutott még eszembe, pontosabban feltűnt a leírásból, hogyha nyitva hagyod az ajtót akkor simán kisétál, ha viszont becsukod sír. Nem arról szól ez az egész, hogy nem akar aludni még?
ha viszont becsukod az ajtót akkor ugye már nincs menekvés

az én lányom akármilyen fáradt, onnantól kezdve, hogy képes ébren maradni (kb annyi idősen kezdhette mint most Peti) nem akar aludni alvásidőben. mindenféle trükkökhöz kell folyamodni.
nagyjából a szigorú rítus jelenti a segítséget nekünk, azaz minden este ugyanazon menetrend szerint fekszünk, de még így is minden este le kell játszanunk a nem akarok aludni témát.

mennem kell
 
 



Lehet, hogy kicsit off, de gondoltam itt felteszem a kérdést..
Az etetőszéken dilemmázok.. Kell? Ha igen milyen? Ha nem, miért nem? Ha nem, akkor Ti hogy oldjátok meg a gyerek etetését? Akinek a gyerek az ölében ül, az csak később eszik? Mert nálunk most így van és bevallom őszintén hiányzik a "közös családi étkezés" feelingje. Ugyanakkor van némi averzióm az etetőszékkel szemben, de nem tudom megmondani, hogy micsoda..

KÖszönöm előre is !!

Eszter

Kép
 


Eszter :) Nekünk iylen van:

Kép

Nagyon szép, fából van, biztonságos és ded is szereti. Pont odatolható az asztalhoz, igy együtt tudunk enni, mégis van egy "keret", ami megnyugtató. Gondolj arra, hogy valamikor 1 és másfél éves kora között a gyeekek egyedül akarnak már enni, ezt ölbe ülve nem lehet teljesen, egy sima széken pedig még nem tudnak nyugodtan ülni. Én ezt a darabot nagyon szeretem. Járókánk, rácsos ágyunk nem volt - használatban, én sem vagyok a korlátozás hive, de ez biztonságérzetet ad mindkettőnknek, önként ül bele, ha éhes, soha nem kellett erősködnöm sem érte.

A Vaterán vettem.
 


Sziasztok!

No, jövök panaszkodni, csak pár pozitív gondolatot meg "velünk is megtörtént"-et vadászok itt...ugyanis lassan bediliznék-ha nem lenne valami humorom, ami a legnehezebb pillanatokban sem hagy cserben-....ugyanis megőrjít a kétévesem! :D :D :D

Most épp a villanyt kapcsolgatja, pedig aludni kellene neki. Nem szoktam erőltetni az alvást, mert nem sok értelmét látom, de most meg vagyok lőve, mert amíg nem alszik, nem tudunk lemenni sétálni, mert alvás nélkül katasztrófális.
Mindenben ellenkezni próbál. Így sem jó és úgy sem jó. Kell? Igen. Odaadom és már nem kell. Sárival nagyon rendes és kedves (ő lassan 8 hónapos, Nóri meg 28), de néha azért elveszi tőle a játékot ilyen szöveggel, hogy :"Ez kemény neki, anya, ez veszélyes a Sárikának", mondja egy csörgőre például...:roll:
A türelmem az egekig ér, de mostanában elég csapzott. Persze, ha látja rajtam, hogy kivagyok tőle, akkor hízeleg-egy kicsit. Aztán kezdjük elölről...
Büntetni nem tudom, nekem ez nem megy. Bezárni, sarokba állítani, ilyesmi fel sem merül, hát marad a szóbeli kérlelés, aztán persze én is felemelem a hangom, mert elszakad a cérna.
Jaj, szóval nagyon nehéz...egyébként totál kiegyensúlyozott, nyugodt gyerek, nem hiperaktív meg ilyen nyalánkságok, a hisztik is elég lájtosak, nem dobálja magát meg ilyenek...inkább a nyafizós fajta.
Na, most jól kipanaszkodtam magam, jól esett!
:D

Ha bárkinek van bármi jótanácsa, szívesen veszem ám!
:D

Livi, Nóri (3), Sári (1.5), Peti (2008.10.23.)
 
 


liv731 írta: Nóri meg 28)

Ez 28 akart lenni, tehát Nóri 28 hónapos.

Livi, Nóri (3), Sári (1.5), Peti (2008.10.23.)
 
 


Livi,
a gyereknevelés eddig teljesitett kicsit több, mint 3,5 évéből én azt az axiómát állitottam fel magamban, hogy minden véget ér egyszer. Véget és a nem korszak, a bántjuk a tesót korszak, a bepisilős korszak, a nemalvós korszak, a nyafizós, anyát nyúzós korszak. És jön majd helyette mindent megmagyarázós korszak, ne fogd a kezemet korszak, a szüleim hülyék korszak, ajtót csapkodós korszak... :)

o
 
 


:D néha megsürgetném az időt, de akkor meg arra gondolok, hogy a 3 éves kor talán még trükkösebb... :roll:

Livi, Nóri (3), Sári (1.5), Peti (2008.10.23.)
 
 


Livi :) hát én se jó, se rossz tanácsot nem tudok adni, ez asszm a kivárásos taktika valóban.

Orsko :) azért az feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy a szülő hülyének nézése menüpont egy ismétlődő és időben egyre hosszabbodó szoftvereleme a kölköknek :lol:
 


Indi,
és még nem beszáltünk a kamaszkorról :)

Livi,
3 évesen még kb ugyanannyi kézivezérlést igényel a gyermek (öltöztet, vetkőztet, fürdet, pisiltet, kezet mos, etet, stb), ellenben viszont sokkal cizelláltabb a lelkivilága, sokkal több trükköt tud, amitől a szülők ősz hajszálainak száma exponenciálisan nő :)
 
 


Orsko: remek! :wink:

Livi, Nóri (3), Sári (1.5), Peti (2008.10.23.)
 
 

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

XELTE Babalabor